adozona.hu
BH+ 2007.12.562
BH+ 2007.12.562
I. A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg, a köztisztviselői érdekegyeztetés keretében kötött megállapodás felmentési korlátozást nem állapíthat meg [Ktv. 17. §, 65/B. §]. II. A munkáltatói jogkör gyakorlója a létszámleépítés során a felsőbb döntés keretei között - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének betartásával - választhatja ki az érintett alkalmazottakat [Mt. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes hivatal IV. Illetményszámfejtési Osztályának vezetője volt. Az alperes 2003. november 13-án tájékoztatta a felperest, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat értelmében a hivatali szervezetben létszámcsökkentést kell végrehajtani, ezért a közszolgálati jogviszonyát 30 nap elteltével felmentéssel megszünteti. Az alperes a 2003. december 15-én közölt intézkedésével a Ktv. 15. § (2) bekezdés d) pontjára és 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a felperes közszolg...
BH+ 2007.12.562 I. A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg, a köztisztviselői érdekegyeztetés keretében kötött megállapodás felmentési korlátozást nem állapíthat meg [Ktv. 17. §, 65/B. §].
II. A munkáltatói jogkör gyakorlója a létszámleépítés során a felsőbb döntés keretei között - a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének betartásával - választhatja ki az érintett alkalmazottakat [Mt. 4. §].
A felperes az alperes hivatal IV. Illetményszámfejtési Osztályának vezetője volt. Az alperes 2003. november 13-án tájékoztatta a felperest, hogy az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozat értelmében a hivatali szervezetben létszámcsökkentést kell végrehajtani, ezért a közszolgálati jogviszonyát 30 nap elteltével felmentéssel megszünteti. Az alperes a 2003. december 15-én közölt intézkedésével a Ktv. 15. § (2) bekezdés d) pontjára és 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a felperes közszolgálati jogviszonyát felmentéssel megszüntette, amit a Kormány által elrendelt létszámcsökkentéssel indokolt. Tájékoztatta a felperest, hogy a csoportos létszámcsökkentés végrehajtása során a szakszervezeti szervek véleményét kikérte.A felperes keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és a továbbfoglalkoztatása mellőzésével elmaradt illetménye és egyéb járandósága, valamint 12 havi átlagkeresetének megfelelő átalánytérítés megfizetését kérte. Arra hivatkozva tartotta jogellenesnek a felmentést, hogy az nem tartalmazza világosan, miért nincs szükség a munkájára a továbbiakban; felmentési korlátozásba ütközik; a IV. Illetményszámfejtési Osztály nem szűnt meg; a felmentés a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik, a munkáltatói jogkört gyakorló igazgató és a közötte kialakult személyes ellentét miatt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, állította, hogy a Kormány által elrendelt létszámcsökkentés végrehajtása során a vonatkozó jogszabályokat mindenben betartotta.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes a perben sikerrel bizonyította, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat betartotta. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a felmentés indokának összefoglaló megjelölése - a perbeli esetben a Kormány által elrendelt létszámcsökkentésre való hivatkozás - a világos indokolás követelményének megfelel. Tényként állapította meg, hogy a felperes által vezetett IV. Illetményszámfejtési Osztály és annak vezetői státusza megszűnt, az osztály létszámát a megmaradt másik három osztály között szétosztották, és a felperes részére felajánlható üres álláshely nem volt. A bíróság nem találta rendeltetésellenes joggyakorlásnak, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a döntése során annak a vezetőnek a jogviszonyát szüntette meg, akiben mint vezetőben a bizalma megingott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel az ítélete indokolása azt hangsúlyozta, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntési jogkörébe tartozik a létszámleépítéssel érintett személyek kiválasztása. Nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kötelezően előírná, hogy a létszámleépítés végrehajtására intézkedési tervet kell készíteni, és a kiválasztás szempontjairól a köztisztviselőket tájékoztatni kell. A IV. Illetményszámfejtési Osztály megszűnését az alperes okiratokkal bizonyította, ennek ellenkezőjét a felperes a perben alaptalanul állította.
A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a módosított keresetének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Fenntartotta azt a perbeli álláspontját, hogy a kormányhatározat tartalmára való utalás nem felel meg a való és okszerű indokolás követelményének, és a munkavállalói érdekképviseleti szervvel történő egyeztetés során a létszámcsökkentéssel érintett köztisztviselők kiválasztására vonatkozó szabályt alperes megsértette [Ktv. 17. § (1) és (3) bekezdés, 17/B. § (2) bekezdés]. Véleménye szerint a felmentéskor felmentési védelem alatt állt a KÉT-ben kötött megállapodás értelmében. A Pp. 3. §-ának (3) bekezdése, a 221. § (1) bekezdése, és a 164. §-a, valamint Pp. 206. § (1) és (2) bekezdése megsértését panaszolta, mert a rendeltetésellenes joggyakorlás körében az elsőfokú bíróság a bizonyításra az alperest hívta fel, holott az ítélet indokolása szerint a felperest terhelte a rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyítása. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában a fellebbezés ezzel kapcsolatos részére nem tért ki. Az elsőfokú bíróság az igazgató bizalmának megrendülését szakmai okokkal indokolta, erre vonatkozó előadás azonban a perben nem hangzott el. Iratellenes a IV. Illetményszámfejtési Osztály megszüntetésének megállapítása is, mivel erre csak 2004-ben került sor.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1.A 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozatban elrendelt létszámcsökkentés az alperes közigazgatási szervet is érintette, és ennek során az engedélyezett 288 fő létszámot 10%-kal kellett csökkenteni, amely 29 fő létszámcsökkentést jelentett. A létszámcsökkentés a Ktv. 17/B. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra figyelemmel csoportos létszámcsökkentésnek minősült.
Az alperes a felperes felmentését a kormányhatározattal elrendelt létszámcsökkentéssel indokolta, amely - a felperes álláspontjával ellentétben - a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt felmentési oknak és a Ktv. 17. § (3) bekezdésében meghatározott világos, okszerű indokolás követelményének megfelel.
A létszámcsökkentés bizonyított voltát az nem érinti, hogy a IV. Illetményszámfejtési Osztály - a létszámcsökkentéssel szükségképpen együtt járó átszervezés során - a felmentés közlését követően szűnt meg.
2.Az alperes a perben bizonyította, hogy a csoportos létszámcsökkentés szabályait betartotta, azzal kapcsolatban a munkavállalói érdekképviseleti szerv véleményét kikérte, a felmentés közlését megelőzően a munkaügyi központot és a felperest tájékoztatta. A jogszabály az érdekképviseleti szerv véleményének kikérését illetően annak módjára és terjedelmére vonatkozóan előírást nem tartalmaz. A felmentés jogellenességének megállapítására az nem ad alapot, ha a közigazgatási szerv az érdekképviseleti szervvel nem dolgozott ki kiválasztási szempontokat, amennyiben az érdekképviseleti szerv véleményét a létszámcsökkentés végrehajtása során kikérte. A felmentés jogellenességét ugyanis a törvény a véleményt kikérés elmaradása esetére állapítja meg [Ktv. 17/B. § (6) bekezdés].
3.A közszolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének jogi feltételeit a törvény határozza meg [Ktv. 17. §, Ktv. 71. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 90. § (1)-(2) bekezdés]. A törvény keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója választhatja ki, hogy kinek a jogviszonyát szünteti meg. E tekintetben a Ktv. a munkaviszony megszüntetésénél irányadó felmondási korlátozásra vonatkozó szabályt [Mt. 89. § (7) bekezdés] nem rendeli alkalmazni.
A KÉT megállapodás jogi természetének megítélésénél a következőket kell figyelembe venni:
- a köztisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabályt csak törvény (Ktv.) és felhatalmazása alapján (Ktv. 80. §) alkotott jogszabály állapíthat meg,
- az Mt. szabályait csak a Ktv. 71. §-ában meghatározott körben kell alkalmazni,
- a szakszervezeteket a közszolgálati jogviszonyt illetően kollektív szerződés-kötési jog nem illeti meg (az Mt. 20. § és 30-41/A. §-a nem alkalmazható).
Ennek megfelelően a köztisztviselői érdekegyeztetésre vonatkozó szabályok a KÉT hatáskörét is úgy határozzák meg, hogy
- a közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben véleményezési jog illeti meg [Ktv. 65/B. § (2) bekezdés a) pont],
- a hatáskörébe tartozó ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult [Ktv. 65/B. § (3) bekezdés].
Az érdekegyeztető fórum megfelelő megállapodások kialakítása céljából működik [Ktv. 65/B. § (1) bekezdés]. E megállapodás - a fentiek figyelembevételével - kollektív szerződésnek, tehát a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabálynak nem minősül, ettől eltérő értelmezés a törvénnyel nyilvánvalóan ellentétes. Amennyiben a megállapodás valamely közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kérdés szabályozását érinti, a megállapodásban foglaltak érvényesítése érdekében az ahhoz szükséges jogalkotásra vonatkozó javaslattételben, annak kezdeményezésében, vállalásában lehet megállapodni. Ez utóbbit az érintett KÉT megállapodás nem tartalmazza. Ebből az következik, hogy a megállapodást kötő felek maguk sem kívánták az adott létszámcsökkentésre kiterjedően a felmentés szabályait módosítani, kiegészíteni.
Ezek szerint abból az általános elvből, hogy a Megállapodás az azt kötő feleket köti, a "munkáltatóra" kötelező, a felülvizsgálati kérelem a felmentési korlátozásra a törvénnyel ellentétesen következtetett.
4.A munkáltatói jogkör gyakorlója a létszámleépítés során a felsőbb döntés keretei között a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét betartva választhatja ki az érintett alkalmazottakat.
A felperes a perben a rendeltetésellenes joggyakorlást a vele közeli kapcsolatban lévő beosztottja fegyelmi eljárása során tanúsított magatartására, illetve emiatt az igazgató vele szemben tanúsított ellenszenvére hivatkozva állította. Az adott eset összes körülményeit mérlegelve a munkaügyi bíróság jogszabálysértés nélkül következtetett arra, hogy a felmentés nem ütközött az Mt. 4. §-ába.
A másodfokú bíróság az ítéletében részletesen kifejtette a rendeltetésellenes joggyakorlással összefüggő álláspontját, ezért a felülvizsgálati kérelem a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző eljárási jogszabálysértést alaptalanul állított.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően tartalmazza, hogy a rendeltetésellenes joggyakorlás bizonyítása a felperest terhelte. A bíróság az 1-II. sorszámú végzésében ugyancsak egyértelmű, a törvénynek megfelelő tájékoztatást adott, amikor felhívta a felperest a bizonyítékai előterjesztésére, és kitért arra, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmének bizonyítása a felperest terheli. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelem a Pp. 3. §-a, illetve 164. § (1) bekezdése megsértését alaptalanul panaszolta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértés hiányában a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.657/2006.)