adozona.hu
EH 2007.1639
EH 2007.1639
A vétkességi munkáltatói felelősség körében a károkozó munkavállaló vétkessége a munkáltató terhére esik [Mt. 175. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkahelyi balesetével összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes az alperes magánmunkáltató alkalmazottjaként 2000. október 10-én a munkakörébe tartozó feladatként egy vasúti vagonban folyami kavics összelapátolását végezte. A munkavégzés során az S. L. gépkezelő által irányított kotrógép kanala el...
EH 2007.1639 A vétkességi munkáltatói felelősség körében a károkozó munkavállaló vétkessége a munkáltató terhére esik [Mt. 175. §].
A felperes keresetében a munkahelyi balesetével összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kára megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes az alperes magánmunkáltató alkalmazottjaként 2000. október 10-én a munkakörébe tartozó feladatként egy vasúti vagonban folyami kavics összelapátolását végezte. A munkavégzés során az S. L. gépkezelő által irányított kotrógép kanala előbb a vagonszélhez, majd a felperes irányába csapódott. A felperes ezt a bal karja felemelésével el akarta hárítani, a kotrógép kanala azonban összeszorította a karját, és emiatt az üzemi balesetből eredő 67%-os súlyos munkaképesség-csökkenést okozó sérüléseket szenvedett.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra következtetett, hogy a balesetet S. L. gépkezelő figyelmetlen munkavégzése okozta. Az alperesi munkáltató oldalán nem talált a balesettel okozati összefüggésben vétkességet, mivel a munkáltató az Mt. 175. § (1) és (2) bekezdése alapján bizonyította a gép üzembiztosságát, a rakodógép kezeléséhez megfelelő gépkezelő biztosítását, a munkavállalók előírás szerinti kioktatását. Alaptalannak találta a keresetben hivatkozott Ptk. 348. §-a alkalmazhatóságát, mivel ez a szabály harmadik személyeknek okozott kárra vonatkozik.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a 2000. október 10-én a felperest ért munkahelyi balesetből eredő kárért az alperes kártérítési kötelezettséggel tartozik.
A másodfokú bíróság a magánszemély munkáltató károkozására vonatkozó jogszabály téves értelmezése miatt találta jogszabálysértőnek az elsőfokú ítéletet. Álláspontja szerint ebben a körben nemcsak a magánszemély magatartását kell értékelni, hanem az alkalmazottja tevékenységét is, az ugyanis nem önmagában áll, hanem a munkáltató felelősségéhez tartozik. A szakvéleményből megállapíthatóan a gépkezelő mulasztásai, figyelmetlen munkavégzése okozták a balesetet, mivel hangjelzés nélkül indította a gépet, nem győződött meg arról, hogy a felperes a veszélyzónán kívül tartózkodik-e. Mindemellett utalt a munkáltató kötelezettségére a biztonságos és összehangolt munkavégzés megszervezése körében.
Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes nem tudta sikerrel bizonyítani a vétkessége hiányát, ezért a kártérítési felelőssége fennáll. A másodfokú bíróság kármegosztás megállapítására alapot adó körülményt nem talált.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyó határozat hozatalát kérte, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság döntése az Mt. 175. § (1) bekezdésébe ütközik. Érvelése szerint a másodfokú bíróság az Mt. 174. § (1) és (2) bekezdése alól kivételt megfogalmazó 175. § (1) bekezdését "lényegében visszautalta" a főszabály körébe. Ennek alapján tévesen foglalt úgy állást, hogy a legfeljebb tíz főt foglalkoztató magánmunkáltató is csak akkor mentesülhet a kárfelelősség alól, ha a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. További érvelése szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott Mt. 102. §-a a vétkesség körében vizsgálandó, vagyis abban a körben van jelentősége, hogy a magánmunkáltató a munkáltatói kötelezettségeit szándékosan, vagy gondatlanul megszegte-e. Az alperes a szakértői nyilatkozat figyelmen kívül hagyására is utalt, mely szerint a baleset "az alperes részéről elkerülhetetlen volt, vétkessége nem áll fenn".
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes tíz főt el nem érő főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltatónak minősült. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes kártérítési keresete megalapozottságát az Mt. 175. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennállása alapján kell vizsgálni. Az első- és a másodfokú bíróság jogi álláspontja tekintetében az Mt. 175. § (1) bekezdésének értelmezése képezte a különbséget. A jogszabályt a másodfokú bíróság értelmezte helyesen.
Az Mt. 175. § (1) bekezdése értelmében a 174. § (1) bekezdésétől - a vétkességre tekintet nélküli munkáltatói kárfelelősségtől - eltérően a legfeljebb tíz főfoglalkozású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató a munkavállalónak okozott kárért vétkessége esetén felel. A (2) bekezdés előírja, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a károkozás bekövetkezésében vétkesség nem terheli.
A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a magánszemély munkáltató által alkalmazott munkavállaló vétkes magatartását a munkáltató oldalán, és nem pedig önállóan, a munkáltatótól függetlenül kell figyelembe venni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a baleset bekövetkezésével kapcsolatos jogerős ítéleti tényállást nem vitatta. Eszerint az alperes által alkalmazott S. L. gépkezelő nagyfokú figyelmetlensége és mulasztásai okozták a felperes baleseti sérülését, amikor hangjelzés és a felperes tartózkodási helyéről meggyőződés nélkül mozgásba hozta a markológépet. Mindezekkel megszegte a Közlekedési Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályról szóló 2/1972. (I. 25.) KPM rendelet 4.11.1. és 4.11.55. pontjait, valamint az Emelőgép Biztonsági Szabályzatáról szóló 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet 8.2.6. és 8.2.9. pontjait.
Ebből következően megalapozott a másodfokú bíróság következtetése arról, hogy az alperesnek az Mt. 175. § (1) bekezdése szerinti teljes kártérítési felelőssége fennáll, mivel a munkáltatói vétkessége bizonyított, a felelősség alóli kimentés feltételei nem álltak fenn, kármegosztás nem merült fel.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.611/2006.)