adozona.hu
BH 2019.6.179
BH 2019.6.179
Az egyenlő bánásmód megsértése csak összehasonlítható személyi kör esetében lehetséges. Nem tekinthető ilyennek a munkáltató által eltérő jogállási törvények alapján foglalkoztatottak köre. [Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 9. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2010. augusztus 23-ától állt az alperes alkalmazásában előbb köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban. Szolgálai viszonyának fennállása alatt végrehajtói munkakörben dolgozott.
[2] A B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2014. április 17-én nyomozást rendelt el H. I. gyanúsítottal szemben, amely eljárásban 2015 májusában a felperest tanúként hallgatták ki. Ezt követően 2016. február 26-án a rendőrség a felperest ismételten idézte, és ekkor megalapozott gyanút közöltek ...
BH 2019.6.179 Az egyenlő bánásmód megsértése csak összehasonlítható személyi kör esetében lehetséges. Nem tekinthető ilyennek a munkáltató által eltérő jogállási törvények alapján foglalkoztatottak köre. [Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 9. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2010. augusztus 23-ától állt az alperes alkalmazásában előbb köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban. Szolgálai viszonyának fennállása alatt végrehajtói munkakörben dolgozott.[2] A B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2014. április 17-én nyomozást rendelt el H. I. gyanúsítottal szemben, amely eljárásban 2015 májusában a felperest tanúként hallgatták ki. Ezt követően 2016. február 26-án a rendőrség a felperest ismételten idézte, és ekkor megalapozott gyanút közöltek azzal, hogy büntetőeljárás indul vele szemben ezen a napon.
[3] A felperes 2016. március 11-én levélben tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a B. Megyei Rendőr-főkapitányságon gyanúsítottként hallgatták ki hivatali vesztegetés elfogadásának megalapozott gyanúja miatt. A kihallgatásról készült jegyzőkönyv másolatát is csatolta.
[4] A tájékoztatás átvételét követően a munkáltató 2016. március 16-án a rendőrségtől az esettel összefüggésben tájékoztatást kért.
[5] 2016. szeptember 12-én a B. Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatta az alperest, hogy feljelentés alapján a hatóság nyomozást folytat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 294. § (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint minősülő és büntetendő hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali veszteség elfogadása bűntett és más bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. Tájékoztatta az alperest, hogy ezen ügyben a felperest 2016. február 26-án kihallgatták.
[6] A tájékoztatást követően az alperes 2016. szeptember 19-én a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Ennek indokolása szerint a B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 12-én kelt levelében arról tájékoztatta a munkáltatót, hogy a felperest a Btk. 294. § (1) bekezdésbe ütköző és (3) bekezdés a) pont aa) alpont szerint minősülő és büntetendő hivatali vesztegetés elfogadása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki. A munkáltató hivatkozott a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 39. §-ára, illetve a 63. §-ra. Rögzítette, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal, aki a felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll, és a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes pontosított keresetében az azonnali hatályú felmentése jogellenességének megállapítását kérte a bíróságtól azzal, hogy amennyiben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése megállapítható, akkor visszahelyezése mellett elmaradt illetménye megtérítését kéri. Amennyiben a bíróság ezt nem találja kimondhatónak, úgy a jogellenesség jogkövetkezményeként 24 havi illetménynek megfelelő összeg megfizetését igényli.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás mikor indult meg, ezáltal alkalmazhatóak-e vele szemben a Kttv.-nek a 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított jogviszony létesítésére vonatkozó szabályai.
[11] A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti módosuló és hatályát vesztő jogszabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 19/M. §-a értelmében a Kttv.-nek az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított, a jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépésekor fennálló kormányzati szolgálati, valamint közszolgálati jogviszonyra akkor kell alkalmazni, ha az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépése után indult büntetőeljárás a közszolgálati tisztviselővel szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt.
[12] Az alperes megkeresésére a B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2017 februárjában azt a tájékoztatást adta, hogy a megalapozott gyanú közlésére 2016. február 26-án került sor.
[13] A bíróság kifejtette, hogy 2014. április 17-én H. I.-vel szemben indult meg a nyomozás, amelyben először 2015 májusában tanúként hallgatták meg a felperest. Később derültek ki olyan körülmények, amelyek miatt vele szemben 2016. február 26-án az alapos gyanú közlése megtörtént, így az eljárás ekkor indult meg, ezért alkalmazni kellett a Kttv.-nek a 2015. évi XXXII. törvényben megállapított jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait.
[14] A bíróság ezt követően érdemben vizsgálta a munkáltatói intézkedést. Utalt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 1. § (1) bekezdésére, 15. § (1), (2) bekezdésére, valamint a Kttv. 1. § b) pontjára, 39. § (1) és (7) bekezdésére, valamint a 63. § (2) bekezdésében foglaltakra.
[15] A perben nem volt vitatott, hogy a felperessel szemben hivatali vesztegetés elfogadása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárás indult, amely a Kttv. 39. § (1) bekezdésében nevesítve van, ezáltal - figyelemmel a 39. § (7) bekezdésére is - a felperes nem felelt meg a törvényben meghatározott feltételeknek.
[16] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja és a (2a) bekezdése nem ad mérlegelési lehetőséget a munkáltatónak abban az esetben, ha a felperes gyanúsítását megalapozó bűncselekményről van szó, és a jogviszony megszüntetését a jogszabály kötelezően írja elő.
[17] Eszerint a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. Megállapítható, hogy a 2016. szeptember 12-én kelt és a munkáltató által szeptember 15-én átvett tájékoztatással kapcsolatban négy nap múlva, azaz szeptember 19-én élt a közszolgálati jogviszony megszüntetésének lehetőségével az alperes. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a felperes által felhívott munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 56. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 78. § (2) bekezdésében meghatározott határidő nem alkalmazható, a bíróságnak a határidőt vizsgálnia nem kellett.
[18] Az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben az elsőfokú bíróság utalt a Kttv. 13. § (1) bekezdésére, a 2003. évi CXXV. tv.(továbbiakban: Ebktv.) 8. § r) pontjára, valamint a 9. §-ban rögzítettekre.
[19] A felperes vele összehasonlítható helyzetben lévő csoportként azon, ún. "beöltözött" munkavállalókat nevezte meg, akik ellen hasonló bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, azonban az alperes nem szüntette meg azonnali hatályú felmentéssel jogviszonyukat, csupán felfüggesztette őket, ellenük méltatlansági eljárást indított.
[20] A bíróság álláspontja szerint a felperes által megjelölt személyek nem képeznek összehasonlítható csoportot vele, mivel ő mint kormánytisztviselő elsősorban a Kttv. szabályainak hatálya alatt áll, míg az "egyenruhás, beöltözött" vámosokra, pénzügyőrökre a Hszt. szabályait kell alkalmazni a NAV törvényben foglalt eltérésekkel. A két jogszabály részben eltérően szabályozza a felmentési okokat, a Hszt.-ben nem szerepel a Kttv.-ben megjelölt azon indok, amely miatt jelen esetben a felperes jogviszonyát megszüntette a munkáltató.
[21] A bíróság a perben azt nem vizsgálhatja, hogy az alperes miért nem valamely más felmentési okra hivatkozással szüntette meg a felperes jogviszonyát, kizárólag azt értékelhette, hogy az általa megjelölt ok valós volt-e, és a jogszabályhely alkalmazása megfelelően történt-e.
[22] A felperes ellen 2016. február 26-án hivatali vesztegetés elfogadása bűntette miatt büntetőeljárás indult, mely bűncselekmény a Kttv. 39. § (1) bekezdésében szerepel, ez tehát foglalkoztatást kizáró oknak minősül. Ezért a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontját az alperes helyesen, jogszerűen alkalmazva mentette fel a felperest. Vele összehasonlító helyzetben a hasonló bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt álló kormánytisztviselők vannak, a pénzügyőrökre más törvény vonatkozik. Az alperes az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg azzal, hogy a különböző jogviszonyban álló személyekre a rájuk vonatkozó eltérő rendelkezéseket tartalmazó szabályokat alkalmazza.
[23] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítélete szerint a büntetőeljárás megindulása csak a Kttv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatti megalapozott gyanú közlésének az időpontja lehet. Ellenkező esetben a jogszabályban foglalt alkalmazhatósági feltételek nem vonatkoznának a más személlyel szemben, vagy ismeretlen tettes ellen megindult büntetőeljárásban utóbb ismertté vált gyanúsítottakra, amely szűkítő értelmezés a törvényszövegből és az ahhoz fűzött miniszteri indokolásból sem olvasható ki, és ellentétes lenne a jogalkotói szándékkal.
[25] A törvényszék álláspontja szerint helyes azon elsőfokú bírósági álláspont, miszerint a felperesre vonatkozótól eltérő ágazati jogszabály személyi hatálya alatt tartozó, hivatásos szolgálati viszonyban lévő állomány nem tekinthető a felperessel összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[26] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését indítványozta. Jogkövetkezményként a jogviszony helyreállítását kérte, másodlagosan az alperes kártérítés fizetésre kötelezését.[27] Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat, vagyis nem vették figyelembe az ártatlanság vélelmét. Az alkalmazott jogszabály Alaptörvénybe ütköző módon "előlegezi meg" azt, hogy a felperes bűncselekményt követett el, és ezt szankcionálja hivatalvesztéssel. Lényegében a jogágak közötti párhuzamosítás eredményeképpen mond ítéletet azzal, hogy feltételeket támaszt a köztisztviselővel szemben, akinek a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja és 39. § (1) és (7) bekezdése alapján felmentéssel szüntethető meg a jogviszonya.
[28] A jogviszony ilyen módon történő megszüntetése alkalmat ad arra, hogy a Kttv. 2015. április 15. napjával hatályba léptetett módosítására figyelemmel joggal való visszaéléssel szüntessék meg a köztisztviselői jogviszonyát.
[29] Az elsőfokú bíróság a felperes gyanúsításának 2016. február 26-ai időpontját tévesen vette figyelembe a Kttv. 39. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága szempontjából.
[30] A jogviszony-megszüntetést eredményező büntetőeljárás kezdete 2014. április 17-e, függetlenül attól, hogy a felperessel szemben a gyanúsítást csak 2016. február 26-án közölték. Egy elrendelt nyomozás közben módosult jogszabályt felperesre hátrányosan nem lehet alkalmazni, illetve ezen jogszabályt visszaélésszerűen értelmezni sem.
[31] A jogszabály visszamenőleges hatállyal történő alkalmazása sérti a jogbiztonságot, Alaptörvénybe ütközést vet fel, továbbá tisztességtelen eljárást jelent, figyelmen kívül hagyva az ártatlanság vélelmét. A 2014. évi nyomozáselrendelés és a felperes hátrányára alkalmazott 2015. évi XXII. törvény hatálybalépése között rendelkezésre állhattak adatok, esetleg gyanúsítás közlésére, vagy méltatlansági eljárás lefolytatására.
[32] Az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozás körében a felperes változatlanul utalt az Ebktv. 8. § r) pontjában, valamint a 9. §-ban foglaltakra.
[33] A bíróságok álláspontja szerint az eltérő jogszabály hatálya alá tartozásra figyelemmel a különböző munkavállalók között az alperesnél nincs hátrányos megkülönböztetés. Ez azonban téves, hiszen jogkollízió lép fel, és vizsgálni kell, melyik jogszabály vagy jogelv alkalmazása elsődleges. Az elsőfokú ítélet szerint más jogszabály hatálya alá "terelve" megkerülhetővé válik az egyenlő bánásmód elve, az egyenlő munkáért egyenlő bér alapelve, valamint kiüresíthető jogtechnikai eszközökkel az Ebktv. több szabálya.
[34] A Hszt., a Kttv., az Ebktv. jelenlegi jogszabályai nincsenek összhangban. Ugyanazon munkáltatónál jogviszonyban állókról van szó, akik ugyanazon tevékenységet látnak el, nevezetesen végrehajtók. Ennélfogva azonos elbírálás alá kell, hogy essenek. Ha ez nem történik meg, akkor az Ebktv. 8. § r) pontja, illetve 9. §-a sérül.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[36] Az alperes érvelése szerint a Kttv.-ben felsorolt bűncselekmények esetében nem csupán a bűnösség kimondása, de már az ilyen bűncselekmény alapos gyanúja és erre alapozva a büntetőeljárás (nyomozás) megindulása is kizárja a jogviszony létesítését, illetve fenntartását. Az ártatlanság vélelme a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és fenntartása szempontjából nem védi az eljárás alá vont személyt. Ezen közvádas bűncselekmények esetén a bűncselekmények elleni büntetőeljárás megindulása kizárja mind a közszolgálati jogviszony létesítését, mind annak fenntartását. Ezen bűncselekmények elleni büntetőeljárás megindulása nem méltatlansági, hanem érvénytelenségi ok. Az érintettel szemben tehát nem méltatlansági eljárást kell megindítani, hanem meg kell állapítani a jogviszony semmisségét, és a Kttv. 63. § (2) bekezdés d) pontja alapján fel kell őt menteni. Ebben az esetben nincs törvényi lehetőség méltatlansági eljárás megindítására.
[37] A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 19/M. §-a alapján a Kttv.-nek az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított, a jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépésekor fennálló kormányzati szolgálati, valamint közszolgálati jogviszonyra akkor kell alkalmazni, ha az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépése után indul büntetőeljárás a közszolgálati tisztviselővel szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. Ez a felperes esetében 2016. február 26-án történt meg, így a bíróságok helyes jogszabályt alkalmaztak a jogvita eldöntése során. A felperessel szemben közvádra üldözendő bűntett megalapozott gyanúját közölték, tehát a megalapozott gyanú az, amely a bejelentési kötelezettséget megalapozza, illetve a kötelező munkáltatói intézkedést szükségessé teszi, nem pedig a nyomozás megindulásának ténye, így jelen esetben nem lehet szó a visszaható hatály tilalmának megsértéséről [NAV tv. 15/E. § (1) bekezdés].
[38] Valótlan a felperes azon állítása, hogy a kormánytisztviselőknek és a pénzügyőröknek "ugyanaz a munkaköre, és a feladatuk". A foglalkoztatottak jogviszonyának jellege határozza meg azt, hogy mely törvény hatálya alá tartoznak. A NAV tv. 15. § (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján a NAV személyi állománya többek között kormánytisztviselőkből és hivatásos szolgálati jogviszonyban álló hivatásos állományú tagokból (pénzügyőrökből) áll. Ugyanezen § (2) bekezdése rögzíti, hogy a NAV személyi állományába tartozó kormánytisztviselőkre a Kttv., a pénzügyőrökre a Hszt. rendelkezései az irányadóak. A munkáltató a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[40] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdés, mivel előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[41] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, mely követelménynek nem felel meg az Alaptörvényre való utalás. Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, a vonatkozó eljárásokat a XIV. cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak vizsgálata alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadások alapján értékelhette a jogerős határozatot.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében a 2015. évi XXII. törvény nem megfelelő alkalmazását állította. Ezen jogszabályhely-megjelölés téves, a vizsgálandó jogszabály helyesen a 2015. évi XXXII. törvény, a Pp. 272. § (3) bekezdése alapján azonban a Kúria az e körben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta.
[43] Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a régi Be. 179. § (1) bekezdése szerint amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottat a 117-118. § szerint kihallgatja.
[44] A bíróságok következtetése helytálló volt, miszerint 2014. április 17-én csak H. I.-vel szemben indult meg a nyomozás, a felperest 2015 májusában tanúként hallgatták meg, és 2016. február 26-án történt a megalapozott gyanú közlése vele szemben. Ebből következően a 2015. évi XXXII. törvény szabályai voltak irányadóak a felmentéskor, visszamenőleges hatályú jogszabály alkalmazás nem történt.
[45] A Kttv. 39. § (1) bekezdése rögzíti, hogy nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal aki - bizonyos bűncselekmények miatt - büntetőeljárás hatálya alatt áll. A Kttv. 39. § (7) bekezdése értelmében pedig a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól - a 41. § (1) bekezdés a) pontja kivételével - felmentés nem adható. A kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek. A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja szerint pedig a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. Az alperes a felperes jogviszonyát azonnali hatállyal az irányadó jogszabályok szerint szüntette meg, a hivatkozott jogszabálysértés nem volt megállapítható.
[46] Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértését is.
[47] A felperesnek meg kellett jelölnie az Ebktv. 8. §-ában felsorolt tulajdonságok közül azt, amellyel az általa állított jogszabálysértéskor rendelkezett, és valószínűsítenie kellett, hogy emiatt hátrány érte. A felperes az eljárás során védett tulajdonságot nem igazolt, a megjelölt Ebktv. 8. § r) pontja kifejezetten a részmunkaidős, illetve határozott időre foglalkoztatott személyek kedvezőtlenebb elbírálásának tilalmát rögzíti, jelen esetben azonban nem ilyenre hivatkozott a felperes.
[48] A felperes azt állította, hogy az Ebktv. 9. §-a azért sérült, mert az alperesnél alkalmazásban álló végrehajtók között megkülönböztetés tapasztalható aszerint, hogy a Kttv. vagy a Hszt. hatálya alatt állnak-e.
[49] A bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes által megjelölt személyek nem képeznek vele összehasonlítható csoportot. A kormánytisztviselőkre a Kttv. szabályait, az egyenruhás, "beöltözött" vámosokra, pénzügyőrökre a Hszt. rendelkezéseit kell alkalmazni a NAV tv.-ben foglalt eltéréssel. A Hszt.-ben nem szerepel azon felmentési ok, amely miatt a felperes jogviszonyát az alperesnek meg kellett szüntetnie.
[50] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben már több döntésében iránymutatást adott. A III/01921/2013. számú ügyben kifejtette, hogy "[29] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok a többiekhez képest hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható - azonos csoportba tartozó - személyi körben lehetséges (lásd például 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat indokolás [168]).
[51] Fenti okfejtésből következően a Kúria részéről alkotmányos aggály sem merült fel.
A felperes védett tulajdonságot nem jelölt meg, az általa hivatkozott személyek vele nem voltak azonos csoportba tartozóak. Arra pedig az eljárás során nem merült fel adat, hogy a Kttv. hatálya alá tartozó személyek esetében - akik a felperessel egyezően büntetőeljárás hatálya alá kerültek - az alperes eltérő jogkövetkezményt alkalmazott volna. A hátrányos megkülönböztetés a perbeli esetben nem volt megállapítható.
[52] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.
(Kúria Mfv.I.10.169/2018.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.169/2018/7.A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Tóth Roland ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Az alperes képviselője: Dr. Márkus Réka kormánytisztviselő
A per tárgya: szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Kecskeméti Törvényszék 6.Mf.21.054/2017/5.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.435/2016/16.
Rendelkező rész
A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 6.Mf.21.054/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárásban felmerült 268.300,- (kettőszázhatvannyolcezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2010. augusztus 23-ától állt az alperes alkalmazásában előbb köztisztviselői, majd kormánytisztviselői jogviszonyban. Szolgálai viszonyának fennállása alatt végrehajtói munkakörben dolgozott.[2] A B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2014. április 17-én nyomozást rendelt el H. I. gyanúsítottal szemben, amely eljárásban 2015 májusában a felperest tanúként hallgatták ki. Ezt követően 2016. február 26-án a rendőrség a felperest ismételten idézte, és ekkor megalapozott gyanút közöltek azzal, hogy büntetőeljárás indul vele szemben ezen a napon.
[3] A felperes 2016. március 11-én levélben tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy a B. Megyei Rendőr-főkapitányságon gyanúsítottként hallgatták ki hivatali vesztegetés elfogadásának megalapozott gyanúja miatt. A kihallgatásról készült jegyzőkönyv másolatát is csatolta.
[4] A tájékoztatás átvételét követően a munkáltató 2016. március 16-án a rendőrségtől az esettel összefüggésben tájékoztatást kért.
[5] 2016. szeptember 12-én a B. Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatta az alperest, hogy feljelentés alapján a hatóság nyomozást folytat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 294. § (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdés a) pontjának aa) alpontja szerint minősülő és büntetendő hivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali veszteség elfogadása bűntett és más bűncselekmények elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. Tájékoztatta az alperest, hogy ezen ügyben a felperest 2016. február 26-án kihallgatták.
[6] A tájékoztatást követően az alperes 2016. szeptember 19-én a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Ennek indokolása szerint a B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 12-én kelt levelében arról tájékoztatta a munkáltatót, hogy a felperest a Btk. 294. § (1) bekezdésbe ütköző és (3) bekezdés a) pont aa) alpont szerint minősülő és büntetendő hivatali vesztegetés elfogadása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki. A munkáltató hivatkozott a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 39. §-ára, illetve a 63. §-ra. Rögzítette, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal, aki a felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll, és a kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie a törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes pontosított keresetében az azonnali hatályú felmentése jogellenességének megállapítását kérte a bíróságtól azzal, hogy amennyiben az egyenlő bánásmód követelményének megsértése megállapítható, akkor visszahelyezése mellett elmaradt illetménye megtérítését kéri. Amennyiben a bíróság ezt nem találja kimondhatónak, úgy a jogellenesség jogkövetkezményeként 24 havi illetménynek megfelelő összeg megfizetését igényli.[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[10] Az elsőfokú bíróság ítéletében elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás mikor indult meg, ezáltal alkalmazhatóak-e vele szemben a Kttv-nek a 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított jogviszony létesítésére vonatkozó szabályai.
[11] A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti módosuló és hatályát vesztő jogszabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 19/M. §-a értelmében a Kttv-nek az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított, a jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépésekor fennálló kormányzati szolgálati, valamint közszolgálati jogviszonyra akkor kell alkalmazni, ha az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépése után indult büntetőeljárás a közszolgálati tisztviselővel szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt.
[12] Az alperes megkeresésére a B. Megyei Rendőr-főkapitányság 2017 februárjában azt a tájékoztatást adta, hogy a megalapozott gyanú közlésére 2016. február 26-án került sor.
[13] A bíróság kifejtette, hogy 2014. április 17-én H. I.-vel szemben indult meg a nyomozás, amelyben először 2015 májusában tanúként hallgatták meg a felperest. Később derültek ki olyan körülmények, amelyek miatt vele szemben 2016. február 26-án az alapos gyanú közlése megtörtént, így az eljárás ekkor indult meg, ezért alkalmazni kellett a Kttv-nek a 2015. évi XXXII. törvényben megállapított jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait.
[14] A bíróság ezt követően érdemben vizsgálta a munkáltatói intézkedést. Utalt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (NAV tv.) 1. § (1) bekezdésére, 15. § (1), (2) bekezdésére, valamint a Kttv. 1. § b) pontjára, 39. § (1) és (7) bekezdésére, valamint a 63. § (2) bekezdésében foglaltakra.
[15] A perben nem volt vitatott, hogy a felperessel szemben hivatali vesztegetés elfogadása bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárás indult, amely a Kttv. 39. § (1) bekezdésében nevesítve van, ezáltal - figyelemmel a 39. § (7) bekezdésére is - a felperes nem felelt meg a törvényben meghatározott feltételeknek.
[16] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kttv. 63. § (7) bekezdés g) pontja és a (2a) bekezdése nem ad mérlegelési lehetőséget a munkáltatónak abban az esetben, ha a felperes gyanúsítását megalapozó bűncselekményről van szó, és a jogviszony megszüntetését a jogszabály kötelezően írja elő.
[17] Eszerint a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. Megállapítható, hogy a 2016. szeptember 12-én kelt és a munkáltató által szeptember 15-én átvett tájékoztatással kapcsolatban négy nap múlva, azaz szeptember 19-én élt a közszolgálati jogviszony megszüntetésének lehetőségével az alperes. Tekintettel arra, hogy jelen esetben a felperes által felhívott munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 56. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 78.§ (2) bekezdésében meghatározott határidő nem alkalmazható, a bíróságnak a határidőt vizsgálnia nem kellett.
[18] Az egyenlő bánásmód követelményével összefüggésben az elsőfokú bíróság utalt a Kttv. 13. § (1) bekezdésére, a 2003. évi CXXV. tv.(továbbiakban: Ebktv.) 8. § r) pontjára, valamint a 9. §-ban rögzítettekre.
[19] A felperes vele összehasonlítható helyzetben lévő csoportként azon, un. "beöltözött" munkavállalókat nevezte meg, akik ellen hasonló bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, azonban az alperes nem szüntette meg azonnali hatályú felmentéssel jogviszonyukat, csupán felfüggesztette őket, ellenük méltatlansági eljárást indított.
[20] A bíróság álláspontja szerint a felperes által megjelölt személyek nem képeznek összehasonlítható csoportot vele, mivel ő mint kormánytisztviselő elsősorban a Kttv. szabályainak hatálya alatt áll, míg az "egyenruhás, beöltözött" vámosokra, pénzügyőrökre a Hszt. szabályait kell alkalmazni a NAV törvényben foglalt eltérésekkel. A két jogszabály részben eltérően szabályozza a felmentési okokat, a Hszt-ben nem szerepel a Kttv-ben megjelölt azon indok, amely miatt jelen esetben a felperes jogviszonyát megszüntette a munkáltató.
[21] A bíróság a perben azt nem vizsgálhatja, hogy az alperes miért nem valamely más felmentési okra hivatkozással szüntette meg a felperes jogviszonyát, kizárólag azt értékelhette, hogy az általa megjelölt ok valós volt-e, és a jogszabályhely alkalmazása megfelelően történt-e.
[22] A felperes ellen 2016. február 26-án hivatali vesztegetés elfogadás bűntette miatt büntetőeljárás indult, mely bűncselekmény a Kttv. 39. § (1) bekezdésében szerepel, ez tehát foglalkoztatást kizáró oknak minősül. Ezért a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontját az alperes helyesen, jogszerűen alkalmazva mentette fel a felperest. Vele összehasonlító helyzetben a hasonló bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt álló kormánytisztviselők vannak, a pénzügyőrökre más törvény vonatkozik. Az alperes az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg azzal, hogy a különböző jogviszonyban álló személyekre a rájuk vonatkozó eltérő rendelkezéseket tartalmazó szabályokat alkalmazza.
[23] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[24] A másodfokú bíróság ítélete szerint a büntetőeljárás megindulása csak a Kttv. 39. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény miatti megalapozott gyanú közlésének az időpontja lehet. Ellenkező esetben a jogszabályban foglalt alkalmazhatósági feltételek nem vonatkoznának a más személlyel szemben, vagy ismeretlen tettes ellen megindult büntetőeljárásban utóbb ismertté vált gyanúsítottakra, amely szűkítő értelmezés a törvényszövegből és az ahhoz fűzött miniszteri indokolásból sem olvasható ki, és ellentétes lenne a jogalkotói szándékkal.
[25] A törvényszék álláspontja szerint helyes azon elsőfokú bírósági álláspont, miszerint a felperesre vonatkozótól eltérő ágazati jogszabály személyi hatálya alatt tartozó, hivatásos szolgálati viszonyban lévő állomány nem tekinthető a felperessel összehasonlítható helyzetben lévő csoportnak.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[26] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte, míg másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését indítványozta. Jogkövetkezményként a jogviszony helyreállítását kérte, másodlagosan az alperes kártérítés fizetésre kötelezését.[27] Álláspontja szerint az eljáró bíróságok megsértették az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat, vagyis nem vették figyelembe az ártatlanság vélelmét. Az alkalmazott jogszabály Alaptörvénybe ütköző módon "előlegezi meg" azt, hogy a felperes bűncselekményt követett el, és ezt szankcionálja hivatalvesztéssel. Lényegében a jogágak közötti párhuzamosítás eredményeképpen mond ítéletet azzal, hogy feltételeket támaszt a köztisztviselővel szemben, akinek a Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja és 39. § (1) és (7) bekezdése alapján felmentéssel szüntethető meg a jogviszonya.
[28] A jogviszony ilyen módon történő megszüntetése alkalmat ad arra, hogy a Kttv. 2015. április 15. napjával hatályba léptetett módosítására figyelemmel joggal való visszaéléssel szüntessék meg a köztisztviselői jogviszonyát.
[29] Az elsőfokú bíróság felperes gyanúsításának 2016. február 26-ai időpontját tévesen vette figyelembe a Kttv. 39. § (1) bekezdésének alkalmazhatósága szempontjából.
[30] A jogviszony-megszüntetést eredményező büntetőeljárás kezdete 2014. április 17-e, függetlenül attól, hogy a felperessel szemben a gyanúsítást csak 2016. február 26-án közölték. Egy elrendelt nyomozás közben módosult jogszabályt felperesre hátrányosan nem lehet alkalmazni, illetve ezen jogszabályt visszaélésszerűen értelmezni sem.
[31] A jogszabály visszamenőleges hatállyal történő alkalmazása sérti a jogbiztonságot, Alaptörvénybe ütközést vet fel, továbbá tisztességtelen eljárást jelent, figyelmen kívül hagyva az ártatlanság vélelmét. A 2014. évi nyomozás elrendelés és a felperes hátrányára alkalmazott 2015. évi XXII. törvény hatálybalépése között rendelkezésre állhattak adatok, esetleg gyanúsítás közlésére, vagy méltatlansági eljárás lefolytatására.
[32] Az egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozás körében a felperes változatlanul utalt az Ebktv. 8. § r) pontjában, valamint a 9. §-ban foglaltakra.
[33] A bíróságok álláspontja szerint az eltérő jogszabály hatálya alá tartozásra figyelemmel a különböző munkavállalók között az alperesnél nincs hátrányos megkülönböztetés. Ez azonban téves, hiszen jogkollízió lép fel, és vizsgálni kell, melyik jogszabály, vagy jogelv alkalmazása elsődleges. Az elsőfokú ítélet szerint más jogszabály hatálya alá "terelve" megkerülhetővé válik az egyenlő bánásmód elve, az egyenlő munkáért egyenlő bér alapelve, valamint kiüresíthető jogtechnikai eszközökkel az Ebktv. több szabálya.
[34] A Kttv., az Ebktv. jelenlegi jogszabályai nincsenek összhangban. Ugyanazon munkáltatónál jogviszonyban állókról van szó, akik ugyanazon tevékenységet látnak el, nevezetesen végrehajtók. Ennélfogva azonos elbírálás alá kell, hogy essenek. Ha ez nem történik meg, akkor az Ebktv. 8. § r) pontja, illetve 9. §-a sérül.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[36] Az alperes érvelése szerint a Kttv-ben felsorolt bűncselekmények esetében nem csupán a bűnösség kimondása, de már az ilyen bűncselekmény alapos gyanúja és erre alapozva a büntetőeljárás (nyomozás) megindulása is kizárja a jogviszony létesítését, illetve fenntartását. Az ártatlanság vélelme a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése és fenntartása szempontjából nem védi az eljárás alá vont személyt. Ezen közvádas bűncselekmények esetén a bűncselekmények elleni büntetőeljárás megindulása kizárja mind a közszolgálati jogviszony létesítését, mind annak fenntartását. Ezen bűncselekmények elleni büntetőeljárás megindulása nem méltatlansági, hanem érvénytelenségi ok. Az érintettel szemben tehát nem méltatlansági eljárást kell megindítani, hanem meg kell állapítani a jogviszony semmisségét, és a Kttv. 63. § (2) bekezdés d) pontja alapján fel kell őt menteni. Ebben az esetben nincs törvényi lehetőség méltatlansági eljárás megindítására.
[37] A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 19/M. §-a alapján a Kttv-nek az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvénnyel megállapított, a jogviszony létesítésére vonatkozó szabályait az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépésekor fennálló kormányzati szolgálati, valamint közszolgálati jogviszonyra akkor kell alkalmazni, ha az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló 2015. évi XXXII. törvény hatálybalépése után indul büntetőeljárás a közszolgálati tisztviselővel szemben a Kttv. 39. § (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt. Ez a felperes esetében 2016. február 26-án történt meg, így a bíróságok helyes jogszabályt alkalmaztak a jogvita eldöntése során. A felperessel szemben közvádra üldözendő bűntett megalapozott gyanúját közölték, tehát a megalapozott gyanú az, amely a bejelentési kötelezettséget megalapozza, illetve a kötelező munkáltatói intézkedést szükségessé teszi, nem pedig a nyomozás megindulásának ténye, így jelen esetben nem lehet szó a visszaható hatály tilalmának megsértéséről [NAV tv. 15/E. § (1) bekezdés].
[38] Valótlan a felperes azon állítása, hogy a kormánytisztviselőknek és a pénzügyőröknek "ugyanaz a munkaköre, és a feladatuk". A foglalkoztatottak jogviszonyának jellege határozza meg azt, hogy mely törvény hatálya alá tartoznak. A NAV tv. 15. § (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján a NAV személyi állománya többek között kormánytisztviselőkből és hivatásos szolgálati jogviszonyban álló hivatásos állományú tagokból (pénzügyőrökből) áll. Ugyanezen § (2) bekezdése rögzíti, hogy a NAV személyi állományába tartozó kormánytisztviselőkre a Kttv., a pénzügyőrökre a Hszt. rendelkezései az irányadóak. A munkáltató a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el.
A Kúria döntése és jogi indokai
[39] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[40] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdés, mivel előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[41] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, mely követelménynek nem felel meg az Alaptörvényre való utalás. Az Alaptörvény XIV. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, a vonatkozó eljárásokat a XIV. cikk (2) bekezdése tartalmazza. A bíróságok az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt igazságszolgáltatási, ezen belül jogalkalmazási tevékenységük során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Ebből következően az Alaptörvény szabályainak vizsgálata alapvetően nem a rendes bíróságok, hanem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. A Kúria erre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben a jogszabályhely pontos megjelölésével ellátott, az ehhez fűződő jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadások alapján értékelhette a jogerős határozatot.
[42] A felperes felülvizsgálati kérelmében a 2015. évi XXII. törvény nem megfelelő alkalmazását állította. Ezen jogszabályhely megjelölés téves, a vizsgálandó jogszabály helyesen a 2015. évi XXXII. törvény, a Pp. 272. § (3) bekezdése alapján azonban a Kúria az e körben előterjesztett felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta.
[43] Az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a régi Be. 179. § (1) bekezdése szerint amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozóhatóság a gyanúsítottat a 117-118. § szerint kihallgatja.
[44] A bíróságok következtetése helytálló volt, miszerint 2014. április 17-én csak H. I. szemben indult meg a nyomozás, a felperest 2015 májusában tanúként hallgatták meg, és 2016. február 26-án történt a megalapozott gyanú közlése vele szemben. Ebből következően a 2015. évi XXXII. törvény szabályai voltak irányadóak a felmentéskor, visszamenőleges hatályú jogszabály alkalmazás nem történt.
[45] A Kttv. 39. § (1) bekezdése rögzíti, hogy nem létesíthető kormányzati szolgálati jogviszony azzal aki - bizonyos bűncselekmények miatt - büntetőeljárás hatálya alatt áll. A Kttv. 39. § (7) bekezdése értelmében pedig a törvényben meghatározott alkalmazási feltételek alól - a 41. § (1) bekezdés a) pontja kivételével - felmentés nem adható. A kormánytisztviselőnek a kormányzati szolgálati jogviszony teljes időtartama alatt meg kell felelnie az e törvényben meghatározott alkalmazási feltételeknek. A Kttv. 63. § (2) bekezdés g) pontja szerint pedig a kormányzati szolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a foglalkoztatást kizáró ok jut a munkáltató tudomására. Az alperes a felperes jogviszonyát azonnali hatállyal az irányadó jogszabályok szerint szüntette meg, a hivatkozott jogszabálysértés nem volt megállapítható.
[46] Alaptalanul állította a felperes felülvizsgálati kérelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértését is.
[47] A felperesnek meg kellett jelölnie az Ebktv. 8. §-ában felsorolt tulajdonságok közül azt, amellyel az általa állított jogszabálysértéskor rendelkezett, és valószínűsítenie kellett, hogy emiatt hátrány érte. A felperes az eljárás során védett tulajdonságot nem igazolt, a megjelölt Ebktv. 8. § r) pontja kifejezetten a részmunkaidős, illetve határozott időre foglalkoztatott személyek kedvezőtlenebb elbírálásának tilalmát rögzíti, jelen esetben azonban nem ilyenre hivatkozott a felperes.
[48] A felperes azt állította, hogy az Ebktv. 9. §-a azért sérült, mert az alperesnél alkalmazásban álló végrehajtók között megkülönböztetés tapasztalható aszerint, hogy a Kttv., vagy a Hszt. hatálya alatt állnak-e.
[49] A bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a felperes által megjelölt személyek nem képeznek vele összehasonlítható csoportot. A kormánytisztviselőkre a Kttv. szabályait, az egyenruhás, "beöltözött" vámosokra, pénzügyőrökre a Hszt. rendelkezéseit kell alkalmazni a NAV tv.-ben foglalt eltéréssel. A Hszt-ben nem szerepel azon felmentési ok, amely miatt a felperes jogviszonyát az alperesnek meg kellett szüntetnie.
[50] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben már több döntésében iránymutatást adott. A III/01921/2013. számú ügyben kifejtette, hogy "[29] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés tilos, amelynek következtében egyes jogalanyok a többiekhez képest hátrányos helyzetbe kerülnek. Nem tekinthető viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás különböző tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg, mert alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható - azonos csoportba tartozó - személyi körben lehetséges (lásd például 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat indokolás [168]).
[51] Fenti okfejtésből következően a Kúria részéről alkotmányos aggály sem merült fel.
A felperes védett tulajdonságot nem jelölt meg, az általa hivatkozott személyek vele nem voltak azonos csoportba tartozóak. Arra pedig az eljárás során nem merült fel adat, hogy a Kttv. hatálya alá tartozó személyek esetében - akik a felperessel egyezően büntetőeljárás hatálya alá kerültek - az alperes eltérő jogkövetkezményt alkalmazott volna. A hátrányos megkülönböztetés a perbeli esetben nem volt megállapítható.
[52] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében.
A döntés elvi tartalma
[53] Az egyenlő bánásmód megsértése csak összehasonlítható - azonos csoportba tartozó - személyi kör esetében lehetséges. Nem tekinthető ilyennek a munkáltató által eltérő jogállási törvények alapján foglalkoztatottak köre [3062/2012.(VII. 26.) AB határozat, Ebktv. 9. §].
Záró rész
[54] A felperes a perköltség fizetés kötelezettsége alól a Pp. 79. § (2) bekezdés alapján mentesül, míg az illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.[55] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. január 30.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró,Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s. k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.169/2018.)