adozona.hu
BH 2008.4.100
BH 2008.4.100
A felmondás (felmentés) rendeltetésellenes, ha a munkáltató a jognyilatkozatát a munkavállaló (közalkalmazott, köztisztviselő) helyesnek bizonyult szakmai véleménye következményeként teszi meg [Mt. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2003. november 26-án kelt felmentő intézkedése jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása elrendelése mellett elmaradt illetménye és nem vagyoni kár megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével, amelyet kiegészítő ítéletével kiegészített, a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a referens munkakörben dolgozó felperes közszolgálati jogviszonyát a Kormány által elre...
BH 2008.4.100 A felmondás (felmentés) rendeltetésellenes, ha a munkáltató a jognyilatkozatát a munkavállaló (közalkalmazott, köztisztviselő) helyesnek bizonyult szakmai véleménye következményeként teszi meg [Mt. 4. §].
A felperes keresetében az alperes 2003. november 26-án kelt felmentő intézkedése jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása elrendelése mellett elmaradt illetménye és nem vagyoni kár megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével, amelyet kiegészítő ítéletével kiegészített, a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az alperes a referens munkakörben dolgozó felperes közszolgálati jogviszonyát a Kormány által elrendelt létszámcsökkentés indokával szüntette meg. A felperes rendeltetésellenes joggyakorlás és hátrányos megkülönböztetés miatt minősítette jogellenesnek a felmentést.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a felmentés jogellenességét. Az alperes igazgatója és a felperes közötti szakmai nézeteltérések fennállását megállapította, a felmentéssel való okozati összefüggést azonban nem találta bizonyítottnak.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a felperes közszolgálati jogviszonyát a 2003. november 26-án kelt felmentéssel jogellenesen szüntette meg, és elrendelte a felperesnek a felmentés előtti munkakörében való foglalkoztatását.
A másodfokú bíróság egyetértett a hátrányos megkülönböztetést kizáró elsőfokú ítéleti következtetéssel, a perbeli bizonyítékok alapján azonban megállapította az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. Értékelte - egyebek között - azt a körülményt, hogy a felperest vezetői munkakörbe a korábbi igazgató nevezte ki, akivel jó volt a munkakapcsolata, továbbá a felperes is pályázott a jelenlegi igazgató ellenében; a szakmai kritikájának hangot adott, a bejelentése alapján folytatott felügyeleti vizsgálat ezek alaposságát jórészt igazolta. Kiemelte, hogy az alperes igazgatója is elismerte a felperessel fennálló ellentéteket, a bizalomvesztést.
A jogerős részítélet hatályon kívül helyezése, és a munkaügyi bíróság kiegészített ítélete helybenhagyása iránt az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Jogszabálysértésként a Pp. 221. § (1) bekezdése, a 206. § (1) bekezdése és a 164. § megsértését jelölte meg. Álláspontja szerint a felperes a keresetében, sem a fellebbezésében nem jelölte meg a rendeltetésellenes joggyakorlást alátámasztó tényeket, és ezek hiányát a másodfokú bíróság sem észlelte. Nem állapított meg tényállást, a bizonyítékokat nem mérlegelte, ítélete iratellenes, és sérti a bizonyítási teher szabályait. Az ítéletből hiányolt több tényállási elemet, szerinte a másodfokú bíróság által felsorolt körülmények önkényesen kiragadottak, ezért nem alkalmasak a rendeltetésellenesség alátámasztására. Sérelmezte a felperes és az igazgató közötti ellentét bizonyított szakmai jellegének figyelmen kívül hagyását, a felperes szakképzettségével kapcsolatos, valamint a létszámleépítésnél a felperes személye kiválasztására vonatkozó alaptalan megállapításokat. Álláspontja szerint a személyi ellentét, a bizalmatlanság és az antipátia - amelyek a perben egyébként nem nyertek bizonyítást - nem adhatnak alapot a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítására, ezért a jogerős ítélet ellentétes az MK 95. számú állásfoglalással is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte, kifejtette az alperes igazgatójával kialakult ellentéte részleteit és okait.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Alapvető követelmény, hogy a munkaviszonyban álló felek a jogaik gyakorlása és a kötelezettségeik teljesítése során úgy járjanak el, hogy az megfeleljen nemcsak a jogszabály kifejezett előírásának, hanem a jogszabályi rendelkezés céljának, rendeltetésének is. A rendeltetésszerűség objektíve vizsgálandó, a jogalany vétkessége a következmények szempontjából közömbös. Ezzel összefüggésben emelte ki az Mt. 4. §-ához fűzött miniszteri indokolás, miszerint szükségtelen - és nem is lehetséges - tényállásszerűen felsorolni azokat az elkövetési magatartásokat, a lehetséges eseteket, amikor a jogszabályban biztosított jogosítvány alanya joggyakorlásának rendeltetésellenessége, a jog adta lehetőség túllépése megvalósul [Mt. 4. § (1) és (2) bekezdés].
Az MK 95. számú állásfoglalás kiemeli, hogy az egyébként fennálló felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan rendeltetésével össze nem férő célból, esetleg ártási szándékkal, bosszúból, zaklatásszerűen gyakorolták, illetve ilyen eredményre vezet. A munkáltató felmondási (felmentési) jogával való visszaélés akkor is megállapítható, ha a bíróság megalapozott meggyőződést szerzett arról, hogy a munkáltató a felmentést a munkavállalónak (közalkalmazottnak, köztisztviselőnek) a véleménynyilvánítási szabadsága körében tett észrevétele, vagy megjegyzése miatt, annak mintegy következményeként közölte.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy egymagában a személyes ellenszenv, a bizalmatlanság nem minősülnek olyan körülménynek, amelyek a rendeltetésellenes joggyakorlást megalapoznák. Különösen fennáll ez a munkavállaló összeférhetetlen magatartásával összefüggésben [Mt. 103. § (1) bekezdés c) pont]. Abban azonban téves az alperesi álláspont, hogy a másodfokú bíróság az előbbiekkel ellentétes döntést hozott.
A másodfokú bíróság a rendeltetésellenesség vizsgálata során valamennyi, a perben felmerült releváns bizonyított tényt és körülményt értékelte, és ezeket egybevetve, a logika, az okszerűség és az életszerűség követelményének megfelelő mérlegelés alapján, meggyőző indokolással állapította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást [Pp. 206. §, 221. § (1) bekezdés].
A Pp. 206. § (1) bekezdésbe ütköző eljárási jogszabálysértés megállapításának kirívóan okszerűtlen, logikátlan, iratellenes mérlegelés esetén lehet helye, mivel a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelése kizárt [Pp. 270. § (2) bekezdés, 275. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálati érvelés nem volt alkalmas olyan eljárási jogszabálysértés megállapítására, amely az ügy érdemi elbírálására a törvényben megkívánt lényeges kihatással volt. Nem minősült ilyennek a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körülmények kiemelésének elmaradása, mivel ezeknek a rendeltetésellenes joggyakorlás elbírálásánál nem volt perdöntő jelentősége.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül tulajdonított jelentőséget az ítéletében felsorolt körülményeknek, és ezeket helytállóan értékelte egymással való összefüggésükben. Az értékelt lényeges tények valóságát a felülvizsgálati kérelem is elismerte, illetve nem vitatta. Eszerint a felperes és az alperes igazgatója között nézeteltérések, szakmai viták voltak, a felperes szakmai felvetései megalapozottságát a bejelentésére indult felügyeleti vizsgálat jórészt igazolta. Ebből a szempontból nem a bejelentés utólagosságának, hanem a megalapozottságot igazoló voltának van jelentősége. Az sem volt vitatott, hogy a felperes a korábbi igazgatónak tanácsadója volt, jó munkakapcsolatban álltak, a tanúnyilatkozatok is a felperes mindvégig színvonalas munkavégzését, kezdeményezőkészségét bizonyították, a felperes hosszú szakmai tapasztalattal is rendelkezett. Lényeges körülményként, jogszabálysértés nélkül értékelte a másodfokú bíróság azt, hogy a jelenlegi igazgató mellett a felperes is pályázott az igazgatói tisztségre, továbbá a négyfős létszámleépítés során két fő előrehozott öregségi nyugdíjat vett igénybe, egy fő pályakezdő jogviszonya a próbaidő alatt szűnt meg. Ehhez képest az előbbi szakmai kvalitásokkal bíró felperest az SZMSZ rendelkezései ellenére vezetőtársai javaslata nélkül választotta ki az alperes igazgatója negyedik leépítendő személyként, és a kiválasztásnak a perben semmiféle indokát nem jelölte meg.
Az előbbi körülményekre a felperes a perben mindvégig hivatkozott. Ezért a kereset és a fellebbezés, valamint a tényállás hiányosságaira vonatkozó felülvizsgálati érvelés megalapozatlan.
A másodfokú bíróság az előbbi konkrét tényeket egymással egybevetve és összességében mérlegelve törvénysértés nélkül következtetett az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására a perbeli felmentéssel összefüggésben [Mt. 4. § (1) és (2) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. A kizárólag személyi ellenérzésen alapuló jogerős ítéleti döntésre vonatkozó felülvizsgálati kifejtés tehát téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.927/2006.)