adozona.hu
BH 2008.1.27
BH 2008.1.27
A kérelemhez kötöttség elve a másodfokú eljárásban is érvényesül. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó-) kérelem és az ellenkérelem korlátai között változtathatja meg [Pp. 253. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Kérte a tanulmányi támogatás visszafizetése alóli mentesítését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az 2005. június 28-ával szűnt meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondás...
BH 2008.1.27 A kérelemhez kötöttség elve a másodfokú eljárásban is érvényesül. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó-) kérelem és az ellenkérelem korlátai között változtathatja meg [Pp. 253. § (3) bekezdés].
A felperes módosított keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével. Kérte a tanulmányi támogatás visszafizetése alóli mentesítését is.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az 2005. június 28-ával szűnt meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmondási időre járó átlagkereset, négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű kárátalány, valamint perköltség megtérítésére. A bíróság hatálytalanította az alperes tanulmányi támogatás visszafizetésére vonatkozó fizetési felszólítását, egyebekben a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a területvezetői munkakörben dolgozó felperes 2003. szeptember 1-jén tanulmányi szerződést kötött az alperessel a P. Tudományegyetem személyügyi szakán folytatott tanulmányai és a diploma megszerzése céljából. A felperes és a munkáltató között 2004 májusában konfliktus alakult ki, majd július 1-jével a munkaszerződés közös megegyezéses módosítására került sor. Eszerint a felperes a P.-Sz. területen területi vezető, értéktáros és értékszállító területi vezető-helyettesként került foglalkoztatásra, munkavégzési helye a P.-T. valutaváltója volt, ahol munkaideje 8 órától 16.30 óráig tartott.
A munkáltató a tanulmányi szerződés közös megegyezéssel történő felbontását kezdeményezte, de a felperes 2004. szeptember 1-én azt közölte, hogy ehhez nem járul hozzá.
Az alperes belső ellenőre rendszeresen, havonta végzett ellenőrzést a valutaváltóban, amelyről ellenőrzési jegyzőkönyv készült. Az utolsó ellenőrzés 2004. szeptember 1-jén - a felperes munkaidejének leteltét követően, távollétében - történt, és számos hiányosságot rögzített.
Az alperes 2004. szeptember 2-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással, az előző napon a belső ellenőrzés által feltárt hibákra hivatkozással megszüntette. Eszerint a felperes munkaköri leírása ellenére elmulasztotta ellenőrizni a W. U. tevékenység tranzakcióit; külföldi utas részére történő áfa-kifizetés bizonylatait nem ellenőrizte; elmulasztotta vizsgálni a jelenléti íveket. A rendkívüli felmondás arra is utalt, hogy a felperes 2004. június 21-én írásbeli figyelmeztetésben is részesült, amely a rendkívüli felmondást is alátámasztja. Az alperes felszólította a felperest, hogy az általa felvett 230 000 forint összegű tanulmányi támogatást nyolc napon belül fizesse vissza.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, miszerint a felperesi munkakör változása során a munkavállaló részére milyen munkaköri leírás került átadásra. A belső ellenőri jelentés azt rögzítette, hogy a W. U. ellenőrzéséről és időbeni postázásáról feladóvevényt nem talált, a felperes pedig a bírósági eljárás során igazolta, hogy a 2004. július havi tranzakció postázása megtörtént. Az áfa ellenőrzését a p.-i területen mindig az értéktáros végezte, noha az a helyettes feladata volt. Nem merült fel adat arra nézve, hogy a belső ellenőr ezt a gyakorlatot kifogásolta volna. Mindebből következően az elsőfokú bíróság nem talált olyan kötelezettségszegést, amely a rendkívüli felmondást megalapozhatta volna.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és az alperest elmaradt munkabér címén terhelő marasztalás összegét leszállította, egyebekben az ítéletet indokolásbeli módosítással helybenhagyta.
A jogerős ítélet szerint - a bizonyított tények alapján - megállapítható volt, hogy az alperes 2004. szeptember 1-jén azért rendelte el a belső ellenőrzést a felperes tevékenységére, és azért szüntette meg szeptember 2-án rendkívüli felmondással a munkaviszonyát, mert a felperes szeptember 1-jén nem járult hozzá tanulmányi szerződése közös megegyezéses megszüntetéséhez. A munkáltató eljárása az Mt. 4. §-ába ütközik, jogellenes, és az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását vonja maga után. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az elszámolás során a munkaügyi bíróság helytállóan vette alapul az átlagkereset összegét.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, és a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és ezen bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az Mt. 4. §-ának sérelmét az eljárt bíróságoknak csak megalapozott bizonyítékok alapján van módjuk megállapítani, jelen esetben azonban ezen körülmények nem nyertek igazolást. Ahhoz, hogy az ellenőrzés 18 óra 30 perckor megkezdődhessen, az ellenőrnek 17 óra előtt P.-re kellett érkeznie B.-ről, a felperes pedig saját állítása szerint is csupán ezen időpontban közölte a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos álláspontját. A felülvizsgálati kérelem további érvelése szerint a rendkívüli felmondás megalapozott volt, a felperes részéről megvalósult kötelezettségszegés a munkáltató intézkedését jogszerűen vonta maga után. Az alperes sérelmezte, hogy a bíróságok az átlagkeresettel és a nem a munkaszerződésben rögzített munkabér alapján számolták el a felperes elmaradt munkabérének összegét, aki - álláspontja szerint - pontos kereseti kérelmet nem is terjesztett elő. Az alperes felülvizsgálati kérelmében továbbá azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor nem vizsgálta hitelt érdemlő módon a felperes máshonnan megtérült - és ezáltal beszámítandó - jövedelme összegét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes eredeti kereseti kérelmében nem utalt arra, hogy a munkáltató eljárása során megsértette az Mt. 4. §-ában foglaltakat, utóbb azonban arra hivatkozott, hogy a rendkívüli felmondás a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött. Ezen felperesi okfejtéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítéletében nem rögzítette jogi álláspontját, a rendkívüli felmondás indokait vizsgálva állapította meg annak jogellenességét és adott helyt a felperes keresetének.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes támadta fellebbezéssel, amelyben az Mt. 4. §-ának megsértésére nem hivatkozott, a felperes fellebbezést nem terjesztett elő, és még fellebbezési ellenkérelmében sem utalt a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző magatartásra.
A kérelemhez kötöttség elve a fellebbezési eljárásban is érvényesül. Eszerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg [Pp. 253. § (3) bekezdés]. A másodfokú bíróság tehát - fellebbezési kérelem hiányában - jogszabálysértő módon állapította meg az alperes terhére a rendeltetésellenes joggyakorlást, ugyanakkor - eltérő jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta a fellebbezésben foglaltakat a rendkívüli felmondás indokait illetően.
Arra helytállóan utalt a jogerős ítélet, hogy az Mt. 100. §-ának (6) bekezdése alapján nem állapítható meg, miszerint a munkavállalónak elmaradt munkabér címén csak a személyi alapbére lenne figyelembe vehető. Ebből következően a bíróságok az átlagkereset tekintetében jogszerűen foglaltak állást az elmaradt munkabér kompenzációs és jóvátételi jellegéből adódóan is, és helytállóan vették figyelembe a felperes átlagkereseteként a 184 333 forintot, amely összeget egyébként az alperes közölte a 3. sorszámú ellenkérelmében (EBH 2003/971.).
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a kifejtetteknek megfelelően a fellebbezés elbírálása céljából új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.826/2006.)