adozona.hu
BH+ 2007.11.515
BH+ 2007.11.515
Felmentés esetén a munkáltatót terhelő munkakör-felajánlási kötelezettség a helyettesítés céljából határozott időre szóló jogviszonyban betölthető munkakörre is vonatkozott [Ktv. 17. §-ának 2007. július 14-éig hatályos (4) bekezdése].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. szeptember 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, adóellenőr munkakörben. Az alperes, a felperes határozatlan idejű köztisztviselői jogviszonyát 2003. november 13-án kelt intézkedésével 2004. május 14. napjával megszüntette. A felmentés indokolása szerint az 1106/2003. (X. 31.) Korm. számú határozat alapján a közigazgatásban, így az alperes hivatal szervezetében is létszámcsökkentést kell végrehajtani. Az alperesnél a felperes képzettségének és besorolásának megfelelő másik ...
A felperes a munkáltatói intézkedés ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, melyben a munkáltatói intézkedés jogellenességének a megállapítását, eredeti munkakörébe történő visszahelyezését és elmaradt illetménye megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát és az alperest a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatásra, elmaradt munkabérként 728 744 forint megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint az alperes nem tett eleget a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 17. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének, mert az alperesnél volt olyan tartósan távollévő dolgozó által betöltött álláshely, melyet a felperesnek - határozott idejű közszolgálati jogviszony keretében - az alperes köteles lett volna felajánlani.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a marasztalási összeg felemelését kérte.
Az alperes fellebbezésében a felperes keresetének az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában nem volt olyan betöltetlen munkakör a közigazgatási szervnél, amelyet a felperesnek fel lehetett volna ajánlani.
A megyei bíróság részítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte a felperes eredeti munkakörébe történő visszahelyezését és megállapította, hogy a felperesnek az alperesnél fennállt közszolgálati jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor megszűnt. Az elmaradt illetményre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és ebben a körben, továbbá a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése alapján járó átlagkereset megállapítása céljából a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A részítélet indokolása szerint, az alperes a munkakör-felajánlási kötelezettségének nem tett eleget, így a felperes közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. A felperes a másodfokú eljárásban kereseti kérelmét megváltoztatva már nem kérte az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását, hanem a Ktv. 60. §-ának (4) bekezdése alapján 12 havi átlagkereset megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú bíróság részítéletének a hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének a megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartósan távollévő dolgozó álláshelyét már a felperes felmentésének közlése előtt be kívánta tölteni határozott idejű közszolgálati jogviszony keretében, így azt a munkakört a felperes részére nem ajánlhatta fel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte, annak indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálat során az érdemi döntés alapjául szolgáló ítéleti tényállás tekintetében jogszabálysértést megalapozó iratellenes, okszerűtlen következtetés nem volt megállapítható, így az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy az alperes közigazgatási szerv, a Ktv. 17. §-ának (4) bekezdése alapján köteles volt-e a felperesnek - ténylegesen üres álláshely hiányában - felajánlani a tartósan távollévő munkavállaló határozott idejű közszolgálati jogviszony keretében betölthető álláshelyét, illetőleg betölthető álláshelynek (munkakörnek) minősül-e az álláshely, ha a közigazgatási szerv már döntött arról a személyről, akivel az álláshelyet be kívánja tölteni, de a köztisztviselő kinevezése még az előzetes eljárások miatt (erkölcsi bizonyítvány beszerzése, nemzetbiztonsági ellenőrzés, stb.) nem történt meg.
Helytállóan hivatkoztak a perben eljárt bíróságok arra, hogy a munkáltatót a munkakör-felajánlási kötelezettség alól nem mentesíti, ha az adott munkakörre helyettesítés keretében határozott idejű jogviszony létesíthető, és bizonyítottan be kívánta tölteni a tartósan távollévő munkavállaló álláshelyét, határozott időre, helyettesítéssel.
Az így felajánlott munkakör esetén a köztisztviselő eldöntheti, hogy a korábbi határozatlan idejű közszolgálati jogviszonya helyett elfogadja-e a határozott idejű közszolgálati jogviszonyt, vagy inkább a közszolgálati jogviszonya megszüntetését kívánja.
A Ktv. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv engedélyezett álláshelyének a betöltése a kinevezés és annak elfogadása napján történik meg, ettől a naptól számít betöltöttnek a munkakör.
Az alperes a munkakör betöltésére az előkészítő intézkedéseket, tárgyalásokat 2003. novemberében kezdte meg (a kinevezett dolgozó erkölcsi bizonyítványa 2003. november 5-i keltezésű, azt november 12-én juttatta el az alpereshez, a dolgozó nemzetbiztonsági ellenőrzését az alperes kezdeményezte).
Az alperes a felperessel a felmentést 2003. november 13-án közölte, ezt követően 2003. december 1-jén került sor a tartósan távollévő köztisztviselő álláshelyére határozott idejű közszolgálati jogviszonyban az új köztisztviselő kinevezésére úgy, hogy az alperes által sem vitatottan ezt a munkakört a felperesnek nem ajánlotta fel.
A kifejtettekre tekintettel a perben eljárt bíróságok megalapozottan állapították meg, hogy a felperes felmentése - a Ktv. 17. §-ának (4) bekezdésében foglalt kötelezettség megszegése miatt - jogellenes volt.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság részítéletét hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.963/2006.)