adozona.hu
EH 2007.1646
EH 2007.1646
A pedagógusok túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell figyelembe venni [Kjt. 66. § (1) bekezdés, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek túlóradíj-különbözet, szabadságra járó távolléti díj különbözet, valamint 13. havi juttatás és ezek kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság részítéletével a túlóradíj és távolléti díj különbözete iránti igényt bírálta el és kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 90 414 forintot, a II. rendű felperesnek 148 614 forintot és ezen összegek késedelmi kamatát fizesse meg.
Az ítéleti tényállás szerint a pedagógus munkakörű felperesek 2005. ...
EH 2007.1646 A pedagógusok túlmunkadíja, távolléti díja megállapításánál illetményként a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell figyelembe venni [Kjt. 66. § (1) bekezdés, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §].
A felperesek túlóradíj-különbözet, szabadságra járó távolléti díj különbözet, valamint 13. havi juttatás és ezek kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság részítéletével a túlóradíj és távolléti díj különbözete iránti igényt bírálta el és kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 90 414 forintot, a II. rendű felperesnek 148 614 forintot és ezen összegek késedelmi kamatát fizesse meg.
Az ítéleti tényállás szerint a pedagógus munkakörű felperesek 2005. január 1. és június 30., illetve 2005. szeptember 1. és november 30. között mindketten a kötelező óraszámon felül tartottak órát, illetve helyettesítettek. Az alperes a túlóradíjukat akként állapította meg, hogy annak számítása során a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt figyelmen kívül hagyta. A felpereseknek a 2005. évi 46 nap szabadságára járó távolléti díjat ugyancsak így határozta meg.
A bíróság felperesek túlóradíj és távolléti díj különbözete iránti igényét alaposnak találta. Abból indult ki, hogy a közalkalmazott illetményének a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összegét kell tekinteni. A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §-a szerint a munkakörre előírt kötelező óraszámnál többet tanító pedagógust megillető óradíj számításánál a pedagógusnak járó illetményt, továbbá a rendeletben [15. § (2) bekezdés b) és f)-g) pont, (6) bekezdés a)-c) és e) pont) meghatározott pótlékokat kell figyelembe venni.
A fentiekből következően a bíróság megállapította, hogy az óradíjat a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésszel együtt számolt illetmény alapulvételével kell meghatározni a jogszabály szerinti osztószám alkalmazásával.
Az Mt. 151/A. § (1) bekezdése szerint számított távolléti díj részét képező személyi alapbérnek megfelelő illetmény számításakor a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész figyelembevétele - a fentebb kifejtettekből következően - szintén nem mellőzhető.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet részben megváltoztatta, az abban foglaltak helyett az alperest az I. rendű felperes javára 131 214 forint, a II. rendű felperes javára 201 114 forint és ezen összegek kamata megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállásból helyes jogi következtetést vont le. Az elsőfokú részítélet módosítását csupán az tette szükségessé, hogy a felperesek keresetüket az időközben esedékessé vált túlóradíjra felemelték, amely a másodfokú eljárásban megengedett keresetmódosításnak számít.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint csupán a fizetési fokozathoz tartozó illetmény garantált összege, illetve a garantált előmenetel alapján számított összeg vehető figyelembe. A munkáltató által adott jelentősebb összegű eltérés a pótlékokra nincs kihatással.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős részítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 66. § (1) bekezdése szerinti garantált illetmény összegét a törvény a közalkalmazott fizetési fokozatához kapcsolódó garantált minimumként határozza meg. Ennélfogva a munkáltató számára lehetőséget ad arra, hogy a közalkalmazott illetményét az illetménytáblában meghatározottnál magasabb összegben állapítsa meg. Ez a garantált minimumot meghaladó, munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a kinevezésbeli illetmény része.
A munkaügyi bíróság helytálló jogi következtetéssel állapította meg, hogy amennyiben az alperes a Kjt. 66. § (1) bekezdésében meghatározott, a fizetési fokozathoz tartozó garantált illetményhez képest magasabb összegű illetményt állapított meg a felperesek javára, ez a garantált illetmény és munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttesen képezi a felperesek illetményét. Ezt az illetményt kell a továbbiakban az illetményalapú elszámolásoknál figyelembe venni.
A 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 16. §-a a túlmunkadíj, illetve óradíj megállapításánál a pedagógus illetményének - nem a garantált illetményének - meghatározott osztószámmal megállapított hányadát rendeli elszámolni. Ebből következően jogszerű az az ítéleti megállapítás, hogy az óradíj számításánál a pedagógusnak a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész figyelembevételével járó illetményt - valamint a 15. §-ban felsorolt pótlékokat - kell figyelembe venni.
A Kjt. 80. §-a alapján a közalkalmazotti jogviszony tekintetében is alkalmazandó Mt. 151/A. § (1) bekezdése szerint a távolléti díjat a távollét idején érvényes alapbér alapulvételével kell számítani. A Kjt. 85. § (7) bekezdés i) pontja szerint személyi alapbéren illetményt kell érteni. Ennek figyelembevételével a szabadság idejére járó távolléti díj megállapításánál is a garantált illetmény és a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész együttes összege képezi a havi illetmény összegét.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a kifejtettekre tekintettel a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.771/2006.)