adozona.hu
BH+ 2008.3.137
BH+ 2008.3.137
A versenytilalmi megállapodástól a munkáltató nem állhat el, ha az elállási jogról a felek a megállapodásban nem rendelkeztek [Mt. 3. § (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresetében hat havi alapbérének megfelelő 1 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót a munkaszerződésben szereplő versenytilalmi megállapodás alapján.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. március 29-én létesített munkaviszonyt az alperessel piackutatási és marketingvezető munkakörben. A munkaszerződés 14. pontja értelmében a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya me...
BH+ 2008.3.137 A versenytilalmi megállapodástól a munkáltató nem állhat el, ha az elállási jogról a felek a megállapodásban nem rendelkeztek [Mt. 3. § (6) bekezdés].
A felperes munkavállaló keresetében hat havi alapbérének megfelelő 1 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót a munkaszerződésben szereplő versenytilalmi megállapodás alapján.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. március 29-én létesített munkaviszonyt az alperessel piackutatási és marketingvezető munkakörben. A munkaszerződés 14. pontja értelmében a felperes vállalta, hogy a munkaviszonya megszűnését követő hat hónapig nem létesít munkavégzésre irányuló jogviszonyt a munkáltatóval azonos tevékenységi körű céggel vagy személlyel. Ennek ellenértékeként az alperes hat havi alapbérnek megfelelő összeg megfizetését vállalta. Kikötötték, hogy ha a felperes ezen kötelezettségét megszegi, az alperes a felmerült kára megtérítését igényelheti.
A felperes 2005. május 2-án kelt rendes felmondással a munkaviszonyát megszüntette. Ezt követően az alperes a 2005. június 1. napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy elfogadja a felmondását, a felperes munkaviszonya 2005. június 1-jével megszűnt. Felhívta a felperes figyelmét, hogy a munkaviszonya megszűnését követően is fennáll a titoktartási kötelezettsége, azonban nem tart igényt további munkavállalásával kapcsolatban semmilyen elhelyezkedési korlátozásra.
A felperes jogi képviselője útján 2005. június 15-én felhívta az alperest a munkaszerződés 14. pontja alapján 1 500 000 forint három napon belüli megfizetésére, majd ennek elutasítását követően benyújtott keresetében kérte az alperes marasztalását. Előadta, hogy új munkaviszonyt a teljesen eltérő tevékenységet folytató J. Kft.-nél létesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperes elhelyezkedését megelőzően a munkaviszony megszűnésekor írt levéllel már elállt a versenytilalmi megállapodástól, így az már nem kötelezte teljesítésre.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Mt. 3. § (5), illetve (6) bekezdésére hivatkozással nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya 2005. június 1. napján szűnt meg, és az alperes a munkaviszony utolsó napján tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkavállalásával kapcsolatban semmilyen elhelyezkedési korlátozásra nem tart igényt. Mivel az alperes a munkaviszony utolsó napján élt a Ptk. 320. § (1) bekezdése szerint elállási jogával, az ítélkezési gyakorlat értelmében az új munkaviszony létesítését megelőzően ezt a jogát jogszerűen gyakorolta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 500 000 forintot.
A megyei bíróság a tényállás kiegészítéseként megállapította, hogy a felek a munkaszerződésben nem kötötték ki a versenytilalmi megállapodástól való elállás jogát, és a felperes nem konkurens céggel kötött új munkaszerződést az alperesnél fennállt munkaviszonya megszűnését követően.
A kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Ptk. 320. § (1) bekezdése alapján. A felek között ugyanis nem volt vitás, hogy az elállási jogra vonatkozó kikötést sem a munkaszerződés, sem egyéb, a felek között létrejött megállapodás nem tartalmazott, és az alperes nem jelölt meg olyan jogszabályt, amely az elállás jogszerűségét alátámasztotta volna. Így az alperes egyoldalúan a versenytilalmi megállapodástól való elállásra nem volt jogosult. Megjegyezte a megyei bíróság, hogy amennyiben az elállás jogát a felek kikötötték volna, az alperes ezt a jogát jogszerűen - az ítélkezési gyakorlat szerint - csak a felmondási idő megkezdéséig gyakorolhatta volna.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helyben hagyását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes a felperes utolsó munkanapján közölte írásban a megállapodástól való elállását, így a felhívott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a munkaviszony időtartama alatt történt elállásra tekintettel nem jár a felperesnek az általa igényelt összeg. Továbbá arra hivatkozott, hogy semmis a munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodás, mivel a munkavállalót terhelő ellenértéket a szerződésben nem rögzítették, ennélfogva azt nem követelhetné a megállapodás megszegése esetén.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes saját felróható magatartása miatt - miután maga fogalmazta meg a versenytilalmi kikötést - előnyök szerzésére nem hivatkozhat.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1.Az Mt. 6. § (4) bekezdése szerint az írásbeli nyilatkozat akkor tekinthető közöltnek, ha azt az érdekeltnek vagy az átvételre jogosult személynek adják át.
A fellebbezési szakban az alperes nem cáfolta a felperes azon állítását, hogy a 2005. június 1. napon kelt elállást tartalmazó levelet az alperes postán küldte meg számára. Minthogy az alperes nyilatkozata szerint is 2005. június 1. napján szűnt meg a felperes munkaviszonya, ezért a postán megküldött elállást tartalmazó és június 1-jén kelt nyilatkozatot a felperes értelemszerűen nem vehette kézhez aznap, azaz június 1. napján. Nem alapos ezért az alperes felülvizsgálati kérelmének az a hivatkozása, hogy az elállást tartalmazó nyilatkozatát a felperes munkaviszonyának fennállása alatt tette meg.
2.A másodfokú bíróság a Ptk. 320. § (1) bekezdése alapján helyesen indult ki abból, hogy az alperes elállásra hivatkozva nem mentesülhet a szerződésben vállalt ellenérték megfizetése alól, mivel elállási jog a felek ilyen megállapodása, illetve jogszabály erre vonatkozó rendelkezése hiányában nem illette meg.
A munkaszerződésnek a versenytilalmi megállapodásról szóló 14. pontja ugyanis nem jogosította fel a munkáltatót az egyoldalú elállásra.
Téves a versenytilalmi megállapodás semmisségére vonatkozó felülvizsgálati érvelés is. Az Mt. 3. § (6) bekezdése alapján a megállapodásban a munkavállalót terhelő kötelezettség (a munkavállalás meghatározott korlátozásának betartása) ellenértékét kell meghatározni, amely a munkáltatót terheli. Ennek az érvényességi feltételnek a felek megállapodása megfelelt.
A munkavállaló szerződésszegése esetén - erre vonatkozó külön megállapodás nélkül is - a munkáltató a polgári jog szabályai szerint kártérítést követelhet (Mt. 3.§ (6) bekezdés utolsó fordulata).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.019/2007.)