adozona.hu
BH 2008.2.53
BH 2008.2.53
A bankfiók védelmére rendelkezésre álló, általánosan használt megoldások teljes mellőzése esetén a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a rablás működési körén kívül eső és elháríthatatlan volt [Mt. 174. § (1) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes módosított keresetének helyt adott, megállapította a 2003. június 6-án kiadott rendkívüli felmondás jogellenességét, és a munkaviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér-különbözet, felmentési időre járó átlagkereset, a jogellenesség jogkövetkezményeként kilenc havi átlagkereset, valamint 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2...
BH 2008.2.53 A bankfiók védelmére rendelkezésre álló, általánosan használt megoldások teljes mellőzése esetén a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a rablás működési körén kívül eső és elháríthatatlan volt [Mt. 174. § (1) bekezdés, 177. § (2) bekezdés].
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes módosított keresetének helyt adott, megállapította a 2003. június 6-án kiadott rendkívüli felmondás jogellenességét, és a munkaviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér-különbözet, felmentési időre járó átlagkereset, a jogellenesség jogkövetkezményeként kilenc havi átlagkereset, valamint 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2002. augusztus 23-ától állt munkaviszonyban az alperesnél pénztáros értékkezelő munkakörben, a munkavégzésének helye az ny.-i fiók volt. Az alperes 2003. június 6-án rendkívüli felmondással élt, melynek indokolása szerint egy fegyveres rabló a pénztár szinte egész készpénz-készletét eltulajdonította, és az ezzel kapcsolatos vizsgálat megállapítása szerint a felperes a munkaköri leírásában és a pénzkezelési szabályzatban foglalt előírásokat súlyosan megsértette. A felperes ugyanis a pénztárfiókban tartott összeget nem helyezte biztonságba, így a rablónak lehetősége nyílt a több mint kétmillió forint eltulajdonítására. A felperesnek kötelessége lett volna a zár hibájának folyamatos jelzése, ennek azonban nem tett eleget.
A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a rendkívüli felmondást, mivel az alperes nem szabályozta a pénztárfiókban tartható készpénz mennyiségét, a trezor két kulccsal történő nyitása és zárása nehézséget okozott, továbbá a felperes több ízben eredménytelenül jelezte a kirendeltségvezetőnek a pénztárfiók zárjának hibáját.
A nem vagyoni kárigény tekintetében a munkaügyi bíróság arra alapozta a keresetnek helyt adó döntését, miszerint a bankrablás, amely az alperes működési körén kívül esett, nem minősült elháríthatatlannak. Az alperes ugyanis nem szereltetett fel riasztót, kamerás megfigyelő rendszert, nem működtetett biztonsági szolgálatot, amelyek csökkentették volna a rablás kockázatát. Az átélt trauma és a rendkívüli felmondással kapcsolatos alperesi magatartás, az ezzel összefüggő, a felperes jó hírnevét, becsületét sértő híresztelések megalapozottá tették a felperes nem vagyoni kárigényét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy időközben az elkövető ellen rablás bűntette és egyéb bűncselekmények miatt büntetőeljárás indult. Megállapította még, hogy a bankfiók körülményei nem tették indokolttá a biztonsági őr jelenlétét, ilyen előírás nem volt, a bankrablás semmilyen technikai eszközzel nem volt elhárítható.
A másodfokú bíróság a zárhiba jelzésével kapcsolatos indokot kivéve megállapíthatónak találta a kötelezettségszegéseket, és azoknak az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt súlyosságát. Álláspontja szerint a 2002. augusztus 23-án aláírt titoktartási és felelősségvállalási nyilatkozatban a felperes a pénztárosi beosztás által megkívánt elvárható gondosság és fokozott szakmai követelmények szerinti eljárásra vállalt kötelezettséget. Ezzel ellentétben azonban az általa tudottan nem zárható fiókba tette a reggeli nyitáskor a trezor szinte teljes tartalmát, továbbá, amikor a kétmillió forinton felüli összeggel a postára ment, a lezáratlan fiókban hagyott közel kétmillió forintot. A másodfokú bíróság mindezeket elegendőnek találta a rendkívüli felmondás megalapozott indokolásához, hangsúlyozva, hogy a felperes a pénztárba helyezett pénz mennyiségét illetően eltért a kialakult gyakorlattól, és az általa hivatkozott körülmények a mulasztásait nem mentik.
A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a bankrablás semmilyen alperesi intézkedéssel nem lett volna teljes bizonyossággal megakadályozható, az alperes ezért nem felel a felperest ért sokkhatásért.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja, a 102. § (2)-(3) bekezdései, és a 174. § (2) bekezdése megsértése miatt. Arra hivatkozott, hogy az alperes belső szabályzatban nem rendezte a pénztárba helyezhető és az ott tartható pénz mennyiségét, "a kialakult gyakorlat"-tól eltérés nem valósíthat meg rendkívüli felmondási indokot. A két kulccsal nyitható trezor használata a háromfős bankfiókban nehézséget okozott, továbbá annak megközelítése csak az ügyfelek által szabadon belátható területen volt lehetséges. A pénzkezelési szabályzat III/3. e) pontja megsértésére vonatkozó indokkal összefüggésben előadta, hogy a bankrablás és a készpénznek a postára vitelekor a többi pénznek a fiókban hagyása között nincs összefüggés, továbbá éppen az alperesnél fennállt körülmények miatt maradt a pénz a pénztárfiókban, amikor a postára kellett sietnie. A felperes szerint figyelmen kívül maradtak az alperes mulasztásai, különösen a pénztárfiók évek óta rossz zárjával kapcsolatos mulasztás, és ezek az esetleges kötelezettségszegései tekintetében a felelősségét csökkentik. A nem vagyoni kárigényét illetően arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a kimentésre vonatkozó jogszabályt, amikor elvi éllel kimondta a bankrablás elháríthatatlanságát. A perbeli bankfiók már az 1995-ben kiadott ajánlásban írt feltételeknek sem felelt meg; a bankrablással összefüggésben kiállt félelmek miatt maradandó pszichés zavarai keletkeztek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mivel részletesen kifejtett álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg a rendkívüli felmondás jogszerűségét.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rendkívüli felmondásban az alperes konkrétan megjelölt kötelezettségszegéseket rótt a felperes terhére. A másodfokú bíróság ezen indokok közül abban találta megállapíthatónak a bizonyított kötelezettségszegés fennállását, mely szerint a felperes a kialakult gyakorlat szerinti pár százezer forint helyett szinte a teljes pénzkészletet kivette a trezorból, és a nem záródó asztalfiókba tette. Nem minősítette mentő körülménynek a trezor kétkulcsos zárása nehézségeit és azt, hogy a zárhibáról a kirendeltségvezető tudomással bírt. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján - és alperesi felülvizsgálati kérelem, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelem hiányában - a felülvizsgálati eljárásnak már csupán ezen rendkívüli felmondási indok képezhette tárgyát, így a munkáltatói intézkedés jogszerűsége ezen indok megalapozottsága alapján vizsgálható.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes nem szabályozta a háromfős ny.-i fiók tekintetében a pénztárban elhelyezhető pénz mennyiségét, továbbá a felperes által kezelt pénztár egy olyan íróasztal fiókjában volt elhelyezve, amely a felperes munkaviszonya fennállása alatt soha nem volt zárható. A felperes tehát úgy vette át a pénztárosi munkakört a munkaviszonya kezdetekor, hogy a pénzkezelési szabályzat III/3. e) pontja, mely szerint a pénztárosnak eltávozásakor a pénzt legalább biztonsági zárral ellátott íróasztalfiókban el kellett zárni, nem érvényesülhetett. Azt a körülményt, hogy a trezor nyitása - az elhelyezkedése, továbbá a kirendeltségvezetőnek az ügyfélforgalom lebonyolításában való részvétele miatt - nehézségbe ütközött, a másodfokú bíróság is tényként fogadta el.
A másodfokú bíróság abban tévedett, hogy mindezeket a körülményeket nem együttesen és nem összefüggésükben értékelte a pénztáros munkakörű felperes terhére rótt fenti kötelezettségszegés megítélésekor.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság megállapításával, mely szerint a pénzkezelés alapvető szabálya a pénz biztonságba helyezése. Az adott esetben azonban döntő jelentőséggel bírt, hogy az erre vonatkozó feltételek biztosítását éppen az alperes mulasztotta el egyrészt a szabályozatlansággal - amely a banki pénzkezelés tekintetében különös súlyú -, másrészt a pénztárt tartalmazó íróasztalfiók zárhatatlanságának hosszú ideig eltűrésével, a biztonsági feltételek ellenőrzésének elmulasztásával.
Mindezeket az elsőfokú bíróság értékelte helytállóan, amikor nem találta megállapíthatónak az adott rendkívüli felmondási indok tekintetében az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában előírt együttes feltételek fennállását. A banki pénztárban elhelyezhető pénz mennyiségének szabályzatlansága és a pénztár biztonságos kezelése feltételeinek munkáltatói elhanyagolása mellett nem minősülhet minősített kötelezettségszegésnek, ha a pénztáros jószándékúan, saját belátása szerint jár el a készpénz pénztárba helyezésekor. A perbeli esetben ugyanakkor az sem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a trezor kétkulcsos rendszerű kezeléséből következően a kirendeltségvezetőnek is tudnia kellett a trezorból kivett pénz mennyiségéről és arról, hogy a postára menet előtt a felperes a pénztárban maradt pénzt nem tette be a trezorba.
A perben nem volt vitás, hogy a felperest az átélt traumák a munkaviszonyával összefüggésben érték [Mt. 174. § (1) bekezdés]. Az Mt. 174. § (2) bekezdésben meghatározott kimentési okot - mely szerint mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta - az alperesnek kellett bizonyítania.
A másodfokú bíróság nem tette vitássá az elsőfokú bíróság megállapítását arról, miszerint "ahhoz nem fér kétség, hogy az alperes működési körén kívül eső ok volt a bankrablás", ezért a kimentési ok fennállásához az elháríthatatlanságot kellett vizsgálni.
A felperes helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elháríthatatlanság kérdésében az adott körülmények körültekintő értékelése alapján lehet állást foglalni, figyelemmel az alperes számára rendelkezésre álló elhárítási megoldásokra.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes semmilyen bankbiztonsági eszközt és módszert nem alkalmazott a perbeli bankfiók biztonsága biztosítása vagy növelése érdekében. Ilyen előírások ugyan nem kötelezték az alperest, azonban nem ennek volt jelentősége, hanem annak, hogy az alperesnek rendelkezésre álltak olyan módszerek, intézkedési lehetőségek, amelyekkel a bankrablás valószínűsége nagymértékben csökkenthető. Az elhárítási megoldások teljes mellőzése esetén a munkáltató eredményesen nem hivatkozhat a működési körön kívüli elháríthatatlanság bizonyítottságára. A másodfokú bíróság érvelése ebben a körben nem helytálló, mivel a kiterjedt és széles körű bankbiztonsági rendszerek cáfolják az objektív elháríthatatlanságot.
A másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperest súlyos trauma érte, kénytelen volt átélni a jó hírneve és becsülete sérelmét is, melyekkel összefüggésben a nem vagyoni kártérítés a jogalapjában, mind az összegszerűségében megalapozott [Mt. 177. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.853/2006.)
Bírósági jogesetek
EH 2010.2159 Önmagában az, hogy a munkáltató a szokásos ügymenetre vonatkozó biztonságos munkavégzési feltételeket megteremti, nem mentesíti a kártérítési felelősség alól olyan munkavállalójával szemben, akit a munkáltatója érdekében eljárva szabályos munkavégzése során a munkaviszonyával összefüggésben külső támadás ér (Mt. 174. §).
