adozona.hu
BH 2008.2.51
BH 2008.2.51
Kötelezettségszegésen alapuló munkáltatói rendes felmondásnál súlyosbító körülményként az öt évvel korábbi figyelmeztetés nem vehető figyelembe [Mt. 89. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével, 12 havi átalánytérítés megfizetésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. december 10-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest négyhavi ...
BH 2008.2.51 Kötelezettségszegésen alapuló munkáltatói rendes felmondásnál súlyosbító körülményként az öt évvel korábbi figyelmeztetés nem vehető figyelembe [Mt. 89. § (3) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével, 12 havi átalánytérítés megfizetésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2004. december 10-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest négyhavi átlagkereset, elmaradt munkabér, valamint perköltség fizetésére.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1994. november 15-étől állt az alperes alkalmazásában futárként. 2004. december 10-én 17 óra 15 perckor megjelent a két kiemelt ügyfél F. úti székhelyén küldemények felvétele céljából. Az ügyfelenkénti 4-5 csomag átvételét követően az egyik ügyfél munkavállalója arról tájékoztatta a felperest, hogy további 20-25 csomag elszállítása szükséges, amelyek az emeleten találhatóak. A felperes az épületet elhagyva telefonon a diszpécsertől segítséget kért arra hivatkozással, hogy a többletküldemény adminisztrálása és elszállítása nem fér bele a munkaidejébe. A munkáltató ezt követően két ízben is utasította a felperest a munka elvégzésére, miközben P. G. futárt kisegítőként a helyszínre küldte. A felperes és a munkatársa a feladatot elvégezte, az utólagos adminisztratív tevékenység alól a munkáltató a felperest mentesítette, aki így 18 óra 7 perckor a munkát befejezte.
Az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással azon indokolással szüntette meg, hogy 2004. december 10-én tanúsított hozzáállása, magatartása súlyosan károsítja az alperes hitelét. Hivatkozott arra, hogy az alperes a felperest korábban írásbeli figyelmeztetésben részesítette, amelyben felhívta figyelmét, ha hozzáállásán nem változtat, a legsúlyosabb következményekre számíthat. A felperes magatartásán nem változtatott, az alperes üzleti megítélésének súlyos veszélyeztetése miatt élt a munkáltató a rendes felmondással.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperesnek az alperes hitelét károsító magatartása a perben nem volt bizonyított, a telefonbeszélgetésekből a munkáltató megrendelői semmit sem észleltek. A küldeményeket a felperes, valamint P. G. időben elszállították, a munkavégzésben fennakadás nem történt, a munka megtagadására az alperes sem hivatkozott. A felperes a figyelmeztetést a perbeli esetet megelőzően öt évvel kapta, így nem helytálló a felmondás azon indoka, hogy magatartásán nem változtatott.
A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontja alapján a munkavállalónak a munkáját a munkáltató utasításainak megfelelően kell végeznie. A felperes akkor járt volna el helyesen, ha legalább megkezdi a munkavégzést kollégája megérkezéséig, vagy csak a teljes munkafolyamat munkaidőben történő befejezésének veszélyét jelzi.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint tévesen értékelte a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy a munkaideje 18 óráig tartott, mivel a munkafolyamatot azért tudta 18 óra 7 percre befejezni, mert kisegítőt kapott, valamint mentesítették a telephelyre beérkezést követő utólagos munkálatok elvégzése alól. A felperes segítség nélkül 18 óra 45 percre nem készült volna el, pedig a szállítást végző autónak legkésőbb ezen időpontban el kellett indulnia a repülőtérre. Az alperes maga sem állította a felperes részéről megvalósuló munkamegtagadást, a rendes felmondás is azt rögzíti, hogy a munkát elvégezték. A felperes a munkáltató hitelét nem rontotta, az ügyfelektől panasz nem érkezett, és problémát nem is észleltek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet a felek együttműködési kötelezettsége körében kizárólag az Mt. 103. §-ában foglaltakat vizsgálta, amely a munkavállaló kötelezettségét rögzíti. Nem értékelte azonban az Mt. 102. §-ának (3) bekezdés a) pontját, amely szerint a munkáltató köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja. Ennek elmulasztása következményei nem háríthatóak a munkavállalókra.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a felperes munkaideje 18 óráig tartott, a perbeli napon feladatait 18 óra 7 perckor befejezte, ez azonban annak tudható be, hogy segítséget kapott, illetőleg az utólagos adminisztráció elvégzése alól mentesítették. Önmagában az a körülmény, hogy a vártnál lényegesen nagyobb csomagmennyiség feldolgozása és elszállítása érdekében a munkáltatójához fordult segítségért, nem jelent jogellenes magatartást, különösen nem munkamegtagadást, amelyre egyébként a felmondásban az alperes maga sem hivatkozott. Az sem volt ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a felperes munkatársa megérkezéséig utasítás ellenére nem végzett munkát, mivel a helyszínen jelen lévő személyek tanúkénti meghallgatásuk során ennek tényét nem támasztották alá.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a felmondás előfeltételei vizsgálata során a felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegést megelőző magatartások is mérlegelhetők. Jelen esetben azonban a felperes a munkáltatói figyelmeztetést a felmondást megelőzően öt évvel korábban kapta, így az abban foglaltak a munkáltatói intézkedés alátámasztására nem voltak alkalmasak.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletében, hogy az alperes a hitelrontás indokának valóságát nem bizonyította (Pp. 206. §). A tanúvallomások alapján az volt megállapítható, hogy az ügyfelek a munkaszervezési problémát nem érzékelték, részükről panasz nem érkezett.
Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a felperes magatartását, illetve eljárását az alperes maga sem értékelte olyan súlyúnak, amely azonnali intézkedést igényelt volna, hiszen a felperest a karácsonyt megelőző, köztudottan nagy munkateherrel járó időszakban továbbfoglalkoztatta, és csupán ennek elmúlásával, december 23-án találta indokoltnak a munkavállaló hosszú ideje fennálló munkaviszonyának megszüntetését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - a rendes felmondás keltét elírás folytán tévesen tartalmazó ítéleti rendelkezést módosítva - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.316/2007.)