adozona.hu
BH+ 2007.11.517
BH+ 2007.11.517
A munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározása orvos-szakérői kérdés [1952. évi III. tv. 180. §, 182. §, 1997. évi LXXXI. tv. 23. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2005. május 26. napján (ismételten) rokkantsági nyugdíjat igényelt az alperesnél.
Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottságának szakvéleménye szerint munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, ezért a törvényi feltételek hiánya miatt a felperes igényét az elsőfokú hatóság a 2005. november 21. napján kelt határozatával elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgató, a másodfokú orvosi bizottságnak az elsőfokúval egyező szakvéleményére fig...
BH+ 2007.11.517 A munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározása orvos-szakérői kérdés [1952. évi III. tv. 180. §, 182. §, 1997. évi LXXXI. tv. 23. §]
A felperes 2005. május 26. napján (ismételten) rokkantsági nyugdíjat igényelt az alperesnél.Az OEP Orvosszakértői Intézetének elsőfokú orvosi bizottságának szakvéleménye szerint munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, ezért a törvényi feltételek hiánya miatt a felperes igényét az elsőfokú hatóság a 2005. november 21. napján kelt határozatával elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgató, a másodfokú orvosi bizottságnak az elsőfokúval egyező szakvéleményére figyelemmel, az elsőfokú határozatot a 2006. január 10. napján kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát, és azok megváltoztatásával rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapítását kérte.
A megyei munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes bizonyítási indítványának megfelelően a perben igazságügyi orvos-szakértőt rendelt ki.
Az igazságügyi orvos-szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%, ez az állapota végleges, csak állapotrosszabbodás esetén indokolt felülvizsgálata.
A felperes a szakértői véleményt kifogásolta, háziorvosi nyilatkozatot csatolt, miszerint állapota rosszabb a szakértő által megállapítottnál. Emiatt a munkaügyi bíróság az igazságügyi orvos-szakértőt személyesen meghallgatta, aki előadta, hogy a felperes fizikai vizsgálata alapján tapasztaltakat összevetve a felperes által csatolt, és rendelkezésre bocsátott szakorvosi leletekkel állapította meg szakvéleményében, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%.
A felperes által csatolt újabb bizonyítékok semmilyen új adatot nem tartalmaznak, amely a szakértői véleményben foglaltakat megdöntené.
A megyei munkaügyi bíróság a szakértői véleményt aggálytalannak találta, és elfogadta ítélkezése alapjául.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 23. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította a megyei munkaügyi bíróság, hogy az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a törvényi feltételek hiánya miatt elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj iránti igényét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra utasítását, és újabb orvos-szakértői vélemény beszerzését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 182. § (3) bekezdését, 180. § (3) bekezdését és 182. § (2) bekezdését.
A Legfelsőbb Bíróság elvi határozataira is hivatkozott, álláspontja alátámasztásaként. Kifogásolta, hogy az igazságügyi orvos-szakértői vélemények közötti ellentmondást a munkaügyi bíróság nem oldotta fel, azt a bírói mérlegelés körébe vonta, újabb szakvélemény beszerzése nélkül.
Nem biztosított lehetőséget számára, hogy a tárgyaláson megjelent szakértőhöz kérdéseket intézzen a szakvélemény ellentmondásaival kapcsolatosan, így nem volt mód a szakértő indokolásának megismerésére, felülvéleményezésének indítványozására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a perben rendelkezésre állt iratanyag alapján megállapította, hogy a felperes már korábban is - 2004. szeptember 13. napján - terjesztett elő rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényt az alperesnél.
Az alperes ezen igényt is elutasította, tekintettel arra, hogy az orvosi bizottságok szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os.
A felperes ezen határozatokat keresettel támadta meg, a Munkaügyi Bíróság igazságügyi orvos-szakértői véleményt szerzett be a perben - dr. A. M. igazságügyi orvos-szakértő 2005. április 29. napján készített szakvéleményt a felperes munkaképesség-csökkenésével kapcsolatosan -, szintén 50%-os mértékben megállapítva azt, ezért a munkaügyi bíróság a 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ilyen előzmények után terjesztett elő a felperes 2005. május 26-án ismételten rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti igényt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei munkaügyi bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - megfelelő jogi következtetést vont le. A bizonyítási eljárást a Pp. szabályai szerint folytatta le, eljárási jogszabálysértés nem történt.
A felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét a közigazgatási eljárás során az első- és másodfokú orvosi bizottságok 50%-os mértékben állapították meg.
A perben kirendelt igazságügyi orvos-szakértő - dr. K. F. - szintén 50%-os mértékűnek értékelte a munkaképesség-csökkenést.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a korábbi, és a jelen perben beszerzett igazságügyi orvos-szakértői vélemények egymással nem vethetők össze, az azok közötti esetleges ellentmondás vizsgálata nem képezi a jelen per tárgyát; így ennek alapján a Pp. 182. § (3) bekezdésének sérelme nem állapítható meg. A két szakvélemény készítése között egy éves időeltolódás van. Az egyik a felperes 2005. áprilisi, a másik 2006. májusi egészségi állapotát, munkaképesség-csökkenését véleményezi.
A felperes abban az esetben hivatkozhatna a szakvélemény ellentmondásos voltára, ha a szakvélemény önmagával ellentétes megállapításokat tartalmazna.
Megjegyzi ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság, hogy mindkét perben beszerzett igazságügyi szakvélemény, a közigazgatási eljárás során beszerzett orvos-szakértői véleményekkel egyezően, 50%-os mértékben határozza meg a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét.
A perben rendelkezésre állt iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei munkaügyi bíróság a 2006. június 9. napján tartott tárgyalásra a felperest, és az igazságügyi orvos-szakértőt is megidézte. A szakértő a tárgyaláson megjelent, és a háziorvosi irat alapján sem változtatta meg a szakvéleményében foglaltakat.
A felperesnek a tárgyalásra szóló idézése szabályszerű volt, a tárgyaláson jogi képviselőjével képviseltette magát. Módjában lett volna tehát részt venni a tárgyaláson, amennyiben szükségesnek tartotta volna személyesen is, illetve a jelenlévő jogi képviselő útján kérhette volna a tárgyalás elhalasztását; erre azonban nem került sor.
Mindezek alapján nem helytálló a felperes azon felülvizsgálati kérelembeli hivatkozása, hogy a munkaügyi bíróság nem biztosított lehetőséget számára a szakértőhöz intézett kérdések tekintetében.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott EBH 2005. 1359. számú elvi határozat azt írja elő, hogy a munkaképesség-csökkenés mértékére vonatkozó - a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett - orvos-szakértői vélemények ellentmondásossága bírói mérlegeléssel nem oldható fel, az orvos-szakértői szakmai kérdésnek minősül.
A felperes egy korábbi perben beszerzett, és a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet alapját képező igazságügyi orvos-szakértői szakvélemények közötti ellentmondásra hivatkozott. Az elvi határozat azonban nem ezen esetkörre vonatkozik, egy korábbi, és egy újabb per alapját képező igazságügyi orvos-szakértői szakvélemények közötti esetleges ellentmondás esetén az elvi határozat alkalmazása nem releváns.
Az EBH 2002/790. számú elvi határozat I. pontja szerint lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság alkalmas módon nem biztosítja a félnek a szakvéleményre vonatkozó észrevétel előterjesztésének lehetőségét.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes részére a munkaügyi bíróság biztosította ezt a lehetőséget, eljárási szabálysértés nem történt.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben rendelkezésre állt valamennyi - az előzményi szakvéleményeket is ideértve - szakvélemény egybehangzó volt atekintetben, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértéke 50%-os, a rokkantság fokát nem éri el, és a felperes állapotának felülvizsgálata állapotrosszabbodás esetén szükséges; így ellentmondás azok között nem volt.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfvk.IV.10.782/2006.)