adozona.hu
BH 2019.6.178
BH 2019.6.178
Az azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka az, hogy a munkavállaló munkatársát tettleg bántalmazza, fojtogatja, sörrel lelocsolja. Ez független attól, ha a cselekmény a munkatársakban, vagy más külsős személyekben milyen érzelmeket váltott ki, okozott-e náluk félelemérzetet. Az azonnali hatályú felmondást a tartalma szerint kell elbírálni attól függetlenül, hogy a fél abban a jogszabályhely melyik pontjára hivatkozik [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) p
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2015. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában projekt-minőségbiztosítási menedzserként.
[2] 2016. június 14-15. napján más munkavállalókkal együtt részt vett az alperes által szervezett munkahelyi rendezvényen. A workshopot követően a munkavállalók különböző programokon vettek részt, amelyek során alkoholt is fogyasztottak. 23 óra körül a már ittas felperes munkatársaival beszélgetett, amikor csatlakozott hozzájuk a már ugyancsak ittas R. N., aki vicces megjegyzést t...
BH 2019.6.178 Az azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka az, hogy a munkavállaló munkatársát tettleg bántalmazza, fojtogatja, sörrel lelocsolja. Ez független attól, ha a cselekmény a munkatársakban, vagy más külsős személyekben milyen érzelmeket váltott ki, okozott-e náluk félelemérzetet. Az azonnali hatályú felmondást a tartalma szerint kell elbírálni attól függetlenül, hogy a fél abban a jogszabályhely melyik pontjára hivatkozik [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) és b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában projekt-minőségbiztosítási menedzserként.[2] 2016. június 14-15. napján más munkavállalókkal együtt részt vett az alperes által szervezett munkahelyi rendezvényen. A workshopot követően a munkavállalók különböző programokon vettek részt, amelyek során alkoholt is fogyasztottak. 23 óra körül a már ittas felperes munkatársaival beszélgetett, amikor csatlakozott hozzájuk a már ugyancsak ittas R. N., aki vicces megjegyzést tett, illetve a felperessel is néhány szót váltott, majd továbbsétált. A felperes a munkatárs mögé lépett, kezével hátulról elkezdte fojtogatni és mivel korábban harcművészeteket is tanult, illetőleg ezekben jártas volt, egy fojtó mozdulattal lerántotta R. N.-t a földre, aki elájult. A felperes ezután a kezében lévő sörrel a munkatársát locsolni kezdte abból a célból, hogy eszméletre térjen. Ezt követően R. N.-t a kollégák kikísérték a mosdóba, majd segítettek neki átöltözni, hiszen ruhája a sörtől nedves volt.
[3] Az est későbbi részében a felperes és R. N. ismét konfliktusba keveredett, ekkor már a pincében, ahol bár is működött. Ennél a konfliktusnál nem volt megállapítható, hogy melyik fél kezdte a verekedést, milyen módon indult az ütésváltás, azonban a felperest, illetőleg R. N.-t a kollégáknak kellett szétválasztani.
[4] Az eseményen részt vevő munkatársak a helyszínen lévő vezetőknek jelezték a történteket, így tudomást szerzett arról a munkáltatói jogkört gyakorló E. A. is.
[5] A felperest 2016. június 23-án az alperes központjába hívták, előzetesen azonban belépőkártyáját letiltották, és a biztonsági vezető, valamint egy biztonsági őr kíséretében egy külön helyiségben átvizsgálták a táskáját. Ekkor elismerte, hogy tudomása van a munkáltató Etikai Kódexéről és arról, hogy magatartása ebbe ütközött, azonban védekezésképpen előadta, hogy csoportosan támadtak rá, és az ügyben rendőrségi feljelentést fog tenni. Az alperes megkísérelte átadni a felperesnek az azonnali hatályú felmondást, aki annak átvételét megtagadta, ezt aláírásával is igazolta. A felperes ezt követően eltávozott, és orvosi látleletet készíttetett.
[6] Az alperes 2016. június 23-án kelt, az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint: "2016. június 17. napján tudomásomra jutott, hogy Ön a munkáltató által szervezett workshop alkalmával az esti programon tanúsított magatartása - erőszakosan lépett fel a kollégája felé, illetve vele szemben fizikai erőszakot is alkalmazott - fenyegetően hatott a jelenlévőkre, félelmet keltett a jelenlévő többi kollégában is, összességében alkalmas volt arra, hogy komolyan rombolhatja a munkahelyi légkört, valamint megsértette az Etikai Kódexben foglaltakat is. Viselkedése alkalmas volt arra, hogy a munkáltató jó hírnevét veszélyeztesse és rossz hírét keltse a munkavállalói közösségnek. Az Ön által tanúsított magatartás a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, ezért került sor annak azonnali hatályú felmondással történő megszüntetésére."
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 82. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.[8] Álláspontja szerint a történtek oka egy szakmai konfliktus és az egyenlő bánásmód durva és sorozatos megsértése miatti kiállása. A munkáltató jelen lévő felelős vezetői az őt ért fizikai megtorlást beavatkozással, hatósági bejelentéssel nem előzték meg, illetve azt nem akadályozták meg, sőt őt a hatósági bejelentésről is lebeszélték. A felmondás nemcsak alaptalan, hanem a felperes jó hírnevét sérti, diszkrimináló indokot közöl, és mindezt a felperes megalázónak érzi.
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 78. § (1), (2) bekezdésére, az Etikai Kódexre, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban Mvt.) 64. § (4) bekezdésére és a 87. § 3. pontjára.
[12] Kifejtette, hogy a vizsgálódás körén kívül esett az a körülmény, hogy az alperes, illetve annak vezetői milyen módon szereztek tudomást a cselekményről és azt milyen eljárás keretében hogyan vizsgálták ki, illetőleg folyt-e ebben a körben bármilyen eljárási rend szerint vizsgálódás.
[13] A tettlegességbe forduló szóváltás során a fizikai bántalmazást kezdeményező munkavállalóval szemben alkalmazott "rendkívüli" felmondás nem jogellenes (Kúria Mfv.III.10.808/2012/5.), azaz a bírói gyakorlat szerint a tettlegesség olyan súlyos kötelezettségszegésnek minősül, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkaügyi bíróságnak nem annak eldöntése volt a feladata, hogy a verekedésnek mi volt az előzménye, kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a felperes magatartása hogyan minősül.
[14] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az mindenképpen megállapítható, hogy az első verekedés alkalmával a felperes nem önvédelemből ütött, és nem is verekedőket választott szét.
[15] A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak, elfogultságuk nem kérdőjeleződött meg. Önmagában az a körülmény, hogy a szálloda teljes személyzete közül csak bizonyos emberek emlékeztek a történtekre, egyik tény bizonyítására vagy megcáfolására sem alkalmas. Az pedig teljesen életszerű, hogy azok a munkavállalók, akik nem voltak ittasak, megpróbálták megakadályozni azt, hogy rendőrségi ügy legyen a történtekből.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint a bizonyítékok értékelése alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy 2016. június 14-én este anélkül, hogy R. N. támadóan lépett volna fel, a felperes mögé lépett, R. N.-t fojtogatta, földre rántotta, majd munkatársát sörrel leöntötte. A konkrét magatartás elkövetését a felperes maga sem vitatta, csupán azt állította, hogy önvédelemből cselekedett, erre vonatkozóan azonban bizonyíték nem állt rendelkezésre.
[18] Az alperes intézkedése indokolásában az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára és ennek kapcsán a jogviszony fenntartásának lehetetlenné válására hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ennek alapján vizsgálta a felperes magatartását, ezért a másodfokú bíróság egyéb, a fellebbezésben hivatkozott körülményeknek nem tulajdonított jelentőséget. Az indokolásból világosan megállapítható, hogy munkatárssal szembeni eljárást sérelmezett az alperes. Mindezek alapján kellően világos, és a felperes számára is egyértelmű kellett legyen a sérelmezett magatartás mibenléte.
[19] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy egy esetleges munkavédelmi szabálytalanság nem befolyásolta a felperessel szemben kibocsátott azonnali hatályú felmondás jogszerűségét. A felperes magatartása nem csupán az etikai elvekkel volt ellentétes, hanem alapvető viselkedési szabályokat sértett, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondásának megalapozott indoka lehetett.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte, mivel álláspontja szerint az sérti a Pp. 3. § (3), (4) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 6. § (2) bekezdését és 64. § (2) bekezdését, 78. § (1) bekezdés a)-b) pontját, továbbá a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §-ában rögzítetteket.[21] A felülvizsgálati érvelés szerint a jogviszony fenntarthatóságának megítélése nem alapulhat kizárólag általános értékítéleten, hanem döntő jelentősége van annak, hogy adott magatartás a munkáltató gyakorlata szerint ténylegesen is fenntarthatatlanná teszi a jogviszonyt. Több olyan munkavállaló is volt, akinek az alperes által 2016. június 14-15. napjára szervezett workshopon tanúsított magatartása fenyegetően hatott a jelenlévőkre, félelmet kelthetett a többiekben, és összességében alkalmas volt arra, hogy komolyan rombolja a munkahelyi légkört, sértve az alperes Etikai Kódexében foglaltakat.
[22] Az alperesnek azt kellett volna a perben bizonyítani, az eljáró bíróságoknak pedig megállapítani, hogy a felperes terhére rótt magatartás más munkavállalók legalább azonos súlyú magatartásához képest milyen többletet hordozott, ami miatt a más érintett munkavállaló jogviszonyának fenntarthatóságával ellentétben a felperes munkaviszonya fenntartása lehetetlenné vált.
[23] A bíróságok mellőzték a felperes bizonyítási indítványait, amellyel sérült az Mt. 7. §-a szerinti joggal való visszaélés tilalma.
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglaltak és az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére.
[25] A másodfokú bíróság kiterjesztően, azaz a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon a felmondás szövegét kirívóan okszerűtlenül értelmezte, és nyilvánvalóan ennek következtében a szükséges bizonyítás, illetve bizonyítottság tekintetében is téves jogi következtetéseket vont le.
[26] Jogellenes és ugyancsak kirívóan okszerűtlen érdemi tévedése a jogerős ítéletnek, hogy az eseményt nemcsak az alperes alkalmazottai látták, hanem mások is, és ez az alperes jó hírnevének sérelmét eredményezte. Ez azonban nem volt megállapítható. A felperes e körben kívánta egyebek mellett nyilatkoztatni a szálloda személyzetét, ezt azonban a bíróság elutasította, megsértve a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot.
[27] A per előtt felmerült már az a körülmény, hogy a felperes önvédelemből cselekedett. Ebben a körben a jogerős ítélet jogszabálysértő módon fordítja a felperes terhére a bizonyítást, ezáltal sértve a Pp. 3. § (3) bekezdését.
[28] Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy mivel az azonnali hatályú felmondás az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára utalt, az miként minősült, hiszen ehhez igazodnak a bizonyítási szabályok.
[29] Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott az Mt. 6. §-ának megsértésére is. A felperest nem értesítette a munkáltató, hogy vele szemben valamilyen következményekkel fenyegető vizsgálat folyik, megfosztotta őt az érdemi védekezés lehetőségétől, munkahelyi telefonját elvette, a meghallgatás után csak a döntést közölték, az ott elhangzottak rögzítésére formális módon került sor.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[31] Álláspontja szerint a felperes által tanúsított erőszakos magatartások az alperes gyakorlatában elfogadhatatlanok és a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszik. Megalapozatlan azon felperesi vélemény, hogy az alperesnél a bizonyítottan alkalmazott fizikai erőszak nem minősül fenyegető, a munkatársakban félelmet keltő, munkahelyi légkört romboló és az Etikai Kódexét sértő magatartásnak, amely azonnali hatályú felmondás alapjául szolgálhat.
[32] A felperesnek a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettsége volt a munkaköre ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani és munkatársaival együttműködni. Azzal, hogy munkatársára rátámadt, majd az este folyamán vele többször dulakodott, a munkaviszony alapját képező alapvető morális és jogi követelményeket szegte meg.
[33] A felperes az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglaltakat is súlyosan megsértette, amely szintén alátámasztja a munkaviszony fenntarthatatlanná válását. A munkavállalókkal szemben elvárás, hogy ne viselkedjenek úgy, hogy azt bárki erőszakosnak, megfélemlítőnek, gyűlölködőnek, rossz szándékúnak, vagy sértőnek tekinthesse.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[35] Az azonnali hatályú felmondás jogellenességét illetően a felperes utalt az Mt. 64. § (2) és 78. § (1) bekezdés b) pont téves alkalmazására, amely azonban nem volt megállapítható. A bírói gyakorlat alapján az azonnali hatályú felmondást a tartalma szerint kell elbírálni, attól függetlenül, hogy a fél a jogszabályhely melyik pontjára hivatkozik (LB Mf.E.10.050/2004.).
[36] A felperes a felülvizsgálati eljárásban azzal érvelt, hogy a cselekmény megítélése szempontjából az alperesnél érvényesülő gyakorlatnak van jelentősége, vagyis azt kellett bizonyítani, hogy a felperes magatartása nem általában, hanem az alperesnél is elfogadhatatlan volt.
[37] Az alperes az őt terhelő bizonyításnak az eljárás során eleget tett. Tanúvallomások támasztották alá, hogy a munkáltatónál a munkatársak közötti verbális sértegetés, tettleges erőszak, egymás fizikai bántalmazása sem a munkahelyen, sem azon kívül nem volt elfogadott. A munkáltató a perbeli esetet követően is az abban részt vevő mindkét féllel szemben azonos elbírálást alkalmazott, mindkettőjük jogviszonyát megszüntette.
[38] Alaptalanul sérelmezte a felperes az Mt. 7. §-ának megsértését azzal összefüggésben, hogy a bíróságok egyes bizonyítási indítványait elutasították. A bíróságok a szükséges körben lefolytatták a bizonyítást, és azt is megindokolták (Pp. 221. §), hogy egyes bizonyítékok beszerzése elutasításának mi volt az oka. A felperes által hivatkozott joggal való visszaélés így alaptalan.
[39] Az eljáró bíróságok helytálló következtetésre jutottak, amikor azt fejtették ki, hogy a felperes az azonnali hatályú felmondás első okaként megfogalmazott magatartást megvalósította, munkatársát tettleg bántalmazta, fojtogatta, sörrel lelocsolta, ezen viselkedés pedig önmagában alapot teremtett a jogviszony megszüntetésére függetlenül attól, hogy a munkatársakban, illetve másokban, nem a munkáltató alkalmazásában álló, külső személyekben az milyen érzelmeket váltott ki, okozott-e esetükben félelmet. A felperes azon előadását, miszerint önvédelemből cselekedett, a rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem támasztotta alá.
[40] Nem sérült a felperesnek a Pp. 2. §-ában megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy a bíróságok a szálloda személyzetét nem hallgatták ki. Önmagában nincs jelentősége annak, hogy a szálloda alkalmazottai az esetet hogyan értékelték, a munkatársak egymással szembeni elfogadhatatlan magatartását értékelte a munkáltató, amely olyan szintet ért el, hogy a rendőrség kihívásának lehetősége is felvetődött.
[41] A felperes sérelmezte, hogy az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja és nem a b) pont lehetett volna a jogviszony-megszüntetés tényleges indoka, így a bizonyítási eljárás nem megfelelő körben zajlott. Erre nézve azonban álláspontját nem fejtette ki, nem jelölte meg konkrétan azokat a bizonyítási szabályokat, amelyek álláspontja szerint sérelmet szenvedtek.
[42] A felperes az Mt. 6. § (2) bekezdése sérelmét is panaszolta arra utalva, hogy elmaradt az etikai eljárás, meghallgatása formális volt, a munkáltató nem közölte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és megfosztotta az érdemi védekezés lehetőségétől. Ezen érvelés azonban nem volt alkalmas jogszabálysértés megállapítására, az eljárás során ugyanis a bíróságok a felperest meghallgatták, észrevételeit megtehette - ami meg is történt -, az etikai eljárás lefolytatása pedig nem volt kötelező az alperesnél. Így a felperesnek nem sérült a felülvizsgálatban hivatkozott joga [Pp. 3. § (4) bekezdése].
[43] Az a körülmény, hogy Sz. Sz. - aki megpróbálta a dulakodó felperest és R. N.-t szétválasztani - szintén okozott esetlegesen fizikai sérülést, a felperes magatartásának kimentésére nem alkalmas, ezen munkatárs szándéka a verekedés megfékezése, nagyobb baj elkerülése volt.
[44] A felperes a Pp. 206. §-ának megsértését is alaptalanul állította. Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során téves következtetésre nem jutottak, a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.I.10.130/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.130/2018/9.A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Gál Attila bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Antalóczi Péter ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Gyűrű Attila Zsolt jogtanácsos
A per tárgya: munkaviszony-megszüntetés jogellenessége jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.400/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 45.M.2139/2016/19.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.400/2017/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 408.500,- Ft (négyszáznyolcezer-ötszáz forint) felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2015. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában projekt minőségbiztosítási menedzserként.[2] 2016. június 14-15. napján más munkavállalókkal együtt részt vett az alperes által szervezett munkahelyi rendezvényen. A workshopot követően a munkavállalók különböző programokon vettek részt, amelyek során alkoholt is fogyasztottak. 23 óra körül a már ittas felperes munkatársaival beszélgetett, amikor csatlakozott hozzájuk a már ugyancsak ittas R. N., aki vicces megjegyzést tett, illetve a felperessel is néhány szót váltott, majd továbbsétált. A felperes a munkatárs mögé lépett, kezével hátulról elkezdte fojtogatni és mivel korábban harcművészeteket is tanult, illetőleg ezekben jártas volt, egy fojtó mozdulattal lerántotta R. N.-t a földre, aki elájult. A felperes ezután a kezében lévő sörrel a munkatársát locsolni kezdte abból a célból, hogy eszméletre térjen. Ezt követően R. N.-t a kollégák kikísérték a mosdóba, majd segítettek neki átöltözni, hiszen ruhája a sörtől nedves volt.
[3] Az est későbbi részében a felperes és R. N. ismét konfliktusba keveredett, ekkor már a pincében, ahol bár is működött. Ennél a konfliktusnál nem volt megállapítható, hogy melyik fél kezdte a verekedést, milyen módon indult az ütésváltás, azonban a felperest, illetőleg R. N.-t a kollégáknak kellett szétválasztani. Egy alkalommal a felperest R. N. szájon ütötte.
[4] A hajnali órákban került sor a harmadik konfliktusra. Ekkor a felperes és R. N. ismét dulakodni kezdett, őket Sz. Sz. megkísérelte szétválasztani. Ekkor a felperes őt hátulról megütötte, illetőleg combon rúgta, ezért Szakó Szilárd a felperest önvédelemből megütötte, akinek a szája felrepedt. Sz. Sz. ezt követően arra kérte a szálloda alkalmazottait, hogy ne hívják ki a rendőrséget, ez által is elkerülve a nyilvánosságot.
[5] Az eseményen részt vevő munkatársak a helyszínen lévő vezetőknek jelezték a történteket, így tudomást szerzett arról a munkáltatói jogkört gyakorló E. A. is.
[6] A felperes szabadságra ment. 2016. június 23-án az alperes központjába hívták, előzetesen azonban belépőkártyáját letiltották, és a biztonsági vezető, valamint egy biztonsági őr kíséretében egy külön helyiségben átvizsgálták a táskáját, majd T. K. irodájába kísérték. Itt jelen volt még M. L. vizsgálati vezető, valamint S. A. HR munkatárs, akik a felperest meghallgatták. Ekkor elismerte, hogy tudomása van a munkáltató Etikai Kódexéről és arról, hogy magatartása ebbe ütközött, azonban védekezésképpen előadta, hogy csoportosan támadtak rá, és az ügyben rendőrségi feljelentést fog tenni. Az alperes megkísérelte átadni a felperesnek az azonnali hatályú felmondást, aki annak átvételét megtagadta, ezt aláírásával is igazolta. A felperes ezt követően eltávozott, és orvosi látleletet készíttetett.
[7] Az alperes 2016. június 23-án kelt az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek indokolása szerint: "2016. június 17. napján tudomásomra jutott, hogy Ön a munkáltató által szervezett workshop alkalmával az esti programon tanúsított magatartása - erőszakosan lépett fel a kollégája felé, illetve vele szemben fizikai erőszakot is alkalmazott - fenyegetően hatott a jelenlévőkre, félelmet keltett a jelenlévő többi kollégában is, összességében alkalmas volt arra, hogy komolyan rombolhatja a munkahelyi légkört, valamint megsértette az Etikai Kódexben foglaltakat is. Viselkedése alkalmas volt arra, hogy a munkáltató jó hírnevét veszélyeztesse és rossz hírét keltse a munkavállalói közösségnek. Az Ön által tanúsított magatartás a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, ezért került sor annak azonnali hatályú felmondással történő megszüntetésére."
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 82. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Kártérítésként 1.085.296,- Ft-ot igényelt, valamint 50.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetését kérte.[9] Álláspontja szerint a történtek oka egy szakmai konfliktus és az egyenlő bánásmód durva és sorozatos megsértése miatti kiállása. A munkáltató jelenlévő felelős vezetői az őt ért fizikai megtorlást beavatkozással, hatósági bejelentéssel nem előzték meg, illetve azt nem akadályozták meg, sőt őt a hatósági bejelentésről is lebeszélték. A felmondás nemcsak alaptalan, hanem a felperes jó hírnevét sérti, diszkrimináló indokot közöl, és mindezt a felperes megalázónak érzi.
[10] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélete
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest illeték fizetésére kötelezte.[12] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 78. § (1), (2) bekezdésére, az Etikai Kódexre, valamint a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban Mvt.) 64. § (4) bekezdésére és a 87. § 3. pontjára.
[13] Kifejtette, hogy a vizsgálódás körén kívül esett az a körülmény, hogy az alperes, illetve annak vezetői milyen módon szereztek tudomást a cselekményről és azt milyen eljárás keretében hogyan vizsgálták ki, illetőleg folyt-e ebben a körben bármilyen eljárási rend szerint vizsgálódás. A bíróság elutasította azon felperesi bizonyítási indítványokat, amelyek az alperes vezetőinek és a jelenlévő valamennyi munkavállalónak a meghallgatására vonatkoztak.
[14] Az Etikai Tanácsának eljárásrendjére vonatkozó szabályzat nem írja elő azt, hogy minden esetben az Etikai Tanácshoz kell fordulni, és kifejezetten utal arra, hogy nem tartalmazhat és nem is tartalmaz útmutatást a szabályzat minden lehetséges helyzetre. A bíróság álláspontja szerint nem merülhet fel kétség a tekintetben, hogy a tettlegesség az Etikai Tanács állásfoglalása nélkül is olyan súlyú cselekménynek minősül, amely jelentős mértékben sérti az etikai szabályokat, az alapvető emberi normákat. A bírói gyakorlat még a munkatársakkal szembeni durva kifejezések használata esetén is jogszerűnek ítéli az azonnali hatályú felmondást (Kúria Mfv.I.10.399/2013/5.).
[15] A per tárgya nem az alperes munkabalesettel kapcsolatos feltételezett mulasztása volt, a veszekedést, verekedést követően készült látlelet jóval az események megtörténte után készült, és abból kizárólag azt lehetett megállapítani, hogy az orvos - felperes állításával szemben - nem felrepedt, duzzadt ajakról és nagy kiterjedésű lábsebről rögzített státuszt, hanem jóval enyhébb sérüléseket diagnosztizált.
[16] A tettlegességbe forduló szóváltás során a fizikai bántalmazást kezdeményező munkavállalóval szemben alkalmazott "rendkívüli" felmondás nem jogellenes (Kúria Mfv.III.10.808/2012/5.), azaz a bírói gyakorlat szerint a tettlegesség olyan súlyos kötelezettségszegésnek minősül, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkaügyi bíróságnak nem annak eldöntése volt a feladata, hogy a verekedésnek mi volt az előzménye, kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a felperes magatartása hogyan minősül.
[17] Megállapítható, hogy az első esetben a felperes támadt rá R. N.-re, aki semmilyen fenyegető mozdulatot nem tett irányába, ennek ellenére a munkatársat fojtogatni kezdte, a földre rántotta, sörrel leöntötte. A felperes tehát nem önvédelemből cselekedett, a dulakodásnak ő volt a kezdeményezője. T. P. is - aki ugyan nem látta, hogyan indult a verekedés - úgy írta le az eseményt, hogy a felperes a földön fekvő Norbertet fojtogatja.
[18] A felperes azt követően, hogy tettleg bántalmazta R. N.-et - előadása szerint - "űzött vadnak" érezte magát. A második eseménnyel kapcsolatban kizárólag arra emlékezett, hogy ezen személy békülni akart, amikor kezet nyújtott kézfogásra várva, akkor őt ököllel arcon ütötte.
[19] R. N. erre úgy emlékezett, hogy a pincehelyiségben ismételten találkozott a felperessel, aki felemelte a kezét, amitől ő megijedt, ő is felemelte a kezét, ütésekre azonban nem emlékezett. T. P. ezen második eseménnyel összefüggésben úgy vallott, hogy R. N. két alkalommal is odament a felpereshez. Első alkalommal szétválasztották őket, akkor torokátvágásra utaló kézmozdulatot tett. Második alkalommal pedig, amikor a felpereshez ment, aki kézfogásra a kezét nyújtotta, akkor szájon vágta. A tanú is elmondta, hogy mind a felperes, mind R. N. ittasak voltak.
[20] A harmadik eseménynél Sz. Sz. volt jelen. Tanúvallomásában állította, hogy megpróbálta a már dulakodó feleket szétválasztani, ekkor hátulról ütést kapott a felperestől, aki utóbb combon is rúgta. Ezt követően emelte fel a kezét, és ütötte meg a felperest, akinek a szája felrepedt. A felperes sem tartotta kizártnak, hogy a harmadik alkalommal esetleg megütötte, vagy megrúgta a dulakodás hevében Sz. Sz.-t.
[21] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az mindenképpen megállapítható, hogy az első verekedés alkalmával a felperes nem önvédelemből ütött, és nem is verekedőket választott szét, így semmiképpen sem vonható egy tekintet alá Sz. Szi.-al, aki a felperes támadását, ütését követően önvédelemből okozott neki sérülést.
[22] A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak, elfogultságuk nem kérdőjeleződött meg. A felperes előadása szerint T. P. az egyetlen olyan személy, aki nem látott a felperes részéről félelemkeltő, megbotránkoztató, agresszív magatartást. Ennek azonban ellentmond a többi tanúvallomás, amelyek a felperest ittasnak, viselkedését agresszívnak írták le.
[23] Önmagában az a körülmény, hogy a szálloda teljes személyzete közül csak bizonyos emberek emlékeztek a történtekre, egyik tény bizonyítására vagy megcáfolására sem alkalmas. Az pedig teljesen életszerű, hogy azok a munkavállalók, akik nem voltak ittasak, megpróbálták megakadályozni azt, hogy rendőrségi ügy legyen a történtekből.
[24] A felperes előadása szerint 2016. június 23-án, amikor behívták a székházba, két-három biztonsági őr kísérte őt, amit megalázónak érzett és azt is, hogy ki kellett pakolni a táskáját. P. Cs. biztonsági kirendeltségvezető azonban ezt nem erősített meg. A belépőkártyát az eseményekre tekintettel valóban letiltották, azonban a felperest biztonsági szolgálat vezetőként, egy mögöttük haladó biztonsági őrrel kísérte, miközben senkivel nem találkoztak. A felperesnek ugyan meg kellett mutatnia a táskája tartalmát, azonban az egy zárt helyiségben történt, más munkavállalók nem látták, motozásra nem került sor, és minden székházba belépő, belépési jogosultsággal nem rendelkező személyt ilyen módon kísérnek, melyet a felperes nem vitatott. Megállapítható, hogy a fenti események nem tekinthetők megalázónak, nem sértették a felperes emberi méltóságát, személyiségi jogát, a belépőkártya letiltása pedig érthető döntés volt az alperes részéről. Mindez pedig nem alapozza meg a felperes sérelemdíj iránti igényét.
[25] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest illeték fizetésére kötelezte. Ennek összegének meghatározásakor figyelembe vette, hogy a felperes sérelemdíj iránti igényét 3.000.000,- Ft-ra leszállította.
[26] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú eljárásban a bíróság R. N. tanút meghallgatása előtt nem figyelmeztette a Pp. 172. § (2) bekezdésére, valamint nem nyilatkoztatta a Pp. 173. § (1) bekezdésében foglaltakra, illetve sérült a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 170. § (1) bekezdése is. Mindezen hiányosságok miatt a másodfokú bíróság a tanú vallomását a bizonyítékok köréből kirekesztette, de R. N. munkáltatónál történt meghallgatásának anyagát figyelembe vette a tényállás megállapításakor, mivel az egybehangzó volt a perben rendelkezésre álló egyéb tanúvallomásokkal.
[27] A bizonyítékok értékelése alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan vonta le azt a következtetést, hogy 2016. június 14-én este anélkül, hogy R. N. támadóan lépett volna fel, a felperes mögé lépett, R. N.-t fojtogatta, földre rántotta, majd munkatársát sörrel leöntötte. A konkrét magatartás elkövetését a felperes maga sem vitatta (45.M.2139/2016/12. sorszámú jegyzőkönyv), csupán azt állította, hogy önvédelemből cselekedett, erre vonatkozóan azonban bizonyíték nem állt rendelkezésre.
[28] Az alperes intézkedése indokolásában az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára és ennek kapcsán a jogviszony fenntartásának lehetetlenné válására hivatkozott. Az elsőfokú bíróság ennek alapján vizsgálta a felperes magatartását, ezért a másodfokú bíróság egyéb, a fellebbezésben hivatkozott körülményeknek nem tulajdonított jelentőséget. Az indokolásból világosan megállapítható, hogy munkatárssal szembeni eljárást sérelmezett az alperes. Mindezek alapján kellően világos, és a felperes számára is egyértelmű kellett legyen a sérelmezett magatartás mibenléte.
[29] Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy egy esetleges munkavédelmi szabálytalanság nem befolyásolta a felperessel szemben kibocsátott azonnali hatályú felmondás jogszerűségét. A felperes magatartása nem csupán az etikai elvekkel volt ellentétes, hanem alapvető viselkedési szabályokat sértett, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondásának megalapozott indoka lehetett.
[30] A másodfokú bíróság helytállónak találta a felperes bizonyítási indítványainak elutasításáról hozott döntést, melyet az elsőfokú bíróság megfelelően indokolt.
[31] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a sérelemdíjjal összefüggésben rögzített megállapításaival, ezen igényt nem találta megalapozottnak.
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[32] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" kérte, mivel álláspontja szerint az sérti a Pp. 3. § (3), (4) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, valamint az Mt. 6. § (2) bekezdését, az Mt. 64. § (2) bekezdését, 78. § (1) bekezdés a)-b) pontját, továbbá a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §-ában rögzítetteket.[33] A felülvizsgálati érvelés szerint a jogviszony fenntarthatóságának megítélése nem alapulhat kizárólag általános értékítéleten, hanem döntő jelentősége van annak, hogy adott magatartás a munkáltató gyakorlata szerint ténylegesen is fenntarthatatlanná teszi a jogviszonyt. Több olyan munkavállaló is volt, akinek az alperes által 2016. június 14-15. napjára szervezett workshopon tanúsított magatartása (erőszakos fellépés a munkatárs irányába, vele szemben fizikai erőszak alkalmazása) fenyegetően hatott a jelenlévőkre, félelmet kelthetett a többiekben, és összességében alkalmas volt arra, hogy komolyan rombolja a munkahelyi légkört, sértve az alperes Etikai Kódexében foglaltakat.
[34] T. P. az alperes által benyújtott angol nyelvű írásos beszámolójában és tanúvallomásában senki által sem vitatottan és cáfoltan azt adta elő, hogy a rendezvény végét jelentő úgynevezett harmadik esemény során a felperest többen "vitték le a földre", illetve fogták le. Sz. Sz. munkavállaló a perben maga is elismerte, hogy a felperest úgy ütötte meg, hogy a szája felrepedt, és vérezni kezdett. Ezen esetek egyikében sem tett intézkedést az alperes amiatt, hogy egy munkavállalója más munkavállaló előtt fizikai erőszakot alkalmazott egy másik alperesi munkavállalóval szemben.
[35] Az alperesnek azt kellett volna a perben bizonyítani, az eljáró bíróságoknak pedig megállapítani, hogy a felperes terhére rótt magatartás más munkavállalók legalább azonos súlyú magatartásához képest milyen többletet hordozott, ami miatt a más érintett munkavállaló jogviszonyának fenntarthatóságával ellentétben a felperes munkaviszonya fenntartása lehetetlenné vált.
[36] A bíróságok mellőzték a felperes bizonyítási indítványait, amellyel sérült az Mt. 7. §-a szerinti joggal való visszaélés tilalma.
[37] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglaltak és az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjának megsértésére.
[38] A másodfokú bíróság kiterjesztően, azaz a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon a felmondás szövegét kirívóan okszerűtlenül értelmezte, és nyilvánvalóan ennek következtében a szükséges bizonyítás, illetve bizonyítottság tekintetében is téves jogi következtetéseket vont le.
[39] A bizonyítékok értékelése során a bíróságok tévesen értékelték mind H.-né B. J., mind D. L., valamint T. P. tanúvallomását, ezek alapján egyáltalán nem lehetett ugyanis megállapítani, hogy a felperes magatartása félelemkeltő, vagy megbotránkoztató lett volna. Amennyiben a felmondás erről is szólt volna, a rendelkezésre álló vallomások alapján ennek kimondása kirívóan okszerűtlen lett volna, annak megítélése ugyanis büntetőjogi kategória lenne (pl. garázdaság). Jogellenes és ugyancsak kirívóan okszerűtlen érdemi tévedése a jogerős ítéletnek, hogy az eseményt nemcsak az alperes alkalmazottai látták, hanem mások is, és ez az alperes jó hírnevének sérelmét eredményezte. Ez azonban nem volt megállapítható. A felperes e körben kívánta egyebek mellett nyilatkoztatni a szálloda személyzetét, ezt azonban a bíróság elutasította, megsértve a Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot.
[40] A per előtt felmerült már az a körülmény, hogy a felperes önvédelemből cselekedett. Ebben a körben a jogerős ítélet jogszabálysértő módon fordítja a felperes terhére a bizonyítást, ezáltal sértve a Pp. 3. § (3) bekezdését.
[41] Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy mivel az azonnali hatályú felmondás az Mt. 78. § (1) b) pontjára utalt, az miként minősült, hiszen ehhez igazodnak a bizonyítási szabályok.
[42] Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott az Mt. 6. §-ának megsértésére is. A felperest nem értesítette a munkáltató, hogy vele szemben valamilyen következményekkel fenyegető vizsgálat folyik, megfosztotta őt az érdemi védekezés lehetőségétől, munkahelyi telefonját elvette, a meghallgatás után csak a döntést közölték, az ott elhangzottak rögzítésére formális módon került sor. A meghallgatáson semmilyen érdemi információt nem közöltek vele, előzetes vizsgálatról szót sem ejtettek, bizonyítékokat nem tártak elé, iratokba nem tekinthetett be, sőt az is tudható, hogy nagyon kevés adat állt a munkáltató rendelkezésére a döntés meghozatalakor.
[43] A jogerős ítélet lényegében az elsőfokú bíróság ítéletét kiegészítve értékelte a felperes sérelemdíjjal kapcsolatos kereseti kérelmét, és abból téves következtetésre jutott. Nem fogadható el az a jogerős ítéleti álláspont, amely többlettényállási elem hiányára hivatkozik egy olyan eljárásban, amelynek során a felperes összes tanúbizonyítási indítványát elutasították, sértve a Pp. 3. § (4) bekezdését.
[44] A Pp. 206. § (1) bekezdésbe ütköző, kirívóan okszerűtlen és logikátlan a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy H.-né B. J. és D. L. tanúvallomása alátámasztotta az alperes állításait.
[45] A felperes kifogásolta, hogy R. N. vallomásának kizárása ellenére a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben a felmondás előtt az alperes által rögzített meghallgatási jegyzőkönyvben foglaltakat bizonyítéknak tekintette. R. N. elfogultsága a kizárásától függetlenül is nyilvánvalóan fennáll, egyrészt a tanúvallomását kizáró indok miatt, másrészt pedig a BH 2013.133. számú eseti döntésben foglaltakra figyelemmel. Felperes álláspontja szerint Sz. Sz. tanúvallomását is ki kellett volna zárnia a bíróságoknak a bizonyítékok köréből.
[46] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
[47] Álláspontja szerint a felperes által tanúsított erőszakos magatartások az alperes gyakorlatában elfogadhatatlanok és a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszik. Megalapozatlan azon felperesi vélemény, hogy az alperesnél a bizonyítottan alkalmazott fizikai erőszak nem minősül fenyegető, a munkatársakban félelmet keltő, munkahelyi légkört romboló és az Etikai Kódexét sértő magatartásnak, amely azonnali hatályú felmondás alapjául szolgálhat.
[48] Felperesnek a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettsége volt a munkaköre ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani és munkatársaival együttműködni. Azzal, hogy munkatársára rátámadt, majd az este folyamán vele többször dulakodott, a munkaviszony alapját képező alapvető morális és jogi követelményeket szegte meg.
[49] A felperes az Mt. 8. § (2) bekezdésében foglaltakat is súlyosan megsértette, amely szintén alátámasztja a munkaviszony fenntarthatatlanná válását. A munkavállalókkal szemben elvárás, hogy ne viselkedjenek úgy, hogy azt bárki erőszakosnak, megfélemlítőnek, gyűlölködőnek, rossz szándékúnak, vagy sértőnek tekinthesse.
[50] R. N.munkatárs fojtófogással történő földre vitele és ott tartása határozottan félelmet, vagy megbotránkozást kelthetett a jelenlevőkben a cselekedet kirívó erőszakossága miatt. Életszerűtlen és abszurd az a felperesi állítás, miszerint maga a fojtófogással földre vitt R. N. a felperesnek ezt a magatartását nem találta félelmet keltőnek vagy fenyegetőnek.
[51] A szálloda személyzete többször felhívta az alperes munkavállalóinak figyelmét, hogy további rendbontások esetén bezárják a rendezvényt, illetve egy esetben a rendőrség kihívását is kilátásba helyezte, amelyre végül nem került sor. Ezek a reakciók is bizonyítják, hogy az események alkalmasak volta az alperes jó hírnevének veszélyeztetésére, a munkavállalók rossz hírének keltésére.
[52] A perben semmi nem támasztotta alá az önvédelemre történő hivatkozást, a tanúvallomások szerint a felperes volt az első fizikailag támadó cselekedet megvalósítója, és eközben nem volt jogos védelmi helyzetben.
[53] Az alperes álláspontja szerint a sérelemdíjjal összefüggésben az eljáró bíróságok helytálló álláspontra helyezkedtek. A beléptetési folyamatot érintően követték a belső szabályokat, és a biztonsági szempontoknak megfelelően jártak el. A Ptk. 2:52. § (1) bekezdése, illetve (2) bekezdése sérelme nem állapítható meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[54] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[55] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[56] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016.(II.15.) PK vélemény 4-6. pont].
[57] Fentiek alapján csak azon a Pp. 272. § (1) bekezdés szerinti határidőben előterjesztett felülvizsgálati érvek voltak érdemben vizsgálhatóak, amelyek a fenti követelményeknek megfeleltek. A felperes sérelemdíj megfizetése iránti keresete elutasítása miatt anyagi jogi jogszabálysértésre az érvei kifejtésével nem hivatkozott, így ez a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya. Az eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozásai [Pp. 3. § (3) bekezdés, 206. § (1) bekezdés] megalapozatlanok. A sérelemdíj körében a felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülményeket a bíróságok értékelték, felülmérlegelésükre nincs lehetősége a Kúriának.
[58] Az azonnali hatályú felmondás jogellenességét illetően a felperes utalt az Mt. 64. § (2) és az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pont téves alkalmazására, amely azonban nem volt megállapítható. A bírói gyakorlat alapján az azonnali hatályú felmondást a tartalma szerint kell elírálni, attól függetlenül, hogy a fél a jogszabályhely melyik pontjára hivatkozik (LB.Mf.E.10.050/2004.).
[59] A felperes a felülvizsgálati eljárásban azzal érvelt, hogy a cselekmény megítélése szempontjából az alperesnél érvényesülő gyakorlatnak van jelentősége, vagyis azt kellett bizonyítani, hogy a felperes magatartása nem általában, hanem az alperesnél is elfogadhatatlan volt.
[60] Az alperes az őt terhelő bizonyításnak az eljárás során eleget tett. Tanúvallomások támasztották alá, hogy a munkáltatónál a munkatársak közötti verbális sértegetés, tettleges erőszak, egymás fizikai bántalmazása sem a munkahelyen, sem azon kívül nem volt elfogadott. A munkáltató a perbeli esetet követően is az abban résztvevő mindkét féllel szemben azonos elbírálást alkalmazott, mindkettőjük jogviszonyát megszüntette.
[61] Alaptalanul sérelmezte a felperes az Mt. 7. §-ának megsértését azzal összefüggésben, hogy a bíróságok egyes bizonyítási indítványait elutasították. A bíróságok a szükséges körben lefolytatták a bizonyítást, és azt is megindokolták (Pp. 221. §), hogy egyes bizonyítékok beszerzése elutasításának mi volt az oka. A felperes által hivatkozott joggal való visszaélés így alaptalan.
[62] Az eljáró bíróságok helytálló következtetésre jutottak, amikor azt fejtették ki, hogy a felperes az azonnali hatályú felmondás első okaként megfogalmazott magatartást megvalósította, munkatársát tettleg bántalmazta, fojtogatta, sörrel lelocsolta, ezen viselkedés pedig önmagában alapot teremtett a jogviszony megszüntetésére függetlenül attól, hogy a munkatársakban, illetve másokban, nem a munkáltató alkalmazásában álló, külső személyekben az milyen érzelmeket váltott ki, okozott-e esetükben félelmet. A felperes azon előadását, miszerint önvédelemből cselekedett, a rendelkezésre álló bizonyítékok egyike sem támasztotta alá.
[63] Nem sérült a felperesnek a Pp. 2. §-ában megfogalmazott tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy a bíróságok a szálloda személyzetét nem hallgatták ki. Önmagában nincs jelentősége annak, hogy a szálloda alkalmazottai az esetet hogyan értékelték, a munkatársak egymással szembeni elfogadhatatlan magatartását értékelte a munkáltató, amely olyan szintet ért el, hogy a rendőrség kihívásának lehetősége is felvetődött. Ezt Sz.Sz. 2016. június 16-ai levele is megerősítette.
[64] A felperes sérelmezte, hogy az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja és nem a b) pont lehetett volna a jogviszony-megszüntetés tényleges indoka, így a bizonyítási eljárás nem megfelelő körben zajlott. Erre nézve azonban álláspontját nem fejtette ki, nem jelölte meg konkrétan azokat a bizonyítási szabályokat, amelyek álláspontja szerint sérelmet szenvedtek.
[65] A felperes az Mt. 6. § (2) bekezdése sérelmét is panaszolta arra utalva, hogy elmaradt az etikai eljárás, meghallgatása formális volt, a munkáltató nem közölte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és megfosztotta az érdemi védekezés lehetőségétől. Ezen érvelés azonban nem volt alkalmas jogszabálysértés megállapítására, az eljárás során ugyanis a bíróságok a felperest meghallgatták, észrevételeit megtehette - ami meg is történt - az etikai eljárás lefolytatása pedig nem volt kötelező az alperesnél. Így a felperesnek nem sérült a felülvizsgálatban hivatkozott joga [Pp. 3. § (4) bekezdése].
[66] Az a körülmény, hogy Sz. Sz. - aki megpróbálta a dulakodó felperest és R. N.-t szétválasztani - szintén okozott esetlegesen fizikai sérülést, a felperes magatartásának kimentésére nem alkalmas, ezen munkatárs szándéka a verekedés megfékezése, nagyobb baj elkerülése volt.
[67] A felperes a Pp. 206. §-ának megsértését is állította. A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint - bírálják el, mérlegelve az egyes bizonyítékok közötti ellentét feloldásának lehetőségét [Pp. 206. § (1) bekezdés, a bizonyítékok szabad mérlegelése]. Az ítélet indokolásából világosan kiderült, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173., Mfv.I.10.300/2018/8.). Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során téves következtetésre nem jutottak, a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
[68] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[69] I. Az azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka, ha a munkavállaló munkatársát tettleg bántalmazza, fojtogatja, sörrel lelocsolja. Ez független attól, ha a cselekmény a munkatársakban, vagy más külsős személyekben milyen érzelmeket váltott ki, okozott-e náluk félelemérzetet.
[70] II. Az azonnali hatályú felmondást a tartalma szerint kell elbírálni attól függetlenül, hogy a fél abban a jogszabályhely melyik pontjára hivatkozik [2012. évi I. törvény 78. § (1) bekezdés a) és b) pont].
Záró rész
[71] A pervesztes felperes perköltség fizetési kötelezettségét a Pp. 79. § (2) bekezdése alapján a Kúria mellőzte.[72] A felperes felülvizsgálati eljárási illeték fizetésére köteles az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §-a szerint.
[73] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2019. január 30.
Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Gál Attila s. k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.130/2018.)