adozona.hu
BH+ 2008.1.45
BH+ 2008.1.45
Ha a közalkalmazott felmentéséről szóló munkáltatói intézkedést a közalkalmazottal nem közölték, ahhoz a jogviszonyt megszüntető joghatás nem fűződhetett [Mt. 6. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresetében jubileumi jutalom, illetve végkielégítés, továbbá illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25 580 forint illetménykülönbözetet és ennek törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes szociálpolitikai referens munkakörben állt az alperes alkalmazásában 1992....
BH+ 2008.1.45 Ha a közalkalmazott felmentéséről szóló munkáltatói intézkedést a közalkalmazottal nem közölték, ahhoz a jogviszonyt megszüntető joghatás nem fűződhetett [Mt. 6. § (4) bekezdés].
A felperes munkavállaló keresetében jubileumi jutalom, illetve végkielégítés, továbbá illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperes munkáltatót.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25 580 forint illetménykülönbözetet és ennek törvényes kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes szociálpolitikai referens munkakörben állt az alperes alkalmazásában 1992. március 1. napjától. 2002-ben lehetősége nyílt arra, hogy korengedményes nyugdíjba mehessen, erre vonatkozó igényét a munkáltatónál a felperes bejelentette. A képviselő-testület, mint fenntartó 2002. július 27-én hozzájárult a korengedményes nyugdíjazás iránti kérelem teljesítéséhez. A felperes 2002. július 31-én írásban kérte, hogy szeptember 30-ával szűnjön meg a közalkalmazotti jogviszonya. A felek 2002. augusztus 6-án írásban megállapodtak abban, hogy a munkavállaló 2002. október 1. napjával kezdődően kérelmezze a korengedményes nyugdíjazását, és jogviszonyát 2002. szeptember 30. napjával megszüntetik, a munkavállalót öt hónap felmentési idő illeti meg, amelyből kettő és fél hónapra, 2002. július 16-tól szeptember 30-ig a munkavégzés alól felmentik, erre az időtartamra átlagkeresete jár, továbbá az igénybe nem vett szabadság (11 nap) megváltása, és a 2002. évi 13. havi fizetés időarányos része megilleti. Ezt a megállapodást a felek, mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírtak.
Készült a közalkalmazotti jogviszony megszűnése/megszüntetése tárgyú okirat is 2002. augusztus 6-i keltezéssel, amely szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnik meg azzal az indokolással, hogy nevezett kérte korengedményes nyugdíjaztatását, amelyhez az alperes hozzájárult.
A felperes 2002. október 1-jétől korengedményes öregségi nyugdíjra vált jogosulttá az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozata alapján. 2002. szeptember 1. napjától a közalkalmazotti illetmények megemelkedtek, a felperes részére azonban a szeptember hónapra esedékes illetményt, mint felmentési időre járó juttatást a korábbi besorolása alapján fizették ki.
A felperes keresetében ezen illetménykülönbözet címén 29 400 forint megfizetését kérte, továbbá 39 év 9 hónap és 23 nap közalkalmazotti jogviszonya alapján öt havi illetménynek megfelelő jubileumi jutalom, illetve végkielégítés megfizetését is igényelte.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét csupán az illetménykülönbözet tekintetében találta alaposnak, további igényét azonban nem, mivel a bizonyítás eljárás adataiból arra következtetett, hogy a felek a felperes közalkalmazotti jogviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg, a jubileumi jutalom pedig a Kjt. 87/A. § (3) bekezdése alapján nem illette meg a felperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 653.732 forintra felemelte.
A másodfokú bíróság szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes felmentéssel szüntette meg. Ezt azzal indokolta, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló okirat határozta meg ezt a jogcímet, és a felek megállapodása is felmentési időről rendelkezett. Mivel a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnt meg, a felperest végkielégítés illeti meg, melynek összege a 20 évet meghaladó közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejére tekintettel nyolc havi átlagkereset. Alaptalannak tartotta a fellebbezést a jubileumi jutalom tekintetében, mivel a Kjt. 87. § (3) bekezdése kizárólag a fizetési fokozat megállapítása során teszi lehetővé az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának figyelembevételét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a végkielégítés iránti kereseti kérelem elutasítását, a jogerős ítélet ennek megfelelő megváltoztatását kérte a Ptk. 207. §-a, a Pp. 206. §-a, valamint a Kjt. 25. §-a megsértésére hivatkozva. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a bizonyítási eljárás adatait, amelyek a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történt megszüntetését bizonyítják. Közös megegyezés esetén viszont a közalkalmazott végkielégítésre nem tarthat igényt. A jogviszony megszüntetésére kizárólag a felperes érdekében, korengedményes nyugdíjazásának lehetőségére tekintettel került sor.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja a jogerős határozatot [Pp. 275. § (2) bekezdés], tehát nem képezi felülvizsgálat tárgyát a felperes által igényelt illetménykülönbözet, illetve a felperes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló keresetét elutasító jogerős döntés.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes perben tett nyilatkozata szerint a felmentésről szóló iratot augusztus, szeptember folyamán nem kapta meg, csak a megállapodást. A felperesi képviselő a perben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatos iratok becsatolására. A felperesi képviselő a későbbiekben is úgy nyilatkozott, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése elnevezésű okiratot nem vett át. A meghallgatott tanúk sem tettek erre nézve határozott, egyértelmű vallomást. A felperes fellebbezésében ugyancsak azt adta elő, hogy a 2002. augusztus 6-án kelt, a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésére vonatkozó okiratot nem kézbesítették részére.
Az előbbieket figyelembe véve alappal sérelmezte a felülvizsgálati kérelem, hogy a jogerős ítélet meghozatalánál a bíróság a per adatait nem összességében értékelte.
Az előbbiek alapján ugyanis az állapítható meg, hogy a felek által kötött megállapodásban a közalkalmazotti jogviszony megszűnésére meghatározott időpont (2002. szeptember 30.) előtt a felperessel a felmentéséről szóló munkáltatói intézkedést nem közöltek. Az e tárgyban készült okirathoz tehát a jogviszony megszűnése előtti közlés hiányában a jogviszonyt megszüntető joghatás nem fűződhetett. Következésképpen a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek megállapodása, közös megegyezése alapján szűnt meg a felperes közalkalmazotti jogviszonya.
Egyébként helyesen utalt a munkaügyi bíróság ítéletében arra is, hogy a Kjt. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felmentési indok egyike sem állt fenn az adott esetben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a támadott részében hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.165/2007.)