adozona.hu
BH 2008.2.52
BH 2008.2.52
Hátrányos megkülönböztetést valósít meg a munkáltató, ha az intézményben alkalmazott pedagógusok általában 75 000 forint összegű ruházati hozzájárulásban részesültek, a két felperes viszont személyenként 15 000 forintot kapott - A megkülönböztetés miatt a ruházati költségtérítés-különbözetben történt marasztalás a törvénynek megfelel [Mt. 5. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen határozta meg ruházati hozzájárulásuk összegét 15 000 forintban. A munkáltatót személyenként 60 000 forint ruházati hozzájárulás különbözet és annak kamata megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint a pedagógusok részére kifizetett összeg legalább 70 000 forint volt, amelyből ők azért nem részesültek, mivel az igazgató tevékenységét több alkalommal bírálták. Hivatkozásuk szerint az alperes megsértett...
BH 2008.2.52 Hátrányos megkülönböztetést valósít meg a munkáltató, ha az intézményben alkalmazott pedagógusok általában 75 000 forint összegű ruházati hozzájárulásban részesültek, a két felperes viszont személyenként 15 000 forintot kapott - A megkülönböztetés miatt a ruházati költségtérítés-különbözetben történt marasztalás a törvénynek megfelel [Mt. 5. §].
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen határozta meg ruházati hozzájárulásuk összegét 15 000 forintban. A munkáltatót személyenként 60 000 forint ruházati hozzájárulás különbözet és annak kamata megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint a pedagógusok részére kifizetett összeg legalább 70 000 forint volt, amelyből ők azért nem részesültek, mivel az igazgató tevékenységét több alkalommal bírálták. Hivatkozásuk szerint az alperes megsértette az Mt. 5. §-ában foglaltakat, a kifizetésre - az alperesi állásponttal szemben - nem jutalomként került sor.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek 2003. decemberi ruházati hozzájárulása összegét jogellenesen határozta meg 15 000 forintban. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 nap alatt fizessen meg a felpereseknek személyenként 60 000 forint ruházati hozzájárulás különbözetet, valamint ezen összegek kamatát.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1985. szeptember 1-jétől, a II. rendű felperes 1986. december 1-jétől áll az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban tanárként. Pénzbeli ruházati hozzájárulásként 2003. december 10-én a munkavállalók részére különböző összegeket fizettek ki anélkül, hogy írásbeli szempontrendszer került volna alperes részéről kidolgozásra. A kifizetett hozzájárulás felhasználását számlával kellett igazolni.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a perbeli kifizetések nem jutalomnak, hanem pénzbeli ruházati hozzájárulásnak tekinthetők amiatt, hogy ilyen címen fizették ki, és a felhasználást ruházatról kiállított számlával kellett igazolni. Az alperes nem csatolt belső előírást a ruházati hozzájárulás címén történt kifizetések összegének meghatározására, és nem is hivatkozott ennek a meglétére. A pedagógus munkakörűek közül kizárólag a felperesek részesültek a legminimálisabb 15 000 forint összegben, a többi pedagógus részére 75 000, illetőleg 85 000 forint került kifizetésre. A felperesekkel azonos tevékenységet végzőkhöz képest különösen kirívóan alacsony tehát a felperesek részére adott juttatás. Ebből következően az elsőfokú bíróság megállapíthatónak látta a felperesek hátrányos megkülönböztetését, amelynek orvoslásaként az Mt. 5. §-ának (7) bekezdése szerint kötelezte az alperest a kereset szerinti ruházati hozzájárulás különbözet megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a tényállást az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, és helytálló az abból levont jogi következtetés is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a bíróságok új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Az alperesi álláspont szerint a 2003 decemberében a munkavállalók részére adott juttatás - akár jutalomnak, akár ruházati hozzájárulásnak nevezzük - nem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényben előírt, kötelezően járó, hanem azt meghaladóan a bérmegtakarítás terhére írt külön munkáltatói döntésen alapuló juttatás volt. A per során a felperesek részéről nem került sor annak bizonyítására, hogy valamely közalkalmazotti jogviszonyra irányadó jogszabály, vagy rendelkezés a per tárgyát képező juttatás kifizetését kötelezővé tette volna. A bírói gyakorlat szerint, ha az anyagi juttatás nem a törvényben előírt, kötelezően járó, hanem azt meghaladóan a munkáltató külön döntésével megállapított, kifizetésének elveit a munkáltató jogosult megállapítani, és a döntése jogszabálysértés vagy mérlegelési jogkör túllépése hiányában nem sérelmezhető (BH 1997/157.). Nem lehet tehát munkaügyi vitát indítani olyan jutalom kifizetése iránt, amelynek megadását, vagy megtagadását a munkáltató mérlegelési jogkörében döntheti el.
Az eljáró bíróságok anyagi jogszabálysértést valósítottak meg azáltal, hogy figyelmen kívül hagyták azt a joggyakorlatot, miszerint a jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk alapján kell megítélni és értékelni. Az alperesi érvelés szerint az eljáró bíróságok nem vizsgálták, hogy amennyiben a juttatás valóban pénzbeli ruházati hozzájárulás volt, akkor az azonos munkakört betöltő közalkalmazottak, miért nem azonos mértékű juttatásban részesültek. Véleménye szerint ugyanis a ruházati hozzájárulás objektív juttatási forma, amely az azonos munkakört betöltők között közel azonos mértékű juttatást eredményez. Az alperes álláspontja szerint a munkáltató a felperesekkel szemben semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazott a javadalmazás odaítélésekor, így megállapítható, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően, azok egybevetésével összességükben értékelték, hanem nyilvánvalóan okszerűtlenül, a logika szabályaival ellentétes módon, így ítéletükben helytelen jogi következtetésre jutottak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytálló az alperesi érvelés arról, hogy a jognyilatkozatokat nem elnevezésük, hanem tartalmuk, és a felek szándéka alapján kell megítélni és értékelni. Így a bíróságoknak ruházati költség címén történt kifizetés körében is azt kellett vizsgálni, hogy elnevezésétől függetlenül annak kifizetése, illetőleg mértéke valójában milyen juttatási rendszerhez kapcsolódott.
Az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy az iskola alkalmazottai részére ruházati hozzájárulás került kifizetésre, amit igazol, hogy annak felhasználása meghatározott körben, számlával igazoltan történhetett. Ezt támasztja alá a Magyar Államkincstár Megyei Területi Igazgatóságának irata is, amely szerint az alperes maga is ruházati hozzájárulásként jelölte meg a kifizetést. A munkáltatónak nincs lehetősége aszerint változtatni intézkedései jogcímét, hogy az adott eljárásban mi az, ami reá nézve kedvezőbb eredménnyel jár. Az alperes nem igazolta, hogy a ruházati hozzájárulás címén történt kifizetés valójában jutalom lett volna, erre vonatkozó előírást, szempontrendszert nem készített, és nem volt megállapítható, hogy az elosztás milyen feltételek szerint történt a pedagógusok és az egyéb munkavállalók között.
A hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó félnek a hátrány tényét kell bizonyítania, a másik fél az egyenlő bánásmód megtartása bizonyításával mentheti ki magát (Mt. 5. §; BH 2004/255.). A bíróságok a bizonyítékok logikus és okszerű értékelésével állapították meg (Pp. 206. §), hogy a felperesekkel szemben a munkáltató hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, amelyet a perbeli időben hatályos Mt. 5. § (7) bekezdés szerint orvosolni kell, vagyis a munkáltató fizetési kötelezettsége fennáll.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.813/2006.)