adozona.hu
BH+ 2007.12.559
BH+ 2007.12.559
I. Ha a munkaköri feladatok olymértékben megváltoznak, hogy az a munkakör tartalmának megváltozását jelenti, ehhez a felek közös megegyezése szükséges [Mt. 82. § (1) bekezdés]. II. Egyoldalú kinevezés-módosítás esetén nem várható el a közalkalmazottól, hogy a jogellenes kinevezés szerinti munkát végezze, illetve annak végzésére készen álljon, ezért vétkes kötelezettségszegés terhére nem állapítható meg [Kjt. 45. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. szeptember 19-én benyújtott keresetében sérelmezte az alperes foglalkoztatási kötelezettségének megszegését, és kérte a munkakörének megfelelő foglalkoztatását. A későbbiek során hivatkozott az alperes egyoldalú kinevezés módosítására, majd kiterjesztette a keresetet a vele szemben hozott elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozat hatályon kívül helyezésére és az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alp...
BH+ 2007.12.559 I. Ha a munkaköri feladatok olymértékben megváltoznak, hogy az a munkakör tartalmának megváltozását jelenti, ehhez a felek közös megegyezése szükséges [Mt. 82. § (1) bekezdés].
II. Egyoldalú kinevezés-módosítás esetén nem várható el a közalkalmazottól, hogy a jogellenes kinevezés szerinti munkát végezze, illetve annak végzésére készen álljon, ezért vétkes kötelezettségszegés terhére nem állapítható meg [Kjt. 45. § (1) bekezdés].
A felperes a 2003. szeptember 19-én benyújtott keresetében sérelmezte az alperes foglalkoztatási kötelezettségének megszegését, és kérte a munkakörének megfelelő foglalkoztatását. A későbbiek során hivatkozott az alperes egyoldalú kinevezés módosítására, majd kiterjesztette a keresetet a vele szemben hozott elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozat hatályon kívül helyezésére és az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, fizessen meg a felperesnek 769 635 forint elmaradt illetményt és ezen összeg törvényes kamatát, valamint 24 000 forint ruhapénzt. A bíróság a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. augusztus 21-étől állt az alperes alkalmazásában tanító II. munkakörben. Az 1997. február 14-ei kinevezés és besorolás módosítás a munkakörét általános iskolai tanítói munkakörben határozta meg. A felperes a Budapesti Tanítóképző Főiskolán szerzett általános iskolai tanító diplomát, majd a Budapesti Művelődési Központ által szervezett képzésben népi játék és kismesterség szakoktató végzettséget is szerzett. Az alsó tagozatos tanítói munkakörében elsőtől negyedik osztályig minden tantárgyat teljes körűen tanított. A 2001/2002. tanévben indított I/A osztály osztályfőnöke volt, ebben az osztályban a többi tantárgy mellett kézműves tantárgyat is tanított, továbbá kézműves szakkört vezetett. A felperest 2003. szeptember 1-jén a tanévnyitó napján tájékoztatta az új igazgató arról, hogy a III/A. osztály tanítását elvette tőle. Ezt követően a felperes szeptember 2-ától 21 nap szabadság kiadását kérte, melynek letelte előtt szeptember 26-án munkára jelentkezett. Ez alkalommal az alperes igazgatója szóban arról tájékoztatta, hogy a kézműves tantárgy oktatása körében kívánja foglalkoztatni a felperest a továbbiakban. A felperes október 1-jén munkahelyén munkavégzésre nem jelent meg, jogi képviselője útján közölte, hogy az egyoldalú kinevezés-módosítást nem fogadja el, kérte eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását. Ezt követően a felek közötti levelezés során a felperes folyamatosan tiltakozott az egyoldalú kinevezés-módosítása ellen.
Felperes távolmaradása miatt az alperes fegyelmi eljárást indított a felperes ellen 2003. novemberében, amelyet formai hibák miatt megszüntetett. 2004. január 29-én újabb fegyelmi eljárást indított az alperes, amelynek eredményeként hozott határozat 2004. március 19-én a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, a munkahelyéről való igazolatlan távolmaradás, a rendelkezésre állási kötelezettség, illetve a munkavégzés megtagadása miatt.
A bíróság megállapította, hogy az alperes részéről egyoldalú kinevezés-módosítás történt, mivel 2003. szeptember 1-jétől kezdődően a felperest a tanítói munkakörtől eltérően kizárólag szakoktatói minőségében kívánta foglalkoztatni. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint mindkét fél jogsértő magatartást tanúsított, mert az utasítás jogszerű megtagadása nem mentette fel a felperest a rendelkezésre állási kötelezettség alól, és együttműködési kötelezettségének sem tett eleget. Ezért a bíróság a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése irányuló keresetet elutasította, mivel a rendelkezésre állási kötelezettség megszegésével a felperes szándékos mulasztást követett el, ami a fegyelmi határozat okszerű indokául szolgált.
A felperes a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és eredeti munkakörébe történő visszahelyezése, az alperes a kereset teljes egészében való elutasítása végett fellebbezett.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes 2003. szeptember 1. napján végrehajtott kinevezés módosítása jogellenes, továbbá, hatályon kívül helyezte a 2004. március 19-ei fegyelmi elbocsátást kimondó határozatot, és a felperest eredeti munkakörébe visszahelyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének a 2003. szeptember 1-jétől 2004. március 19-ig terjedő időre járó elmaradt illetmény megfizetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság helytállónak tartotta azt az ítéleti megállapítást, miszerint az alperes egyoldalú kinevezés-módosítást hajtott végre, amikor a felperest általános iskolai tanítói kinevezése ellenére szakoktatói munkakörben kívánta foglalkoztatni. Az egyoldalú kinevezés-módosítás következményeként nem volt elvárható a felperestől a rendelkezésre állási kötelezettség teljesítése, nem állapítható meg igazolatlan hiányzás a felperes részéről, őt munkavégzési kötelezettség nem terhelte. A másodfokú bíróság a sorozatosan indított fegyelmi eljárást az Mt. 4. §-ába ütközőnek minősítette, és a tudomásszerzéstől számított 30 napos határidőt sem tekintette betartottnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróságok tévesen értelmezték a tanítói és a szakoktatói munkakörre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, amely szerint a tanítói és a szakoktatói munkakör önálló munkakör, és a szakoktatói tevékenység nem értelmezhető alsó tagozatos oktatási feladatként. Minthogy az alperes a jövőre nézve a felperes tanítói munkakörbe tartozó szakképzettségének megfelelő feladat ellátását biztosította, ezért nem került sor jogellenes kinevezés módosításra. A felperes önkényesen maradt távol a munkahelyétől, ezért jogszerű volt a fegyelmi eljárás elrendelése. 2004. január 12-én ismét felhívta határidő megjelölésével a felperest megjelenési kötelezettségének teljesítésére, ennek elmulasztásához képest a fegyelmi eljárást a 30 napos határidőn belül indította meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályban tartását kérte annak helyes indokai alapján. A Legfelsőbb Bíróság eseti állásfoglalására is hivatkozott annak alátámasztásául, hogy egyoldalú munkaszerződés-módosítás esetében a munkavállalót nem terheli munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség sem. Arra is hivatkozott, hogy az alperesi magatartás az Mt. 4. §-ába ütközött.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a Budapesti Művelődési Központban szervezett felsőfokú népi játék- és kismesterség szakoktató-képzőben végzett tanulmányok alapján 1994. november 18-án szerzett oklevelet, amely felperest okleveles népi játék-, nyerges és szíjgyártó szakoktatónak nyilvánította. A 17/1990. (XII. 20.) MKM rendelet 1. számú mellékletének a 3/1993. (II. 2.) MKM rendelet 9. §-ával megállapított 34/B/f. pontja szerint a népi játék és kismesterség oktatói szakképesítés népi játék és kismesterség szakoktató munkakör betöltésére képesít.
Az előbbieket figyelembe véve megalapozott az a jogerős ítéleti következtetés, hogy az osztálytanító, illetve általános iskolai tanító munkakörbe kinevezett, és 1989. augusztus 22-től e munkakörben foglalkoztatott felperest az alperes egyoldalú kinevezés módosítással, nem átmeneti jelleggel más munkakörben utasította munkavégzésre 2003 szeptemberétől, amikor a továbbiakban kizárólag a szakoktatói képesítése alapján népi játék és kismesterség oktatásával kívánta foglalkoztatni.
Az alperes felülvizsgálati érvelése alapján is - miszerint a kézműves tantárgy oktatása is tanítói feladat - a kinevezés, illetve a munkakör egyoldalú módosítása lenne megállapítható, mivel egy kivételével az összes addigi tanítói munkakörbe tartozó feladat megvonása a munkaköri feladatok oly mértékű megváltoztatását jelentené, amely a munkakör tartalmát érinti, ezért az a másik fél hozzájárulása nélkül nem lehetséges. A munkakör tartalmának megváltoztatása - függetlenül az elnevezéstől - közös megegyezést igényel.
Az egyoldalú kinevezés-módosítás következményeként nem volt elvárható a felperestől, hogy a jogellenes kinevezés-módosítás szerinti munkát végezze, illetve annak végzésére készen álljon. Ezért terhére a fegyelmi elbocsátást megalapozó vétkes kötelezettségszegés, (igazolatlan hiányzás, munkavégzés megtagadása) nem volt megállapítható, ilyen kötelezettségszegésre az alperes alappal nem hivatkozhatott.
Folyamatos, ismétlődő kötelezettségszegés esetén a fegyelmi eljárás megindítására előírt egy hónapos határidőt az utolsó kötelezettségszegéstől való tudomásszerzéstől kell számítani. Az alperes a felperest ismételten felszólította 2004. január 12-én a munkahelyen történő megjelenésre, és ehhez képest annak elmulasztása miatt a törvényes határidőn belül indította meg az újabb fegyelmi eljárást. A jogerős részítélet indokolásának ezzel ellentétes, valamint a rendeltetésellenes joggyakorlásra vonatkozó megállapítását a Legfelsőbb Bíróság mellőzi. Ez a jogerős részítélet érdemben helyes döntését nem érinti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.494/2006.)