adozona.hu
BH 2007.12.425
BH 2007.12.425
A munkáltatónak - a rendkívüli felmondást teljes körűen alátámasztó tényekre vonatkozó - érdemi vizsgálata befejezését követően döntését haladéktalanul meg kell hoznia [Mt. 96. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az 1968-tól fennállt munkaviszonyában a felperes 2002. július 18-áig üzemigazgatóként dolgozott, majd az alperesnél végrehajtott átszervezést követően műszaki vezetői munkakört töltött be a D.-i Üzemigazgat...
BH 2007.12.425 A munkáltatónak - a rendkívüli felmondást teljes körűen alátámasztó tényekre vonatkozó - érdemi vizsgálata befejezését követően döntését haladéktalanul meg kell hoznia [Mt. 96. § (4) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az 1968-tól fennállt munkaviszonyában a felperes 2002. július 18-áig üzemigazgatóként dolgozott, majd az alperesnél végrehajtott átszervezést követően műszaki vezetői munkakört töltött be a D.-i Üzemigazgatóságnál. Az üzemigazgatóság területén 2002. I. félévében a leágazó vezetéket építő N. Kft. késedelmes teljesítése kapcsán az alperes vezetői vizsgálatot végeztek, és megállapították - egyebek mellett -, hogy a felperes nagyszámú dokumentáció esetében egy személyben végezte a műszaki átvételt és a használatbavétel engedélyezését, és az érintett dokumentációk is hiányosságokat tartalmaztak. N. L. üzemigazgató és K. Gy. operatív igazgató 2002. november 22-én írásbeli tájékoztatásra hívta fel a felperest, aminek november 27-én eleget tett. Az igazgatók további ellenőrzéseket követően 2003. január 8-ai feljegyzésben tájékoztatták a munkáltatói jogkör gyakorló elnök-vezérigazgatót, aki a 2003. január 10-én kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette.
Az indokolás nyolc pontban sorolta fel a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket. Ezek lényege szerint mintegy 140 dokumentált munka esetén a felperes egy személyben látta el a műszaki ellenőri feladatokat és ő volt a használatbavétel engedélyezője is, és ezáltal nem érvényesültek az ellenőrző mechanizmusok, több esetben hiányoztak az engedélyek, jegyzőkönyvek dátumait javították, ezeken kívül más dokumentációs hiányosságok is előfordultak.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az alperes nem késett el a rendkívüli felmondási jog gyakorlásával, mivel életszerű volt, hogy a felperesi igazoló jelentés ismeretében az alperes igazgatói a dokumentumokat újra felülvizsgálták.
A rendkívüli felmondás indokai tekintetében a munkaügyi bíróság igazságügyi műszaki szakértői véleményt szerzett be, a per adatait egybevetve vizsgálta az egyes indokokat, és megállapította a jelentős kötelezettségszegések tényét. Különösen hangsúlyozta, hogy a műszaki ellenőri és az engedélyezési tevékenység összevonása miatt nem volt megfelelő kontroll. Nem találta bizonyítottnak a társközművekkel való egyeztetési jegyzőkönyvek hiányára vonatkozó rendkívüli felmondási indokot.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2003. január 10-én kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Ennek megfelelően kötelezte tízhavi átlagkereset valamint 24 havi végkielégítés megfizetésére.
A másodfokú bíróság bizonyítottság hiányában mellőzte az elsőfokú ítéleti tényállásból a 2002. november 27-ét követően az igazgatók által végzett további ellenőrzésekre, valamint az arra vonatkozó megállapításokat, hogy ezen időpontot követően K. Gy. operatív igazgató telefonon bármilyen kapcsolatot kívánt a felperessel felvenni. Kiegészítette még a tényállást azzal, hogy N. L. új üzemigazgató részmunkáltatói jogokat gyakorolt, míg a munkaviszony megszüntetési jogkörrel a vezérigazgató rendelkezett.
A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy az érintett igazgatók a vizsgálatot 2002. november 22-éig lezárták, és a felperes 2002. november 27-ei válaszát követően vizsgálat már nem folyt. Ehhez képest a 2003. január 10-én kelt rendkívüli felmondást elkésettnek minősítette. Ezen túlmenően az indokokat illetően is a jogellenességre következtetett amiatt, hogy a felperesnek felrótt szabályszegések az aggálytalan műszaki szakértői véleményből megállapíthatóan a felperes munkaköréhez képest túlnyomórészt nem jelentősek és adminisztratív jellegűek voltak. Megjegyezte, hogy a munkaügyi bíróság nem adta indokát a szakértői megállapítások mellőzésének. Egyetértett továbbá azzal a felperesi érveléssel, mely szerint a műszaki ellenőri munkák végzésére a szükségesnél kisebb létszám miatt kényszerült a késedelmek csökkentése érdekében.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és "a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát", másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az igazságügyi műszaki szakértői vélemény nem tekinthető aggálytalannak, sőt a szakvélemény kiegészítése is szükségessé vált. A szakvélemény és a jogerős ítélet nem terjedt ki a műszaki ellenőrzés és a használatbavételi engedélyezés egy kézben összpontosítására vonatkozó kötelezettségszegésre, továbbá a felperesnek az adminisztratív kötelezettségeket is maradéktalanul be kellett volna tartania a szolgáltatás üzembiztonsága érdekében. Az alperes utalt még az ellenőrzések során elkövetett nagyszámú hibára, a több lépcsős ellenőrzés mellőzésére, a vezetékekre vonatkozó előírások megsértésével összefüggésben a potenciális veszélyhelyzetre. Két munkavállaló munkaszerződését csatolva cáfolta a műszaki ellenőri létszámhiánnyal kapcsolatos jogerős ítéleti megállapításokat. A joggyakorlási határidőt illetően a vizsgálati megállapítások újra ellenőrzése szükségességére, az elnök-vezérigazgató külföldi állampolgárságára, a 2002. év végi kötelező szabadságolásokra hivatkozott, és ezekkel összefüggésben sérelmezte egyes elsőfokú tényállási megállapítások mellőzését. Álláspontja szerint a mérlegelésnél a felperes hosszú munkaviszonyát és vezetői munkakörét az egyes hiányosságok súlya értékelésénél a másodfokú bírósággal ellentétben inkább a felperes terhére kellett volna értékelni, továbbá az átszervezés, ha fokozott terhet is jelentett, nem adott alapot az előírások megszegésére. Mindezek miatt a Pp. 206. § (1) bekezdés és a 221. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. § (4) bekezdése értelmében, ha a munkáltató a rendkívüli felmondási jogot a szubjektív határidőre vonatkozó szabályok megsértésével gyakorolta, az intézkedés jogellenes. A határidőben történt nyilatkozattétel bizonyítása a nyilatkozó felet terheli [Pp. 164. § (1) bekezdés]. A törvényben előírt joggyakorlási határidő jogvesztő, annak túllépése esetén kimentésnek nincs helye.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében elismerte, hogy a felperes tekintetében folyt vizsgálati megállapításokról "a munkáltatói jogkör gyakorlójának részére történt tájékoztatás elhúzódott". Az előbbiekből következően a jogvesztő határidőre vonatkozó kimentésre nem alkalmas a munkáltatói jogkör gyakorló külföldi lakhelyére, az ezzel összefüggő elérhetőségére, és a szabadságolásokra vonatkozó alperesi érvelés, mivel a munkáltatónak a működését, szervezetét, úgy kell megszerveznie, hogy a működés során a törvényben előírtak biztosíthatók legyenek.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak nem cáfolták eredményesen a joggyakorlási határidő tekintetében a másodfokú bíróság által figyelembe vett tényállást. Ebben a körben kirívóan okszerűtlen, logikailag ellentmondásos vagy iratellenes következtetés nem volt megállapítható, márpedig a felülvizsgálati eljárásban csupán ezek alapozhatják meg a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.
Az előbbiekből következően irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a vizsgálatot végző alperesi igazgatók a felperes perbeli tevékenységének vizsgálatát 2002. november 22-én befejezték, a vizsgálati megállapításokra a felperes 2002. november 27-én írásban észrevételt tett. A perbeli adatokból nem volt megalapozott következtetés levonható arra, hogy a 2003. január 10-én kelt rendkívüli felmondásig további érdemi vizsgálat folyt volna. Az alperes a befejezett vizsgálati megállapítások újra ellenőrzésének szükségességét, illetve a kötelezettségszegéseket illetően további lényeges adatok feltárását nem bizonyította. A másodfokú bíróság éppen az alátámasztó bizonyítékok hiánya miatt mellőzte az ezzel összefüggő elsőfokú ítéleti tényállás egyes megállapításait.
Az alperes ugyanakkor nem cáfolta a másodfokú bíróság megállapítását arról, mely szerint a vizsgálatot folytató igazgatók 2002. november 22-ei levelükben közölték a felperessel, hogy a legkésőbb november 27-ei válaszadását követően tájékoztatni fogják az elnök-vezérigazgatót, továbbá a rendkívüli felmondást előkészítő humánpolitikai igazgató a vizsgálati megállapításokat már 2002 novemberében megismerte.
Mindezek alapján okszerűen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes nem bizonyította az Mt. 96. § (4) bekezdésében előírt 15 napos szubjektív határidő betartását, ezért a rendkívüli felmondás jogellenes.
A joggyakorlási határidő elmulasztása miatt jogellenes rendkívüli felmondás tekintetében az indokok vizsgálata szükségtelen volt, ezért az erre vonatkozó első- és másodfokú ítéleti megállapításokat, továbbá az ezzel összefüggő felülvizsgálati érvelés vizsgálatát a Legfelsőbb Bíróság mellőzi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta arra is tekintettel, hogy az alperes az összegszerűséget nem támadta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.827/2006.)