adozona.hu
BH+ 2007.11.518
BH+ 2007.11.518
A foglalkoztató munkavédelmi szabályszegése esetén a munkabaleset következtében felmerült igazoltan egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítési kötelezettsége fennáll [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §, 1993. évi XCIII. tv. 28. §, 32/1994. (XI. 10.) IKM r.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - mint magánvállalkozó - alkalmazásában állt 2003. november 17. napjától kezdődően segédmunkásként S. M..
A felperes vállalkozói szerződést kötött Sz. M.-val, Sz. E.-vel és Sz. L.-sal, mint megrendelőkkel.
A vállalkozói szerződés 8. pontja értelmében a munkahelyi élet- és vagyonbiztonság megóvására, a munkavédelmi előírások betartására a vállalkozó köteles, a munkaterület átadása után.
S. M. munkavállaló 2003. november 19. napján balesetet szenvedett, amikoris 4 méter magasból l...
BH+ 2007.11.518 A foglalkoztató munkavédelmi szabályszegése esetén a munkabaleset következtében felmerült igazoltan egészségbiztosítási ellátások költségének megtérítési kötelezettsége fennáll [1997. évi LXXXIII. tv. 67. §, 1993. évi XCIII. tv. 28. §, 32/1994. (XI. 10.) IKM r.]
A felperes - mint magánvállalkozó - alkalmazásában állt 2003. november 17. napjától kezdődően segédmunkásként S. M..A felperes vállalkozói szerződést kötött Sz. M.-val, Sz. E.-vel és Sz. L.-sal, mint megrendelőkkel.
A vállalkozói szerződés 8. pontja értelmében a munkahelyi élet- és vagyonbiztonság megóvására, a munkavédelmi előírások betartására a vállalkozó köteles, a munkaterület átadása után.
S. M. munkavállaló 2003. november 19. napján balesetet szenvedett, amikoris 4 méter magasból leesett, agyrázkódás, zúzott fejseb, jobboldali csuklótörés, testszerte zúzódások miatti diagnózissal került kórházba.
A radius-törés - mely darabos volt - a gipszrögzítésben elmozdult, és erre tekintettel dróttűzéssel a csont tengelyét helyreállították.
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége K. Z. felperest - mint munkáltatót - 200 000 Ft munkavédelmi bírsággal sújtotta.
Az alperes a 2004. április 5. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest S. M. biztosított balesetével kapcsolatban egészségbiztosítási ellátási költség címén a 2003. november 19-től 2004. február 1-jéig felmerült időszakra vonatkozóan 426 642 Ft baleseti ellátási költség megfizetésére kötelezte a felperest, annak kamatával együtt.
A felperes keresetében a fizetési meghagyás felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, arra hivatkozással, hogy a létra a megrendelőé volt, ezért nem állt módjában biztosítani a megfelelő védelmet.
Másodlagosan a baleseti ellátási költségek mérséklését kérte, arra hivatkozással, hogy a sérült orvosi gyógykezelése nem volt szakszerű.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 67. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Ítélete tényállása alapjául elfogadta az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége közigazgatási iratait, amelyek között fellelhető volt a vállalkozási szerződés; amely tartalmazta, hogy a felperes volt köteles a munkahelyi élet- és vagyonbiztonság megóvására, a munkavédelmi előírások betartására.
A munkavédelmi felügyelőség határozatából azt is megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes a leesés elleni védelmet nem biztosította, megszegte az építőipari kivitelezési biztonsági szabályzat több rendelkezését. Ezen túlmenően a baleset bekövetkezésének napján, 2003. november 19-én 16 órától kezdődően a szabálytalanságok megszüntetéséig az építőipari kivitelezési tevékenység felfüggesztésére is sor került.
A rendelkezésre állt iratokból azt is megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes maga is elismerte, hogy a baleset napján a munkavállalók részére védősisakot nem biztosított, valamint azt is, hogy korlát a leesés ellen nem volt.
Nem fogadta el a munkaügyi bíróság a felperes arra való hivatkozását, hogy a megrendelőé volt a létra, mivel a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 26. § (1) bekezdése alapján olyan munkahelyen, ahol be-, vagy leesési veszély van, vagy a munkavállalót és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat leeső tárgyak veszélyeztetik, elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 102. § (2) bekezdése alapján kifejtette a munkaügyi bíróság, hogy a munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.
Hivatkozott a megyei munkaügyi bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség közigazgatási perekben is érvényesülő alapelvére, valamint a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma 34. számú állásfoglalására, és hangsúlyozta, hogy az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta felül.
A felperes kereseti kérelmében nem arra hivatkozott, hogy a baleset bekövetkezésében maga a sérült is közrehatott, hanem arra, hogy a felelősség nem őt terheli, mivel a létra a megrendelőé volt.
Utalt a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalásában foglaltakra is. Megállapította, hogy a perbeli ügyben nem alkalmazható a kármegosztás, mert az kizárólag az Ebtv. 68. §-a teszi lehetővé, amely viszont azt szabályozza, hogy a megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható; ez viszont nem alkalmazható az Ebtv. 67. §-a alapján.
Nem találta megalapozottnak a munkaügyi bíróság a felperes arra való hivatkozását, hogy a sérült kezelése nem szakszerűen történt, és ez az ellátás időtartamát befolyásolta, így értelemszerűen a baleseti ellátási költségekre is kihatással volt. E vonatkozásban széleskörű bizonyítást folytatott le a bíróság: beszerezte a Igazságügyi Szakértői Intézet szakvéleményét, majd az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvéleményét.
Ezen véleményekből megállapítható volt, hogy a sérült ellátása, kezelése a szakma szabályainak megfelelően történt; szakmai szabályszegés, mulasztás vagy gondatlanság nem történt, a gyógyító orvosok kellő gondossággal jártak el.
A Pp. 124. §-ára utalással megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a sérült ellátása nem az orvosi szakma szabályainak megfelelően történt volna.
Vizsgálta a munkaügyi bíróság e körben azt is, hogy a gyógyulási időtartamra és a kezelésekre kihatással volt-e a sérült természetes megbetegedése. E vonatkozásban is elfogadta az Egészségügyi Tudományos Tanács felülvizsgálati véleményét, amely tartalmazza, hogy a beteg természetes, sorsszerű megbetegedései a gyógykezelést érdemben nem változtatták meg, természetes kísérőbetegségei a törés gyógytartamát nem befolyásolták.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a megyei munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 213. § (1) bekezdésében, 335/A. § (1) bekezdésében, 164. §-ában és 3. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Kifejtette, hogy a perbeli baleset a fizetési meghagyásban rögzítettekkel ellentétben nem a létra szabálytalanul rövid volta, illetve nem a rögzítés hiányából eredő eldőlése miatt következett be. Véleménye szerint a baleset bekövetkeztében annak nincs jelentősége, hogy a leesés elleni védelem az adott esetben általánosan nem volt biztosítva.
Előadta, hogy - a sérült által is megerősítettek szerint - a baleset a tetőről való lejövetelkor történt, tehát nem egyszerű leeséséről volt szó, hanem arról, hogy a sérült nagy valószínűséggel rosszul mérte fel a létra helyét, és a létra mellé lépett. Állította, hogy az adott esetben bármiféle leesés elleni védelem mellett sem lett volna elkerülhető a baleset; az épület teraszrészén teljes körű védőháló, védőkorlát felszerelésének elvárása nem volt célszerű, illetve életszerű.
Előadta azt is, hogy a sérült természetes kóroki betegségeiről, ezen egészségügyi problémáknak a baleset bekövetkeztével való esetleges összefüggéséről a felperesnek nem volt tudomása a kereset benyújtásakor, kereseti kérelmét az akkori ismeretei alapján terjesztette elő.
A felperes véleménye szerint megalapozatlanul hivatkozik a munkaügyi bíróság jogerős ítéletében arra, hogy a felperes által jelzettek perbeli vizsgálata a keresetváltoztatás tilalma miatt nem volt lehetséges. Ezen túlmenően pedig helytelenül értelmezte a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalását is, mert az abban foglaltakból nem következik az, hogy a per folyamán felmerülő - a kereseti kérelemmel összefüggő - új körülményekre nem lehet hivatkozni.
Utalt arra is, hogy a felperes nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a keresetlevélben megjelölt hatályon kívül helyezési indok vizsgálatát - nevezetesen azt, hogy a létra nem a felperes tulajdonát képezte - a bíróság mellőzze. Állította: az a körülmény, hogy a kereset benyújtása után ismertté vált információk alapján a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésével kapcsolatos indokait a felperes az eredeti keresetlevélben foglaltakhoz képest kiegészíteni kívánta, nem minősíthető keresetváltoztatásnak. Így a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértő az ítélet, mert a döntés nem terjed ki a perben érvényesített valamennyi - azaz a kiegészített, teljes - kereseti kérelemre.
A felperesi álláspont szerint megalapozatlan a jogerős ítélet amiatt, hogy a munkaügyi bíróság mellőzte annak érdemi bizonyítását, hogy a baleset bekövetkezte és a sérült munkáltatója terhére megállapított munkavédelmi szabálytalanságok között okozati összefüggés van.
A munkaügyi bíróság annak ellenére alapította ítéletét a munkaügyi főfelügyelőség határozatára, hogy a bizonyítási eljárás során olyan körülmények és adatok merültek fel, amelyek a határozat alapjául szolgáló tényállást nem támasztják alá, helyenként azzal ellentmondásosak.
Másodsorban az összegszerűség vonatkozásában arra hivatkozott a felperes, hogy a Pp. 335/A. § (1) bekezdésében és 164. §-ában foglaltak helytelen alkalmazása miatt jogszabálysértő a munkaügyi bíróság eljárása, és ugyancsak az ítélet megalapozatlanságát eredményezte az, hogy a bíróság a felperesi indítványok ellenére nem tisztázta megfelelően a fizetési meghagyásban érvényesített követelés összegszerűségét.
Az alperes nem bizonyította, hogy a fizetési meghagyásban érvényesített követelés összege teljes egészében a baleseti eredetű sérülésekkel kapcsolatos.
A bíróság indokolatlanul mellőzte az alperes arra vonatkozó kötelezését, hogy a fekvőbeteg-ellátás költségeit szolgáltatás-nemenként részletezze. Ebben a vonatkozásban a bizonyítási teher az alperest terhelte.
Az összegszerűség megfelelő részletezésének hiányában nem állapítható meg az, hogy a felperes fizetési kötelezettsége a fizetési meghagyás szerinti összegben jogos.
A Pp. 335/A. § (1) bekezdése alapján az összegszerűség vonatkozásában a felperes kérelmének érdemi elbírálását a keresetváltoztatás tilalma sem korlátozta.
Harmadsorban eljárási szempontból kifogásolta a felperes a Pp. 3. § (2) bekezdésének sérelmét, és arra hivatkozott, hogy megalapozatlanság miatt jogszabálysértőnek minősül a bíróság ítélete abban az esetben is, ha a felperes új körülményekre való hivatkozása keresetváltoztatásnak minősül.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
Az alperes az Ebtv. 67. § (1) bekezdésére alapítottan bocsátotta ki a felülvizsgált fizetési meghagyást a felperessel szemben.
Helyesen hivatkozott a megyei munkaügyi bíróság e jogszabályi rendelkezés alkalmazása tekintetében a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalására. Ezen állásfoglalás kimondja, hogy a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt, vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.
Az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta meg, vagy az óvóintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán - ezzel okozati összefüggésben - baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy esetlegesen maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkezésében.
Abban az esetben azonban, ha a balesetelhárító, vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el, a munkáltatót e munkavállalónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében megtérítési kötelezettség nem terheli.
A perben rendelkezésre állt iratanyagból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes felelőssége a baleset bekövetkeztében - a fizetési meghagyásban megjelölt munkavédelmi szabályszegések és mulasztások miatt - fennállt. Ugyanakkor arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a balesetet kizárólag a sérült előírásellenes tevékenysége okozta volna.
Nem volt helytálló a felperesnek az ok-okozati összefüggés bizonyítottságának hiányára vonatkozó felülvizsgálati kérelembeli érvelése sem, mert a munkaügyi bíróság által vizsgált okirati bizonyítékok, tanúvallomások azt megfelelően igazolták.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte és mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat.
Ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást, vagy azt sérelmezi, hogy a bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának megsértésével állapította meg, a jogerős ítélet érintésének csak akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.
A Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálata - ha az nem iratellenes vagy logikátlan - nem lehet eredményes; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. A felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a munkaügyi bíróság eljárása megfelelt ezen követelményeknek, a bizonyítékok értékelésénél és mérlegelésénél a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el.
Minderre tekintettel megállapítható volt, hogy a felperes felelőssége a baleset bekövetkeztében fennállt, mint foglalkoztató a megtérítési kötelezettség alól - az Ebtv. 67. § (1) bekezdésének megfelelően - nem mentesülhet; így e körben a keresetváltoztatás - kiegészítés (valójában kiterjesztés) - további vizsgálatának a perben jelentősége nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fizetési meghagyás összegszerűsége tekintetében a munkaügyi bíróság alapos szakértői bizonyítási eljárást folytatott le, annak eredményét megfelelően értékelte.
Annak felülmérlegelésére - a fent kifejtettek miatt - a felülvizsgálati eljárás keretében jogszabályi lehetőség nem volt.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a szakvélemények egybehangzóan alátámasztották az egészségbiztosítási ellátások alperes által meghatározott összegszerűségének helytállóságát. Az egyes költségek ennél részletesebb kimunkálásának sem indokoltsága, sem szükségessége nem állt fenn.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. MfvK.IV.10.756/2006.)