adozona.hu
EH 2007.1641
EH 2007.1641
A munkaerő továbbkölcsönzésének tilalmába ütközik, ha a munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésben nem a kölcsönvevő, hanem egy harmadik munkáltató telephelyét jelölték meg a munkavégzés helyeként és a munkavállalók tényleges foglalkoztatása is ott történt [Mt. 193/C. § c) pont, 193/D. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozatban kiszabott munkaügyi bírság mérséklését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes munkáltatónál az eljáró felügyelő 2005. november 11-én tartott munkaügyi ellenőrzést, melynek során feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt a felügyelőség vezetője határozatával 2 000 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. A határozat...
EH 2007.1641 A munkaerő továbbkölcsönzésének tilalmába ütközik, ha a munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésben nem a kölcsönvevő, hanem egy harmadik munkáltató telephelyét jelölték meg a munkavégzés helyeként és a munkavállalók tényleges foglalkoztatása is ott történt [Mt. 193/C. § c) pont, 193/D. § (5) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozatban kiszabott munkaügyi bírság mérséklését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes munkáltatónál az eljáró felügyelő 2005. november 11-én tartott munkaügyi ellenőrzést, melynek során feltárt munkaügyi jogszabálysértések miatt a felügyelőség vezetője határozatával 2 000 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. A határozat szerint a felperes megsértette a munkaszerződés írásba foglalásra vonatkozó kötelezettségét egy munkavállaló tekintetében, 19 munkavállaló esetében nem tudta igazolni, hogy eleget tett bejelentési kötelezettségének, és 12 főt érintően megsértette az Mt. 193/D. § (5) bekezdését, amely szerint a kölcsönvevő a munkavállalót más munkáltatónál történő munkavégzésre nem kötelezheti.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét nem tartotta alaposnak. Tényként állapította meg, hogy az S. Kft., mint kölcsönbeadó munkaerő-kölcsönzési szerződést kötött a felperessel, és a kölcsönzés céljából kötött munkaszerződés szerint foglalkoztatott munkavállalókat a felperes továbbkölcsönözte a J. C. Kft.-nek. Az S. Kft. mint kölcsönbeadó és a J. C. Kft. között kölcsönzési szerződés nem jött létre. A felperes megsértette a továbbkölcsönzés tilalmára vonatkozó jogszabályi előírást.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a bírság összegének meghatározása érdekében a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte az Mt. 193/D. § (5) bekezdése megsértésére, annak téves értelmezésére hivatkozva. Azzal érvelt, hogy az érintett munkavállalók a munkaerő-kölcsönző S. Kft.-vel kötöttek munkaszerződést, és e szerződésekben már a J. C. Kft. t.-i székhelyét jelölték meg a felek a munkavégzés helyeként. Az érintett munkavállalók vonatkozásában ezért továbbkölcsönzésről, átirányításról nem lehet szó. Ez nem sérti az Mt. 193/D. § (5) bekezdését, mert a kölcsönbevevő munkáltató a kölcsönbeadó munkáltató által már megjelölt munkavégzési helyet nem módosította, más munkavégzési helyen nem kötelezte munkavégzésre a munkavállalókat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte arra hivatkozva, hogy a nem vitás tényállás alapján a munkaerő továbbkölcsönzése megtörtént. Nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönbeadóval kötött munkaszerződésben már megjelölték a harmadik munkáltatónál történő munkavégzési helyet.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a munkaerő-kölcsönzési szerződés szerint az S. Kft. mint kölcsönbeadó a felperesnek, mint kölcsönbevevőnek volt köteles munkavállalókat munkavégzés céljából átengedni díj ellenében. E szerződés értelmében tehát a felperes kölcsönvevő munkáltatónak minősült, és mint ilyen az Mt. 193/C. § c) pontja alapján a kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására volt köteles.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes által kölcsönzött munkavállalók foglalkoztatására nem a felperesnél, hanem egy harmadik munkáltatónál, a J. C. Kft.-nél került sor. Felperes, mint kölcsönvevő a munkavállalókat ily módon más munkáltatónál történő munkavégzésre kötelezte, amely az Mt. 193/D. § (5) bekezdésébe ütközött.
E jogszabálysértést sikertelenül vitatta arra hivatkozva, hogy az érintett munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre szólóan kötött munkaszerződésében már eredetileg is a J. C. Kft.-t jelölték meg munkavégzési helyként. Ez a szerződéses rendelkezés ugyanis a törvénybe ütközött [Mt. 193/C. § c) pont, 193/D. § (5)-(6) bekezdés], ezért semmis.
A felülvizsgálati kérelem a támadott határozatban megállapított egyéb szabálytalanságokat nem vitatta, ezért azok vizsgálata a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.984/2006.)