EH 2007.1674

A dohányáruk tiltott reklámozása megvalósul akkor is, ha a gazdasági reklám egy könyv népszerűsítését célozza, és a megjelenítés művészi ábrázolással történik [1997. évi LVIII. tv. 2. §, 12. §, 13. §, 14. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperesi beavatkozó észlelése és bejelentése alapján az alperesi elsőfokú hatóság eljárást kezdeményezett a B., F. körúti, D. téri, valamint az A. J. utcai metróállomásokon - jól láthatóan a mozgólépcső mellett és az utastérben - kihelyezett reklámokkal kapcsolatosan.
A reklámplakátok R. A. könyvét népszerűsítették, a szerzőt dohányzás közben ábrázolta a plakát bal felső sarkában elhelyezett portré.
Az elsőfokú alperesi hatóság a 2005. március 16. napján kelt határozatával a reklámozó fe...

EH 2007.1674 A dohányáruk tiltott reklámozása megvalósul akkor is, ha a gazdasági reklám egy könyv népszerűsítését célozza, és a megjelenítés művészi ábrázolással történik [1997. évi LVIII. tv. 2. §, 12. §, 13. §, 14. §].
Az alperesi beavatkozó észlelése és bejelentése alapján az alperesi elsőfokú hatóság eljárást kezdeményezett a B., F. körúti, D. téri, valamint az A. J. utcai metróállomásokon - jól láthatóan a mozgólépcső mellett és az utastérben - kihelyezett reklámokkal kapcsolatosan.
A reklámplakátok R. A. könyvét népszerűsítették, a szerzőt dohányzás közben ábrázolta a plakát bal felső sarkában elhelyezett portré.
Az elsőfokú alperesi hatóság a 2005. március 16. napján kelt határozatával a reklámozó felperesi társaságot a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 13. § (1) és (2) bekezdésének megsértése miatt 400 000 Ft reklám-felügyeleti bírsággal sújtotta, és elrendelte a reklám 15 napon belüli eltávolítását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság a 2005. május 18. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az alperesi hatóságok helytelenül értelmezték a Grtv. 2. § g) pontját, és ezzel együtt a Grtv. 13. §-ában, valamint a 12. § (3) bekezdésében foglaltakat; értelmezésében ugyanis az alperesi hatóságok bár helyesen állapították meg a kihelyezett plakátok reklámjellegét, valamint azt, hogy a cigaretta dohánytermék, ám jogszerűtlen értelmezéssel kapcsolták össze a két megállapítást a Grtv. 13. § (1) bekezdésével és 12. § (3) bekezdésével.
A felperes álláspontja szerint a Grtv. 2. § g) pontjában megadott definíciót a perbeli esetre alkalmazva az a következtetés vonható le, hogy a vizsgált plakát szerzői mű, az abban azonosíthatóan megjelölt áru R. A. regénye; ezért ez a jogszabály a dohányáru reklámjára nem vonatkoztatható.
A plakáton közölt fotót a felperes művészi portrénak tekintette, amely a dohányzást a szerző egyik jellemzőjeként ábrázolta; következésképpen - a felperes szerint - önmagában ez kizárja, hogy a fotó bárkit dohánytermék fogyasztására ösztönözzön.
Utalt arra is, hogy a kérdéses reklámokat 2004 decemberében helyezték ki, és a szerződés lejártakor a felperes ismeretei szerint eltávolították. Kifejtette, hogy azért is helytelen az alperesi jogértelmezés, mert a Grtv. 2. § g) pontjában megadott definíció konjunktív feltételnek tekinti az azonosíthatóan megjelölt áru, és a vállalkozás nevének, tevékenységének megjelölését; a perbeli esetben pedig a dohánytermék egyedileg nevesítve nem ismerhető fel a plakáton, és nincs olyan forgalmazó, akinek a termékeként lehetne felismerni a dohányterméket.
Előadta azt is, hogy a hirdetésen szerepel az U-H emblémája, amely a mű kiadója. Ily módon a plakát egyedileg az irodalmi alkotást, illetőleg annak kiadóját népszerűsíti.
Utalt továbbá arra a felperes, hogy a dohányzó szerzőt bemutató, vagy ábrázoló portré nem a plakát középpontjában, hanem annak egyik sarkában került elhelyezésre, ezért a "láthatóság" törvényi kritériuma sem valósult meg. Állította, hogy a 2005 márciusában látott, vitatott plakát nem róható fel a felperesnek, hiszen a felperesi társaság csak 2004. december hónapra rendelte meg a kihelyezést. A plakátok eltávolításáról nem a felperesnek kellett gondoskodnia.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a Grtv. 2. § g) pontjára, 13. § (1) bekezdésére, 12. § (3) bekezdésére, 14. § (1) bekezdésére és 2. § p) pontjára hivatkozott.
Kifejtette, hogy a 2. § g) pontjában megfogalmazott gazdasági reklám definíciójából a fogyasztásra ösztönző hatást értékelte hangsúlyosan a perbeli esetben.
A Grtv. generális tilalomként fogalmazza meg a dohánytermékek reklámozását a 13. § (2) bekezdésében. Ennek a speciális - dohánytermékek reklámozásával összefüggő - teljes tilalomnak csak olyan módon lehet érvényt szerezni, amennyiben a dohánytermék - gazdasági reklámhoz kötött - megjelenítésének valamennyi formája tilalmazott.
Bár a perbeli esetben az alperesi hatóság által elbírált reklámmal népszerűsíteni kívánt áru R. A. irodalmi alkotása volt, a népszerűsíteni kívánt vállalkozás pedig az U-H Kiadó volt, ugyanakkor a reklám - egyedileg azonosítható - dohányterméket is megjelenített; a dohánytermék reklámelemkénti használatának pedig önmagában is fogyasztásra ösztönző hatása van.
Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy a bár a képen megjelenített személyiség nem tekinthető "film-, popzenei, avagy szórakoztatóipari sztárnak", közismertsége nem tagadható. Ebben az összefüggésben irreleváns az a felperesi hivatkozás, amely szerint a plakáton feltűnő kép művészi portrénak minősül.
Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli plakát reklámozója vitathatatlanul a felperes volt, mivel a Grtv. 2. § p) pontja értelmében a felperes érdekében állt annak nyilvános közlése.
A Grtv. 14. § (1) bekezdése a reklámok tartalmáért fennálló felelősséget egyetemlegessé tette a reklám-jogviszony szereplői között. Nem volt értékelhető tehát a felperes azon hivatkozása, hogy a reklámokat a közzétevő nem távolította el a megrendelésben megjelölt határidőn túl. Az eltávolítással kapcsolatos esetleges hanyagságért a felperes a közte és a közzétevő közötti magánjogi szerződésre tekintettel vehet elégtételt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a Grtv. által tilalmazott reklámozás minden eleme megvalósult: a plakát egyedileg azonosítható dohányterméket népszerűsített, amelyet a reklámozó összefüggésbe hozott ismert személy arcképével.
Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a plakát egyúttal az irodalmi alkotást is népszerűsítette.
Az alperesi hatóságok jogszerű döntést hoztak, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak értékelte, és azt elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Grtv. 2. § g) pontjában, 13. §-ában és 12. § (3) bekezdésében foglaltakat.
A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a gazdasági reklám fogalmát olyan kiterjesztő értelmezéssel alkalmazta, amely jelen esetben az eljárás tárgyát képező konkrét reklámra nem vonatkoztatható. A gazdasági reklám ugyanis - megítélése szerint - nevesített, azonosíthatóan megjelölt áru népszerűsítésére kell, hogy vonatkozzon, és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűségét kell előmozdítania. A tárgybeli reklám nem ábrázol konkrét, márkajelzővel ellátott dohányterméket, nincs értékesítő, amely népszerűsítené termékét. Ha valamely tevékenység nem célozza az áru kelendőségének felkeltését, valamely szolgáltatás igénybevételét, akkor nem minősül reklámtevékenységnek. Jelen esetben az azonosíthatóan megjelölt áru R. A. regénye, a hirdetésen az U-H emblémája szerepel, tehát ez a hirdetés könyvreklám, és a kiadó népszerűsíti vele termékét. A Grtv. 12. § (3) bekezdése viszont dohányáru reklámjára vonatkozik, ezért jelen esetben nem alkalmazható; úgyszintén nem alkalmazható ezen okból a Grtv. 13. § (1) bekezdése sem.
Kiemelte továbbá a felperes, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal, hogy a portré - mely a dohányzó szerzőt ábrázolja - a plakáton nem központi, nem feltűnő helyen szerepel, és csak közelről történő szemrevételezéssel észlelhető az, hogy a szerző kezében cigaretta van.
Álláspontja szerint a láthatóság kritériumának megvalósulásához nem elégséges feltétel az, hogy a hirdetések forgalmas metróállomásokon voltak elhelyezve.
Hangsúlyozta azt is, hogy a plakáton elhelyezett fotó egy művészi portré, amely a dohányzást a szerző jellemzőjeként ábrázolja; továbbá azt a célt is szolgálja, hogy az egyes szám első személyben írt regény főhősét - aki hangsúlyozottan nem dohányzó - ne azonosítsák a szerzővel, tehát az arra utalás, hogy nem önéletrajzi írásról van szó.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
Elsődlegesen leszögezi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Grtv. 1. §-a rendelkezik a törvény hatályáról, a 2. § h) pontja pedig konkretizálja azt.
A felperes a per során nem vitatta, hogy a kifogásolt tájékoztatás gazdasági reklámnak minősül.
A felperesi álláspont szerint azonban ezen tájékoztatás a könyv népszerűsítésére alkalmas, szemben az alperes álláspontjával és a jogerős ítéletben foglaltakkal is, mely szerint dohánytermék tiltott reklámozása is megvalósult.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperesi hatóságok és az elsőfokú bíróság jogerős ítélete indokolásában kifejtett álláspontjával.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közzétett tájékoztatás reklámjogi értékelését a Grtv. 2. § h) pontja körében a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Ndtv.) 1. § a) pontjával összefüggésben kell értelmezni. Ezen együttes értelmezés alapján a reklám abban az esetben, ha a megjelenített dohánytermék azonosítására alkalmas utalást nem is tartalmaz - a dohányáru egyszerű megjelenítésénél fogva is - a dohányáru reklámjának minősül. A dohányárut márkajelzés nélkül bemutató reklámot a dohánytermékek reklámozására, népszerűsítésére alkalmas reklámnak kell tekinteni.
Utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy e körben egységes és következetes bírói gyakorlat alakult ki.
Ebből következően - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - a Grtv. 2. § h) pontjának helyes értelmezésével jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy R. A. "Orr" című könyvének plakáthirdetésén a szerzőt dohányzás közben ábrázoló tájékoztatás egyúttal dohánytermék reklámozására is alkalmas.
A reklámtevékenység esetén az alaphelyzet az, hogy a reklám minden további körülménytől függetlenül fogyasztásra ösztönöz, továbbá, hogy a reklámtilalomba ütközésnek nem feltétele a tényleges fogyasztás alakulása; elegendő annak vizsgálata, hogy a reklám által közvetített üzenet alkalmas-e a jogalkotó által megakadályozni kívánt hatás elérésére.
A perben vizsgált reklám - a felperes által kifejtettekkel ellentétben - önmagában is a dohánytermékek fogyasztására ösztönző hatást fejt ki.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fogyasztóvédelmi hatóság azokat a dohányárukat is megjelenítő - de elsődlegesen más termék, vagy szolgáltatás igénybevételét előmozdító - tájékoztatásokat tartja jogszabályba ütközőnek, amelyek kifejezett reklámtevékenység ábrázolásának képezik elemeit.
A megjelenítő ábrázolás akkor lépi át a reklámjogi értékelés küszöbét, ha az a fogyasztók széles köre számára elérhető reklámtevékenységben nyilvánul meg. Ez akkor állapítható meg, ha megvalósul a láthatósági kritérium, és a fogyasztásra ösztönzés.
A perben rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint az alperesi eljárás alá vont reklámok Budapest több forgalmas metróállomásán kerültek közzétételre, ezért a fogyasztók széles köréhez juthattak el.
A plakátok a metróállomásokon, vagyis az állomásokhoz vezető mozgólépcső melletti falfelületen kerültek kihelyezésre, azaz az utasok közvetlen közelébe, látóterükbe történt meg közzétételük.
Nyilvánvalóan a plakáthirdetések célja a figyelemfelhívás volt, így a metróállomások peronján és a mozgólépcsők mellett kihelyezett plakátok szembetűnő elhelyezésükkel mindenképpen alkalmasak voltak az utazóközönség érdeklődésének felkeltésére, a hordozott információk megismertetésére.
Kiemeli azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy a dohányzó szerző ábrázolása sem esetleges volt, hanem - a felperes által is elismerten - külön szándék vezetett a szerzőt dohányzás közben megörökítő kép plakáton való szerepeltetéséhez. Az ugyanis a hirdetett mű főhősének, és a szerzőnek egymástól való megkülönböztetését célozta.
Ebből az is következik, hogy a kép közlésével semmiképp sem lehetett az a reklámozó célja, hogy azt oly kis méretben közölje, amely felismerhetetlenné teszi a szerzőt, ezen túl pedig esetlegesen a dohányzás tényét.
A nagyméretű plakát sarkán történő elhelyezés - amely hangsúlyozottan éppen a szerző és a főhős közti különbségre volt hivatott utalni - a reklámozó szándéka szerint sem kerülhetett oly módon közzétételre, hogy a felperes által oly lényegesnek ítélt különbséget ne tegye felületes ránézésre is láthatóvá.
Ebből következően nem volt jelentősége annak, hogy a felperes szándéka nem terjedt ki a könyv népszerűsítésén túl a dohányáru reklámozására is.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a reklámtevékenység jogszerűségének megítélésénél kizárólag arra kellett figyelemmel lenni, hogy a gazdasági reklámnak minősülő, kifogásolt tájékoztatások közzététele megtörtént, és a dohányzó személy ábrázolásával egyidejűleg megvalósult a dohányáru reklámozása is.
A dohányáru reklámozására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket pedig jelen esetre alkalmazva meg kellett állapítani, hogy a dohányzó szerző portréjának reklámtevékenység során történt megjelenítése sérti a Grtv. 13. § (1) bekezdésében és a Grtv. 12. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltakat.
A felperes felülvizsgálati kérelembeli érvelése kapcsán utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vizsgált reklámtevékenységgel megsértett jogszabályi rendelkezések teljes mértékben a megvalósítás módjától és szándékától - különösen pedig a reklám művészi jellegének értékelhetőségétől - függetlenül állítják fel azon tilalmat, amely dohányáruk reklámozására vonatkozik.
A dohányáruk reklámjának közzétételére vonatkozó, igen szigorú reklámtilalom alóli kivételt szabályozó rendelkezések - a Grtv. 13. § (4) bekezdésében - egyike sem tartja jogszerűnek a dohányárura vonatkozó reklámtevékenységet azon az alapon, hogy a kifogásolt reklámot ki, mennyire egyedi módon és elgondolás alapján, művészi tevékenység keretében alkotta meg, illetve ahhoz milyen érdeke fűződik.
Ennek megfelelően a jogerős ítélet jogszerűségének megítélésekor a felperes által tett művészi szabadsággal kapcsolatos kifogások nem bírtak jelentőséggel.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.462/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.