adozona.hu
ÍH 2004.141
ÍH 2004.141
MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ KÖVETELÉS ENGEDMÉNYEZÉSE ESETÉN BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR - MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN HATÁSKÖR HIÁNYA MIATTI PERMEGSZÜNTETÉS ÉS ÁTTÉTEL FELŐLI RENDELKEZÉS
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az M. és Vidéke Takarékpénztár alkalmazásában állt, a takarékpénztár M.-i Kirendeltségének vezetője volt. A hitelengedélyezési és döntési hatásköröket szabályozó elnöki rendelkezést megszegve 1994-ben több esetben cenzúrabizottsági döntés nélkül kötött jelentős összegű hitelszerződést és rendelkezett a kölcsön folyósításáról. Ezért az alperest jogerős ítélettel folytatólagosan, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének elkövetése miatt a bíróság elítélte. A j...
ÍH 2004.141 MUNKAVISZONYBÓL SZÁRMAZÓ KÖVETELÉS ENGEDMÉNYEZÉSE ESETÉN BÍRÓSÁGI HATÁSKÖR - MÁSODFOKÚ ELJÁRÁSBAN HATÁSKÖR HIÁNYA MIATTI PERMEGSZÜNTETÉS ÉS ÁTTÉTEL FELŐLI RENDELKEZÉS
I. Az engedményezéssel a követelés jogcíme nem változik meg. Ha a munkáltató a volt munkavállalójával szemben fennálló, munkaviszonyból eredő követelését másra engedményezi, ez a körülmény a bíróság hatáskörét nem érinti.
II. A másodfokú bíróság a hatáskör hiányának fennállása esetén - az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett - a pert megszünteti, és egyidejűleg rendelkezik az ügynek a hatáskörrel rendelkező bírósághoz történő áttétele iránt [Ptk. 328. §; Pp. 157. § a) pont, 158. § (2) bekezdés, 251. §].
Az alperes az M. és Vidéke Takarékpénztár alkalmazásában állt, a takarékpénztár M.-i Kirendeltségének vezetője volt. A hitelengedélyezési és döntési hatásköröket szabályozó elnöki rendelkezést megszegve 1994-ben több esetben cenzúrabizottsági döntés nélkül kötött jelentős összegű hitelszerződést és rendelkezett a kölcsön folyósításáról. Ezért az alperest jogerős ítélettel folytatólagosan, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének elkövetése miatt a bíróság elítélte. A jogerős büntető ítélet a meg nem térült kár összegét 26 733 000 Ft-ban határozta meg. A felperes a takarékszövetkezettel 2003-ban kötött engedményezési szerződés alapján benyújtott - többször módosított - keresetében bűncselekménnyel okozott kár címén, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint 26 733 000 Ft, ez után 1995. január 1-jétől 2004. március 18-áig a lejárt 36 062 599 Ft kamat, és a tőke után 2004. március 19-étől a törvényes mértékű kamat megfizetését igényelte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elévülési kifogást terjesztett elő, időelőttiség, ítélt dolog és perlési jogosultság hiányában kérte a per megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy a 2003. évi engedményezési szerződés érvénytelen, mert az engedményező nem volt az engedményezett jog jogosultja. A kártérítési igény nem választható el a hitelügyletek megtérítése iránti igénytől. A kár azáltal következett be, hogy az adós gazdálkodó szervezetek a szerződésben vállalt kötelezettségüknek nem tettek eleget, ezért nincs okozati összefüggés a kár és az alperes magatartása között. A kár mértéke nem állapítható meg, remény van annak teljes megtérülésére. Az adós gazdálkodó szervezeteket jogerős határozatok kötelezték a tartozás megfizetésére. A felperes a kárenyhítési kötelezettségét is megszegte, elvárható időn belül nem érvényesítette a jelzálogjog iránti igényét, és a felszámolási eljárásban sem tett meg mindent a megtérülés érdekében.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresettel egyezően marasztalta az alperest. Az ítélet indokolása szerint az alperes büntetőjogi felelősségét jogerős ítélet állapította meg, ezért alappal nem hivatkozhat arra, hogy az általában elvárható módon járt el, és a kárt nem az ő magatartása okozta. A felperes az adós társaságokkal szemben érvényesítette igényét, ezért az alperes alaptalanul utalt a kárenyhítési kötelezettség megszegésére. A keresetmódosításokból nyilvánvaló, hogy a felperes az adósok esetleges további részteljesítését a végrehajtási eljárásban is elszámolja. A felperes kereshetőségi jogát az érvényes engedményezési szerződés megalapozza. A Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, és az elévülési idő is kezdetét veszi. Az elévülési kifogás is alaptalan, mert a felperes csak a jogerős büntető ítélet meghozatala után érvényesíthette kárigényét az alperessel szemben. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az időelőttiségre való hivatkozás sem alapos, mivel a felperes a szerződéses kapcsolatból származó követelést érvényesítette, de megtérülés hiányában jogosult az alperessel szembeni igény előterjesztésére. Az elsőfokú bíróság az alperes által felajánlott bizonyítás elrendelését mellőzte, mert a felperes a kárelhárítási, kárenyhítési kötelezettségének eleget tett. A büntetőügyben lefolytatott bizonyítás anyaga pedig az okozati összefüggés megállapítására kellő bizonyítékul szolgált.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Elsődleges fellebbezési kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására irányult. Harmadlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását úgy kérte, hogy a másodfokú bíróság a kártérítés összegét 14 460 000 Ft-tal mérsékelje. Változatlanul állította, hogy a felperesnek a 2003. évben kötött engedményezési szerződés alapján nincs kereshetőségi joga. Az 1996 szeptemberi engedményezés ugyanis minden jogra, így a kártérítési igényre is kiterjedt, és ugyanaz a jog kétszer nem engedményezhető. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a megtérülés mértékére és időpontjára felajánlott bizonyítást nem folytatta le. Újabb okirat csatolásával kívánta alátámasztani azon érvelését, hogy a felperes által kárként érvényesített igény időközben végrehajtási eljárás keretében részben megtérült, illetve annak további megtérülése várható.
A fellebbezés érdemben nem bírálható el.
A Pp. 239. §-a értelmében a törvénynek az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú eljárásban megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 28. §-ának előírása szerint a bíróság hatáskörének hiányát hivatalból veszi figyelembe. A hivatalbóli eljárás e törvényhely alkalmazásában azt fejezi ki, hogy a bíróság az eljárás bármelyik szakaszában - ha annak feltételei fennállnak - a felek kérelmétől függetlenül köteles a hatáskörének hiányát megállapítani. Ezt a hatásköri szabályok garanciális jellege indokolja. A bíróságnak tehát a hatáskör meglétét minden egyebet megelőzően vizsgálnia kell.
Az iratokból kitűnően az alperes a M. és Vidéke Takarékszövetkezet alkalmazásában állt. A jogerős büntető ítéletben megállapított folytatólagosan, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét munkaviszonya fennállása alatt, a hitelengedélyezési és döntési hatásköröket megszegve követte el, és ezzel a munkáltatójának kárt okozott. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 166. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A munkavállaló által elkövetett bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igény munkaviszonyból származik, ezért a Pp. 349. §-ának (1) bekezdése szerint munkaügyi pernek minősül, melynek elbírálására a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel. A bíróság hatáskörét nem érinti az a tény, hogy a munkáltató a volt munkavállalójával szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte. A Ptk. 328. §-a értelmében ugyanis az engedményezéssel a követelés jogcíme nem változott. Az engedményezés eredményeként tehát nem az általános hatáskörű bíróságnak kell eljárnia a felek jogvitájában. Mindebből következően az elsőfokú bíróság akkor döntött volna helyesen, ha a Pp. 129. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával, elrendeli a keresetlevél áttételét a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező munkaügyi bírósághoz.
A Pp. 157. §-ának a) pontja értelmében a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A Pp. 158. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a bíróság a Pp. 157. §-ának a) pontja szerinti permegszüntetésre az eljárás bármely szakában hivatalból köteles. A Pp. 130. § (1) bekezdésének b) pontjára alapított permegszüntető végzés sajátossága, hogy ha a perre hatáskörrel rendelkező, illetve illetékes bíróság megállapítható, a bíróság a Pp. 158. §-ának (2) bekezdésére utalva, a per megszüntetésével egyidejűleg az áttételről is köteles rendelkezni.
A másodfokú eljárásban a Pp. 157. §-a a) pontjának alkalmazására akkor kerülhet sor, ha annak oka már az elsőfokú eljárásban felmerült, de elsőfokú bíróság azt nem vette figyelembe és a jogvitáról érdemben határozott. E permegszüntetési okot ugyanis a bíróság hivatalból köteles vizsgálni és a pert - ha annak feltétele fennáll - a Pp. 158. §-ának (1) bekezdése értelmében az eljárás bármely szakában köteles megszüntetni. Ilyen esetben a másodfokú bíróság a Pp. 251. §-a szerint határoz az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről, a pernek hatáskör hiánya miatti megszüntetéséről és a Pp. 158. §-ának (2) bekezdése alapján, a Pp. 129. §-ának alkalmazásáról.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-a alapján hatályon kívül helyezte, a pert megszüntette és elrendelte az ügy áttételét a Pp. 349/B. §-ának (2) bekezdése szerint illetékes megyei munkaügyi bírósághoz.
A másodfokú bíróság a hatályon kívül helyezésre figyelemmel a fellebbezési eljárásban felmerült költségek összegét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárást befejező határozatában.
(Fővárosi Ítélőtábla 5. Pf. 20.599/2004/4.)