adozona.hu
EH 2007.1645
EH 2007.1645
Annak eldöntésénél, hogy a közalkalmazott felmentése csoportos létszámcsökkentés keretében valósult-e meg, mindazt a megszüntetést számításba kell venni, amelynek oka bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével [Kjt. 38/A. §, 30. § (1) bekezdés b) pont, 37/B. §, Mt. 94/A-94/F. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresete az alperes 2005. július 27-én kelt felmentése jogellenességének megállapítására, eredeti munkakörébe visszahelyezésére, valamint illetménykülönbözet megfizetésére irányult. Vitatta a felmentés indoka valós voltát, és a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok megsértésére is hivatkozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, kötelezte az alperest a felperes közalkalmazotti jogviszonyának a 2005. augusztus 31-ei állapot szerint...
EH 2007.1645 Annak eldöntésénél, hogy a közalkalmazott felmentése csoportos létszámcsökkentés keretében valósult-e meg, mindazt a megszüntetést számításba kell venni, amelynek oka bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével [Kjt. 38/A. §, 30. § (1) bekezdés b) pont, 37/B. §, Mt. 94/A-94/F. §].
A felperes keresete az alperes 2005. július 27-én kelt felmentése jogellenességének megállapítására, eredeti munkakörébe visszahelyezésére, valamint illetménykülönbözet megfizetésére irányult. Vitatta a felmentés indoka valós voltát, és a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok megsértésére is hivatkozott.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, kötelezte az alperest a felperes közalkalmazotti jogviszonyának a 2005. augusztus 31-ei állapot szerinti helyreállítására; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes az alperes urológiai szakrendelése asszisztenseként dolgozott. Az alperes a 2005. július 27-ei felmentését a költségvetési támogatás csökkentése miatt elkerülhetetlenné vált ésszerűsítés alapján történt létszámcsökkentést eredményező átszervezéssel indokolta.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felmentés a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó és a közalkalmazottak tekintetében is alkalmazandó Mt. 94/A-F. §-aiban előírtaknak nem felelt meg, miután a 2005. július 1-jétől augusztus 31-éig terjedő időszakban több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyának megszüntetésére került sor. A munkaügyi bíróság jogi indokolása szerint a 29 munkáltatói felmentéshez hozzá kellett számítani az ebben az időszakban történt 44 közös megegyezéses jogviszony-megszüntetést is, és az alperes ezért megszegte a csoportos létszámcsökkentés szabályait, mivel azokat mellőzte.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok elsőfokú ítéleti értelmezésével, mivel álláspontja szerint a csoportos létszámcsökkentés szabályait csak a munkáltató működésével összefüggő megszüntetésekre lehet alkalmazni. Nem minősül a munkáltató működési körébe tartozónak a munkavállaló, illetve a közalkalmazott kezdeményezésére történt közös megegyezés a jogviszony megszüntetéséről, ezért a munkaügyi bíróság tévesen értelmezte az Mt. 94/C. § (4) bekezdés b) pontját. Ehhez képest a felmentés nem jogellenes, mivel az alperes a megadott időszakban 29 közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a munkáltató működési körébe eső okból, a 44 közös megegyezésre az érintett közalkalmazottak kérésére került sor. A másodfokú bíróság szerint ezt az értelmezést támasztotta alá a csoportos létszámcsökkentés munkajogi szabályainak alapját képező 98/59. EK irányelv 1. § 1. cikk első bekezdésének a) pontja; az irányelv ugyanis azokra az elbocsátásokra terjed ki, amelyeket a munkáltató nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít.
A másodfokú bíróság további jogi okfejtése szerint az előbbieknek megfelelően megállapított 29 fő figyelembe vehető létszámhoz nem számíthatók hozzá a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontján alapuló, a nyugdíjasnak minősüléssel indokolt felmentések sem, mivel ez esetben "a felmentés oka nem a munkáltató működésével függ össze". Az illetmények előírt növekedésére nem biztosított pénzügyi fedezet miatt továbbá bizonyítottnak találta a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó felmentési indokot, a másik munkakör felajánlásának elmulasztására vonatkozó fellebbezési érvelést pedig amiatt utasította el, mivel a felperes az elsőfokú eljárásban erre nem hivatkozott (Pp. 247. §).
A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, miszerint a Legfelsőbb Bíróság állapítsa meg a felmentő intézkedés jogellenességét, kötelezze az alperest a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítására, valamint a másodfokú és a felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. Kérelme indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete azért jogellenes, mert tévesen vette figyelembe, melyik fél kezdeményezte a közös megegyezést. Ugyanakkor az adott időszakból 2005 júliusban csupán 3 esetben, 2005 augusztusban pedig 15 esetben állapítható meg "egyértelműen", hogy a közalkalmazott kezdeményezésére került sor a közös megegyezéses megszüntetésre. Vitatta a nyugdíjas közalkalmazottak felmentésének figyelmen kívül hagyását is, utalva M. D.-né vezető asszisztens nyilatkozatára is, amely szerint az intézet vezetője a létszámleépítés keretében szüntette meg a nyugdíj mellett dolgozó közalkalmazott jogviszonyát. Nem találta bizonyítottnak a költségvetési támogatás csökkentésére vonatkozó felmentési indokot sem, mivel megítélése szerint ez nem azonosítható a pénzügyi források szűkössé válásával. Ugyanakkor a költségvetési támogatás csökkentése esetén sem lenne okszerű a felmentése, ugyanis a járóbeteg-ellátás finanszírozása nem szűnt meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a közalkalmazottak létszámleépítése tekintetében a Kjt. 38/A. §-a mellett alkalmazni kell az Mt. 94/A-F. §-ait a csoportos létszámcsökkentésről. Eszerint csoportos létszámcsökkentésnek az minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszám szerint a közalkalmazottak adott létszámának megfelelő foglalkoztatás esetén a törvényben meghatározott számú közalkalmazott jogviszonyát kívánja 30 napon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni. A korábban hatályos törvényi rendelkezések szerint csoportos létszámleépítésbe a felmentéssel történt közalkalmazotti jogviszony megszüntetések számítottak bele, az Mt. hivatkozott, perbeli esetben is alkalmazandó rendelkezései értelmében már nemcsak a felmentéssel történt jogviszony megszüntetéseket kell figyelembe venni a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok alkalmazásánál, hanem minden olyan közalkalmazotti jogviszony megszüntetést, amely a munkáltató működésével összefüggő ok miatt történik. Eszerint nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató milyen, a Kjt.-ben meghatározott felmentési indokot jelöl meg, illetve a közös megegyezéses megszüntetésre vonatkozó megállapodás megkötését melyik fél kezdeményezi, hanem annak, hogy a felmentésre, illetve a közös megegyezésre vonatkozó megállapodás megkötésére bizonyítottan milyen okból kerül sor. Amennyiben ugyanis ez az ok bármilyen mértékben is összefügg a munkáltató működésével, az adott jogviszony megszüntetést a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni. Ez felel meg a másodfokú bíróság által hivatkozott 98/59. EK irányelvben előírtaknak is.
Az irányadó, nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a létszámleépítésre vonatkozó döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszám szerint a 300 fős közalkalmazotti létszámot meghaladó alperesnél 2005. július 1. és augusztus 31. közötti időszakban - amelyet az Mt. 94/C. § (3) bekezdése értelmében a 94/A. § (1) bekezdése szerinti 30 napos időszak szempontjából az érintett közalkalmazottak létszáma megállapításakor együtt kell figyelembe venni - 29 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára (létszámcsökkentésre) hivatkozással, továbbá 44 esetben közös megegyezéssel szűnt meg a közalkalmazotti jogviszony. Az alperes a másodfokú eljárásban csatolt 17 további, ugyanebben az időszakban közölt felmentő jognyilatkozatot, amelyeket a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó közalkalmazotti létszám számításánál azért nem vett figyelembe - a közös megegyezéses megállapodások mel-lett -, mivel ezeknek a felmentéseknek a Kjt. 30. § (1) bekezdése akkor hatályos e) pontja és a 37/B. §-a szerinti nyugdíjasnak minősülés volt az indoka.
A másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezéssel osztotta az alperes előbbi álláspontját. A már kifejtettekből következően az irányadó időszakban nyugdíjasnak minősülés felmentési indokkal történt közalkalmazotti jogviszony megszüntetés akkor nem vehető számításba a létszámcsökkentés csoportosnak minősítése szempontjából, ha bizonyítottan nem függ össze a munkáltató működésével.
A perbeli esetben az előbbiek vonatkozásában az alperes szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy az adott létszámcsökkentés elsősorban azokra a személyekre terjedt ki, akik a Kjt. 37/B. §-a alapján nyugdíjasnak minősültek. Ezt tartalmazta az alperesnek az elsőfokú eljárásban a keresetre tett ellenkérelme mellékleteként csatolt rektori előterjesztés "az Egyetem szervezeti egységeinek korszerűsítésével, a feladatellátás ésszerűsítésével kapcsolatos irányelvekről", és az alperes vezető testülete, a Szenátus 2005. május 5-ei ülése jegyzőkönyve az előterjesztés elfogadásáról. Az alperes továbbá nem vitatta a másodfokú eljárásban csatolt nyilatkozat valóságtartalmát; ebben M. D.-né volt alperesi vezető asszisztens arról nyilatkozott, hogy ő, és két másik megnevezett közalkalmazott nyugdíjasként dolgozott az alperesnél, amikor a perbeli "központilag elrendelt létszámleépítés keretében" a jogviszonyukat megszüntették, és ezt az okot az intézet vezetője közölte is velük.
Az előbbiekre tekintettel az alperes az érintett időszakban a Kjt. 38/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint figyelembe veendő 300 főt meghaladó alkalmazotti létszámból bizonyítottan több mint 30 fő közalkalmazott jogviszonyát szüntette meg a működésével összefüggő okból. Minthogy a létszámcsökkentésre a téves jogértelmezése folytán az alperes nem alkalmazta a csoportos létszámcsökkentés szabályait, a felperes felmentése ez okból jogellenes, noha annak a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontján alapuló indoka valós és okszerű volt. Ez utóbbi tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság okfejtésével egyetért.
Az alperes a perben nem hivatkozott a Kjt. 34. § (2) bekezdésében meghatározott körülményre, miszerint a felperes továbbfoglalkoztatása tőle nem várható el [Pp. 164. § (1) bekezdés]. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részében nem érintő részét - az elsőfokú ítéletnek a keresetet részben elutasító részére is kiterjedően - nem érintette, ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.358/2007.)