adozona.hu
BH 2008.6.163
BH 2008.6.163
Az átszervezésre alapított rendes felmondás akkor helytálló, ha az átszervezés a munkavállaló szerződéses, vagy attól eltérő tényleges munkakörére kihat - Ez fennáll, ha a csoportvezető eddigi beosztottait más vette át, és az ő munkaköre megszűnt [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2006. január 27-én kelt felmondása jogellenes, és a munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. A jogviszony helyreállításának mellőzésével az alperest 1 908 000 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi ...
BH 2008.6.163 Az átszervezésre alapított rendes felmondás akkor helytálló, ha az átszervezés a munkavállaló szerződéses, vagy attól eltérő tényleges munkakörére kihat - Ez fennáll, ha a csoportvezető eddigi beosztottait más vette át, és az ő munkaköre megszűnt [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltatói rendes felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2006. január 27-én kelt felmondása jogellenes, és a munkaviszony az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. A jogviszony helyreállításának mellőzésével az alperest 1 908 000 forint megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. augusztus 23-ától állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, 2002. augusztus 1-jétől anyaggazdálkodási csoportvezetőként dolgozott. Részére munkaköri leírás 2004. június 30-án készült. Az alperes vezérigazgatója a 2004. november 15-én kiadott utasításában szervezeti változtatások végrehajtását írta elő. Eszerint az ellátási osztály anyaggazdálkodással foglalkozó része a bevétel-biztosítási és társszolgáltatói elszámolási vezető irányítása alá került, az anyaggazdálkodás és beszerzés területén pedig a csoportvezetői szint megszűnt. A felperes munkaszerződésének, illetve munkaköri leírásának módosítása nem valósult meg, noha annak határidejét 2004. december 1-jében határozták meg. Ezt követően 2006. január 27-én az alperes vezérigazgatója arról döntött, hogy átszervezés következtében az anyaggazdálkodási munkatárs pozíció megszűnik, feladatát a hálózatos osztályvezető irányítása alatt az északi régió munkatársai veszik át.
A felperes munkaviszonya 2006. január 27-én szűnt meg azon indokolással, miszerint az anyaggazdálkodási tevékenység nagyobb része szakmai és munkaszervezési okokból a Hálózatüzemeltetési Osztály B.-i Hálózatüzemeltetési Csoportjának szervezetébe illeszthető, így a felperes feladata átcsoportosításra került. Az eddigi három fő helyett két fő látja el a tevékenység jelentős részét, a fennmaradó feladatok pedig más munkavállalók között felosztásra kerülnek.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes munkaszerződését nem módosították, és a felmondás idején ténylegesen is anyaggazdálkodási csoportvezetői munkakörben dolgozott. Így az anyaggazdálkodási munkakör átszervezés következtében történt megszüntetésére alapított alperesi intézkedés a felperes munkakörével összefüggésben nem okszerű. A felmondás indokolásából a felperes nem tudta megállapítani, hogy az anyaggazdálkodási munkatársi munkakör és a csoportvezetői munkaköre között valamilyen összefüggés fennállhat, a felmondás indokait csak az eljárás során beszerzett vezérigazgatói határozatok alapján lehetett megfelelő módon értelmezni. Az alperesi felmondás a pontos és világos indokolási követelményeknek nem felelt meg, ezért a bíróság az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján hathavi átlagkereset megfizetésére kötelezte a munkáltatót.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes munkaköri leírásában felsorolt feladatok többsége nincs közvetlen összefüggésben azzal, hogy csoportvezetői feladatokat látott el. Ez utóbbi lényegében azzal valósult meg, hogy a raktárvezető és a raktáros az ő beosztottjai voltak. 2004. december 1-jétől azonban mind a felperes, mind a raktár dolgozói B. Zs. bevétel-biztosítási és társszolgáltatói elszámolási vezető irányítása alá kerültek, így a felperesnek a továbbiakban nem volt beosztottja. A jogerős ítélet álláspontja szerint a 2006. január 1-jei átszervezés a felperes által ténylegesen betöltött és ellátott munkakört érintette, feladatát az északi régió hálózatos munkatársai vették át, ami a felperes munkakörének megszüntetését jelentette. A felmondás jogszerűségén nem változtat az a körülmény, hogy az alperes a felperesnek nem mint csoportvezetőnek, hanem anyaggazdálkodási munkatársnak mondott fel.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a munkáltató felmondása akkor lenne jogszerű, ha a felperesnek mint csoportvezetőnek mondott volna fel a csoport megszűnésére hivatkozással, vagy megszüntette volna a csoportvezetői munkakört, azonban az alperes nem ezt tette. A munkaszerződés módosításának írásba foglalása az alperesnek felróható okból maradt el, így fordulhatott elő, hogy a munkavállaló csak a felmondásból értesült arról, hogy két éve megtörtént az állítólagos átszervezés, amely az ő munkakörét is érintette. Álláspontja szerint a munkáltató a munkakört pontatlanul jelölte meg, ezért a rendes felmondásra irányuló akaratát tartalmazó írásbeli nyilatkozat jogellenes.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok helytállóan indultak ki abból a tényből, hogy az alperes vezérigazgatója 2004. november 15-ei utasításában szervezeti változásról rendelkezett, amelynek következtében 2004. december 1-jétől új munkakörként bevétel-biztosítási és társszolgáltatói elszámolási vezetői beosztás jött létre. Ezen időponttól kezdődően az anyaggazdálkodás három dolgozója - köztük a felperes is - B. Zs. irányítása alá került, ezzel a felperes által vezetett csoport megszűnt. B. Zs. tanúvallomása szerint a "2004. decemberi változás tulajdonképpen követte a gyakorlatban kialakult eseményeket, és rögzítette azt, hogy a csoportvezetői szint már nem tükrözi e terület jelentőségét és ezért került az megszüntetésre".
Fentiekből következően alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében a felperes arra, hogy csupán a felmondásból értesült az átszervezés tényéről. A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a leltározás, a selejtezési lista készítése, a selejtezés előkészítése és annak engedélyeztetése, valamint a vámügyintézés tartozott feladatai közé. Az eljárás során azon felperesi állítás, miszerint 2004. december 1-jét követően a raktári dolgozókkal szemben felettesként rendelkezett utasítási és irányítási jogkörrel, nem nyert igazolást, az pedig, hogy a raktárosok és az osztályvezetők között közvetítőként járt el, a csoportvezetői tevékenységének további fennállása bizonyítására nem volt alkalmas.
A másodfokú bíróság alappal hivatkozott arra a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint a munkakör megszűnése esetén nincs jelentősége a korábbi, más munkakörre vonatkozó munkaköri leírásnak és annak, hogy a más munkakörre szóló munkaszerződés írásbeli módosítása megtörtént-e. Az átszervezésre alapított felmondás akkor helytálló, ha az átszervezés a munkavállaló szerződéses, vagy attól eltérő tényleges munkakörére kihat [Mt. 89. § (2) bekezdés]. Jelen esetben az átszervezés a felperes által ténylegesen ellátott munkakört érintette, feladatait átadták a műszaki régió részére, ez pedig a munkakör megszüntetését eredményezte. A felmondásban írtak valósága és okszerűsége az eljárás során bizonyítást nyert, így annak jogellenessége nem volt megállapítható.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.102/2007.)