adozona.hu
BH+ 2008.7.328
BH+ 2008.7.328
A köztisztviselő vezetői megbízása visszavonásának jogszerűségét az nem érinti, ha az intézkedés közlésekor a köztisztviselő keresőképtelen állományban volt [Ktv. 31. § (5) bekezdés, Mt. 90. § (1)-(2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. április 1-jén létesített közszolgálati jogviszonyt az alperes jogelődjével. 2000. április 1-jétől ideiglenes, december 1-jétől pedig határozatlan idejű megbízást kapott a N. J. Osztály vezetésére. A helyettes államtitkár a 2003. május 20-án kelt intézkedésében a felperes vezetői megbízását a Ktv. 31. § (5) bekezdésére hivatkozással 2003. május 26-ai hatállyal visszavonta, és egyidejűleg a K. J. Főosztályon "felsőfokú ügyintézői munkakört" ajánlott fel részére. Mivel a felpere...
BH+ 2008.7.328 A köztisztviselő vezetői megbízása visszavonásának jogszerűségét az nem érinti, ha az intézkedés közlésekor a köztisztviselő keresőképtelen állományban volt [Ktv. 31. § (5) bekezdés, Mt. 90. § (1)-(2) bekezdés].
A felperes 2000. április 1-jén létesített közszolgálati jogviszonyt az alperes jogelődjével. 2000. április 1-jétől ideiglenes, december 1-jétől pedig határozatlan idejű megbízást kapott a N. J. Osztály vezetésére. A helyettes államtitkár a 2003. május 20-án kelt intézkedésében a felperes vezetői megbízását a Ktv. 31. § (5) bekezdésére hivatkozással 2003. május 26-ai hatállyal visszavonta, és egyidejűleg a K. J. Főosztályon "felsőfokú ügyintézői munkakört" ajánlott fel részére. Mivel a felperes ebben az időben keresőképtelen állományban volt, az intézkedést postai kézbesítés útján 2003. június 12-én vette kézhez.A felperes a módosított és pontosított keresetében a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását és a jogellenességre tekintettel kártérítés címén a Ktv. 60. § (4) bekezdése alapján kilenc havi átlagkereset, a (6) bekezdés alapján pedig elmaradt illetmény megfizetésére kérte kötelezni az alperest, és annak a megállapítását is kérte, hogy 2004. március 16-a és április 2-a közötti távollétét az alperes jogellenesen minősítette igazolatlan hiányzásnak. Álláspontja szerint mivel a vezetői megbízás visszavonása a felmentés lehetőségét is magában foglalja, annak keresőképtelenség ideje alatti közlése felmentési tilalomba ütközött. A vezetői megbízás visszavonására javaslatot tevő dr. Cs. J. főosztályvezető vele szemben munkáltatói jogkörrel nem rendelkezett, a helyettesítő államtitkár nem volt jogosult más munkakör felajánlására, de konkrét munkakör felajánlására nem is került sor, és végül a közléshez képest a visszavonás visszamenőleges hatályú. Az igazolatlannak minősített időtartamra szabadságot kért, amelyet az alperesnek a jogszabályok betartásával ki kellett volna adnia.
Az alperes jogszabálysértés hiányában a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította.
A bíróság megállapította, hogy a peres eljárás során a felek a felajánlható munkakör vonatkozásában egyeztettek, amely azonban nem vezetett eredményre, és felperes a közszolgálati jogviszonyának megszüntetését kérte. A közigazgatási államtitkár 2004. április 19-én kelt intézkedésével a Ktv. 17. § (2) bekezdés c) pontjára, és a 31. § (9) bekezdésére hivatkozással a felperes közszolgálati jogviszonyát 2004. április 20-ával kezdődő felmentési idővel 2004. október 19. napjára felmentéssel megszüntette.
Mivel a felperes a felmentést keresettel nem támadta, a bíróság kizárólag a vezetői megbízás visszavonásának jogszerűségét bírálta felül, és megállapította, hogy a Ktv. nem tartalmaz olyan tiltó rendelkezést, miszerint a vezetői megbízás visszavonása a keresőképtelenség időtartama alatt nem közölhető. A 4/2002. államtitkári intézkedéssel kiadott egységes közszolgálati szabályzat 3. § c) pontja alapján a vezetői megbízás visszavonása során a munkáltatói jogkört felperessel szemben a helyettes államtitkár jogszerűen gyakorolta, javaslattevőként pedig a főcsoportfőnök távollétében a főosztályvezető nem átruházott jogkörben, hanem helyettesként járt el. Az intézkedés későbbi közlése nem eredményez jogellenességet, csupán azzal a következménnyel jár, hogy az intézkedés a közléssel hatályosul, ennek megfelelően a vezetői megbízás visszavonásának időpontjaként 2003. június 12. napját kell figyelembe venni. A felperes részére a munkáltató a szabadság kivételét nem engedélyezte, ezért a távolmaradás igazolatlannak minősítése sem sérti a jogszabályt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. A Ktv. 31. § (8) bekezdésében foglaltak megsértését sérelmezte, mivel az alperes írásban a munkaköri kötelezettségeket, illetve a munkavégzés pontos helyét is tartalmazó meghatározott munkakört nem ajánlott fel részére, és ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása is ellentmondásos. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a felmentésére valójában nem a vezetői megbízással összefüggésben, hanem kormányzati létszámcsökkentésről szóló 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat végrehajtása körében került sor. Az elsőfokú bíróság a hatályos jogszabály helytelen értelmezésével mellőzte a felmentési tilalomra vonatkozó törvényi rendelkezést a vezetői megbízás visszavonása tekintetében, mivel az Mt. 91. § (1) bekezdés a) pontja későbbi módosításából éppen az ellenkező jogkövetkeztetés vonható le. Végül arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás adományozása, illetve annak visszavonása esetében a munkáltatói jogkör közvetlen gyakorlójának javaslattételi joga nem formális, hanem a helyettes államtitkár döntését megalapozó érdemi nyilatkozat, ezért ennek az érdemi nyilatkozatnak a megtételére a közvetlen felettes távollétében, más főosztály vezetésével megbízott, tehát a munkavégzést, az alkalmasságot nem ismerő főosztályvezető nem képes és a Ktv., valamint a belső szabályzat értelmében nem is jogosult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem keretei között maradva (Pp. 215. §) kizárólag a vezetői megbízás visszavonásának jogszerűségét bírálta felül. Ebben a körben az ítélete indokolásában iratellenesség nélkül rögzítette, hogy az alperes a vezetői megbízás visszavonásával egyidejűleg a felperesnek felsőfokú iskolai végzettségének megfelelő ügyintézői munkakört ajánlott fel, majd a felek közti egyeztetés során a jogtanácsosi munkakör felajánlása is elhangzott. A felajánlott munkakör megfelelőségének érdemi vizsgálatára azonban nem került sor, mert a felperes a 2004. április 19-én kelt felmentéssel szemben keresettel nem élt. Mivel a felmentés jogszerűségének vizsgálata nem képezte a per tárgyát, a jogerős ítélet a felmentés indokolásának valóságát vitató okfejtéssel nem támadható (BH 1996/372.).
2.A Ktv. 31. § (5) bekezdése alapján a vezetői megbízás külön indokolás nélkül azonnali hatállyal visszavonható.
A Ktv. 31. §-ának a perbeli időben hatályos (9) bekezdése szerint, ha a köztisztviselő a felajánlott állást elutasítja, akkor a vezetői megbízás visszavonását a közszolgálati jogviszonyból történő felmentésnek kell tekinteni. A Ktv. 31. § (5) bekezdésében és (9) bekezdésében foglaltak összevetéséből helyes értelmezés szerint az következik, hogy az Mt. 90. § (1) és (2) bekezdésében foglalt felmentési védelem a vezetői megbízás visszavonásához nem kapcsolódik. Ebből következően a vezetői megbízás visszavonása jogszerűségének elbírálása szempontjából közömbös, hogy a felperes az erről szóló intézkedés kézhezvételekor keresőképtelen állományban volt-e.
A perben nem volt vitás, hogy a helyettes államtitkár volt a felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója. A vezetői megbízás visszavonására vonatkozó intézkedés a munkáltatói jogkör gyakorlójától származik, az a Ktv. 6. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelel. Az intézkedés jogellenességét az nem eredményezi, hogy a javaslatot a főcsoportfőnök távollétében a főosztályvezető írta alá.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.244/2007.)