adozona.hu
BH 2007.11.381
BH 2007.11.381
A felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezés csak akkor alapos, ha a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható - A konkrét tényállástól függően kell elbírálni, hogy a felszámoló az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt-e el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. §, 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét az elsőfokú bíróság 2003. április 18-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította és elrendelte a felszámolását. Felszámolóként a H. Rt.-t jelölte ki. A felszámolási eljárás során a hitelezők a felszámoló több intézkedését sérelmezték, illetve mulasztásai miatt felmentését és új felszámoló kijelölését kérték. Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolót tisztsége alól felmentette, és a végzés jogerőre emelkedésének napjától kezdődő hatálly...
BH 2007.11.381 A felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezés csak akkor alapos, ha a súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható - A konkrét tényállástól függően kell elbírálni, hogy a felszámoló az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondosság követelményének megfelelően járt-e el [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. §, 54. §].
Az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét az elsőfokú bíróság 2003. április 18-án jogerőre emelkedett végzésével megállapította és elrendelte a felszámolását. Felszámolóként a H. Rt.-t jelölte ki. A felszámolási eljárás során a hitelezők a felszámoló több intézkedését sérelmezték, illetve mulasztásai miatt felmentését és új felszámoló kijelölését kérték. Az elsőfokú bíróság végzésével a felszámolót tisztsége alól felmentette, és a végzés jogerőre emelkedésének napjától kezdődő hatállyal felszámolóként a Cs. Kft.-t jelölte ki. A hitelezők által előterjesztett kifogásokat egyebekben elutasította. A felszámoló tevékenységét hivatalból vizsgálva megállapította, hogy a felszámoló a jelen eljárásra alkalmazandó Cstv. 46. § (2) bek., 46. § (6) bek., és 50. § (2) bekezdéseiben írt törvényi határidőknek nem tett eleget, e határidőket felróhatóan elmulasztotta. A nyitómérleg elkészítése, a hitelezői igények felülvizsgálata tekintetében nem fogadta el a felszámolónak azt a védekezését, hogy az iratok rendőrségi lefoglalása miatt nem tudott e kötelezettségeinek eleget tenni. Az ORFK Korrupcióellenes Osztályának a felszámolási iratok között 56. sorszám alatt elfekvő nyilatkozata alapján - amely azt tartalmazta, hogy a felszámoló egyetlen esetben sem kérte a rendőrhatóságtól az iratokba betekintés engedélyezését és másolat kiadását - arra a következtetésre jutott, hogy a felszámoló e kötelezettségeinek eleget tudott volna tenni. A rendőrhatóság a felszámoló részére bármikor biztosította volna az iratokba való betekintést, és az iratanyagról másolat kiadását. Ezen túl a megyei Közigazgatási Hivatal határozatának indokolásából kitűnően az elsőfokú hatóság a határozatában megállapította, hogy a felszámolás alatt álló adós, illetve a cég felszámolója birtoksértést követett el, amikor a P. Szálló Apartmanház bejáratait az általa megbízott őrző-védő céggel lezáratta, az apartmanokra, valamint a közös használatú ingatlanrészekre tulajdonnal rendelkező természetes és jogi személyek bejutását megakadályozta, a birtoklásukat és a használatot részükre megszüntette. A jövőbeni birtoksértő cselekményektől eltiltotta és kötelezte: az ingatlanba való szabad bejutást biztosítsa. E kötelezettségének csak részben tett eleget, amely miatt a hatóság a felszámolót 100 000 Ft végrehajtási bírsággal sújtotta. A felszámoló birtoksértő magatartása - az elsőfokú bíróság megítélése szerint - önmagában is okot ad a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésében írt felmentésére.Az elsőfokú bíróság végzésének a felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezése ellen a felszámoló élt fellebbezéssel, míg a kifogásoló hitelezők a konkrét kifogásaik elutasítása miatt fellebbezést nem terjesztettek elő.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét megváltoztatta és a felszámoló felmentésére, valamint az új felszámoló kijelölésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyetemlegesen kötelezte a hitelezőket a felszámoló részére 15 napon belül 17 000 Ft másodfokú eljárási költség megfizetésére is.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a felszámolás 2003. április 18-ai kezdő időponttal történő közzétételére a Cégközlöny 2003. május 15-én megjelent számában került sor. A felszámolóbiztos 2003. május 7-én levélben tájékoztatta az érdekelteket az addig megtett intézkedéseiről és annak indokairól. Az adós korábbi jogi képviselőjétől kapott információi és az általa áttanulmányozott iratok alapján arról tájékoztatta az érintetteket, hogy egyes hitelezők valótlan tulajdonosi pozíciókra hivatkozással birtokháborítást folytatnak az ingatlanban. A valós jogi állapot feltárásáig a vagyonvédelem keretében haladéktalanul intézkedett az ingatlan változatlan állapotban való megőrzéséről, a birtok megóvásáról, függetlenül attól, hogy a későbbiek során ki lesz az ingatlanrészek, illetve vagyontárgyak igazolt jogosultja. Utasította a gazdálkodó szervezet ügyvezetőjét a záróleltár, -mérleg, valamint szöveges beszámoló elkészítésére és a jogi dokumentáció átadására. Ebből megbízottjai útján 2003. május 9-én a hitelezőket szóban is tájékoztatta.
2003. június 11-én a felszámoló speciális szaktudást igénylő jogi tevékenység ellátása érdekében ügyvédi iroda megbízottként igénybevétele engedélyezését kérte, melyhez az elsőfokú bíróság 2003. június 16-án hozott 23. sorszámú végzésében hozzájárult.
A felszámoló 2003. augusztus 15-én tájékoztatta a felszámolási bíróságot, hogy az adós iratanyagát a rendőrhatóság lefoglalta, azt a felszámoló irodájából elszállította igazságügyi szakértői vizsgálat céljából. A nyomozó hatóság által lefoglalt iratok kiadása a felszámoló képviselője részére csak 2004. november 24-én történt meg. Az adós ügyvezetőjétől a felszámoló 2005. február 11-én kapta kézhez a 2003. április 17-ei fordulónappal készített tevékenységet lezáró mérleget és analitikát. Ezt követően megkezdte azok átvizsgálását, valamint a hitelezői igények felülvizsgálatát. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felszámoló pert indított dr. B. J. és 30 társa alperesek ellen annak megállapítása iránt, hogy a birtokvédelem tárgyában hozott közigazgatási határozat jogszabálysértő. E per tárgyalását a bíróság a szerződések érvényessége, valamint tulajdonjog megállapítása tárgyában indított per jogerős eldöntéséig felfüggesztette. A birtokháborítás tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálati szakba került, ezért jelenleg még nem lehet megál
lapítani, hogy a felszámoló a birtokháborítást elkövette-e.
Ennek hiányában felmentési okként ez a hivatkozás alaptalan.
Rámutatott arra, hogy a felszámoló a Számviteli törvény rendelkezései értelmében közbenső mérleget csupán a nyitómérleg adatai alapján, nyitómérleget pedig a tevékenységet záró mérleg adatai alapján készíthet. E mérlegek elkészítéséhez az eredeti főkönyvek és alapbizonylatok ismerete szükséges. A felszámoló 2005. február 11-éig nem volt ezeknek birtokában, így a mérlegkészítéssel kapcsolatos kötelezettségei "elmulasztásában" (helyesen: teljesítésében) akadályozva volt. Az ügyvezető tevékenységzáró mérlegkészítési kötelezettségének elmulasztása ezért nem a felszámoló terhére esik. A felszámoló az ügyvezetőt 2003. május 7-én a tájékoztató levelében nyomatékosan felhívta e körben kötelezettségei teljesítésére, melynek az iratok lefoglalásáig nevezett nem tett eleget.
Utalt arra, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 153. § (3) bekezdése értelmében iratlefoglalás esetén az irat birtokosának kérésére - ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti - a lefoglalt iratokról részére hiteles másolatot kell kiadni. A felszámolónak tehát a Be. iratbetekintési jogot nem biztosít. Az irat volt birtokosának - az adós ügyvezetőjének - lett volna törvényi lehetősége másolatot kérni, melyet a Be. szabályai szerint hiteles másolat formájában a nyomozó hatóság saját költségére lett volna köteles kiadni, feltéve, ha úgy ítéli meg, hogy ez a nyomozás érdekeit nem veszélyezteti. Erről a lehetőségről a nyomozó hatóság a becsatolt iratok szerint a felszámolót nem tájékoztatta, és olyan irat sem lelhető fel, amelyben a lefoglalt iratokba való betekintést felajánlaná. Ezzel szemben a volt ügyvezető másolatok kiadására irányuló igényét a nyomozó hatóság kifejezetten elutasította. A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy ezek az okirati bizonyítékok a felszámoló érvelését támasztják alá, ezért a másolatkérés elmulasztását nem találta a felszámoló terhére róhatónak. Ebből következően alaposnak találta a felszámolónak azt a védekezését, hogy a hitelezői igények felülvizsgálatában is akadályozva volt. A hitelezői igényeket ugyanis a tevékenységzáró mérlegben szerepeltetett kötelezettségek mértéke és az annak alapjául szolgáló könyvelési bizonylatok alapján tudta volna felülvizsgálni a felszámoló, ebben azonban 2005 februárjáig akadályozva volt. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen eljárásra alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. tv., az 1997. évi XXVII. tv., valamint a 2000. évi CXXXVII. törvényekkel módosított 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 27/A. §-ának (7) bekezdésében foglalt, a felszámoló felmentésére vonatkozó jogszabályi feltételek nem állnak fenn.
A jogerős végzés ellen a T. Rt. hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős másodfokú határozat hatályon kívül helyezését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, és helyette az elsőfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását. A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a tényállás megállapítása iratellenes, a másodfokú bíróság logikai ellentmondásokat tartalmazó mérlegelése kirívóan okszerűtlen, ezzel sérti a Cstv. 27/A. §-ának (6) bekezdését, 28. § (2) bekezdését, 31. § (1) bekezdését, 46. § (1) bekezdését, 46. § (6) bekezdését, 50. § (2) bekezdését, 51. § (1) bekezdését; azokat a jogszabály tartalmától és az egységes ítélkezési gyakorlattól eltérően értelmezte. Kérte a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta: a felszámolás kezdő időpontjától számított 45 napon belül kellett volna a felszámolás alatt álló Kft. ügyvezetőjének elkészítenie és átadnia a felszámolónak és az adóhatóságnak az adós tevékenységét záró leltárát, éves beszámolóját, adóbevallásait és az eredmény felosztása utáni zárómérleget. Ez a határidő pedig 2003. június 2-án, 22 nappal az adós iratainak első rendőrségi lefoglalása előtt járt le. Ez időpontig - véleménye szerint - a felszámoló semmilyen intézkedést nem tett annak érdekében, hogy ezt az ügyvezetőtől kikényszerítse. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a felszámolás elrendelésekor az adós cégnek két önálló képviseletre jogosult ügyvezetője is volt. A büntetőeljárás csak az egyik ügyvezető, F. F. ellen indult, ezért a másik ügyvezető a Cstv. 30. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített kötelezettségei teljesítésére kötelezhető lett volna. A felszámoló megfelelő intézkedése esetén a felszámolás kezdő időpontjától az iratok lefoglalásáig, 2003. június 2-áig nyitva álló időtartam alatt a zárómérleget elkészíthették volna. Ebből következően a felszámoló nem a Cstv. 54. §-ában foglalt tőle elvárható gondossággal járt el, amikor F. F. ügyvezető eredménytelen felhívását követően nem kereste meg a másik ügyvezetőt a tevékenységet lezáró mérleg elkészítése érdekében.
Hivatkozott arra, hogy a bűnjelek lefoglalásakor már kizárólag a felszámoló volt az adós cég képviseletében bármilyen jognyilatkozat megtételére feljogosítva, és vele szemben foganatosították az iratok lefoglalását is. Ehhez képest a felszámolónak kellett volna kérnie a nyomozó hatóságtól az iratokba való betekintést, illetőleg másolatok készítését. A másodfokú bíróság döntése ezért logikai ellentmondást tartalmaz. A felszámolónak a tevékenysége ellátásához nem a bűnjelként lefoglalt iratok kiadását, hanem azokról hiteles másolat készítését és kiadását kellett volna kérnie a nyomozó hatóságtól, amelyet elmulasztott. Amennyiben a felszámoló az adós cég ügyvezetőjének első mulasztását követően kéri az iratokról másolatok készítését és kiadását, úgy határidőben eleget tudott volna tenni a Cstv. 46. § (2) és (6) bekezdéseiben rögzített kötelezettségének oly módon, hogy először a másik ügyvezetőt kötelezi a tevékenységet lezáró mérleg elkészítésére, illetőleg ennek eredménytelensége esetén a Cstv. 33. § (2) bekezdése alapján - a bíróság hozzájárulásával - szakértőt kér fel mindezek elkészítésére, melyet követően elkészíthette volna a felszámolási nyitómérleget. Ezeknek az intézkedéseknek az elmaradása a felszámolónak felróható, ezért a felszámolót felmentő elsőfokú végzés a megalapozott. Megítélése szerint a felszámoló eddigi tevékenysége a jogszabályoknak nem felel meg, nem áttekinthető, nem megbízható és nem ellenőrizhető, nem felel meg a felszámolóval szemben megfogalmazott társadalmilag elvárt fokozott gondosság követelményeinek. Ezzel szemben a másodfokú bíróság kizárólag a felszámoló fellebbezésében foglaltakra alapítottan - kimenthetőnek tartotta a felszámoló mulasztásait és indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását és a hitelezőnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megtérítésére kötelezését kérte.
A jelen eljárásra alkalmazandó Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát az ügy érdemi elbírálásra kiható jogszabálysértés esetén lehet kérni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, mert végzés elleni felülvizsgálati kérelem esetén tárgyalás tartása nem kérhető és a bíróság sem tartotta szükségesnek annak tárgyaláson való elbírálását.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a jogerős végzés nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.
A jogerős végzés helyesen indult ki a felszámolót a Cstv. 54. §-a alapján terhelő, tőle elvárható gondosság követelményéből, továbbá abból, hogy a bíróságnak azt kell vizsgálnia az adott ügyben, a konkrét tényállás mellett, mi tekinthető a felszámolótól elvárható gondosságnak. E kötelezettségek figyelembevételével a felszámoló felmentése tárgyában hozott rendelkezés csak akkor lenne alapos, hogyha a súlyos, vagy ismétlődő jogszabálysértés a felszámoló terhére róható.
A másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felszámolót a jelen esetben a felmentését megalapozó súlyos mulasztás nem terheli. A felszámolás alá került adós gazdálkodó szervezetnek a vezetőit kellő időben - 2003. május 7-én - a Cstv. 31. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt kötelezettségeik teljesítésére felhívta, azonban az iratok lefoglalásáig e kötelezettségüknek nevezettek nem tettek eleget. A felhívás teljesítésére rendelkezésre álló törvényi határidő lejártától - 2003. május 15-étől számított 45 nap [Cstv. 31. § a) pont] - az iratok lefoglalásáig nem telt el olyan hosszú idő, amely alatt a felszámoló az ügyvezető helyett a bíróságtól beszerzett hozzájárulás alapján szakértővel az iratokat megvizsgáltathatta volna, és ily módon a gazdálkodó szervezet vezetői helyett a záróleltárt, éves beszámolót és mérleget elkészíthette volna. Ehhez képest nyilvánvalóan a hitelezői igények megvizsgálása sem történhetett meg korábban, mint ahogyan az iratok az adós ügyvezetői, illetőleg a felszámoló rendelkezésére álltak. Ennek időpontja pedig a másodfokú bíróság végzésében rögzített 2005. február 11-e volt.
Az adós iratait - a bejelentett hitelezői igények és azok mellékletei kivételével - nem a felszámolótól, hanem az adósnak attól az ügyvezetőjétől foglalták le, aki ellen büntetőeljárás indult. Helytállóan állapította meg a rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság, hogy a volt ügyvezető másolatok kiadására irányuló igényét a rendőrhatóság - nyilvánvalóan nyomozati érdekből - elutasította, a felszámolónak pedig a Be. idézett rendelkezései nem biztosítanak iratbetekintési jogot. Az ORFK Korrupcióellenes Osztályának 2005. február 21-én adott tájékoztatásából megállapítható, hogy az adós felszámolója több alkalommal írásban kérte az iratanyagok lefoglalásának megszüntetését - azzal a céllal, hogy a felszámolási eljárás mielőbbi lefolytatását elősegítse - azonban erre vonatkozó írásbeli kérelmei ellenére a rendőrhatóság őt nem tájékoztatta arról, hogy a lefoglalt iratanyagról másolat kiadását kérheti. Az iratanyag kiadására pedig a rendőrhatósági szakértői vizsgálatok befejezését követően került sor. Ilyen tényállás mellett nem jogszabálysértő a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a nagyszámú másolatkérés elmulasztását nem találta a felszámoló terhére róhatónak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.286/2006.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2013.2.74 I. A közbenső mérleg elbírálásához a felszámolónak azokat az iratokat kell becsatolni, melyek alátámasztják a mérlegadatokat. Ha a bíróság nem találja kielégítőnek a becsatolt iratokat, úgy hiánypótlásra kell felhívnia a felszámolót [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. §, 52. § (3) és (4) bek., 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (7) bek., Pp. 95. §]. II. A felszámoló felmentésének alapjául szolgáló határozat hatályon kívül helyezése esetén nincs helye a felszámolói tisztségbe való visszahelyezésnek [1991. évi X
BH+ 2014.2.81 A közbenső mérleg benyújtásának elmulasztása megalapozhatja a felszámoló felmentését [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. §].
