adozona.hu
BH 2007.10.355
BH 2007.10.355
A határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetésekor a munkavállaló választhat, hogy az igényét mely jogszabály alapján érvényesíti - A kettőtől tizenkét havi átlagkeresetre irányuló igényérvényesítésnél a bíróság az átalány mértékét mérlegelheti - A mérlegelésre nincs hatással, hogy eltérő igény érvényesítésekor a munkavállalót milyen összeg illette volna meg [Mt. 88. § (2) bekezdés, 100. § (4) bekezdés]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és az a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények viselésére kérte kötelezni, perköltség fizetés mellett.
A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, amely jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőr...
BH 2007.10.355 A határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetésekor a munkavállaló választhat, hogy az igényét mely jogszabály alapján érvényesíti - A kettőtől tizenkét havi átlagkeresetre irányuló igényérvényesítésnél a bíróság az átalány mértékét mérlegelheti - A mérlegelésre nincs hatással, hogy eltérő igény érvényesítésekor a munkavállalót milyen összeg illette volna meg [Mt. 88. § (2) bekezdés, 100. § (4) bekezdés]
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és az a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények viselésére kérte kötelezni, perköltség fizetés mellett.A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, amely jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest háromhavi átlagkereset, összesen 882 837 forint megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2004. november 1-jétől kezdődően határozott idejű - három évre szóló - munkaviszonyt létesített az alperesnél ügyvezető igazgatói munkakörre. A társaság taggyűlése 2005. december 1-jén kelt határozatával a felperest tisztségéből visszahívta, majd december 2-án kelt rendes felmondással - amely indokolást nem tartalmazott - 2005. december 31-ével a munkaviszonyt megszüntette.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a taggyűlési visszahívó határozat meghozatalát követően újabb - a munkaviszony megszüntetésére irányuló - intézkedés meghozatalára lehetőség nem volt, mivel a jogviszony a visszahívó határozattal már megszüntetésre került. A taggyűlési visszahívó határozat pedig nem felel meg az Mt. 96. §-ában foglalt tartalmi és formai kritériumoknak, és az alperes nem fizetett előre egyévi átlagkeresetet, így intézkedése jogellenes. Mivel a felperes módosított keresetében az Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte, a bíróság háromhavi átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest mérlegelési jogkörében eljárva.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét - vagyis a felmondás jogellenességét - nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta és a jogellenesség jogkövetkezményeként az alperest terhelő marasztalás összegét 1 765 674 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és az alperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a bíróság döntése a Pp. 215. §-a szerint nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, ezért helytállóan járt el a munkaügyi bíróság, amikor az Mt. 100. §-ának (4) bekezdése által körülhatárolt keretek között vizsgálta a felperes javára megállapítható juttatás mértékét. Ugyanakkor hathavi átlagkeresetnek megfelelő összeget talált arányban állónak a jogsérelemmel, értékelve a felperes életkorát, elhelyezkedési nehézségeit és határozott időtartamú jogviszonyának egy év elteltét követő megszüntetését.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és az alperes tizenkét havi átlagkereset és annak kamata megfizetésre kötelezését kérte, perköltség viselése mellett. Álláspontja szerint az Mt. 100. §-a alapján a bíróságnak mérlegelési jogköre van, azonban ezt jelen esetben behatárolja az a körülmény, hogy jogszerű magatartása esetén az alperesnek tizenkét havi átlagkeresetet kellett volna megfizetnie. Ezért elvárható, hogy a megítélt összeg legalább összességében elérje az egyévi átlagkereset mértékét, a jogellenesség nem járhat enyhébb következményekkel, mint a jogszerű magatartás.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 215. §-ának az érdemi döntés korlátaira vonatkozó szabálya a rendelkezési elvre vezethető vissza, és a kérelemhez kötöttség alaptételének (Pp. 4. §) a bíróság érdemi döntését érintő közelebbi meghatározását tartalmazza. A törvény szerint a bíróság érdemi döntésének mindenekelőtt a felperes kereseti kérelme szab korlátot, vagyis jelen per eldöntése szempontjából is a felperes kereseti kérelmében előterjesztetteknek van jelentősége. A felperes végső keresete szerint: "kérem, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a munkaviszonyomat jogellenesen szüntette meg. Jogellenes jogviszony megszüntetés jogcímén a maximális tizenkét havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére kérem kötelezni az alperest, perköltségben történő marasztalása mellett. Egyidejűleg kérem annak megállapítását, hogy a munkaviszonyom a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg".
Helytállóan hivatkozott a jogerős részítélet azon következetes ítélkezési gyakorlatra, miszerint határozott idejű munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló vagylagosan követelheti az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésében, illetve a 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását (BH 1995/252.). A felperes módosított kereseti kérelmében 12 havi átlagkereset megfizetését kérte az Mt. 100. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával, amely jogszabály a bíróság mérlegelési körébe utalja az átalánytérítés mértékét.
A jogerős részítélet az eset összes körülményét figyelembe véve a jogsértés súlyával arányban állóan állapította meg a felperes részére a hathavi átlagkeresetnek megfelelő összeget. Jogszabálysértés nélkül vette figyelembe a felperes életkorát, elhelyezkedési lehetőségeit, valamint azt a körülményt, hogy a határozott időből csupán egy év telt el a munkaviszony megszüntetéséig. A kereseti kérelemre tekintettel közömbös az a körülmény, hogy a munkáltató egyébként a jogviszony egyoldalú megszüntetésére tekintettel egyévi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére lett volna köteles, ez az Mt. 100. §-ának (4) bekezdésében meghatározott bírói mérlegelésre kihatással nem lehetett.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság részítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.897/2006.)