adozona.hu
BH 2008.6.162
BH 2008.6.162
Az elévülés szabályai a megállapítás iránti kereset elbírálása során nem érvényesülnek [Mt. 11. §, Pp. 123. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1998. április 15-étől április 30-áig megbízásos jogviszonyt létesített az alperesnél, majd a foglalkoztatása 1998. május 1-jétől munkaviszony keretében történt. Az 1998. július 20-án kelt megbízási szerződés rögzítette az április 15-étől 30-áig terjedő jogviszonyt, és azt, hogy a felperes 100 000 forint megbízási díj fejében látta el feladatát, amely összeget részére kifizettek. A felperes munkaviszonyát az alperes az 1998. ...
BH 2008.6.162 Az elévülés szabályai a megállapítás iránti kereset elbírálása során nem érvényesülnek [Mt. 11. §, Pp. 123. §].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1998. április 15-étől április 30-áig megbízásos jogviszonyt létesített az alperesnél, majd a foglalkoztatása 1998. május 1-jétől munkaviszony keretében történt. Az 1998. július 20-án kelt megbízási szerződés rögzítette az április 15-étől 30-áig terjedő jogviszonyt, és azt, hogy a felperes 100 000 forint megbízási díj fejében látta el feladatát, amely összeget részére kifizettek. A felperes munkaviszonyát az alperes az 1998. július 10-én kelt rendes felmondásával szüntette meg.A felperesnek a felmondás jogellenessége megállapítására irányuló keresetét a bíróság jogerősen elutasította.
A felperes 2002. augusztus 21-én előterjesztett perújítási kérelmét a munkaügyi bíróság végzésével mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, és ezen döntést a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta.
A felperes a 2003. március 11-én tartott tárgyaláson kérte először annak megállapítását, hogy munkaviszonya az alperesnél 1998. április 15-én kezdődött.
Ezt követően a felperes 2003. április 3-án a megbízási szerződés semmisségének megállapítása iránt a helyi bíróságon indított pert, amely hatásköre hiányát megállapítva a keresetlevelet áttette a munkaügyi bíróságra.
A felperes jelen perben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1998. július 20-án kelt megbízási szerződés színlelt, mert az munkaszerződést leplez. Munkaviszonya az alperesnél 1998. április 15-én kezdődött.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme nem tekinthető "ítélt dolognak", mivel a munkaviszony 1998. április 15-étől fennállását korábban nem igényelte. A keresettel megtámadott megbízási szerződés 1998. július 20-án kelt, a hároméves elévülési idő 2001. július 20-án lejárt. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni, s az Mt. 8. §-ának (1) bekezdés szerinti semmisségre is csak elévülési időn belül lehet hivatkozni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes az 1998. július 20-ai megbízási szerződéssel rögzített, korábban teljesedésbe ment jogviszony jellegét támadta, amely kérelem elbírálása során az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta az Mt. 11. §-ában foglalt rendelkezéseket, és helyesen vette alapul az elévülés szempontjából irányadó dátumként a szerződés megkötésének idejét. A másodfokú bíróság - a Pp. 24. § (2) bekezdés b) pontja szerint - nem találta eltúlzottnak az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mértékét sem.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte. Hivatkozott arra, hogy a bíróságok megsértették a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdésében, 326. §-ának (2) bekezdésében, valamint az Mt. 11. §-ában foglaltakat. Érvelése szerint az ügyben a Pp. 123. §-a az irányadó, a bírósági megállapítás törvényi feltételeit az eljáró bíróságok nem vizsgálták, megállapítási kereset esetén pedig az elévülés nem értelmezhető (BH 1996/652.). A felperes a perköltség összegét változatlanul eltúlzottnak találta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Helytállóan hivatkozott a felperes a kereseti kérelmében a Pp. 123. §-ában rögzítettekre. Eszerint megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet.
A megállapítási kereset mind tartalmában, mind következményeiben szűkebb a marasztalási keresetnél. Általánosságban ilyenkor a felperes kereseti kérelme csupán a jogviszonynak a pozitív, vagy negatív rögzítésére irányul, ezért ezen túlmenően az ellenfél tevőleges magatartását, teljesítését, vagy valamilyen tevékenységtől való tartózkodást nem igényli. A megállapítási kereset célja csupán annyi, hogy a bíróság tisztázza valamely jogviszony fennállásának, vagy fenn nem állásának a kérdését. Jelen perben a felperesi követelés is erre irányult, csupán annak megállapítását kérte, hogy a foglalkoztatása 1998. április 15-étől kezdődően nem megbízásos jogviszony, hanem munkaviszony keretében történt.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a megállapítási keresettel szemben nincs helye elévülésre hivatkozásnak. Az elévülés intézményét a követelésekre vonatkozóan anyagi jogi jogszabály a Ptk. valamint az Mt. szabályozza (Ptk. 324-327. §-ig, Mt. 11. §). Ez a jogintézmény tehát a felperes által előterjesztett eljárásjogi jogszabályban rögzített megállapítás iránti kereset elbírálása során nem érvényesül. Megállapítás iránti kereset esetében pedig nincsen olyan követelés, amelynek a teljesítésére ezen eljárásban sor kerülhetne. Ebből következően az elévülésről elfoglalt bírósági álláspontok tévesek.
A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el (Pp. 164. §). A felperesnek tehát már keresetlevelében közölni kell azokat a tényeket és bizonyítékokat, amelyek az általa érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgálnak.
A felperes az 1998. április 15. - április 30-áig terjedő időszakra megbízási szerződés alapján fennálló jogviszonyát maga sem tekintette munkaviszonynak, arra csak 2003. március 11-én előterjesztett kérelmében hivatkozott. Ezt követően azonban sem az elsőfokú, sem a másodfokú eljárásban nem jelölte meg azt, hogy jogainak alperessel szemben való megóvására miért lenne szükség, de saját előadásán túlmenően nem terjesztett elő olyan bizonyítékokat sem, amelyek alkalmasak lennének a jogviszony munkaviszonyként való értékelésére. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes követelése megalapozatlan, ezért nincs lehetőség a keresete szerinti határozathozatalra.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta - a fent részletezett indokolásbeli módosítással.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.025/2007.)