adozona.hu
BH 2008.1.28
BH 2008.1.28
A munkakör átalakulásával is összefüggő munkáltatói rendes felmondás jogszerűsége vizsgálatánál a tényállás alapján meg kell állapítani, hogy a munkavállaló korábbi munkakörének csupán az elnevezése, vagy pedig érdemben a tartalma változott-e meg [Mt. 89. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével az alperes hathavi átlagkereset megfizetésére kötelezését kérte az Mt. 100. §-ára alapítottan. Emellett további 30 nap átlagkereset megfizetését is igényelte arra hivatkozva, hogy az alperes nem tartotta be az Mt. 90. § (2) bekezdésében foglaltakat.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére...
BH 2008.1.28 A munkakör átalakulásával is összefüggő munkáltatói rendes felmondás jogszerűsége vizsgálatánál a tényállás alapján meg kell állapítani, hogy a munkavállaló korábbi munkakörének csupán az elnevezése, vagy pedig érdemben a tartalma változott-e meg [Mt. 89. § (2) bekezdés].
A felperes keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével az alperes hathavi átlagkereset megfizetésére kötelezését kérte az Mt. 100. §-ára alapítottan. Emellett további 30 nap átlagkereset megfizetését is igényelte arra hivatkozva, hogy az alperes nem tartotta be az Mt. 90. § (2) bekezdésében foglaltakat.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1993. június 21-étől állt az alperes jogelődje, a P. Rt. alkalmazásában, az M.-i Területi Igazgatóság gy.-i osztályán vállalati ügyintézői munkakört töltött be. Miután 2001. évben gyermeke született, 2004. július 6-áig GYED-en, illetve GYES-en volt, majd szabadságát vette igénybe, 2004. október 23-ától december 29-éig pedig keresőképtelen beteg volt. Munkaviszonyát az alperes 2005. január 24-én kelt rendes felmondással 2005. március 26-ai hatállyal szüntette meg azon indokolással, hogy az X. Bank Rt. és a P. Rt. jogi fúziója befejeződött, a rendszer migráció és az ahhoz kapcsolódó átszervezés megtörtént, amelynek következtében a felperes munkaköri feladata, illetve beosztása megszűnt, a banknál további foglalkoztatására pedig nincs lehetőség.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes távolléte alatt a bank életében jelentős változás történt, amikor a cégek fúziója végbement. Ennek következtében szervezeti változás valósult meg, a létszámleépítés során a gy.-i fiók létszáma 24-ről 14 főre csökkent. A felperes munkaköre és beosztása megszűnt, illetve olyan mértékben alakult át, amely a felperes GYES előtti munkakörével nem azonosítható. Az átszervezés tényét a felperes maga sem vitatta és tudott arról is, hogy 2004. év során csoportos létszámcsökkentésre került sor az átszervezés eredményeként. A munkaügyi bíróság az Mt. 90. §-ában foglaltak megsértésének megállapítására sem talált alapot.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a 2005. január 24-én kiadott felmondás jogellenes. A munkaviszony helyreállításának mellőzésével kötelezte az alperest háromhavi átlagkeresetnek megfelelő összeg - összesen 390 000 forint - és 100 000 forint perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet megállapította, hogy a perbeli létszámleépítés nem hozható összefüggésbe a felperes munkaviszonyának megszüntetésével. Az alperes nem bizonyította, hogy az átszervezés következtében a felperes munkájára miért nincs szükség, az átszervezés folytán létrehozott tanácsadói munkakörben a felperest miért nem tudják a jövőben foglalkoztatni. A munkaügyi bíróság az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése szerinti kárátalányként háromhavi átlagkeresetet talált arányosnak, míg a további kereseti követeléseket elutasító elsőfokú bírósági döntést helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett, míg a másodlagos kérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes is tudatában volt annak, hogy a P. Rt. beolvadt az X. Bankba, és ez a körülmény jelentős átszervezéssel járt. Az átszervezés tényét sem a felperes, sem az eljárt bíróságok nem vonták kétségbe. A munkaügyi vita keretein kívül esik az a körülmény, hogy a munkáltató miért az érintett dolgozó munkaviszonyát mondta fel (MK 95., BH 1988/50.). A dolgozói létszám meghatározása a munkáltató diszkrecionális döntési körébe tartozik, ennek vizsgálatára a bíróság hatásköre nem terjed ki. Az alperes a perköltség összegét is eltúlzottnak találta, figyelemmel a felperes részleges pernyertességére.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyes tényállásból okszerű jogi következtetést vont le a jogszabályok helytálló megjelölése mellett. Hivatkozása szerint a perköltségre vonatkozó ítéleti döntés is megalapozott, figyelemmel a végzett ügyvédi tevékenységre és arra, hogy a tárgyalások megtartására E.-ben került sor, a felperes jogi képviselője pedig Gy.-ről utazott oda.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet - az elsőfokú bírósággal egyezően - állapította meg, hogy a felmondásban hivatkozott munkahelyi átszervezés az említett fúzió folytán a gy.-i egységnél is megtörtént, 2004. évben a fiók létszáma 24 főről 14 főre csökkent. A másodfokú bíróság azt is rögzítette, hogy a létszámcsökkentés a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor már befejeződött. Ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, miszerint az alperes nem bizonyította, hogy a felperes munkájára miért nincs szükség, a tanácsadói munkakörben történő alkalmazása miért nem történhetett meg végzettségére és hosszú ideig tartó banki munkavégzésére is figyelemmel.
Helytálló azon felülvizsgálati érvelés, miszerint a munkaügyi vita keretein kívül esik annak vizsgálata, hogy a munkáltató - az egyébként jogszerű intézkedése folytán - miért éppen az érintett dolgozó munkaviszonyát szünteti meg. Ugyanakkor a felmondásban foglalt indokok valóságának és okszerűségének bizonyítása az alperest terheli [Pp. 164. §, Mt. 89. § (2) bekezdés].
A jogvita eldöntése során elsődlegesen tisztázandó kérdés, hogy a korábban érdemi ügyintézői munkakör csupán elnevezésében változott-e tanácsadói munkakörre, vagy annak egyes elemeiben olyan lényeges különbségek voltak tapasztalhatók, amelyek kihatottak a foglalkoztatás jellegére, illetve az elvégzett tevékenységre. Az egységes ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis, ha a régi és az új munkakör közötti átfedés olyan mértékű, hogy azok egymásnak megfelelnek, munkakör megszüntetésről nem lehet szó (MD II/127.).
Az eljárás eddigi adatai alapján nem nyert tisztázást, hogy a felperes munkakörében - az általa végzett tevékenységre figyelemmel - hosszabb ideig tartó távolléte alatt új munkavállaló foglalkoztatására sor került-e, és ha igen, az milyen feltételek mellett történt. Ebben a körben tisztázandó, hogy a felperes helyettesítésére alkalmazott R. S. véglegesítése mikor történt meg, illetőleg tanácsadói tevékenysége és az ehhez kapcsolódó munkaköri leírása elnevezésétől függetlenül milyen feladatot jelent a felperes által betöltött munkakörhöz képest.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése figyelembevételével a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálva - a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján - a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot az említett körben és a kifejtetteknek megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.884/2006.)