adozona.hu
BH 2008.8.224
BH 2008.8.224
Rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegésnek minősül, ha a vezető - a gyakorlattól eltérve - a maga által használt személygépkocsit a munkáltatót megkerülve, bennfentes információt felhasználva maga veszi meg, és ezzel a munkáltatónak anyagi hátrányt okoz [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2005. január 27-én kelt rendkívüli felmondással. Kötelezte az alperest 15 414 620 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes beszerzési és logisztikai igazgató munkakörben dolgozott az...
BH 2008.8.224 Rendkívüli felmondást megalapozó minősített kötelezettségszegésnek minősül, ha a vezető - a gyakorlattól eltérve - a maga által használt személygépkocsit a munkáltatót megkerülve, bennfentes információt felhasználva maga veszi meg, és ezzel a munkáltatónak anyagi hátrányt okoz [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2005. január 27-én kelt rendkívüli felmondással. Kötelezte az alperest 15 414 620 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes beszerzési és logisztikai igazgató munkakörben dolgozott az alperesnél. Feladatát képezte a vezető állású munkavállalók részére biztosított autóparkkal kapcsolatban az autókat finanszírozó lízing céggel való kapcsolattartás, és a lízingszerződések lejártát követően a gépkocsik visszaszolgáltatásának ügyintézése. Az alperesnél több esetben előfordult, hogy a lejárt lízingű gépjárműveket a lízing cég által közölt legmagasabb vételi áron a jelentkező munkavállalók között sorsolás útján értékesítették. A felperes K. E. menedzser utasítása után megkereste a lízingbeadót, hogy szeretnék visszaadni az általa használt gépkocsit, mivel elérte a szerződés szerinti 120 000 km-t; egyúttal információkat kért az autó megvásárlásáról. A felperes végül az autót a B. Rt.-től 2 237 000 forint értékben megvásárolta, ami nem érte el a maradványértéket. Miután az alperes a lízingszerződés lejárta előtt két hónappal adta vissza a szóban forgó autót, az alperesnek a lízingbeadó részére ki kellett fizetnie a tényleges eladási ár és a maradványérték közötti különbözetet, továbbá az A. Rt. bérleti díj és súlyadó címen 1 160 639 forint értékben leszámlázta a gépjármű visszaadás miatt felmerült költségeit is.
A peres felek 2004. december 23-án megállapodást kötöttek a munkaviszony 2005. március 31-ével közös megegyezéssel történő megszüntetésére; azonban a pénzügyi vezetőnek az előbbi lízingszámlákkal kapcsolatos fizetési kötelezettségről folytatott vizsgálata és a 2005. január 13-ai jelentése alapján az alperes 2005. január 27-én rendkívüli felmondással élt. A jognyilatkozat indokolása szerint a felperes feladatát képezte a lízingelt gépkocsik visszaadásának intézése, ismerte az alperesnél követett gyakorlatot, amelynek célja a minimum maradványértéken történő értékesítés megkísérlése volt a költségcsökkentés érdekében. A felperes ennek ellenére vezetői kötelezettségét megsértve két gépkocsi esetében meg sem kísérelte a maradványértéken való értékesítést, a gépkocsikat visszaadta, és ezzel az alperesnek 3 454 942 forint kára keletkezett. A rendkívüli felmondás arra is hivatkozott, hogy az alperesnek még egyetlen alkalommal sem keletkezett fizetési kötelezettsége a lízing lejártával kapcsolatban.
A munkaügyi bíróság nem talált összefüggést az alperes által megjelölt fizetési kötelezettség (maradványérték) és a felperes magatartása között, mivel a felperes a lízingbeadó által megadott legmagasabb ajánlati áron vette meg a gépkocsit, így nem volt lehetősége a legalább maradványértéken történő értékesítésre. Emiatt okszerűtlennek is találta a rendkívüli felmondás indokát. Úgy ítélte meg, hogy a felperes nem önkényesen határozott a visszaadásról, mivel a felettese döntött. Az alperes pedig nem bizonyította, hogy a felettes rendelkezett volna arról a feltételről, miszerint a visszaadásra csak akkor kerülhet sor, ha a lízingbeadó által meghatározott vételár eléri a maradványértéket.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy az alperesnél kialakult gyakorlat szerint a lejárt lízingszerződést követő értékesítés során a lízingbeadó a felperesnek küldte meg a beszerzett árajánlatokat, amit ő továbbított K. E.-nek. Az alperes ennek alapján döntött arról, hogy saját dolgozóinak teszi lehetővé sorsolás útján a megvételt, vagy a lízingbeadó cégre bízza az értékesítést. A felperes mindig az előbbiek szerint járt el, kivéve a perbeli esetet. Az alperes a rendkívüli felmondásban azt rótta a felperes terhére, hogy két gépkocsit visszaadott a lízingbeadónak értékesítésre, és nem tette lehetővé a sorsolást, meg sem kísérelte a maradványértéken értékesítést. A két autó közül az egyiket a felperes, a másikat az élettársa vette meg.
A másodfokú bíróság bizonyítottnak találta, hogy a sorsolásra vonatkozó gyakorlatot a felperes ismerte és alkalmazta, ez az eljárás az alperes érdekét szolgálta. A perbeli esetben a felperes a lízingbeadó árajánlatát nem továbbította K. E.-nek, így az alperes a sorsolásról nem dönthetett, és ki kellett fizetnie a maradványértéket.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes mindezekkel lényeges kötelezettségét jelentősen és súlyos gondatlansággal megsértette, annál is inkább, mivel az alperes tudta nélkül járt el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének helyt adó, az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság meg sem kísérelte feloldani a "leglényegesebb ellentmondást, amely a maradványértéken történő értékesítés és a lízingcég által megadott áron, a legmagasabb piaci áron történő értékesítés között van". Sérelmezte ezzel kapcsolatban "az egyetlen független, elfogulatlan tanú" H. Zs. tanúvallomásának figyelmen kívül hagyását, és azt, hogy a másodfokú bíróság más tanúk ellentmondásos tanúnyilatkozatára alapozta a döntését. Hangsúlyozta, hogy nem tudott a tényleges maradványérték mértékéről, az autó értéke annyi volt, amennyiért ő megvette, így az alperesnek kárt nem okozott arra is tekintettel, hogy a sorsolás célja a dolgozói kedvezmény biztosítása és nem pedig a maradványérték elérése volt. Utalt arra is, hogy az alperes "Céges autó szabályzatában" nem rendelkezett a lízingautó visszaadásával kapcsolatos folyamatról. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a károkozást, és annak kimondásával, miszerint a vezetőjének be kellett volna jelentenie a megvásárlást, túlterjeszkedett a rendkívüli felmondás indokán; továbbá nem vette figyelembe, miszerint a felperes cáfolta az alperes által hivatkozott gyakorlatot, és jóhiszeműen járt el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság Sz. K., K. E. és D. J. egybehangzó tanúnyilatkozata alapján állapította meg az alperesnél kialakított gyakorlatot, aminek végrehajtója a munkaköre folytán a felperes volt. A munkaköri kötelezettségszegés megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy a lízingszerződésekkel kapcsolatos perbeli gyakorlatot az alperes nem foglalta belső szabályzatba.
Mindezeknek a megdöntésére nem alkalmas a felperesi felülvizsgálati előadás, miszerint a per során ő "cáfolta", hogy a cégnél az adott gyakorlat létezett.
Már az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnél a felperes által használt gépkocsinak a lízing futamidő lejártát megelőzően két hónappal történt visszaadása miatt a lízingszerződés alapján az alperesnek fizetési kötelezettsége keletkezett. A lízingbeadó által bekért árajánlatok közül a legmagasabb sem érte el a maradványértéket. A felperesnek a munkakörénél fogva erről nyilvánvalóan tudnia kellett, ennek ellenére az alperes megkerülésével bennfentes információi alapján közvetlenül a lízingbeadótól megvásárolta a személygépkocsit, mellőzve a maradványértéken való kisorsolást.
A felperesi érveléssel ellentétben a per adatai alapján nincs ellentmondás a maradványértéken való értékesítés és a lízingcég által megadott legmagasabb piaci áron történő értékesítés között. Az alperes ugyanis a perbeli gyakorlata alapján arra törekedett, hogy munkavállalói között legalább maradványértéken értékesítsen, ha a lízingbeadó által közölt piaci ár ennél alacsonyabb volt. Ehhez azonban szükséges volt, hogy az alperes meghirdesse a munkavállalói között a maradványértéken, mint az alperes érdekeinek megfelelő minimum áron a gépkocsi vásárlást, és amennyiben volt jelentkező, sor került a kisorsolásra. E gyakorlat alapján a gépkocsi használója is megvásárolhatta azt.
Ebből a tényállásból nem következik, hogy minden autó felajánlásra került a munkavállalók részére. A másodfokú jogerős ítéleti következtetést a felajánlás felperes általi elmulasztásáról nem cáfolja az a felülvizsgálati érvelés, miszerint "2001 óta 12 céges autó lett visszaadva a lízingbeadónak, és ebből csak négy került felajánlásra a dolgozóknak".
A felperes minősített kötelezettségszegése tehát abban állt - amint azt a rendkívüli felmondás indoka tartalmazta -, hogy a lízingelésért felelős igazgatóként a bennfentes információk birtokában a cég gyakorlatát megszegve és az alperest megkerülve, piaci áron közvetlenül megvásárolta a lízingbeadótól a cégnél korábban általa használt személygépkocsit, és a piaci ár alperessel közlésének elmulasztásával az alperest elzárta az adott esetben magasabb maradványértéken való értékesítés megkísérlésétől. Ezzel pedig nyilvánvalóan súlyosan sértette az alperes gazdasági érdekét. Mindezek önmagukban alkalmasak voltak a munkaviszony rendkívüli felmondással való megszüntetésre, mivel az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételek fennálltak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.221/2007.)