adozona.hu
BH 2008.4.99
BH 2008.4.99
A munkahely-megőrzési támogatásra olyan munkáltató jogosult, aki a saját tevékenységében foglalkoztatja a munkavállalóit [6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 18/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2005. április 20-án kelt, támogatás visszafizetésére kötelező 26 azonos tartalmú jogerős közigazgatási határozata hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes kft., amely gabonafélék és gyümölcs termesztésével foglalkozott, 2004. január 26-án munkahely-megőrzési támogatást igényelt. Arra hivatkozott, hogy az elmúlt évek elemi kárai, a költségek növekedése következt...
BH 2008.4.99 A munkahely-megőrzési támogatásra olyan munkáltató jogosult, aki a saját tevékenységében foglalkoztatja a munkavállalóit [6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet 18/A. §].
A felperes keresetében az alperes 2005. április 20-án kelt, támogatás visszafizetésére kötelező 26 azonos tartalmú jogerős közigazgatási határozata hatályon kívül helyezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes kft., amely gabonafélék és gyümölcs termesztésével foglalkozott, 2004. január 26-án munkahely-megőrzési támogatást igényelt. Arra hivatkozott, hogy az elmúlt évek elemi kárai, a költségek növekedése következtében megromlott jövedelmezőség miatt 40 munkavállaló munkaviszonyát kellene megszüntetnie támogatás hiányában. Az alperes Z.-i Kirendeltsége 2004. március 26-án 32 munkavállaló esetében állapított meg támogatást a bruttó bérek és járulékok 65%-a mértékéig, legfeljebb 47 000 forint/fő havi összegben. A felperes így összesen 6 000 000 forint támogatásban részesült.
Az alperes 2004 novemberében hatósági ellenőrzés keretében vizsgálta a támogatások felhasználását, és megállapította a felperes valótlan adatszolgáltatását, továbbá azt, hogy a felperes a nevezett munkavállalóit egy másik cégénél foglalkoztatta, és emiatt a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (R.) 18/A. § (8) bekezdése értelmében a támogatásra nem volt jogosult. Ezért a 2004. december 22-én kelt határozatával 26 fő munkavállaló után 4 664 522 forint támogatás visszatérítéséről rendelkezett. Az alperes mint másodfokú közigazgatási szerv a 2005. április 20-án meghozott határozataival a felperes fellebbezését elutasította, a részletfizetés és a kamat elengedése tekintetében az elsőfokú határozatokat megváltoztatva a felperes ez irányú kérelmeit is elutasította.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes a visszakövetelt támogatásokkal érintett 26 munkavállalót a H. Kft.-nél, annak Z., G. u. 48. szám alatti telephelyén foglalkoztatta. A támogatás igénylését megelőzően megkötött munkaszerződésekben ezt a telephelyet jelölte meg a munkavégzés helyeként, holott ez sohasem volt a felperes telephelye. A H. Kft.-nél az érintett munkavállalók foglalkoztatására a két kft. között az Mt. 106. §-ára hivatkozással létrejött "munkaerő-kirendelési megállapodás" alapján oly módon került sor, hogy a felperes fizette ki a másik kft.-nél dolgozó munkavállalóinak a munkabérét, azt azonban a H. Kft.-nek leszámlázta.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint noha a felperes és a foglalkoztató kft. közötti megállapodás az Mt. 106. §-ára utalt, a felperes ténylegesen jogosulatlan munkaerő-kölcsönzést végzett, tehát az R. 11. §-a értelmében támogatásra nem volt jogosult.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a keresetének helyt adó határozat hozatalára irányult. Álláspontja szerint a perbeli foglalkoztatások a Ptk. szabályai szerint vállalkozási szerződésnek (bérmunkavégzésnek) minősültek, ezért azokra az Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályai nem voltak alkalmazhatók. Emiatt a támogatások nem ütköztek az R. 11. § (5) bekezdésébe. Arra is hivatkozott, hogy jogosulatlan munkaerő-kölcsönzés esetén a jogviszony semmis volt, nem felelt meg az Mt. 193/C. § a) pontjának, ezért a támogatás nem volt kizárt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes által nem vitatott jogerős ítéleti tényállás a szerint 2004. január 26-ai kérelmében azzal az indokkal igényelt munkahely-megőrzési támogatást, hogy a meglévő mezőgazdasági területein a mezőgazdasági munkálatokat tovább folytatja. A kérelem szerint újra jövedelmezővé kívánja tenni a vállalkozást, amely így a magyar mezőgazdaság szerves része lesz. Ezzel szemben a perbeli támogatással érintett munkavállalóit kezdettől fogva egy másik vállalkozásnál foglalkoztatták, ez a vállalkozás megfizette a felperes részére a bérköltségeket, így a felperes mint munkáltató számára a munkaviszony fenntartása költséget nem jelentett, azonban a kérelme alapján a megállapított támogatást felvette.
A munkahelymegőrzés támogatására vonatkozó jogszabályokból megállapíthatóan a támogatásra - annak rendeltetéséből következően - olyan munkáltató lehet jogosult, aki a saját tevékenységében foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatásának megtartására vállal kötelezettséget. Az R. 11. § (5) bekezdése a támogatott cél biztosítása érdekében meghatározta azokat a foglalkoztatásokat, amelyekhez nem jár támogatás. Ezek az Mt. 106. §-a, a 150. §-a és a 193/C. § a) pontja szerinti foglalkoztatás keretében történő munkavégzés.
Az Mt. 106. § és a 150. § az ellenérték nélkül másik munkáltatónál történő időleges foglalkoztatást szabályozza, a 193/C. § a) pontja pedig a munkaerő-kölcsönzésről rendelkezik.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes és az ő munkavállalóit foglalkoztató H. Kft. "kirendelésről" szóló megállapodást kötött, de a foglalkoztatás során az Mt. 106. §-ának és 150. §-ának a foglalkoztatás tartalma, célja nem felelt meg, mivel a felperes részéről meghatározatlan időre munkaerő-átengedésre került sor a teljes munkavállalói létszámának jelentékeny részét illetően. A felperes ezzel egyidejűleg a tevékenységi körét is kibővítette a munkaerő-közvetítéssel. A felperes saját tevékenységében a perben érintett munkavállalókat nem foglalkoztatta, tehát az alkalmazás már a másik vállalkozás részére történő átengedésre irányult [Mt. 193/C. § a) pont].
Ebből a tényállásból a munkaügyi bíróság helytállóan következtetett az R. 11. § (5) bekezdésében meghatározott kizáró feltételek fennállása alapján az alperes jogerős határozatának megalapozottságára a támogatás visszafizetésére kötelezést illetően. Az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés alaptalan, mivel - amint arra az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem helytállóan hivatkozott - a felhívott jogszabályok a munkaerő-átengedés valamennyi formájának támogatását tiltják, függetlenül az arra vonatkozó munkajogi szabályok maradéktalan betartásától. A felperes olyan időszakra kért a munkabérek megfizetésére támogatást, amikor őt magát ilyen költség nem terhelte. A perbeli foglalkoztatásokat továbbá a munkahelyteremtő támogatásokra vonatkozó jogszabályi feltételek, és nem pedig a két kft. vállalkozási kapcsolataira vonatkozó polgári jogi szabályok alapján kellett elbírálni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.907/2006.)