adozona.hu
BH+ 2008.6.283
BH+ 2008.6.283
A kollektív szerződésnek a közalkalmazottak számára hűségjutalomra való jogosultságot megállapító rendelkezése nem ellentétes a jogszabállyal [Kjt. 2. § (2) bekezdés, 77. §, 78. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben az alperesnél eltöltött közalkalmazotti jogviszony után járó hűségjutalom megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. r. felperes 35 év után 140 000 forint, a II. r. felperes 10 év után 40 000 forint és kamatai megfizetését igényelte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. r. felperes részére 140 000 forint, a II. r. felperes javára 40 000 forint hűségjutalom és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes az M. Ö. ...
BH+ 2008.6.283 A kollektív szerződésnek a közalkalmazottak számára hűségjutalomra való jogosultságot megállapító rendelkezése nem ellentétes a jogszabállyal [Kjt. 2. § (2) bekezdés, 77. §, 78. §].
A felperesek keresetükben az alperesnél eltöltött közalkalmazotti jogviszony után járó hűségjutalom megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. r. felperes 35 év után 140 000 forint, a II. r. felperes 10 év után 40 000 forint és kamatai megfizetését igényelte.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. r. felperes részére 140 000 forint, a II. r. felperes javára 40 000 forint hűségjutalom és ennek kamatai megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes az M. Ö. Szakszervezetével 1998. március 31-én kötött 25. számú megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy a nála közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött 10 év után, majd ezt követően 5 évenként az alkalmazottainak hűségjutalmat fizet, melynek mértékét a 40. számú megállapodás évi 4000 forintban határozta meg. A hűségjutalom esedékességének időpontját minden év május 10-ben állapították meg.
Az I. r. felperes 1967 augusztusától, a II. r. felperes 1993. szeptember 1-jétől állt alkalmazásban az alperesnél. A felperesek számára az alperes nem fizette ki a 35×4000, azaz 140 000 forint, illetve 10×4000, azaz 40 000 forint hűségjutalmat, amely 2004. május 10-én vált esedékessé. Az alperes 2004. május 11-én azonnali hatállyal felmondta valamennyi megállapodást.
Az alperes ellenkérelmében a megállapodások felmondására hivatkozott, másrészt álláspontja szerint egyébként sem tekinthetők a megállapodások kollektív szerződésnek. A jutalmazás a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, a pénzügyi helyzet pedig azt nem tette lehetővé.
A munkaügyi bíróság alaposnak ítélte a felperesek keresetét a hivatkozott 25., illetve 40. számú megállapodások alapján, amelyben a hűségjutalom fizetésére az alperes kötelezettséget vállalt a fedezetre vonatkozó feltétel nélkül, és a felperesek igénye 2004. május 10-én esedékessé vált.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a perben érintett megállapodások tartalmuk szerint kollektív szerződésre tartozó kérdést rendeztek, ezért a Kjt. 2. §-ában és 3. §-ában foglaltak vonatkoztak rájuk. A hűségjutalom a Kjt. 77. § (2) bekezdése, 78. §-a, illetve a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 58. § (4) bekezdése rendelkezéseivel ellentétes, ezért a Kjt. 2. § (2) bekezdése értelmében semmisség okából érvénytelen a rá vonatkozó megállapodás, így a felperesek igénye a bíróság előtt nem érvényesíthető.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték jogszabálysértésre hivatkozva. Vitatták, hogy a kollektív szerződésnek minősített megállapodások a Kjt. 2. § (2) bekezdésébe ütköznének, mivel a hűségjutalomra vonatkozó megállapodás sem a kereset-kiegészítés, sem a jubileumi jutalom szabályait nem érinti, különböző jogcímű juttatások. A megállapodás jogi alapja a Kjt. 77. § (3) bekezdése, a jutalom fizetésére pedig a munkáltató kötelezettséget vállalhat, ennek nincs jogi akadálya. Tévesnek tartották a 218/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 58. § (4) bekezdésére való ítéleti hivatkozást, abból sem következhet a megállapodás jogellenessége. A kincstári biztos a 2005. május 11-én kelt levelében csak javasolta a megállapodásokon alapuló juttatások május 15-étől való felfüggesztését, illetve a megállapodások felmondását.
Az alperes ellenkérelmében bejelentette, hogy felperesek követelését időközben megfizette, ezért a felülvizsgálati eljárás megszüntetését kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helyesen indult ki abból a másodfokú bíróság, hogy a felperesek által igényelt hűségjutalomról szóló, az alperes és a M. Ö. Szakszervezete által kötött 25. számú, illetve az azt módosító 40. számú megállapodás kollektív szerződéses megállapodásnak minősül, ennélfogva a Kjt. 2. § (2) bekezdése értelmében jogszabállyal ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat, mivel a közalkalmazotti jogviszony tekintetében az Mt. 13. § (3) bekezdése nem alkalmazható.
A Kjt. 77. §-ának a perbeli időben hatályos (2) bekezdése szerint a kiemelkedő, illetve a tartósan jó munkát végző közalkalmazottat a munkáltató jutalomban részesítheti. Tekintettel arra, hogy e szabály a munkáltató jogkörébe utalja a jutalom fizetését, e szabály keretei között az alperes kötelezettséget vállalhatott a megállapodásban meghatározott szempont - a nála tartósan, hosszabb ideje végzett munka - alapján jutalom fizetésére. E kollektív szerződéses megállapodás a Kjt. 77. §-ával nem ellentétes.
A vitatott 25. számú, illetve 40. számú megállapodásban tehát a jutalmazásra vonatkozó általános szabályon alapul, és az ehhez képest speciális, jubileumi jutalomról szóló szabállyal, a Kjt. 78. §-ával sem áll ellentétben. Eltérő jogcímű juttatásokról van szó: az előbbi az adott munkáltatónál fennálló közszolgálati jogviszonyban végzett munkát jutalmazza, míg az utóbbi általában a hosszú közszolgálati jogviszonyként elismert idő alapján járó juttatás.
Minthogy a jutalom törvényi szabálya keretei között kötött megállapodást az alperes és a szakszervezet, tévesen minősítette a jogerős ítélet a Kjt. 2. § (2) bekezdése alapján a megállapodást jogszabályba ütközőnek, következésképpen érvénytelennek.
A felperesek igénye 2004. május 10-én esedékessé vált, ezért a megállapodások 2004. május 11-i felmondása - annak érvényessége vizsgálatától függetlenül - a hűségjutalomra való jogosultságukat nem érinthette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.472/2007.)