adozona.hu
BH+ 2008.8.376
BH+ 2008.8.376
Ha a közigazgatási szerv a köztisztviselő felmentésével a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés mértékét túllépte, a köztisztviselő jogviszonyának megszüntetését a felmentés indokaként megjelölt felsőbb döntés okszerűen nem indokolta [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vízépítő mérnök végzettségű felperes vízvédelmi ügyintézői munkakört töltött be.
A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest 2004. november 29-én írásban a személyét is érintő csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről tájékoztatta. A felperes 2004. december 30-án vette kézhez a felmentésről szóló okiratot, amely szerint az alperes a közszolgálati jogviszonyát hat hónap felmentési idő figyelembevételével 2005. június 30. napjával a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással f...
BH+ 2008.8.376 Ha a közigazgatási szerv a köztisztviselő felmentésével a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés mértékét túllépte, a köztisztviselő jogviszonyának megszüntetését a felmentés indokaként megjelölt felsőbb döntés okszerűen nem indokolta [Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
A vízépítő mérnök végzettségű felperes vízvédelmi ügyintézői munkakört töltött be.A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest 2004. november 29-én írásban a személyét is érintő csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről tájékoztatta. A felperes 2004. december 30-án vette kézhez a felmentésről szóló okiratot, amely szerint az alperes a közszolgálati jogviszonyát hat hónap felmentési idő figyelembevételével 2005. június 30. napjával a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter a felügyelete alá tartozó egyes szervek létszámcsökkentéséről rendelkezett, és a munkáltatót annak végrehajtására kötelezte. Az indokolás azt is tartalmazta, hogy a munkáltató hivatali szervezetében, illetve annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik betöltetlen munkakör nincs. A felperes a felmentés átvételekor a tartalékállományba helyezéséhez hozzájárult.
A felperes pontosított keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a visszahelyezés mellőzésével 2005. július 1. napjától 2006. április 15-éig 2 706 550 elmaradt illetménye, 76 000 forint étkezési hozzájárulás, 35 000 forint ruhapénz, 284 000 forint 13. havi illetmény, 17 000 forint beiskolázási segély, 17 100 forint és 284 900 forint jutalom, 133 000 forint költség és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint a Ktv. 60. § (4) bekezdése alapján 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felmentés jogellenességét több okból állította, többek között azért, mert a miniszteri utasításban az alperest csak 11 fő létszámleépítésre kötelezte, ezzel szemben az alperes ennél több személy, így B. M. és S. D. jogviszonyát is megszüntette. A vízvédelmi osztályon dolgozó M. T. szolgálati jogviszonya 2005. április 30-án, vagyis a felmentési idő alatt közös megegyezéssel szintén megszűnt, ezt a munkakört azonban az alperes nem ajánlotta fel a részére, holott az állás betöltéshez szükséges iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezett.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes 2004. december 30. napján kelt felmentése jogellenes. A felperes kérelmére az eredeti munkakörébe történő visszahelyezését mellőzte. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2 679 950 forint elmaradt munkabért, 76 000 forint étkezési hozzájárulást, 35 000 forint ruhapénzt, 284 000 forint 2005. évre járó 13. havi illetmény, 301 100 forint jutalmat, továbbá átalánytérítés címén 12 havi átlagkeresetének megfelelő 3 418 800 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője a létszámcsökkentésről utasításban rendelkezhetett, mely rendelkezés végrehajtása során az alperes nem sértette meg a csoportos létszámcsökkentés szabályait, a rendeltetésszerű joggyakorlást és az egyenlő bánásmód követelményét. Ugyanakkor az alperes az utasítás hatálybalépését követően a végrehajtásra megadott határidőn belül 12 fő jogviszonyának megszüntetéséről intézkedett. Mivel az utasítás nem határozta meg, hogy kizárólag a köztisztviselői létszámot kell csökkenteni, a munkaügyi bíróság értelmezése szerint az elrendelt létszámleépítés mértékébe B. M. munkaviszonyának nyugdíjazására tekintettel történő megszüntetését is be kell számítani. A bíróság azt is megállapította, hogy a M. T. által betöltött munkakör a felperes szakképzettségének és besorolásának megfelelt, amely munkakör 2005. április 30. napjával a felmentési idő alatt megüresedett, ennek ellenére az alperes ezt a munkakört nem ajánlotta fel a felperes részére. A jogellenesség jogkövetkezményeként a bíróság a felperes speciális szakképzettsége, életkora, és az elhelyezkedési lehetőségek beszűkülése miatt 12 havi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítést talált arányban állónak. A felperesnek a nem vagyoni kártérítésre irányuló igényét megalapozatlannak találta.
Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes arra hivatkozott, hogy a Ktv. 17/B. § (1) bekezdése a nyugdíjazásra alapított jogviszony megszüntetést kiveszi a csoportos létszámcsökkentésnek minősülő megszüntetések köréből, a megfelelő másik betöltetlen munkakör felajánlási kötelezettsége szempontjából pedig csak a felmentés közlésének időpontja az irányadó.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította, és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság az ügy elbírálása szempontjából releváns tényállást, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, az abból levont, a felmentés jogellenességének megállapítására vonatkozó jogi következtetéssel azonban nem értett egyet. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter utasítása nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megtiltaná a munkáltató részére, hogy az elrendelt létszámcsökkentésen túlmenően más jogcímre alapított felmentéssel vagy felmondással további jogviszonyt vagy munkaviszonyt ne szüntethessen meg. Ebből következően B. M. munkaviszonyának megszüntetése a csoportos létszámcsökkentés szempontjából nem vehető figyelembe, az alperes B. M. munkaviszonyát nem létszámcsökkentésre, hanem az öregségi teljes nyugdíj megállapítására figyelemmel szüntette meg. 2005. január 1-jétől munkajogi jogutódlással új szervezet jött létre, amelynek során a T. V.-i Felügyelettől 18 fő, a H. N.-i P. igazgatóságától pedig 6 fő került át az alpereshez, az átkerült munkakörök azonban nem voltak betöltetlenek, felajánlási kötelezettség szempontjából pedig csak a felmentést megelőzően felajánlható üres munkakörök vehetők figyelembe.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Fenntartotta azt a perben elfoglalt álláspontját, hogy B. M. munkaviszonyának megszüntetésével az alperes a létszámcsökkentés ideje alatt egy álláshelyet már megszüntetett, miután nevezett helyére senkit nem alkalmazott, a feladatait szétosztotta, így a megszüntetett álláshelyet a miniszteri utasításban meghatározott 11 fős létszámkeretből le kellett volna vonni. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a döntése során nem vette figyelembe a Ktv. 17/B. § (1) bekezdésének utolsó mondatát, miszerint az a)-b) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a közszolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani. Hivatkozott az EBH 2002/679. eseti döntésre, mely szerint, ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől jogos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül. Vitatta, hogy a munkáltatót a megfelelő üres munkakör felajánlására vonatkozó kötelezettség kizárólag a felmentés közlésekor köti, hiszen a felmentés nem annak közlésekor hatályosul.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a helyes ténybeli és jogi indokaira figyelemmel a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy az alperes jogszerűen mentette-e fel a felperest a miniszteri utasításban elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással. A felmentés indokának valóságát és okszerűségét az alperesnek kellett bizonyítania [Ktv. 17. § (3) bekezdés]. A miniszteri utasítás az utasítás kiadmányozása napján engedélyezett létszámot 2004. december 31-éig 11 fővel csökkentő intézkedés megtételét írta elő anélkül, hogy meghatározta volna annak módját, illetve, hogy az érintett személyek jogviszonyának megszüntetésére milyen jogcímen kerüljön sor. Az utasítás nem azt írta elő, hogy 11 köztisztviselőt kell felmenteni, hanem, a kiinduló létszámhoz képest 2004. december 31-éig a létszám 11 fővel történő csökkentését.
Az alperes kimutatása szerint 2004. november 30-án az engedélyezett létszám 87 fő volt, 2004. december 31-éig pedig ez a létszám - levonva ebből a 2004. december 31-étől felmentési idejét töltő 13 személyt - az utasításban előírt 76 helyett 74-re csökkent (87-13). Ilyen tényállás mellett a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv utasítására hivatkozás, mint a felmentés indoka valónak bizonyult, azonban az utasítás végrehajtásából a felperes felmentésének okszerűsége nem következik. Igaz ugyan az az alperesi álláspont, hogy a munkáltató a kötelezően elrendelt létszámleépítésen túl további személyek jogviszonyát is megszüntethette, azonban a létszámleépítési időszakon belül az ilyen intézkedéssel is létszámcsökkentés történt. Az alperes 2005. január 1-jén engedélyezett létszáma 76 fő volt, ezzel szemben a létszám eddig az időpontig ténylegesen 74-re csökkent. Az alperes a S. D. köztisztviselő 2004. október 1-jén kelt felmentésével és B. M. munkaviszonyának 2004. december 1-jén történő rendes felmondásával olyan intézkedéseket tett, amelynek következményeként az engedélyezett 87 fő létszám 85 főre csökkent. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy B. M. munkaviszonyának megszüntetése - függetlenül annak jogcímétől - a 11 fő létszámleépítésbe beszámít. Minthogy az alperes a felsőbb döntéssel elrendelt létszámcsökkentés mértékét túllépte, a felperes jogviszonya megszüntetését a felsőbb döntés okszerűen nem indokolta.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a miniszteri utasításból nem következett a létszámleépítés csoportos minősítése, azt ugyanis adott esetben a közigazgatási szervnél foglalkoztatott közszolgálati jogviszonyban és munkaviszonyban állók létszámának függvényében lehetett megállapítani. A perbeli esetben a létszámcsökkentés a vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából B. M. munkaviszonyának megszüntetésétől függetlenül csoportosnak minősült, azonban a fenti indokolásra figyelemmel a felmentés nem a csoportos létszámcsökkentés szabályainak megsértése miatt bizonyult jogellenesnek.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a fenti indokolásbeli kiegészítéssel az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.443/2007.)