adozona.hu
BH+ 2014.2.81
BH+ 2014.2.81
A közbenső mérleg benyújtásának elmulasztása megalapozhatja a felszámoló felmentését [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. március 18-án indította meg, felszámolóként P. Kft.-t jelölve ki.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett első közbenső mérleget 2010. június 15-én kelt 11. sorszámú végzésével jóváhagyta, 2011. március 30-án felhívta a felszámolót újabb közbenső mérleg készítésére vagy az eljárás lezárására. A felszámoló 2011. április 26-án benyújtott beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy várhatóan 60 napon belül az eljárás befejezésére irá...
BH+ 2014.2.81 A közbenső mérleg benyújtásának elmulasztása megalapozhatja a felszámoló felmentését [1991. évi XLIX. tv. (továbbiakban: Cstv.) 27/A. §].
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2009. március 18-án indította meg, felszámolóként P. Kft.-t jelölve ki.Az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett első közbenső mérleget 2010. június 15-én kelt 11. sorszámú végzésével jóváhagyta, 2011. március 30-án felhívta a felszámolót újabb közbenső mérleg készítésére vagy az eljárás lezárására. A felszámoló 2011. április 26-án benyújtott beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy várhatóan 60 napon belül az eljárás befejezésére irányuló kérelmet fog benyújtani, addig az adós egyetlen vagyontárgyát, egy használt személygépjárművet értékesíteni kívánja pályázat útján, mely folyamatban van.
2011. szeptember 8-án az elsőfokú bíróság ismételten felhívta a felszámolót a záróanyag előterjesztésére, mert a korábban kért 60 napos határidő eltelt, s egyben figyelmeztette a felszámolót, hogy ha a befejezésnek akadálya van, azt közölni kell és ekkor új közbenső mérleget kell benyújtani. A felszámoló 2011. október 19-én benyújtott beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy az eljárást az egyszerűsített szabályok szerint kívánja befejezni, s az erről szóló tájékoztatót a hitelezők részére már postázta. Kérte a záró dokumentáció benyújtására további 30 napos határidő biztosítását.
Ezt követően az elsőfokú bíróság 2012. január 17-én kelt - a felszámoló által január 24-én átvett - 18. sorszámú végzésében hívta fel a felszámolót, hogy 30 napon belül adjon jelentést a felszámolás állásáról. Közölte azt is, hogy a második határidő-hosszabbításra irányuló kérelem benyújtása óta a felszámolótól nem érkezett semmilyen nyilatkozat, s felhívta a felszámoló figyelmét, hogy vagy be kell fejeznie az eljárást, vagy új közbenső mérleget kell beadnia, amennyiben 30 napon belül a felszámoló a kötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság kénytelen lesz őt felmenteni.
A felszámoló a végzésre nem tett bejelentést.
Az elsőfokú bíróság 2012. március 29-én kelt 19. sorszámú végzésével a felszámoló társaságot tisztségéből felmentette és intézkedett új felszámoló kijelölése iránt. A végzés indokolása szerint a felszámoló többszöri bírói felhívás ellenére sem teljesítette a közbenső mérleg [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (2) bekezdés], illetve a záróanyag benyújtásával kapcsolatos [Cstv. 52. § (2) bekezdés] kötelezettségeit, megsértve a hitelezők tájékoztatási kötelezettségét is, ami indokolja a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerinti felmentését.
A végzés ellen a felmentett felszámoló terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a felmentésére vonatkozó rendelkezés mellőzését kérte, s a záróanyagot is csatolta.
A fellebbezéssel egyidejűleg a 18. sorszámú végzésben megállapított 30 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett.
Az elsőfokú bíróság 27. sorszámú végzésével az igazolási kérelmet elutasította. A felmentett felszámoló fellebbezése alapján indult eljárásban a másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzését és a felszámoló felmentéséről rendelkező 19. sorszámú végzést is helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyesen határozott a felszámoló felmentéséről. Utalva a Cstv. 50. § (2) bekezdésében és a 27/A. § (7) bekezdésében foglaltakra megállapította, hogy önmagában a felszámoló egyedi jogszabálysértő magatartása a felmentését nem alapozza meg, erről a bíróságnak az eset összes körülményeit vizsgálva és mérlegelve kell döntenie. Ennek alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felszámoló jogszabálysértése - adott esetben a mulasztása - olyan súlyosnak minősül-e, amely a felmentését indokolttá teszi.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság három alkalommal szólította fel a felszámolót a jogszabályban előírt kötelezettségei teljesítésére, és az ehhez szükséges intézkedések megtételére. A felhívásokat a felszámoló átvette, s az első két felhívásra csak annyit nyilatkozott, hogy további időt kér kötelezettségei teljesítésére, ám ezek a határidők eredménytelenül teltek el, s a harmadik felhívásra nem is nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság ismételt felhívásai nem vezettek eredményre, a felszámolási záróanyagot a felszámoló csupán az első felhívás után 1 évvel, a felmentésről rendelkező végzés meghozatalát követően, 2012. április 16-án nyújtotta be.
A felszámoló tehát az elsőfokú bíróság ismételt felhívásai ellenére sem tett eleget a Cstv-ben előírt, a közbenső- és/vagy zárómérleg benyújtására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének. E súlyos, egyben ismétlődő jogszabálysértés pedig a felszámoló terhére róható, mert nem az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondossági követelményeknek megfelelően járt el, mulasztásának menthető indokát pedig - igazolási kérelme elutasítása okán - nem igazolta (BH 2007.381.). Az eljárás minél hamarabb történő befejezése az eljárásban résztvevő valamennyi fél közös érdeke, ezért a jelentés, illetve a szükséges záró okiratok benyújtásának egy éves késedelme kimeríti a súlyos, egyben ismétlődő jogszabálysértés fogalmát és megalapozza a felszámoló felmentését. Rámutatott arra, hogy a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése a felszámoló felmentésére vagylagosan határozza meg a feltételeket, s a konkrét eset összes körülményét helyesen mérlegelve állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogszabálysértő mulasztás olyan súlyú volt, amely a felszámoló felmentését indokolttá tette.
Nem fogadta el a felmentett felszámolónak azt a védekezését sem, hogy a jogszabályi változások miatt megnövekedett adminisztrációs teher miatt nem tudta betartani a jogszabály által előírt határidőt. Úgy ítélte meg, hogy már 2011 tavaszán időszerű volt a felszámolási eljárás befejezése, és ez csak a felszámoló terhére róható mulasztás miatt tolódott el egészen 2012. év első felére. Egyebekben pedig a felszámoló szervezetnek a munkaszervezetét, a munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit úgy kell kialakítania, hogy a tevékenységét a reá vonatkozó jogszabályi feltételeknek megfelelően tudja ellátni.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte egyesíteni jelen kérelmét az igazolási kérelem elutasítása miatti felülvizsgálati kérelme alapján indult eljáráshoz, s kérte, hogy az igazolási kérelmet méltányosan elbírálva annak adjon helyt a Kúria.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt, hogy az elsőfokú bíróságot az igazolási kérelem érdemi elbírálására, az annak történő helytadásra kötelezze a Kúria, mert a jelen eljárásban vizsgálandó végzés az ügy érdemére kihatóan eljárásjogi szempontból is jogsértő.
Harmadlagosan kérte az előterjesztett egyszerűsített zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat és záródokumentáció érdemi elbírálására kötelezni az elsőfokú bíróságot.
Állította a Cstv. 27/A. §-ának és - tartalmában - a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogerős végzésben alkalmazott szankció a felmentett felszámolóval szemben nem a fokozatosság elvének megfelelően került kiszabásra, az indokolatlanul eltúlzott súlyú, a törvény célrendszerével sem egyeztethető össze. Hangsúlyozta, hogy 1995 óta végez a társaság felszámolói tevékenységet ugyanazon tulajdonosi és szakértői körrel, és vele szemben soha nem került még sor felmentésre, és semmilyen más eljárás kezdeményezésére. A felszámoló ezért nem valósított meg "súlyos vagy ismétlődő" jogszabálysértést, ami a Cstv. 27/A. §-a szerint indokolttá tehetné a felmentését.
A felmentésre sem hitelezői kifogás, sem észrevétel, sem a felszámolás körébe eső - a késedelmen túli - jogszabálysértés nem adott okot, nem volt ismétlődő, ezért hitelezői érdeksérelemről nem lehet szó, sőt pontosan a felmentés eredményeként nem lehetett jogilag lezárni a már befejezett felszámolást.
Nem vitatta, hogy késedelembe esett a záróanyag benyújtásával, de védekezése szerint az eljárás lezárásával jogsérelmet, hátrányt, érdeksérelmet senkinek nem okozott, miután a hitelezőket korábban már kiértesítette a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő lezárásáról. Utalt arra is, hogy a hitelezői értesítéstől kezdődően a hitelezőknek lehetőséget kell biztosítani arra, az adós bárhol található vagyonáról információkat adjanak a felszámolónak. Nem róható a felszámoló terhére, hogy hosszabb időt biztosított a nyilatkozattételre. Miután a hitelezők ismerték az eljárás helyzetét, nincs szó az elsőfokú bíróság által hivatkozott tájékoztatási kötelezettség megsértéséről.
Az eljárásban volt elfogadott közbenső mérleg, és a hitelezőket is tájékoztatták az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányuló szándékról. A felszámoló ezért a tájékoztatási kötelezettségét teljesítette, az adós hitelezőinek nem csorbult semmilyen érdeke.
Álláspontja szerint ugyan lehetőség van a felszámoló felmentésére a Cstv. 27/A. § alapján, de a jogalkotói szándékkal ellentétes és a Cstv. 52. § (2) bekezdésével sem egyeztethető össze, hogy a bíróság a záróanyag benyújtása után mentse fel a felszámolót. Az elsőfokú bíróság ugyanis a 2012. április 10-én kézbesített végzésével mentette fel a felszámolót, ám az eljárás azóta is tart, az alkalmazott szankció tehát joghatás kiváltására nem volt alkalmas.
Rámutatott, hogy bár nem vitásan a felszámoló 2 hónapos késedelemmel nyújtotta be a záróanyagot, de a másodfokú bíróság a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerinti 8 munkanap helyett 8 hónap alatt hozta meg határozatát, mely súlyos eljárási jogszabálysértés. Különösen akkor, amikor a jogerős végzés a felszámoló terhére a határidők elmulasztását rótta fel. Érvelése szerint vagy az eljáró bíróság határidő túllépése is ugyanolyan súlyú jogszabálysértésként értékelendő, mint a felszámoló mulasztása, vagy ez utóbbi sem alapozza meg a felszámoló felmentését. Kiemelte, hogy a 2012. október 10-én hozott másodfokú végzést 2012. december 3-án kapta kézhez, tehát jóval több idő telt el már itt is, mint amennyit arra a Pp. 254. § (4) bekezdése lehetővé tenne. Ha a felszámoló mulasztását a másodfokú bíróság olyan súllyal értékelte, hogy az megalapozza a felmentés elrendelését, akkor a saját eljárása során meg kellett volna tartania a törvényi határidőket.
Előadta továbbá, hogy az eljárás során jelezte, az eljárás lezárását nem fogja időben segíteni a felszámoló felmentése és új felszámoló kijelölése, de az első- és másodfokú bíróságok éppen az eljárás időbeli elhúzódásával összefüggő mulasztást állították be a felmentés indokaként.
Kifejtette, hogy az igazolási kérelmét elutasító jogerős végzés és a jelen eljárásban vizsgált határozat szorosan összefügg, mert a felszámoló felmentésének indoka az igazolási kérelemmel kimenteni kért mulasztás.
Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított igazolási kérelemben a felszámoló állította, hogy megtartotta az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt.
Állította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság 2012 áprilisa óta folyamatos mulasztásban van, mert nem hozott semmilyen végzést a felszámoló által benyújtott záróanyaggal kapcsolatban, holott a záróanyag dátuma megelőzte a felmentésről hozott végzést, illetve annak jogerőre emelkedését.
Az eljárásban felülvizsgálati ellenkérelem nem érkezett.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az igazolási kérelmet elutasító végzést érdemi vizsgálat nélkül jogerősen elutasító végzés elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria 2013. március 19-én, végzésében hivatalból elutasította, mert ellene a Pp.</a> rendelkezései szerint nincs helye felülvizsgálatnak.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Elsődlegesen rögzíti, hogy az eljárásban a kérelem benyújtásakor, azaz a 2008-ban hatályos Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az igazolási kérelem alapján indult eljáráshoz való egyesítésre irányuló kérelem nem teljesíthető, mert annak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 149. § (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn. Az igazolási kérelmet elutasító jogerős végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, azt a Kúriának hivatalból el kellett utasítania. Ebből következően a Kúriának abból kellett kiindulnia, hogy a felszámoló késedelmesen teljesítette a kötelezettségét, s késedelmét nem tudta kimenteni.
A felszámoló a másodlagos kérelmében - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy nem állnak fenn a felmentésére okot adó körülmények.
A harmadlagos kérelme nem értelmezhető, mert a felülvizsgálni kért határozat nem foglalkozott a benyújtott záróanyag elbírálásával.
Összességében a felmentett felszámoló a felülvizsgálati kérelmeivel azt kívánta elérni, hogy a felmentését tartalmazó jogerős végzést a Kúria helyezze hatályon kívül, és a felmentett felszámoló fejezhesse be az eljárást.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. A (8) bekezdés szerint a bíróság határozata ellen a felszámoló fellebbezéssel élhet, amelyet a másodfokú bíróság soron kívül bírál el. A végzés jogerőre emelkedésével egyidejűleg a bíróság új felszámolót jelöl ki.
A felmentéssel, mint szankcióval kapcsolatban a Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy önmagában a felszámoló egyedi jogszabálysértő magatartása a felmentését nem alapozza meg, erről a bíróságnak az eset összes körülményeit vizsgálva és mérlegelve kell döntenie. Ennek alapján kell állást foglalnia abban, hogy a felszámoló jogszabálysértése - adott esetben a mulasztása - olyan súlyosnak minősül-e, amely a felmentését indokolttá teszi.
Nem vitásan a felszámoló a bíróság harmadszori felhívására nem válaszolt, s az azt megelőző felhívások esetén is újabb határidőket kért, melyeket nem tartott be. Előfordulhat, hogy a felszámoló nem tudja pontosan betartani a mérleg fordulónapjához képest az egy éves időtartamot a közbenső mérleg benyújtásához, mert esetleg éppen egy olyan ügyletet bonyolít le, amely érdemben befolyásolhatja a közbenső mérleg alapján a részleges vagyonfelosztási javaslatot. Az ilyen késedelmekről azonban a bíróságot, illetve a hitelezőket értesítenie kell, részletesen megindokolva a késedelem okát.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felszámolóval szemben valóban nem érkezett hitelezői kifogás. A bíróság azonban nem rendelkezett információval arról, hogy a felszámoló az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányuló szándékáról a hitelezőket valóban tájékoztatta-e, mert az erre vonatkozó bizonyítékokat a felszámoló csak az őt tisztségéből felmentő végzés meghozatala után nyújtotta be.
A Cstv. 27/A. § súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés esetén teszi lehetővé a felszámoló hivatalból történő felmentését. Ismétlődő jogszabálysértésről nem lehetett szó, mert a felszámoló mulasztása egy folyamat volt, azt többszörösen nem lehet értékelni. Ugyanakkor a jogszabálysértés súlyát - ahogyan azt a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette - a konkrét eset összes körülményét mérlegelve állapítja meg a bíróság. Annak felülvizsgálatára, hogy a jogerős végzésben a bíróság helyesen mérlegelte-e az adott körülményeket, nincs lehetőség, mert a Kúria csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül a jogerős ítéletet, felülmérlegelésnek helye nincs. A Pp. 206. § (1) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelmek esetében a Kúriának azt kell vizsgálnia, hogy a bíróság a jogerős határozatban a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak okszerű, a logika szabályainak megfelelő értékelésével, egybevetésével, a bizonyítékok összességében történő értékelésével állapította-e meg. A jelen ügyben nem állapítható meg, hogy e követelménnyel ellentétes lett volna a bíróság mérlegelése, ezért jogszabálysértés e tekintetben nem állapítható meg.
A felmentett felszámoló álláspontja szerint a jogalkotói szándékkal nem egyeztethető össze, hogy a záróanyag benyújtása után mentse fel őt a bíróság. A Kúria álláspontja szerint a felszámolás folyamatában, a felmentés időpontja tekintetében abból kell kiindulni, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséig, illetve egyes kérdésekben azt követően is eljárhat a felszámoló, tehát tisztsége ebben az időtartamban értelmezhető. A felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedése után kizárt a felszámoló felmentése, mert akkor már csak meghatározott feladatokat végezhet el a bíróság felhatalmazása alapján, és csak ezekben a kérdésekben rendelkezik korlátozott hatáskörrel, egyébként a felszámolói tisztsége már megszűnt [Cstv. 60. § (1) bekezdés]. A felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséig azonban - akár a másodfokú eljárás tartama alatt - nem kizárt a felszámoló felmentése.
A másodfokú bíróságnak a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt késedelmes döntésével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. §-a még nem tartalmazta a 8 napos határidőt, csak azt, hogy soron kívül kell a felszámolót felmentő határozatot elbírálni. Erre tekintettel nem minősíthető jogszabálysértő eljárásnak a végzés hosszabb időtartam után történt meghozatala. A "soron kívül" intézendő ügy elbírálásának időtartama nincs konkrétan meghatározva. A bíróság számára tartalmaz rendelkezést arra, hogy nem az érkezés sorrendjében, hanem - figyelemmel a más soron kívül elbírálandó ügyek érkezésének időpontjára - bírálja el a fellebbezést.
A bíróság esetleges mulasztása nem változtat azon a tényen, hogy a felszámoló nem nyújtott be közbenső mérleget (zárómérleget) a bíróság többszöri felhívására sem.
A felszámoló e jogszabálysértő tevékenységét nem menti az sem, hogy az eljárás azóta sincs befejezve.
Ezen túlmenően a bíróság a felmentett felszámoló által előterjesztett záróanyagot nem bírálhatja el, mert az előterjesztést megelőzően a felszámolót felmentette. Csak akkor van döntési helyzetben, ha az újonnan kinevezett felszámoló a korábban benyújtott iratokat magáénak ismeri el, vagy új záróanyagot nyújt be.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.070/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a V. Korlátolt Felelősségű Társaság "fa.' adós felszámolására irányuló, a Győri Törvényszéken 6.Fpk.08-08-00683 számon folyó felszámolási eljárásban a Győri Ítélőtábla Fpkf.II.25.831/2012/2. számú jogerős végzése ellen a dr. Csilléry Alexandra ügyvéd által képviselt P. Kft. felmentett felszámoló által 38. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság a 6.Fpk.08-08-000683 számú eljárásban 2009. március 18-án indította meg, felszámolóként P. Kft-t jelölve ki.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló által előterjesztett első közbenső mérleget 2010. június 15-én kelt 11. sorszámú végzésével jóváhagyta, 2011. március 30-án felhívta a felszámolót újabb közbenső mérleg készítésére vagy az eljárás lezárására. A felszámoló 2011. április 26-án benyújtott beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy várhatóan 60 napon belül az eljárás befejezésére irányuló kérelmet fog benyújtani, addig az adós egyetlen vagyontárgyát, egy használt személygépjárművet értékesíteni kívánja pályázat útján, mely folyamatban van.
2011. szeptember 8-án az elsőfokú bíróság ismételten felhívta a felszámolót a záróanyag előterjesztésére, mert a korábban kért 60 napos határidő eltelt, s egyben figyelmeztette a felszámolót, hogy ha a befejezésnek akadálya van, azt közölni kell és ekkor új közbenső mérleget kell benyújtani. A felszámoló 2011. október 19-én benyújtott beadványában tájékoztatta a bíróságot, hogy az eljárást az egyszerűsített szabályok szerint kívánja befejezni, s az erről szóló tájékoztatót a hitelezők részére már postázta. Kérte a záró dokumentáció benyújtására további 30 napos határidő biztosítását.
Ezt követően az elsőfokú bíróság 2012. január 17-én kelt - a felszámoló által január 24-én átvett - 18. sorszámú végzésében hívta fel a felszámolót, hogy 30 napon belül adjon jelentést a felszámolás állásáról. Közölte azt is, hogy a második határidő-hosszabbításra irányuló kérelem benyújtása óta a felszámolótól nem érkezett semmilyen nyilatkozat, s felhívta a felszámoló figyelmét, hogy vagy be kell fejeznie az eljárást, vagy új közbenső mérleget kell beadnia, amennyiben 30 napon belül a felszámoló a kötelezettségének nem tesz eleget, a bíróság kénytelen lesz őt felmenteni.
A felszámoló a végzésre nem tett bejelentést.
Az elsőfokú bíróság 2012. március 29-én kelt 19. sorszámú végzésével a felszámoló társaságot tisztségéből felmentette és intézkedett új felszámoló kijelölése iránt. A végzés indokolása szerint a felszámoló többszöri bírói felhívás ellenére sem teljesítette a közbenső mérleg [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (2) bekezdés], illetve a záróanyag benyújtásával kapcsolatos [Cstv. 52. § (2) bekezdés] kötelezettségeit, megsértve a hitelezők tájékoztatási kötelezettségét is, ami indokolja a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerinti felmentését.
A végzés ellen a felmentett felszámoló terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a felmentésére vonatkozó rendelkezés mellőzését kérte, s a záróanyagot is csatolta.
A fellebbezéssel egyidejűleg a 18. sorszámú végzésben megállapított 30 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett.
Az elsőfokú bíróság 27. sorszámú végzésével az igazolási kérelmet elutasította. A felmentett felszámoló fellebbezése alapján indult eljárásban a másodfokú bíróság Fpkf.II.25.701/2012/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzését és a felszámoló felmentéséről rendelkező 19. sorszámú végzést is helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helyesen határozott a felszámoló felmentéséről. Utalva a Cstv. 50. § (2) bekezdésében és a 27/A. § (7) bekezdésében foglaltakra megállapította, hogy önmagában a felszámoló egyedi jogszabálysértő magatartása a felmentését nem alapozza meg, erről a bíróságnak az eset összes körülményeit vizsgálva és mérlegelve kell döntenie. Ennek alapján kell állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felszámoló jogszabálysértése - adott esetben a mulasztása - olyan súlyosnak minősül-e, amely a felmentését indokolttá teszi.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság három alkalommal szólította fel a felszámolót a jogszabályban előírt kötelezettségei teljesítésére, és az ehhez szükséges intézkedések megtételére. A felhívásokat a felszámoló átvette, s az első két felhívásra csak annyit nyilatkozott, hogy további időt kér kötelezettségei teljesítésére, ám ezek a határidők eredménytelenül teltek el, s a harmadik felhívásra nem is nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság ismételt felhívásai nem vezettek eredményre, a felszámolási záróanyagot a felszámoló csupán az első felhívás után 1 évvel, a felmentésről rendelkező végzés meghozatalát követően, 2012. április 16-án nyújtotta be.
A felszámoló tehát az elsőfokú bíróság ismételt felhívásai ellenére sem tett eleget a Cstv-ben előírt, a közbenső- és/vagy zárómérleg benyújtására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének. E súlyos, egyben ismétlődő jogszabálysértés pedig a felszámoló terhére róható, mert nem az őt terhelő, az adott helyzetben tőle elvárható gondossági követelményeknek megfelelően járt el, mulasztásának menthető indokát pedig - igazolási kérelme elutasítása okán - nem igazolta (BH2007. 381.). Az eljárás minél hamarabb történő befejezése az eljárásban résztvevő valamennyi fél közös érdeke, ezért a jelentés, illetve a szükséges záró okiratok benyújtásának egy éves késedelme kimeríti a súlyos, egyben ismétlődő jogszabálysértés fogalmát és megalapozza a felszámoló felmentését. Rámutatott arra, hogy a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése a felszámoló felmentésére vagylagosan határozza meg a feltételeket, s a konkrét eset összes körülményét helyesen mérlegelve állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a jogszabálysértő mulasztás olyan súlyú volt, amely a felszámoló felmentését indokolttá tette.
Nem fogadta el a felmentett felszámolónak azt a védekezését sem, hogy a jogszabályi változások miatt megnövekedett adminisztrációs teher miatt nem tudta betartani a jogszabály által előírt határidőt. Úgy ítélte meg, hogy már 2011 tavaszán időszerű volt a felszámolási eljárás befejezése, és ez csak a felszámoló terhére róható mulasztás miatt tolódott el egészen 2012. év első felére. Egyebekben pedig a felszámoló szervezetnek a munkaszervezetét, a munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit úgy kell kialakítania, hogy a tevékenységét a reá vonatkozó jogszabályi feltételeknek megfelelően tudja ellátni.
A felmentett felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte egyesíteni jelen kérelmét az igazolási kérelem elutasítása miatti felülvizsgálati kérelme alapján indult eljáráshoz, s kérte, hogy az igazolási kérelmet méltányosan elbírálva annak adjon helyt a Kúria.
Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és azt, hogy az elsőfokú bíróságot az igazolási kérelem érdemi elbírálására, az annak történő helytadásra kötelezze a Kúria, mert a jelen eljárásban vizsgálandó végzés az ügy érdemére kihatóan eljárásjogi szempontból is jogsértő.
Harmadlagosan kérte az előterjesztett egyszerűsített zárómérleg, vagyonfelosztási javaslat és záródokumentáció érdemi elbírálására kötelezni az elsőfokú bíróságot.
Állította a Cstv. 27/A. §-ának és - tartalmában - a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a jogerős végzésben alkalmazott szankció a felmentett felszámolóval szemben nem a fokozatosság elvének megfelelően került kiszabásra, az indokolatlanul eltúlzott súlyú, a törvény célrendszerével sem egyeztethető össze. Hangsúlyozta, hogy 1995 óta végez a társaság felszámolói tevékenységet ugyanazon tulajdonosi és szakértői körrel, és vele szemben soha nem került még sor felmentésre, és semmilyen más eljárás kezdeményezésére. A felszámoló ezért nem valósított meg "súlyos vagy ismétlődő" jogszabálysértést, ami a Cstv. 27/A. §-a szerint indokolttá tehetné a felmentését.
A felmentésre sem hitelezői kifogás, sem észrevétel, sem a felszámolás körébe eső - a késedelmen túli - jogszabálysértés nem adott okot, nem volt ismétlődő, ezért hitelezői érdeksérelemről nem lehet szó, sőt pontosan a felmentés eredményeként nem lehetett jogilag lezárni a már befejezett felszámolást.
Nem vitatta, hogy késedelembe esett a záróanyag benyújtásával, de védekezése szerint az eljárás lezárásával jogsérelmet, hátrányt, érdeksérelmet nem okozott senkinek, mivel a hitelezőket korábban már kiértesítette a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő lezárásáról. Utalt arra is, hogy a hitelezői értesítéstől kezdődően a hitelezőknek lehetőséget kell biztosítani arra, az adós bárhol található vagyonáról információkat adjanak a felszámolónak. Nem róható a felszámoló terhére, hogy hosszabb időt biztosított a nyilatkozattételre. Miután a hitelezők ismerték az eljárás helyzetét, nincs szó az elsőfokú bíróság által hivatkozott tájékoztatási kötelezettség megsértéséről.
Az eljárásban volt elfogadott közbenső mérleg, és a hitelezőket is tájékoztatták az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányuló szándékról. A felszámoló ezért a tájékoztatási kötelezettségét teljesítette, az adós hitelezőinek nem csorbult semmilyen érdeke.
Álláspontja szerint ugyan lehetőség van a felszámoló felmentésére a Cstv. 27/A. § alapján, de a jogalkotói szándékkal ellentétes és a Cstv. 52. § (2) bekezdésével sem egyeztethető össze, hogy a bíróság a záróanyag benyújtása után mentse fel a felszámolót. Az elsőfokú bíróság ugyanis a 2012. április 10-én kézbesített végzésével mentette fel a felszámolót, ám az eljárás azóta is tart, az alkalmazott szankció tehát joghatás kiváltására nem volt alkalmas.
Rámutatott, hogy bár nem vitásan a felszámoló 2 hónapos késedelemmel nyújtotta be a záróanyagot, de a másodfokú bíróság a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerinti 8 munkanap helyett 8 hónap alatt hozta meg határozatát, mely súlyos eljárási jogszabálysértés. Különösen akkor, amikor a jogerős végzés a felszámoló terhére a határidők elmulasztását rótta fel. Érvelése szerint vagy az eljáró bíróság határidő túllépése is ugyanolyan súlyú jogszabálysértésként értékelendő, mint a felszámoló mulasztása, vagy ez utóbbi sem alapozza meg a felszámoló felmentését. Kiemelte, hogy a 2012. október 10-én hozott másodfokú végzést 2012. december 3-án kapta kézhez, tehát jóval több idő telt el már itt is, mint amennyit arra a Pp. 254. § (4) bekezdése lehetővé tenne. Ha a felszámoló mulasztását a másodfokú bíróság olyan súllyal értékelte, hogy az megalapozza a felmentés elrendelését, akkor a saját eljárása során meg kellett volna tartania a törvényi határidőket.
Előadta továbbá, hogy az eljárás során jelezte, az eljárás lezárását nem fogja időben segíteni a felszámoló felmentése és új felszámoló kijelölése, de az első- és másodfokú bíróságok éppen az eljárás időbeli elhúzódásával összefüggő mulasztást állították be a felmentés indokaként.
Kifejtette, hogy az igazolási kérelmét elutasító jogerős végzés és a jelen eljárásban vizsgált határozat szorosan összefügg, hiszen a felszámoló felmentésének indoka az igazolási kérelemmel kimenteni kért mulasztás.
Az érdemi vizsgálat nélkül elutasított igazolási kérelemben a felszámoló állította, hogy megtartotta az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőt.
Állította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság 2012 áprilisa óta folyamatos mulasztásban van, mert nem hozott semmilyen végzést a felszámoló által benyújtott záróanyaggal kapcsolatban, holott a záróanyag dátuma megelőzte a felmentésről hozott végzést, illetve annak jogerőre emelkedését.
Az eljárásban felülvizsgálati ellenkérelem nem érkezett.
A Kúria a tényállást kiegészíti azzal, hogy az Fpkf.II.25.701/2012/2. számú, az igazolási kérelmet elutasító végzést érdemi vizsgálat nélkül jogerősen elutasító végzés elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria Gfv.VII.30.071/2013/2. számú végzésében hivatalból elutasította 2013. március 19-én, mert ellene a Pp.</a> rendelkezései szerint nincs helye felülvizsgálatnak.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
Elsődlegesen rögzíti, hogy az eljárásban a kérelem benyújtásakor, azaz a 2008-ban hatályos Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az igazolási kérelem alapján indult eljáráshoz való egyesítésre irányuló kérelem nem teljesíthető, mert annak a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 149. § (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn. Az igazolási kérelmet elutasító jogerős végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak, azt a Kúriának hivatalból el kellett utasítania. Ebből következően a Kúriának abból kellett kiindulnia, hogy a felszámoló késedelmesen teljesítette a kötelezettségét, s késedelmét nem tudta kimenteni.
A felszámoló a másodlagos kérelmében - tartalmában - a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy nem állnak fenn a felmentésére okot adó körülmények.
A harmadlagos kérelme a felülvizsgálati kérelemben nem értelmezhető, mert a felülvizsgálni kért határozat nem foglalkozott a benyújtott záróanyag elbírálásával.
Összességében a felmentett felszámoló a felülvizsgálati kérelmeivel azt kívánta elérni, hogy a felmentését tartalmazó jogerős végzést a Kúria helyezze hatályon kívül, és a felmentett felszámoló fejezhesse be az eljárást.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint a bíróság a felszámolót hivatalból felmenti - erre irányuló kifogás hiányában is - ha az eljárás adataiból végzésében megállapítja, hogy a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat. A (8) bekezdés szerint a bíróság határozata ellen a felszámoló fellebbezéssel élhet, amelyet a másodfokú bíróság soron kívül bírál el. A végzés jogerőre emelkedésével egyidejűleg a bíróság új felszámolót jelöl ki.
A felmentéssel, mint szankcióval kapcsolatban a Kúria egyetért a másodfokú bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy önmagában a felszámoló egyedi jogszabálysértő magatartása a felmentését nem alapozza meg, erről a bíróságnak az eset összes körülményeit vizsgálva és mérlegelve kell döntenie. Ennek alapján kell állást foglalnia abban, hogy a felszámoló jogszabálysértése - adott esetben a mulasztása - olyan súlyosnak minősül-e, amely a felmentését indokolttá teszi.
Nem vitásan a felszámoló a bíróság harmadszori felhívására nem válaszolt, s az azt megelőző felhívások esetén is újabb határidőket kért, melyeket nem tartott be. Előfordulhat, hogy a felszámoló nem tudja pontosan betartani a mérleg fordulónapjához képest az egy éves időtartamot a közbenső mérleg benyújtásához, mert esetleg éppen egy olyan ügyletet bonyolít le, amely érdemben befolyásolhatja a közbenső mérleg alapján a részleges vagyonfelosztási javaslatot. Az ilyen késedelmekről azonban a bíróságot, illetve a hitelezőket értesítenie kell, részletesen megindokolva a késedelem okát.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan a felszámolóval szemben valóban nem érkezett hitelezői kifogás. A bíróság azonban nem rendelkezett információval arról, hogy a felszámoló az eljárás egyszerűsített módon történő befejezésére irányuló szándékáról a hitelezőket valóban tájékoztatta-e, mert az erre vonatkozó bizonyítékokat a felszámoló csak az őt tisztségéből felmentő végzés meghozatala után nyújtotta be.
A Cstv. 27/A. § súlyos vagy ismétlődő jogszabálysértés esetén teszi lehetővé a felszámoló hivatalból történő felmentését. Ismétlődő jogszabálysértésről nem lehetett szó, mert a felszámoló mulasztása egy folyamat volt, azt többszörösen nem lehet értékelni. Ugyanakkor a jogszabálysértés súlyát - ahogyan azt a másodfokú bíróság helytállóan kifejtette - a konkrét eset összes körülményét mérlegelve állapítja meg a bíróság. Annak felülvizsgálatára, hogy a jogerős végzésben a bíróság helyesen mérlegelte-e az adott körülményeket, nincs lehetőség, mert a Kúria csak jogszabálysértés esetén helyezheti hatályon kívül a jogerős ítéletet, felülmérlegelésnek helye nincs. A Pp. 206. § (1) bekezdésére alapított felülvizsgálati kérelmek esetében a Kúriának azt kell vizsgálnia, hogy a bíróság a jogerős határozatban a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak okszerű, a logika szabályainak megfelelő értékelésével, egybevetésével, a bizonyítékok összességében történő értékelésével állapította-e meg. A jelen ügyben nem állapítható meg, hogy e követelménnyel ellentétes lett volna a bíróság mérlegelése, ezért jogszabálysértés e tekintetben nem állapítható meg.
A felmentett felszámoló álláspontja szerint a jogalkotói szándékkal nem egyeztethető össze, hogy a záróanyag benyújtása után mentse fel őt a bíróság. A Kúria álláspontja szerint a felszámolás folyamatában, a felmentés időpontja tekintetében abból kell kiindulni, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséig, illetve egyes kérdésekben azt követően is eljárhat a felszámoló, tehát tisztsége ebben az időtartamban értelmezhető. A felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedése után kizárt a felszámoló felmentése, mert akkor már csak meghatározott feladatokat végezhet el a bíróság felhatalmazása alapján, és csak ezekben a kérdésekben rendelkezik korlátozott hatáskörrel, egyébként a felszámolói tisztsége már megszűnt [Cstv. 60. § (1) bekezdés]. A felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséig azonban - akár a másodfokú eljárás tartama alatt - nem kizárt a felszámoló felmentése.
A másodfokú bíróságnak a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt késedelmes döntésével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 27/A. §-a még nem tartalmazta a 8 napos határidőt, csak azt, hogy soron kívül kell a felszámolót felmentő határozatot elbírálni. Erre tekintettel nem minősíthető jogszabálysértő eljárásnak a végzés hosszabb időtartam után történt meghozatala. A "soron kívül" intézendő ügy elbírálásának időtartama nincs konkrétan meghatározva. A bíróság számára tartalmaz rendelkezést arra, hogy nem az érkezés sorrendjében, hanem - figyelemmel a más soron kívül elbírálandó ügyek érkezésének időpontjára - bírálja el a fellebbezést.
A bíróság esetleges mulasztása nem változtat azon a tényen, hogy a felszámoló nem nyújtott be közbenső mérleget (zárómérleget) a bíróság többszöri felhívására sem.
A felszámoló e jogszabálysértő tevékenységét nem menti az sem, hogy az eljárás azóta sincs befejezve.
Ezen túlmenően a bíróság a felmentett felszámoló által előterjesztett záróanyagot nem bírálhatja el, mert az előterjesztést megelőzően a felszámolót felmentette. Csak akkor van döntési helyzetben, ha az újonnan kinevezett felszámoló a korábban benyújtott iratokat magáénak ismeri el, vagy új záróanyagot nyújt be.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta. Az eljárásban az újonnan kijelölt felszámoló nem tett nyilatkozatot, ezért részére a Kúria nem állapított meg költséget. A felmentett felszámoló a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján maga viseli költségeit.
Budapest, 2013. szeptember 17.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.070/2013.)