adozona.hu
BH 2008.6.165
BH 2008.6.165
A határozott idejű munkaviszony rendes felmondással nem szüntethető meg [Mt. 88. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében határozott idejű munkaviszonya idő előtti megszüntetése okán munkaszerződése és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az alperest kötelezni járandóságainak kifizetésére.
Az alperes a határozott időből hátralévő időre járó átlagkereset megfizetésére irányuló igényt nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy megfelelő munkakör felajánlása a részéről megtörtént, így a munkaszerződés szerint további igénye a felperesnek nem lehet.
A munkaügyi bíróság ítéletével...
BH 2008.6.165 A határozott idejű munkaviszony rendes felmondással nem szüntethető meg [Mt. 88. §].
A felperes a keresetében határozott idejű munkaviszonya idő előtti megszüntetése okán munkaszerződése és az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az alperest kötelezni járandóságainak kifizetésére.Az alperes a határozott időből hátralévő időre járó átlagkereset megfizetésére irányuló igényt nem vitatta, azonban arra hivatkozott, hogy megfelelő munkakör felajánlása a részéről megtörtént, így a munkaszerződés szerint további igénye a felperesnek nem lehet.
A munkaügyi bíróság ítéletével 39 301 040 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest, míg egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes gazdasági igazgatóként, határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperes alkalmazásában. A 2003. október 1-jei munkaszerződés szerint a felperes foglalkoztatása 2007. február 17-éig operatív igazgatói munkakörben határozott ideig tartott, a feladat kizárólag igazgatósági tagként látható el. Az alperes 2005. március 21-én tartott rendkívüli közgyűlésén hozott közgyűlési határozatával a felperest az igazgatósági tagságából visszahívta, kimondva, hogy ezzel egyidejűleg az operatív igazgatói munkaköre is megszűnt. Ezen a napon az alperes több munkakört is felajánlott, így az Sz.-i Vagyonkezelő Rt. operatív igazgatói posztját, valamint az Sz.-i Vagyonkezelő Rt. gazdasági igazgatói beosztását. A munkakör felajánlását az alperes 2005. április 6-án megerősítette azzal, hogy a felperesnek felajánlotta a holding gazdasági igazgatói munkakörét, ahol a munkaviszony időtartama és a felperes járandóságai a munkavállaló igénye szerint alakulnának. Másrészt felajánlotta az SZ. G. K. Kft. ügyvezetői státusát. A felperes ezen munkaköröket nem fogadta el.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes munkaviszonya, az operatív igazgatói munkakörre határozott - az igazgatósági tagságával azonos - időtartamra jött létre. Az egységes bírói gyakorlat szerint pedig, ha a gazdasági társaság vezetője a tisztségét és ebből eredő munkáját munkaszerződés alapján látja el, a tisztség megszűnése a tisztségviselő munkaviszonyát is megszünteti. Az alperesnek ilyen módon a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére külön intézkedést nem kell tennie, ugyanis a vezető tisztségviselői minőséghez kötött munkaviszony a tisztség megszűnésével egyidejűleg megszűnik. Ezért a felperes tekintetében járandóságai elszámolásakor az Mt. 88. §-a szerinti anyagi jogi következményeket kell alkalmazni. Az ítélet utalt a munkaszerződés 26. pontjára és megállapította, hogy az alperes által kikötött "hallgatási időhöz" képest (Mt. 3. §) az ellenszolgáltatás nem aránytalan, ezért e jogcímen a felperest hathavi átlagkereset illeti meg. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesnek megfelelő munkaköröket ajánlott fel, amelyeket a munkavállaló elutasított, így a munkaszerződés 12/a), illetve c) pontja alapján további juttatásra nem jogosult.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét 36 362 967 forintra leszállította, a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság - a fellebbezések keretei között eljárva - arra a következtetésre jutott, hogy a felek az eredeti, határozatlan idejű munkaviszonyt 2003-ban határozott idejűvé alakították át, vagyis attól kezdve az ún. alapjogviszony már nem létezett. A határozott idejű jogviszony rendes felmondással nem szüntethető meg. A perbeli szerződésmódosítás 12/c) pontja a határozott idejűvé alakított szerződésre vonatkozóan helyezi kilátásba a rendes felmondáshoz fűződő járandóságokat, ez a rendelkezés tehát semmis, amire nem lehet igényt alapítani. A felperes további tizenkét havi munkabérre vonatkozó követelését tehát nem azért kellett elutasítani, mert az alperes "állítólagos jó állásajánlatait" alapos ok nélkül visszautasította, hanem azért, mert olyan járandóságot követelt, amelynek nem volt sem törvényi, sem érvényes szerződési alapja.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelem keretei közötti hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására, és az alperes kereset szerinti marasztalására, vagyis összesen 52 944 087 forint megfizetésre kötelezésére irányult. Hivatkozása szerint a munkaszerződés megkötése során a felperes számára az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a határozott idős munkaviszony megszüntetése ne érintse az alperessel szemben fennálló "alapjogviszony határozatlan jellegét". Munkaszerződését ügyleti akaratának megfelelően kell értelmezni. Érvelése szerint azonos felek között egy jogviszony fennállása lehetséges, azonban annak tartalma szabad megállapodás tárgya. A vezető tisztségviselői munkakörre létesített munkaviszonyt a visszahívás megszüntette. Amennyiben megállapodás alapján a tisztség megszűnése után a munkáltató más munkakörben foglalkoztatja a munkavállalót, a munkaviszony ennek megfelelően fennmarad. A tényállás kiegészítését kérte a felperes azzal, hogy az alperessel már a munkaszerződésben megállapodtak a munkaviszony fennmaradását biztosító továbbfoglalkoztatásban, amely 2005. március 21-ét követően tényleges foglalkoztatás keretében meg is valósult oly módon, hogy ideiglenes jellegű, de határozatlan idejű munkaviszonyban, a korábbi munkavégzés helyén azonos feltételekkel ellátta az operatív igazgatói munkaköri leírásban szerepeltetett feladatokat. Ebből következően 2005. március 21-ét követően olyan határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre, amely nem érintette az alapjogviszony határozatlan jellegét sem. A felperes álláspontja szerint az alperesi felajánlások azért is jogellenesek, mert feltételhez kötöttek. Az ajánlattétel indoka nem az volt, hogy a megfelelő munkakör felhívásával az alperes a felperes továbbfoglalkoztatását biztosítsa, hanem az, hogy mentesüljön a jogellenes magatartásából fakadó munkajogi kötelezettsége alól.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Így kizárólag a felperes felülvizsgálati kérelmében írt, a megfelelő munkakör felajánlásának elmaradásából adódó további tizenkét havi átlagkeresetre irányuló igény volt vizsgálat tárgyává tehető.
Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra a körülményre, miszerint a felek szerződéskötési akaratát is vizsgálat tárgyává kellett tenni. Ezzel a kérdéssel azonban a jogerős ítélet részletesen foglalkozott, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felek kölcsönös akaratát elsődlegesen a visszahívás utáni magatartásuk alapján lehet értékelni. A felperes a másodfokú bíróság előtti előadásáig következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy 2003. október 1-jétől 2007. február 17-éig határozott idejűvé alakították munkaviszonyát, és kereseti követeléseit is ennek megfelelően határozta meg. Ebből következően a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg - további bizonyítékok hiányában (Pp. 164. §) -, hogy a felperes eredeti szándéka is a határozott idejű munkaviszony létrehozására irányult, amelynek megszüntetése az alapjogviszony megszűnését is eredményezte.
A határozott idejű jogviszony megszűnésének, illetve megszüntetésének lehetőségeit az Mt. 88. §-ának (1) és (2) bekezdése szabályozza, rögzítve, hogy a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatának milyen következményei vannak.
Ezen törvényi rendelkezést egybevetve a felperes munkaszerződésének 12/c) pontjában foglaltakkal, az állapítható meg, hogy a szerződés a határozott idejű jogviszony rendes felmondással történő megszüntetése esetére helyezi kilátásba a további járandóságokat, amely megállapodás törvénybe ütköző, semmis, így arra jogot alapítani nem lehet.
Alaptalanul sérelmezte a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta, illetőleg értékelte a felkínált munkakörök objektív értelemben vett "megfelelősségét", mivel álláspontja szerint azok elfogadása tőle az egyenértékűség hiányában nem volt elvárható. A jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelemmel érintett igényének - a fentiekben kifejtettek szerint - nem volt sem jogszabályi, sem szerződési alapja, a hivatkozott szerződés ezen kikötése semmis [Mt. 8. § (1) bekezdés], így pedig közömbös, hogy a felkínált munkalehetőségeket a felperes milyen oknál fogva utasította vissza. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a határozott idejű munkaviszony megszüntetését követően újabb jogviszony a felek között - a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeiben való megállapodás hiányában - nem jött létre.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.124/2007.)