adozona.hu
AVI 2005.9.105
AVI 2005.9.105
Illetékügyben a fő tevékenység igazolása tekintetében nem elegendő a statisztikai számjel feltüntetése, hanem a cégbizonyítványnak tartalmaznia kell a fő tevékenység szöveges megjelölését is (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint vevő által kötött adásvételi szerződés után az elsőfokú illetékhivatal összesen 1 482 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes a határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 23/A. § (2) bekezdése alapján nem tudta megfelelően igazolni, hogy fő tevékenysége az ingatlanforgalmazás.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, és az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján ...
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, és az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján kedvezményes visszterhes vagyonátruházási illeték alkalmazását indítványozta. Jogi álláspontja szerint a felperes a fő tevékenységének TEÁOR számot tartalmazó cégbizonyítvánnyal egyértelműen és kellően igazolta a fő tevékenységét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és a felperes illetékfizetési kötelezettségét összesen 302 000 Ft-ban állapította meg. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdésére. Ennek alapján megállapította, hogy a felperes cégbizonyítvánnyal igazolta, hogy fő tevékenységként ingatlanforgalmazást folytatott. A cégbizonyítványnak a cég statisztikai számjele részét képezi. A statisztikai számjel 9-12. számjegye az adott cég fő tevékenységét jelöli. Így a felperes az Itv. 23/A. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően igazolta fő tevékenységét.
Álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (2) bekezdése alapján nem következik, hogy a cégbizonyítvány melyik részével lehet a fő tevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást igazolni, így nem kizárt, hogy az igazolás alapjául a statisztikai számjel szolgáljon. Az alperes által sem vitatottan 2000. február 15-étől került bejegyzésre a felperes cégbizonyítványa szerint a felperes statisztikai számjele. Erre figyelemmel a jogerős ítélet a felperes illetékfizetési kötelezettségét a 2%-os illeték számításával, az ingatlan-nyilvántartási eljárás illetékének változatlan hagyása mellett állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint a statisztikai számjel, mint ráutaló adat nem elegendő a fő tevékenység igazolására, szükséges annak szöveges megjelölése is. Utalt e körben a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 8/1998. (V. 23.) IM rendelet 5. § (1) bekezdésére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az alperes által megjelölt rendelet csak technikai jellegű jogszabály, az ügyben nem releváns.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A perben eldöntendő kérdés volt, hogy az ingatlanforgalmazási jogosultság igazolásához elegendő-e a cégbizonyítványban a fő tevékenység statisztikai számjelét feltüntetni, vagy meg kell követelni a fő tevékenység szöveges megjelölését is.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási bírák részéről felmerült aktuális jogalkalmazási kérdésekre - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében véleményt alakított ki, amely a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2003/2. számában jelent meg. A perbeli jogkérdéssel a I/8-as pontban foglalkozott.
Ebben kifejtette, hogy a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 3. § (3) bekezdése szerint a cégbíróságon cégmásolat, cégkivonat vagy cégbizonyítvány kiadása kérhető. A cégmásolat a cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát, a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. A cégbizonyítvány pedig - a kérelemtől függően - a cégjegyzék egyes fennálló, vagy törölt adatait tanúsítja hitelesen, illetve azt, hogy valamely meghatározott bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel (T). A 12. § (1) bekezdése alapján a cégre vonatkozó - e törvényben meghatározott - adatok nyilvántartása a cégjegyzékben történik. A cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza az f) pont szerint a cég által a létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nomenklatúra szerint, a j) pont szerint pedig a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét.
A 25. § (1) bekezdés alapján a cégbíróság a bejegyzést kérő helyett az érintett szervektől - az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján - beszerzi, és a cégnyilvántartásban rögzíti a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét. Az érintett szervezetek kötelesek ezeket az adatokat haladéktalanul a cégbíróság rendelkezésére bocsátani. A cégbíróság ennek érdekében a cég neve, székhelye, cégjegyzék száma mellett az adóhatósággal e törvény melléklete I. részének 6. pontja szerint adatokat, a Központi Statisztikai Hivatallal pedig a cég fő tevékenységét is közli.
A fentiekből a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma azt a következtetést vonta le, hogy nem elegendő a statisztikai számjel feltüntetése, hanem a cégbizonyítványnak tartalmaznia kell a fő tevékenység szöveges megjelölését is, mivel ez a cégjegyzéknek is kötelező tartalmi eleme.
A fentiekre figyelemmel a perbeli esetre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a felperes által csatolt cégbizonyítvány a fő tevékenység szöveges részét nem tartalmazta, csak a statisztikai számjelet, amely az Itv. 23/A. § (2) bekezdésére figyelemmel nem elégséges igazolás a fő tevékenyként folytatott ingatlanforgalmazásra.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.197/2002.)