adozona.hu
EH 2007.1644
EH 2007.1644
A prémiumévek programban való részvételre vonatkozóan a törvény együttes feltételeket ír elő. Ezek egyikének hiánya folytán azt kell vizsgálni, hogy a felmentett köztisztviselőnél fennállnak-e a különleges foglalkoztatási állományban való részvétel feltételei, ha igen, a munkáltatót terheli a felajánlási kötelezettség [2004. évi CXXII. törvény 3. §, 5. §, Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes 2006. január 31-én kelt, a felperes közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedése jogellenességét; kötelezte továbbá az alperest, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát a 2006. január 31-ei állapotnak megfelelően állítsa helyre.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az 1953-ban született felperes 1974-től állt munkaviszonyban az alperessel, a jogviszony 1992. július 1-jével, a Ktv. hatálybalépésével közszolgálati ...
EH 2007.1644 A prémiumévek programban való részvételre vonatkozóan a törvény együttes feltételeket ír elő. Ezek egyikének hiánya folytán azt kell vizsgálni, hogy a felmentett köztisztviselőnél fennállnak-e a különleges foglalkoztatási állományban való részvétel feltételei, ha igen, a munkáltatót terheli a felajánlási kötelezettség [2004. évi CXXII. törvény 3. §, 5. §, Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pont].
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes 2006. január 31-én kelt, a felperes közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedése jogellenességét; kötelezte továbbá az alperest, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyát a 2006. január 31-ei állapotnak megfelelően állítsa helyre.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az 1953-ban született felperes 1974-től állt munkaviszonyban az alperessel, a jogviszony 1992. július 1-jével, a Ktv. hatálybalépésével közszolgálati jogviszonnyá alakult át. A felperes munkaköre egészségügyi-járványügyi felügyelő volt. Az egészségügyi miniszter létszámcsökkentő intézkedése végrehajtására vonatkozóan az Országos Tiszti Főorvosi Hivatal utasítása alapján az alperes 25 fős létszámcsökkentést hajtott végre, és ennek keretében került sor a felperes felmentésére ezzel az indokkal. A felmentés utalt arra, hogy az intézményben nincs a felperes képzettségének, besorolásának megfelelő betöltetlen munkakör, részmunkaidős foglalkoztatás sem lehetséges, így a további foglalkoztatása nem biztosítható.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a 2006. január 31-én kelt felmentés indokolása megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában előírtaknak, a felmentés előtt az alperes azonban nem ajánlotta fel a felperes számára a 2004. évi CXXII. törvényben előírt különleges foglalkoztatási állományban való részvételt, holott a törvény 5. § (1) bekezdés a) b) d) és e) pontjaiban foglalt feltételeknek megfelelt. A kötelező felajánlás elmulasztása miatt - tekintettel a felperesnek a felajánlás esetén az állományban való részvétel elfogadására vonatkozó perbeli nyilatkozatára - a munkaügyi bíróság a felmentést jogellenesnek minősítette.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy mellőzte a felperes közszolgálati jogviszonya helyreállítását. Ehelyett megállapította, hogy a jogviszony 2006. november 9-én szűnt meg, és kötelezte az alperest 942 038 forint elmaradt illetmény, valamint 2 839 020 forint - tízhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg - megfizetésére.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság jogi következtetésével, mivel álláspontja szerint helyesen értelmezte a különleges foglalkoztatási állományba helyezésre vonatkozó törvényi előírásokat, amelyek megszegése miatt a felmentés jogellenesnek minősült. Arra tekintettel, hogy a felperes továbbfoglalkoztatása nem volt lehetséges - amint erre a felmentés indokolása hivatkozott -, a Ktv. 60. §-ának (2) bekezdése alapján teljesíthetőnek találta az alperes kérelmét a felperes továbbfoglalkoztatásának mellőzésére. A Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése alapján a jogsértés súlya és következménye együttes mérlegelésével tíz havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykár megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Másodlagosan az átalány-kártérítés mértékének kettő havi átlagilletményre csökkentését kérte. Jogszabálysértésként a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Péptv.) 5. § (1) és (3) bekezdésének, valamint 3. § (1) bekezdésének megsértését jelölte meg. Álláspontja szerint a felperes nem felelt meg a Péptv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában előírt feltételnek, ezért - noha a b) pont szerinti feltételnek megfelelt - az együttes feltételek egyikének hiánya miatt az eljárt bíróságok a különleges foglalkoztatási állomány felajánlásának elmulasztását tévesen állapították meg. A felperes szerint azonban akkor sem lehet a felmentés jogellenességét megállapítani, ha a felajánlást valóban elmulasztotta, mivel ez a körülmény nem jelenti felmentési tilalom megszegését. A különleges foglalkoztatási állomány felajánlása továbbá nem minősül a felmentés érvényességi kellékének, ezért ennek elmulasztása miatt a felmentés nem lehet jogellenes, amint erre a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a BH 2001/90. számú eseti döntésében. A felmentési járandóságok megfizetésére tekintettel úgy ítélte meg, hogy a felperest nem érték súlyos következmények, emiatt tehát aránytalanul magas az átalány-kártérítés mértéke.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, mivel álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ktv. 60. § (2) bekezdését. Az alperes ugyanis nem bizonyította, hogy tőle a foglalkoztatás nem várható el, ennek megállapítására a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjával indokolt felmentés nem volt alkalmas. Továbbá, ha a felmentés jogellenes volt, a létszámcsökkentésre és a továbbfoglalkoztatása akadályára hivatkozás is alaptalan. Hivatkozott még az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozatban foglaltak megsértésére is, amelyből következően az eredeti munkakörbe visszahelyezése mellőzésére is csak szakmailag rendkívül indokolt esetben van lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az első- és a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli felmentés létszámcsökkentésre vonatkozó indoka megfelelt a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjának, a létszámcsökkentésre vonatkozó indok valós voltát az alperes bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletnek a 2004. évi CXXII. törvényben foglalt különleges foglalkoztatási állomány felajánlási kötelezettségére vonatkozó szabályai értelmezésével, és ennek elmulasztása következményeként a felmentés jogellenességéről levont következtetésével.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Péptv. 3. § (1) bekezdése a) és b) pontjában a prémiumévek programban való részvételre vonatkozó feltételek együttes feltételek. Ebből azonban nem a felperes álláspontja szerinti következtetés adódik, hanem az, hogy az együttes feltételek egyikének hiánya miatt - konkrét esetben ez a b) pontban előírt feltétel volt - a felperes a prémiumévek programban részvételre nem vált jogosulttá, és éppen emiatt szükségessé vált a különleges foglalkoztatási állományban való részvétele feltételei fennállásának vizsgálata. Ez utóbbi egyik feltétele tehát a prémiumévek program kizártsága, amint azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. A további feltételek megléte nem volt vitás, ilyenre az alperes sem hivatkozott, ezért megalapozatlan a különleges foglalkoztatási állomány munkáltatói felajánlási kötelezettsége hiányára vonatkozó alperesi felülvizsgálati érvelés.
Az előbbiekből következően az alperes a felmentési jogának gyakorlása előtt fennálló felajánlási kötelezettsége elmulasztásával közölte a felmentést, ezért az önmagában emiatt jogellenes. Az előzetes felajánlási kötelezettség a felmentés érvényességi feltételeként értékelendő, ellentétben a felülvizsgálati érveléssel; tehát a bírói gyakorlattal a felmentés jogellenességére vonatkozó jogerős ítéleti következtetés nem ellentétes. A létszámcsökkentés elrendelésekor az országos tiszti főorvos egyébként kifejezetten felhívta az alperes figyelmét is a különleges foglalkoztatási állományba helyezésre vonatkozó szabályok alkalmazására.
A Ktv. 60. § (4) bekezdésében meghatározott joghátrány mértékével kapcsolatosan jogszabálysértés nem volt megállapítható, a másodfokú bíróság a felperes életkorára is tekintettel helytállóan értékelte a jogsértés következményeit súlyosnak.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme az eredeti állapot helyreállítására, az alperesnek a továbbfoglalkoztatására kötelezésére irányult. Amennyiben ez nyilvánvalóan nem lehetséges, ilyen kereseti kérelem teljesítésére a Ktv. 60. §-ának (2) bekezdése bizonyítottsága miatt nem kerülhet sor. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy a felperes nem cáfolta a másodfokú eljárásban tett alperesi jognyilatkozatot - amelynek valósága iránt így nem merült fel kétség -, miszerint a felettes szerv által meghatározott létszámmal működő alperesnél a jogerős ítélet meghozatalakor sem volt a felperes végzettségének, képzettségének megfelelő üres munkakör, így a továbbfoglalkoztatása mellőzése nem volt jogszabálysértő. Ezért a másodfokú bíróság helytállóan alkalmazta a Ktv. 60. §-a (5) bekezdése szerinti jogkövetkezményeket. Mindezt a felperes által hivatkozott 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozatban foglalt megállapodás nem érinti, mivel az abban foglaltak a Ktv. 65/B. § (1) bekezdéséből következően a törvényben foglalt felmentési feltételeket nem szűkíthették, továbbá az adott kormányhatározat jogszabálynak nem minősül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.195/2007.)