adozona.hu
BH+ 2008.3.141
BH+ 2008.3.141
A tizenharmadik havi illetményre vonatkozóan 2006. január 1-jén hatályba lépett új rendelkezések nem érintették a köztisztviselőnek az előbbi időpontot megelőzően esedékessé vált juttatásra való jogosultságát [Ktv. 49. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2004. évre járó tizenharmadik havi illetmény 10/12-ed részének megfelelő 154 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Emellett jubileumi jutalom és üdülési hozzájárulás iránt is előterjesztette igényét.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1992. július 1-jétől 2004. november 30-áig állt az alperesnél közszolgálati jogviszonyban. Az alperes 2004. január hónapra tizenharmadik havi illetmény 1/12-ed része címén 15 400 forintot fizetett ki r...
BH+ 2008.3.141 A tizenharmadik havi illetményre vonatkozóan 2006. január 1-jén hatályba lépett új rendelkezések nem érintették a köztisztviselőnek az előbbi időpontot megelőzően esedékessé vált juttatásra való jogosultságát [Ktv. 49. §].
A felperes a keresetében a 2004. évre járó tizenharmadik havi illetmény 10/12-ed részének megfelelő 154 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Emellett jubileumi jutalom és üdülési hozzájárulás iránt is előterjesztette igényét.A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 1992. július 1-jétől 2004. november 30-áig állt az alperesnél közszolgálati jogviszonyban. Az alperes 2004. január hónapra tizenharmadik havi illetmény 1/12-ed része címén 15 400 forintot fizetett ki részére. A felperes 2004. évben 11 hónapot közszolgálati jogviszonyban töltött, ezért a munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperest a 2005. évi CXVIII. törvény alapján a tizenharmadik havi juttatás 10/12-ed része megillette. Ítéletében ennek megfelelően kötelezte az alperest tizenharmadik havi juttatás arányos részeként bruttó 154 000 forint és ezen összeg kamatai megfizetésére. A felperes keresetét egyebekben elutasította.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 2004. évben egyetlen munkanapot sem dolgozott, 2004. április 15-éig betegállományban, ezt követően pedig rendes szabadságon volt, 2004. június 1-jétől november 30-áig pedig a felmentési idejét töltötte.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján a tizenharmadik havi illetményre való jogosultság megállapítását tévesnek találta.
A 2005. évi XCVIII. törvény 34. § (2) bekezdésére és 38. § (4) bekezdésére hivatkozott, és úgy ítélte meg, hogy a 34. § (2) bekezdésével módosított Ktv. 49. § (1) bekezdésében, valamint a (2) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperes nem szerzett jogosultságot a 2004. évi tizenharmadik havi illetményre.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy 2004. évben csupán április 14-éig volt betegállományban, ezt követően a munkavégzési kötelezettsége fennállt, amely alól az alperes mentesítette, ezért ezt az időt a tizenharmadik havi illetmény szempontjából jogszerző időnek kell tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A periratokból megállapíthatóan a felperes közszolgálati jogviszonyát az alperes a 2004. április 22-én kelt intézkedésében felmentéssel szüntette meg 2004. november 30-ai hatállyal, és a 2004. június 1. napjától kezdődő hat hónap felmentési idő teljes tartamára felmentette a munkavégzési kötelezettség alól. Az utolsó munkában töltött napja 2004. május 28-a volt.
A Ktv. 71. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közszolgálati jogviszonyban is alkalmazni rendelt Mt. 97. §-ának (2) bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. [Ezzel összhangban a Ktv. 2004. január 31-ig hatályos 49. § (3) bekezdése is így rendelkezett.]
A felperes tizenharmadik havi illetményre vonatkozó igénye az utolsó munkában töltött napon, 2004. május 28-án vált esedékessé, így azt az esedékességkor hatályos jogszabályok alapján kellett elbírálni.
A másodfokú bíróság ezért tévesen alkalmazta a perben a 2006. január 1-jén hatályba lépett 2005. évi CXVIII. törvény szabályait, amely sem az igény keletkezésekor, sem annak érvényesítésekor még nem volt hatályban. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a 40/B/2006. AB határozat indokolása III.3. pontja (AB közlöny XVI. évf.4. szám), amely szerint a 2006. január 1-jén hatályba lépett új rendelkezések a megelőzően hatályban volt szabályok szerinti jogosultságokat nem érintették.
A Ktv. perbeli időben hatályos 49. §-a szerint a köztisztviselő minden naptári évben - külön juttatásként - egyhavi illetményére jogosult, amennyiben január 1-jén közszolgálati jogviszonyban áll. A juttatás kifizetéséről január 16-án - amennyiben ez szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az ezt követő első munkanapon - kell rendelkezni. A juttatás mértékének alapja a január hónapra irányadó illetmény.
Tekintettel arra, hogy a 32/2005. (IX. 15.) AB határozat azt a korlátozást, amely a január 1-jei jogviszonyban állást a jogosultság feltételéül szabta, alkotmányellenesnek minősítette, e feltételre hivatkozni a felperes 2004. évi igénye elbírálásánál nem lehet (1/2006. PJE indokolás IV. pontja).
Az előbbiekből következően ezért a felperest 2004. évre a tizenharmadik havi külön juttatás további 10/12-ed része megillette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben a tizenharmadik havi illetmény iránti keresetet elutasította és a felperest terhelő perköltségről rendelkezett hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest a tizenharmadik havi illetmény megfizetésére kötelező rendelkezését - indokolásbeli módosítással - helybenhagyta. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.10.008/2007.)