BH+ 2008.1.43

A hivatásos állomány tagját, ha beosztása alapján különleges bevetési pótlékra, pótszabadságra és a szolgálati idő kétszeres számítására jogosult, ezek a járandóságok, illetve kedvezmények az egészségügyi szabadság idejére is megilletik; a különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére járó távolléti díj részeként [Hszt. 97. §, 112. §, 329. § (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A rendőrhadnagy rendfokozatú és rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú bevetési beosztásban szolgálatot teljesítő felperesek az egészségi állapotuk megromlása miatt FÜV eljárást kezdeményeztek, amelyet az I. r. felperes esetében 2005. március 9-én, a II. r. felperes esetében 2005. március 10-én rendeltek el.
A FÜV eljárásra tekintettel az állományilletékes parancsnok 2005. március 16-ai hatállyal mindkét felperestől megvonta a korábban parancsban megállapított pótszabadságra, különleges bevetés...

BH+ 2008.1.43 A hivatásos állomány tagját, ha beosztása alapján különleges bevetési pótlékra, pótszabadságra és a szolgálati idő kétszeres számítására jogosult, ezek a járandóságok, illetve kedvezmények az egészségügyi szabadság idejére is megilletik; a különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére járó távolléti díj részeként [Hszt. 97. §, 112. §, 329. § (2) bekezdés].
A rendőrhadnagy rendfokozatú és rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú bevetési beosztásban szolgálatot teljesítő felperesek az egészségi állapotuk megromlása miatt FÜV eljárást kezdeményeztek, amelyet az I. r. felperes esetében 2005. március 9-én, a II. r. felperes esetében 2005. március 10-én rendeltek el.
A FÜV eljárásra tekintettel az állományilletékes parancsnok 2005. március 16-ai hatállyal mindkét felperestől megvonta a korábban parancsban megállapított pótszabadságra, különleges bevetési pótlékra és gépjárművezetői pótlékra, valamint a szolgálati idő kétszeres számítására való jogosultságot.
A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően keresetet terjesztettek elő, amelyben az alperesnek arra kötelezését kérték, hogy 2005. március 16-ai hatállyal új parancsban állapítsa meg a 14 nap pótszabadságra, a különleges bevetési pótlékra, valamint a szolgálati idő kétszeres számítására való jogosultságukat.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, mert a FÜV eljárás ideje alatt a felperesek a szolgálati feladataikat nem látják el, ezért a szolgálati feladatuk ellátásához kapcsolódó kedvezményekre sem jogosultak.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes parancsát részben hatálytalanítva megállapította, hogy az I. és a II. rendű felperes 2005. március 16-ától folyamatosan jogosult évi 14 munkanap pótszabadságra, a szolgálati viszonyban eltöltött idő kétszeresen történő számítására, valamint a különleges bevetési pótlékra.
A jogvita elbírálásánál a munkaügyi bíróság abból indult ki, hogy a felperesek korábban a keresetükben felsorolt kedvezményekben részesültek, a beosztásuk az egészségügyi szabadság ideje alatt sem változott, és a vonatkozó jogszabályok a jogosultság megállapításához a beosztáson kívül további feltételt nem határoznak meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a Hszt. 92. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint az évi 14 munkanap külön pótszabadságra jogosultság feltétele nem a terrorelhárító beosztás, hanem az ennek alapjául szolgáló tevékenység végzése. A külön pótszabadság célja ugyanis az, hogy a hivatásos állomány tagjainak a folyamatos és átlagon felüli fizikai, pszichikai igénybevételből származó egészségkárosodását megelőzzék, illetve a fizikai állóképességüket megőrizzék.
A Hszt. 254. § (2) bekezdés a) pontja alapján számított különleges bevetési pótlékra jogosultság feltételeit a (3) bekezdés állapítja meg, amelyet a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 50. § (1) bekezdésében foglaltakkal együtt kell értelmezni. A különleges bevetési pótlék a különlegesen veszélyes szolgálati feltételek ellentételezésére, továbbá e feladatok végrehajtásához szükséges folyamatos, intenzív felkészülés ösztönzésére szolgál, kizárólag az ilyen jellegű tevékenységet közvetlenül ellátó állomány részére.
A Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terrorelhárítóknak járó kedvezményes szolgálati idő számítása tekintetében a (2) bekezdés szerint nem számítható kedvezményesen az az idő, ami alatt az (1) bekezdésben meghatározottak nem a beosztásuknak megfelelő feladatot látják el.
A FÜV eljárás alatt a felperesek szolgálati feladataikat tartósan nem látják el, így hosszabb időn keresztül nem végzik azt a tevékenységet, amelyhez a különleges körülményekhez kapcsolódó kedvezmények társulnak.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérték. Fenntartották azt a perben is elfoglalt álláspontjukat, hogy a kedvezmények a beosztás fennállásához kapcsolódnak, a FÜV eljárás alatt a beosztásuk nem változott. A Hszt. 92. § (1) bekezdés b) pontja a pótszabadságra való jogosultság szempontjából nem tartalmaz megszorító rendelkezést, és ugyancsak nem tartalmaz ilyet a Hszt. 329. § (1) bekezdés a) pontja sem. A Hszt. 330. §-a kifejezetten nevesíti azokat az eseteket, amelyeket a szolgálati idő számításánál figyelmen kívül kell hagyni, ezek között azonban az egészségügyi szabadság nem szerepel. A bevetési pótlék vonatkozásában a Hszt. 97. §-ának (5) bekezdésére hivatkoztak, miszerint a szabadság idejére távolléti díj jár, amelynek számításánál a bevetési pótlékot figyelembe kell venni. Végül, a FÜV eljárás miatti távollét a másodfokú bíróság álláspontjával szemben ideiglenes jellegű, ezért semmi sem indokolja a kedvezmények állományparancsban való megvonását.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak ténybeli és jogi megalapozottságára hivatkozással.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az állományilletékes parancsnok a felpereseknek a perrel érintett jogosultságait a FÜV eljárás megindítása miatt vonta meg.
A 21/2000. (VIII. 23.) BM-IM-TNM együttes rendelet 35. § (4) bekezdése szerint a hivatásos állomány FÜV eljárás alá vont tagja részére az eljárás megindításától a határozat jogerőre emelkedéséig egészségügyi szabadságot kell engedélyezni.
Eltérő rendelkezés hiányában a FÜV eljárás miatt engedélyezett egészségügyi szabadságra a Hszt.-nek a szabadságra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni. Eszerint - ahogyan ezt helyesen a felülvizsgálati kérelmükben maguk a felperesek is kifejtették - a Hszt. 97. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a szabadság címén engedélyezett távollét idejére távolléti díjat kell folyósítani.
A Hszt. 112. §-a szerint távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 19. § (1) bekezdés b) pontja a különleges bevetési pótlékot a távolléti díj számítása szempontjából rendszeres illetménypótléknak minősíti. A (2) bekezdés szerint a távolléti díj összegének megállapításánál az esedékesség időpontjában érvényes alapilletmény, illetménykiegészítés, rendszeres illetménypótlékok együttes összege az irányadó. Helyes álláspont szerint ezért a felpereseket a különleges bevetési pótlék az egészségügyi szabadság idejére a Hszt. 112. §-a alapján kiszámított távolléti díj részeként megilleti.
A Hszt.-nek az alap és pótszabadságra vonatkozó rendelkezései (Hszt. 90. §, 91. §, 92. §) sem a rendes, sem a pótszabadságra való jogosultságot nem zárják ki az egészségügyi szabadság miatti távollét idejére. Kizáró rendelkezés hiányában pedig a 14 nap pótszabadság megvonására vonatkozó parancsnak nincs jogszabályi alapja.
A másodfokú bíróság jogértelmezésével szemben a Hszt. 329. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem a szolgálati beosztásból egészségügyi szabadság miatti távollétre, hanem a beosztástól eltérő feladat ellátásának idejére vonatkozik.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben megalapozottan hivatkoztak a Hszt. 330. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a szolgálati idő számítása szempontjából csak az ott felsorolt idők hagyhatók figyelmen kívül, abban pedig a szabadságon töltött idő nem szerepel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.913/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.