adozona.hu
BH+ 2008.1.39
BH+ 2008.1.39
I. A létszámcsökkentéssel járó átszervezés nem bizonyult okszerű felmondási indoknak, mert a munkavállaló munkájára továbbra is szükség volt, és helyére új munkavállalót kellett felvenni [Mt. 89. § (2) bekezdés]. II. A nyugdíjszerű ellátás a munkaviszony fennállása mellett is folyósítható, ezért az elmaradt munkabér megállapításánál abba nem számítható be [Mt. 100. § (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte munkaviszonyának helyreállítása mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, megállapította a rendes felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér címén 1 274 178 forint és kamata, továbbá átalánykár címén 162 032 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tén...
BH+ 2008.1.39 I. A létszámcsökkentéssel járó átszervezés nem bizonyult okszerű felmondási indoknak, mert a munkavállaló munkájára továbbra is szükség volt, és helyére új munkavállalót kellett felvenni [Mt. 89. § (2) bekezdés].
II. A nyugdíjszerű ellátás a munkaviszony fennállása mellett is folyósítható, ezért az elmaradt munkabér megállapításánál abba nem számítható be [Mt. 100. § (6) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte munkaviszonyának helyreállítása mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, megállapította a rendes felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér címén 1 274 178 forint és kamata, továbbá átalánykár címén 162 032 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. március 16-ától állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben. Az alperes átszervezést határozott el, melynek kapcsán egyeztetést folytatott le a felperessel. Az egyeztetésről készült, 2004. július 5-én kelt irat ("megállapodás") szerint az alperes a felperes munkakörét 2004. július 2-ai hatállyal módosítani kívánta, részére két telephelyén betanított munkás munkakört ajánlott fel, amelyet a felperes nem fogadott el.
Ezt követően az alperes a 2004. július 5-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 2004. augusztus hó 4-vel megszüntette. A felmondás indokolása a munkáltatónál végrehajtott átszervezésre hivatkozott, amelyre gazdasági megfontolásból, a hatékonyabb szerkezet kialakításából adódó feladatcsökkentés miatt került sor. Mivel a felperes a felajánlott betanított munkás munkaköröket nem fogadta el, munkaviszonyát megszüntette.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét túlnyomórészt alaposnak találta. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának felmondása előtt Sz. Gy. gépkocsivezető a munkaviszonyát megszüntette, ezzel az alperes létszámcsökkentésre vonatkozó terve megvalósult, a két fő gépkocsivezetői létszám csökkent, a felperest kellett volna tovább foglalkoztatnia. Ezáltal megszűnt az az intézkedési "kényszer", amely a feladatok csökkenése miatt indokolttá tehette a felperes munkaviszonyának átszervezésre hivatkozással történő megszüntetését. Emellett az alperes - előzetes tárgyalásokat követően - július 6-ától Ny. Zs.-t alkalmazta gépkocsivezetői munkakörben. Így a felmondás indoka nem felelt meg a valóságnak, és nem volt okszerű. A bíróság nem vette figyelembe az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének másik oka az volt, hogy a munkájával nem voltak megelégedve. Erre ugyanis a felmondásban nem hivatkozott, így felmondási indokként nem lehetett figyelembe venni.
A munkaügyi bíróság az alperest az ítélete meghozataláig, 2005. november 29-éig kötelezte a felperest megillető elmaradt munkabér, illetve kéthavi átalánytérítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes a kereset elutasítása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését indokainál fogva helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a felmondás indokolása átszervezés miatti létszámcsökkentést jelölt meg, az alperes fellebbezésében említett megállapodásra, illetve a felperes nem megfelelő munkavégzésére nem hivatkozott. A felmondás indokolása utóbb, a közlést követően nem egészíthető ki, nem módosítható. Egyetértett azzal, hogy a felmondás indoka nem volt valós és okszerű, az alperesnél a létszámcsökkentés Sz. Gy. távozásával megvalósult, emellett új gépkocsivezetőt is alkalmazott az alperes. A felperes 2005 decemberéig rendszeres szociális járadékban részesült, majd rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a számára, így máshonnan megtérült beszámítható jövedelme nem volt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte jogszabálysértésre hivatkozással. Álláspontja szerint a jogerős ítélet olyan időszakra ítélt meg elmaradt munkabért, amikor a munkavállaló munkavégzésre képtelen állapotban volt, és társadalombiztosítási jogszabályok alapján térítésben részesült. Sérelmezte, hogy a felek által kötött megállapodást, melyben a munkaviszony alanyai megállapodtak a munkaviszony megszüntetésének módjában, illetve a munkáltatói rendes felmondás indokaiban, és azt a felek nem támadták meg, a bíróság jogszabálysértően figyelmen kívül hagyta. A felperesnek az átszervezésre vonatkozó elismerése egyúttal a munkáltatóra háruló bizonyítás teher megfordulását eredményezte. Részletesen kifejtette, hogy betartotta a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet előírásait, a felperes számára megfelelő munkaköröket ajánlott fel, és miután a felperes ezeket nem fogadta el, lehetősége volt az Mt. rendes felmondásra vonatkozó szabályai szerint eljárni. Minthogy a felek a "megállapodásban" elfogadták, hogy az alperes átszervezés címén jogosult megszüntetni a felperes munkaviszonyát, a bíróságok jogellenesen nem alkalmazták a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. Végül arra is hivatkozott, hogy Sz. Gy. saját maga mondta fel a munkaviszonyát, nem az alperes átszervezés során tett intézkedése eredményezte annak megszűnését, továbbá a 2004. július 6-ától alkalmazott Ny. Zs. esetében a bíróság nem állapította meg, hogy a felperes munkakörére lett alkalmazva, ezért a munkáltatói átszervezés okszerű és valós tényeken alapult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a 2004. július 5-én kelt, "Megállapodás átszervezés kapcsán tartott egyeztetésről" címet viselő irat a következőket tartalmazza: a munkavállalóval közlik a feladatcsökkenéssel járó átszervezés végrehajtását, amelynek során - figyelemmel a munkaköri leírásban foglaltak nem maradéktalan betartására - a felperes munkakörét az alperes módosítani kívánja; a felperes a felajánlott munkakört nem fogadja el; erre tekintettel a munkavállaló által ismert és elfogadott átszervezés indokával a munkáltatói felmondásra kerül sor.
Az előbbiekre hivatkozva a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet alaptalanul támadta. Tartalma szerint ugyanis nyilvánvalóan nem minősül a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésben való megállapodásnak, és nem értelmezhető úgy sem, hogy az abban foglaltak mentesítik az alperest az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítástól. A felek ilyen megállapodása esetén sem volna erre lehetőség, mivel a munkavállalóra hátrányosabb feltétellel a törvénytől eltérni nem lehet [Mt. 13. § (3) bekezdés]. Az pedig, hogy a munkáltató milyen szempont alapján választotta ki az átszervezéssel érintett munkavállaló személyét, ha az a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe nem ütközött, nem képezi a munkaügyi vita tárgyát.
Az alperes a perben maga is azt adta elő, hogy az átszervezés a két gépjárművezetői munkakör közül az egyik munkakör megszüntetésével járt, tehát egy gépjárművezetőre az alperesnek továbbra is szükséges volt. A két gépkocsivezető közül egy, Sz. Gy. felperes rendes felmondását megelőzően felmondott, a felperes munkaviszonyát az alperes a következő hét hétfői napján ugyancsak felmondta, ezért az egy megmaradt státusra új munkavállalót kellett felvenni.
Az alperes által előadott előbbi tények alapján helyes az a jogi következtetés, hogy a felmondás indoka, a létszámcsökkentéssel járó átszervezés a felperes munkaviszonyának felmondását okszerűen nem tette indokolttá, minthogy a munkaviszonya fenntartása nem vált lehetetlenné, munkájára továbbra is szükség volt.
Az elmaradt illetmény összegszerűségét az alperes a fellebbezésében arra hivatkozva támadta, hogy a bíróság nem vizsgálta, részesült-e felperes a munkaviszonya megszűnése után bármilyen jövedelemben, ellátásban. A felperes fellebbezési tárgyaláson tett - alperes által nem vitatott - nyilatkozata szerint 2005 decemberéig rendszeres szociális járadékban, azt követően rokkantsági nyugdíjban részesült. A másodfokú bíróság a nyugdíj, illetve nyugdíjszerű ellátás beszámítását az elmaradt munkabérbe jogszabálysértés nélkül mellőzte, minthogy ezek az ellátások munkavégzés mellett is folyósíthatók (8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 26. §). A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben állított munkavégzésre képtelen állapotát alperes a perben nem bizonyította, sőt erre nem is hivatkozott. Így ez a felülvizsgált tárgyát nem is képezhette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.120/2007.)