adozona.hu
BH+ 2008.8.373
BH+ 2008.8.373
A munkabér fizetésének a törvényben meghatározott időpontjától a munkaszerződést kötő felek eltérhetnek, a tárgyhót követő hónap 10. napját megelőző, vagy azt követő bérfizetési időpontban is megállapodhatnak [Mt. 155. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú közigazgatási határozat a felperes munkáltatót az Mt. 155. § (3) bekezdése megsértése miatt 400.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az alperes másodfokú határozatával az előbbi határozatot helybenhagyta.
A felperes a keresetében azért tartotta jogszabálysértőnek a meghozott határozatokat, mert a munkavállalók munkaszerződésében a munkabér kifizetésének időpontjaként a hónap 20. napjában megállapodtak. A törvényi előírásoknak megfelelő eljárására hivatkozva a közigazgatási ha...
BH+ 2008.8.373 A munkabér fizetésének a törvényben meghatározott időpontjától a munkaszerződést kötő felek eltérhetnek, a tárgyhót követő hónap 10. napját megelőző, vagy azt követő bérfizetési időpontban is megállapodhatnak [Mt. 155. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú közigazgatási határozat a felperes munkáltatót az Mt. 155. § (3) bekezdése megsértése miatt 400.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta. Az alperes másodfokú határozatával az előbbi határozatot helybenhagyta.A felperes a keresetében azért tartotta jogszabálysértőnek a meghozott határozatokat, mert a munkavállalók munkaszerződésében a munkabér kifizetésének időpontjaként a hónap 20. napjában megállapodtak. A törvényi előírásoknak megfelelő eljárására hivatkozva a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a bérfizetési időpontra vonatkozó diszpozitív szabály csak kedvezőbb feltételek megállapítására ad lehetőséget.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság nem vitatott tényként megállapította, hogy a felperes a munkavállalók részére a munkabérek kifizetését 2006. március 14-én és március 20-án átutalással teljesítette. A munkaszerződésekben a felek a munkabér kifizetésének napját a tárgyhót követő hónap 20. napjában határozták meg. Az Mt. 155. § (3) bekezdése és 13. § (3) bekezdése alapján a bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a törvény szabályozása eltérést enged a főszabályként előírt tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig esedékes bérfizetéstől, a hónap 20. napján történő bérfizetés megengedett, az nem tekinthető a munkavállalók számára kedvezőtlenebbnek.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte jogszabálysértésre hivatkozással, amit az Mt. 155. § (3) bekezdése és 13. § (3)-(4) bekezdése értelmében abban jelölt meg, hogy a tárgyhónapot követő hó 10. napja utáni bérfizetés nyilvánvalóan kedvezőtlenebb a munkavállaló számára.
A felperes ellenkérelmében a felmerült jogkérdésben helyes döntést tartalmazó jogerős ítélet hatályában való fenntartását és az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 155. § (3) bekezdése szerint a munkabért - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása eltérően nem rendelkezik - a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni.
A törvény e szabálya kifejezetten, minden további feltétel nélkül biztosítja az előírt bérfizetési határidőtől való eltérés lehetőségét a munkaviszonyra vonatkozó szabályban, illetve a felek megállapodásában. Ebből az következik, hogy a törvénytől való eltérés nem az Mt. 13. § (3) bekezdésén alapul, és így nem érvényesül az ott előírt, kedvezőbb feltételre vonatkozó korlátozás. Az Mt. 155. § (3) bekezdése alapján tehát a felek mind kedvezőbb, mind kedvezőtlenebb irányú eltérésben is megállapodhatnak, a tárgyhót követő hónap 10. napját megelőző és azt követő bérfizetési időpontot is meghatározhatnak.
A támadott közigazgatási határozatok az Mt. 155. § (3) bekezdésének téves értelmezése folytán jogszabálysértőnek bizonyultak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előbbi módosításával - hatályában fenntartotta a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján. (Legf.Bír. Mfv.II.10.155/2007.)