adozona.hu
ÍH 2006.116
ÍH 2006.116
MUNKAÜGYI VITA - MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE BŰNCSELEKMÉNYT IS MEGVALÓSÍTÓ, MUNKAVISZONYBÓL EREDŐ KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS ESETÉN
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletében a felperes takarékszövetkezet volt alkalmazottját, az alperest 9 500 00 Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítéleti tényállást az S. Megyei Bíróság és a K.-i Városi Bíróság büntető ítéletére alapította, mely ítéleti tényállások szerint az alperes 1985. február 1. napjától az N. és Vidéke Takarékszövetkezet S.-i Kirendeltségén állt alkalmazásban, mint pénztáros, majd 1987-től 1993-ig kirendeltség-vezető, ezt követően pe...
ÍH 2006.116 MUNKAÜGYI VITA - MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG HATÁSKÖRE BŰNCSELEKMÉNYT IS MEGVALÓSÍTÓ, MUNKAVISZONYBÓL EREDŐ KÖTELEZETTSÉGSZEGÉS ESETÉN
A munkaviszony alanyai között folyó jogvita elbírálására a Munkaügyi Bíróság rendelkezik hatáskörrel [Mt. 166. § (1) bekezdés; 1952. évi III. törvény (Pp.) 251. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletében a felperes takarékszövetkezet volt alkalmazottját, az alperest 9 500 00 Ft tőke és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítéleti tényállást az S. Megyei Bíróság és a K.-i Városi Bíróság büntető ítéletére alapította, mely ítéleti tényállások szerint az alperes 1985. február 1. napjától az N. és Vidéke Takarékszövetkezet S.-i Kirendeltségén állt alkalmazásban, mint pénztáros, majd 1987-től 1993-ig kirendeltség-vezető, ezt követően pedig elbocsátásáig 2002. február 20. napjáig ismételten pénztárosi munkakörben. Az alperes, mint pénztáros feladatát képezte a pénztárban lévő, illetve a rábízott készpénz és értékek kezelése és megőrzése, a be- és kifizetések lebonyolítása már utalványozott okmányok alapján, a forgalmi bizonylatok kitöltése, aláíratása az ügyféllel, lebélyegzése, pénztári nyilvántartások, így a pénztárkönyv elszámolásról kiadott összegek nyilvántartása, vezetése, pénztár nyitása, zárása, gondoskodás a várható napi forgalomhoz szükséges okmány és készpénz mennyiségről, a várható igényekhez mért hiányok és az igazgatóság által megállapított limithez képest a többlet kezelése, nyilvántartása és a tényleges készlet napi egyeztetése, valamint a szükséges jelentések elkészítése. Ennek értelmében az alperes feladatkörébe tartozott a napi pénzkészlet postáról történő elhozása, valamint annak bevételezése a pénztárba.
Az ítéletek tényállása szerint az alperes több alkalommal a takarékszövetkezet bankszámlájáról felvett pénzösszegeket 2001. és 2002. évben nem vételezte be a pénztárba, mindösszesen 8 000 000 Ft összegben, valamint 2001. november 21. napján a pénztárból kivett 1 500 000 Ft-ot, melyet a takarékbank központi számlafiókjába nem fizetett be.
A büntető ügyben eljárt bíróság ezért az alperest bűnösnek mondta ki 1 rendbeli tettesként, jelentős értékre üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében.
Az elsőfokú bíróság ezen tényállásra alapítottan az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kötelezte 9 500 000 Ft kártérítés megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett az eljárása során, hatáskörébe nem tartozó ügyet bírált el, álláspontja szerint ugyanis a perbeli jogvita munkaügyi vita, amelynek elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság a perbeli jogvitában nem járhatott volna el, mert e per elbírálására hatáskörrel nem rendelkezett. Eljárásával az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 22. § (2) bekezdésében foglalt hatáskori szabályt, mely az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértését jelenti.
A keresetet a Pp. 22.§ (2) bekezdése alapján munkaügyi jogvitában a munkaügyi bíróság bírálja el. Munkaügyi vitának minősül az a jogvita, amely munkaviszonyból származik és a munkaviszony alanyai között folyik. A Munka Törvénykönyve 166. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségek vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A kártérítési felelősség részletes szabályait az ezt követő szakaszok rendezik.
A perbeli esetben megállapítható, hogy az alperes és a felperes között munkaviszony állt fenn, a büntető ügyben fent hozott ítélet tényállása szerint az alperes a fent részletesen felsorolt munkaviszonyából eredő kötelezettségeit megszegve okozott a felperesnek kárt, a kártérítési felelősség szabályait is a Munka Törvénykönyve rendezi.
Az a tény, hogy az alperes cselekménye - munkaviszonyból származó kötelezettségek megszegése - egyben bűncselekményt is valósított, nem zárja ki azt, hogy a felek közti jogvita munkaügyi vita legyen. Számos közzétett Bírósági Határozat foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy a munkavállaló által bűncselekménnyel okozott kár esetén mi a követendő eljárás, és valamennyi közzétett eseti döntésben elsőfokú bíróságként a munkaügyi bíróság járt el (Pl. 252/2000, 513/2000.). A kialakult bírói gyakorlat egyértelmű tehát a tekintetben, hogy a perbeli kereseti tényállásra alapított kereseti kérelmek elbírálása munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik.
Megállapítható tehát, hogy a felek közti jogvita munkaügyi jogvita, munkaügyi vitában pedig a Pp. 22. § (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság jár el.
Ezért a másodfokú bíróság a Pp. 251.§ (1) bekezdése értelmében - a Pp. 256/A. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül eljárva - az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben rendelkezett a keresetlevél áttételéről a per elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz [Pp. 129. § (1) bekezdés].
(Pécsi Ítélőtábla Pf. IV. 20.252/2005/3.)