adozona.hu
BH 2008.1.29
BH 2008.1.29
Ha a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megegyezést a munkáltató részéről a helyettesítésre jogosult vezérigazgató-helyettes, továbbá a munkavállaló aláírta, a megszüntetés jogszerű [Mt. 87. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. január 5-étől üzletkötői munkakörben fennálló munkaviszonya 2003. április 22-én közös megegyezéssel került megszüntetésre. Ezen megállapodás szerint az alperes vállalta, hogy a felperes részére 35 nap felmondási időnek megfelelő munkabért, valamint egyhavi végkielégítést megfizet. A közös megegyezés tervezetén - amelyet a felperes elfogadott és aláírt - C. I. aláírása szerepel, aki a gazdasági vezérigazgató-helyettes a munkáltatónál.
A felperes a keresetében annak megállapít...
BH 2008.1.29 Ha a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megegyezést a munkáltató részéről a helyettesítésre jogosult vezérigazgató-helyettes, továbbá a munkavállaló aláírta, a megszüntetés jogszerű [Mt. 87. §].
A felperes 1998. január 5-étől üzletkötői munkakörben fennálló munkaviszonya 2003. április 22-én közös megegyezéssel került megszüntetésre. Ezen megállapodás szerint az alperes vállalta, hogy a felperes részére 35 nap felmondási időnek megfelelő munkabért, valamint egyhavi végkielégítést megfizet. A közös megegyezés tervezetén - amelyet a felperes elfogadott és aláírt - C. I. aláírása szerepel, aki a gazdasági vezérigazgató-helyettes a munkáltatónál.A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a jogviszony megszüntetése jogellenesen történt, ezért az érvénytelen. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alperest felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés-különbözet, elmaradt jövedelem, jutalékkülönbözet, nyolchavi átalánytérítés és perköltség megfizetésére. A felperes 2002. július havi elmaradt munkabér címén 24 123 forint és kamata megfizetését is igényelte az alperestől.
A felperesi álláspont szerint a megállapodás formai okból azért semmis, mivel azt már előre olyan személy írta alá, aki nem tekinthető a munkáltatói jogkör gyakorlójának. Emellett arra hivatkozott, hogy a munkáltató megtévesztette, illetőleg megfenyegette a megállapodás aláírása érdekében.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kollektív szerződés alapján a vezérigazgató helyettesítésére - akadályoztatása esetén - a munkáltatói jogok gyakorlása körében is a gazdasági vezérigazgató-helyettes volt jogosult. Az alperes vezérigazgatója a 2003. április 11-én kelt meghatalmazásával a 2003. április 15. és 22. közötti - külföldi tartózkodása - időtartamára külön is felhatalmazta C. I.-t a munkáltatói jogkör gyakorlására, így ő jogosult volt a megállapodás tervezet aláírására. A bíróság nem tekintette semmisségi oknak, hogy a megállapodást a munkáltatói jogkör gyakorlója korábban, és nem a felperes jelenlétében írta alá. Ugyancsak nem tekintette jogellenes fenyegetésnek a munkáltató részéről a fegyelmi eljárás kilátásba helyezését, és azt sem, hogy a munkáltató anyagi juttatás esetleges elmaradására tett homályos utalást. A felperes megértette az alperes ajánlatát, annak tartalmával és következményeivel aláírása megtételekor tisztában volt. A bíróság a július havi elmaradt bér összege iránti keresetet sem találta megalapozottnak a havi bérszámfejtési ívek alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helytálló az arra alapított jogi döntés is. A másodfokú bíróság mellőzte a felperes által indítványozott tanú meghallgatását, mivel Sz. J. munkaviszonya megszüntetésének körülményei jelen jogvita eldöntése szempontjából nem jelentősek.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte, míg másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére, és az eljáró bíróság új eljárás lefolytatása utasítására irányult. Érvelése szerint a Szervezeti és Működési Szabályzat alapján a munkáltatói jogkör gyakorlása a gazdasági vezérigazgató-helyettesre átruházható volt, de a felperes felett ezen jogkört nem gyakorolhatta, mivel nem alárendelt szervezeti egységben tevékenykedett. Életszerűtlen, hogy a vezérigazgató 2003. április 11-én iktatószám nélküli, egyszerű levélben rendelkezzen a munkáltatói jogkör átadásáról. További hivatkozása szerint a munkáltató megtévesztette, amikor a megegyezés aláírása előtt arról tájékoztatta, hogy ez számára a felmondásnál kedvezőbb helyzetet jelent. Sérelmezte, hogy fegyelmi eljárás indításával fenyegették, és gondolkodási időt sem biztosítottak részére. Felülvizsgálati kérelmében a felperes arra is hivatkozott, hogy a bíróságok jogellenesen mellőzték Sz. J. tanúkénti meghallgatását. További felperesi érvelés szerint az alperes által csatolt pénzügyi kimutatásokból világosan kitűnik, hogy a 2002. július havi bruttó alaphavidíját a munkáltató tévesen számfejtette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta elsődlegesen azt a körülményt, hogy a megállapodást aláíró C. I. munkáltatói jogkör gyakorló személynek tekinthető-e. Az alperesnél a perbeli időben hatályos Szervezeti és Működési Szabályzat szerint a vezérigazgató helyettesítésére akadályoztatása esetén - a társaság szervezeti egységei működésével és működtetésével kapcsolatos valamennyi kérdésben, ideértve a munkáltatói jogokat is - a gazdasági vezérigazgató-helyettes jogosult. Az alperes által csatolt 2003. április 11-én kelt meghatalmazás, amelyben K. L. vezérigazgató 2003. április 15-e és 22-e közötti külföldi tartózkodása idejére külön felhatalmazta a gazdasági vezérigazgató-helyettest a munkáltatói jogkör teljes körben történő gyakorlására, a Szervezeti és Működési Szabályzatban rögzítettek megerősítését szolgálta, így közömbös, hogy iktatószámot nem tartalmazott. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy C. I. jogosult volt a közös megegyezés aláírására a munkáltató részéről.
Ugyancsak helytállóan foglalt állást a bíróság abban a kérdésben, hogy a megállapodás nem tekinthető semmisnek azon okból, hogy azt a felek nem egy időben írták alá. A felperes nem terjesztett elő más ajánlatot a tervezet elolvasását követően, azt az abban foglaltak elfogadásával írta alá.
A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint, ha a munkáltató a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés, vagy egyéb magatartás miatt - a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének hiányában - jogszerű eljárás (rendkívüli felmondás, illetve fegyelmi eljárás) megindítását helyezi kilátásba, nem tekinthető jogellenes fenyegetésnek (BH 1998/1/50., BH 2002/2/74., MD II/22.), de tévedésbe ejtésnek sem minősíthető (MD I/21.). Mindebből következően önmagában az a körülmény, hogy a megállapodás megkötése hiányában az alperes fegyelmi eljárás kezdeményezésére tett célzást, a közös megegyezés érvénytelenségének megállapítására nem alkalmas.
A felperes sérelmezte, hogy a munkáltatótól téves tájékoztatást kapott, amikor azt állította, hogy a közös megegyezés mellett a munkavállaló jogviszonya kedvezőbb feltételekkel szűnik meg. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság ebben a körben, hogy a megállapodásban foglaltak megítélése szubjektív körülmény, a felperes a szerződés tartalmát megértette, egyéb feltételeket nem támasztott, így a közös megegyezés ezen okból sem tekinthető érvénytelennek.
Mindkét fokon eljárt bíróság alappal mellőzte Sz. J. tanú meghallgatását, mivel ő a felperessel kötött megállapodás aláírásakor nem volt jelen, más munkavállaló jogviszonyának megszüntetése pedig a per eldöntésére kihatással nem lehet.
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem az elmaradt munkabért illetően is. Jogszabálysértés nélkül állapította meg a bíróság, hogy az alperes a tévesen kifizetett betegszabadság címén járó összeget 2002 júliusában levonásba helyezte, egyébként a táppénz összegét - a rendelkezésre álló számfejtési lapok alapján megállapíthatóan - helyesen számolták el, így a felperes további igénye megalapozatlan.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.993/2006.)