adozona.hu
BH 2008.3.75
BH 2008.3.75
A kéthavi átlagkeresetnek megfelelő átalánytérítés jogszerű, ha a munkavállaló rövid ideig állt a munkáltató alkalmazásában, és munkaviszonya megszüntetését követően hamarosan elhelyezkedett [Mt. 100. § (4) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság 2005. július 11-én jogerőre emelkedett részítéletével megállapította a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességét, azt hatályon kívül helyezte, kimondva, hogy a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.
A felperes keresetében - a jogellenesség jogkövetkezményeként - elmaradt munkabér, tizenkettő havi átlagkereset és 30 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével elm...
A felperes keresetében - a jogellenesség jogkövetkezményeként - elmaradt munkabér, tizenkettő havi átlagkereset és 30 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével elmaradt munkabér és kéthavi átlagkereset átalánytérítéskénti megfizetésére kötelezte az alperest, egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes bruttó 100 000 forintos havi munkabére alapján 409 520 forint elmaradt munkabérre tarthat igényt a máshonnan megtérült jövedelmek levonásba helyezése után. A bíróság mérlegelési jogkörében azt értékelte, hogy a felperes rövid ideig állt az alperes alkalmazásában és a felmondást követően lehetősége volt új munkaviszony létesítésére. Ezért kéthavi átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján. A nem vagyoni kártérítés körében kifejtette, hogy a felperes nem tudta igazolni, miszerint az alperes lehetetlenné tette elhelyezkedését, noha a bizonyítási teher e körben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesi oldalon volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és helytálló az abból levont jogi következtetése is.
A felperes személyesen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében különböző, a büntetőjogra tartozó megállapítások mellett tizenkéthavi átalánytérítés és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A pártfogó ügyvéd felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az átalánykár mértékét a bíróságok jogsértően alacsony összegben határozták meg, ezért "legalább" 400 000-600 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mivel ez áll arányban a jogsértés súlyával. Hivatkozása szerint már korábban indokolt lett volna a felperes részére pártfogó ügyvéd kirendelése akkor is, ha ezt kifejezetten nem kérte, mivel látható volt, hogy az eljárás pszichésen jelentős mértékben megviselte. A felperes kérte az első- és másodfokú perköltség viselése alóli mentesítését a Pp. 7. § (2) bekezdése, valamint 81. §-ának (2) bekezdése alapján.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés]. A Pp. 73/A. §-a értelmében a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A Pp. 73/B. § szerint pedig, ha a jogi képviselet kötelező, a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli nyilatkozata hatálytalan. A fentiekből következik, hogy a felperes személyesen benyújtott felülvizsgálati kérelme nem volt vizsgálat tárgyává tehető, a Legfelsőbb Bíróság a pártfogó ügyvéd által előterjesztetteket vonhatta vizsgálódási körébe.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntött, a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nem volt helye (BH 2002/29.).
Az eljáró bíróságok helytálló döntést hoztak az elmaradt járandóságok körében. A jogellenesség jogkövetkezményeként megállapított kéthavi átlagkereset mint átalánytérítés megfelel a bírói gyakorlatnak, értékelve azon körülményeket, hogy a felperes rövid ideig állt az alperes alkalmazásában, és munkaviszonya megszüntetését követően hamarosan új munkaviszonyt tudott létesíteni.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte, hogy a perben kialakult pszichés állapotára tekintettel a korábbi eljárások során is pártfogó ügyvéd kirendelésére lett volna szükség. A felperes az eljárás során nem terjesztett elő kérelmet e vonatkozásban, illetve nem jelezte, hogy a per vitele számára nehézséget jelent. A korábbi eljárásokban pedig a jogszabályok szerint a jogi képviselet nem volt kötelező. Az elsőfokú bíróság a felperest teljes körben tájékoztatta bizonyítási kötelezettségéről, így a Pp. 7. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megsértése sem volt megállapítható.
A felperes perköltség fizetés alóli mentesítésére sem volt jogi lehetőség, mivel a bíróságok által megállapított részperköltség a felperes részbeni pervesztességével, illetőleg a pertárgy értékével arányban állt, és eltúlzottnak sem tekinthető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, egyebekben azt hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.995/2006.)