adozona.hu
BH 2007.10.354
BH 2007.10.354
A baleseti kártérítési járadékból le kell vonni az elmaradt (elérhető) keresetre eső társadalombiztosítási járulékot és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében járó ellátást is [Mt. 182. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2002. október 9-én benyújtott módosított keresetében 1999. február 1-jétől kérte felemelni az alperes által fizetett kártérítési járadék havi összegét.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest 1 596 777 forint elmaradt kártérítési járadék és kamata, továbbá 2006. április 1-jétől havi 63 749 forint járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesnek a munkaképessége 20%-o...
BH 2007.10.354 A baleseti kártérítési járadékból le kell vonni az elmaradt (elérhető) keresetre eső társadalombiztosítási járulékot és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében járó ellátást is [Mt. 182. §]
A felperes a 2002. október 9-én benyújtott módosított keresetében 1999. február 1-jétől kérte felemelni az alperes által fizetett kártérítési járadék havi összegét.A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével kötelezte az alperest 1 596 777 forint elmaradt kártérítési járadék és kamata, továbbá 2006. április 1-jétől havi 63 749 forint járadék megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesnek a munkaképessége 20%-os csökkenését okozó halláskárosodásával összefüggő keresetvesztesége pótlására az alperes havi kártérítési járadékot fizetett, amelyet évente emelt, részben önként, vagy a felek egyezsége alapján, részben a felperes keresete alapján hozott jogerős bírói ítélet szerint.
Az alperes 2002. augusztus 15-ei határozata szerint a felperes kártérítési járadéka 2001. évtől nem volt emelhető, mivel az alperes által folyósított havi 45 452 forint járadékkal együtt elegendő jövedelemhez jutott. A felperes a keresetében ennek a járadéknak a felemelését kérte oly módon, hogy az elérje az alperesnél foglalkoztatott melegüzemi kovácsok keresetét.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett szakértői vélemények alapján megállapította, hogy az alperesnél a felperes eredeti - páncélegyengető - munkaköre, valamint az őt alkalmazó szervezeti egység a munkaviszonya 1993-ban történt megszüntetését követően megszűnt. Az Mt. 186. § (3) bekezdésére hivatkozással az alperes által nem kifogásolt eredeti kereseti időponttól, 2001. január 1-jétől a munkáltató egészénél megvalósult bérfejlesztés mértékével növelte az addig fizetett kártérítési járadékot, levonva ebből a megszerzett jövedelmeket (munkanélküli járadék, bruttósított öregségi nyugdíj).
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes a járadékának keresete szerinti megállapítása, az alperes a marasztalási összeg leszállítása (bt.-ben beltagként szerzett jövedelem beszámítása) iránt élt fellebbezéssel.
A másodfokon eljárt bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, az elmaradt kártérítési járadék összegét 1 387 449 forintra és kamatára, a 2006. április 1-jétől járó havi járadékot 61 225 forintra leszállította.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a páncélegyengetés és az ezt végző üzemegység megszűnése miatt az alperesnél alkalmazott bérfejlesztés volt az irányadó, és egyetértett a 2001. január 1-jei kezdő időponttal is. Jogszerűnek találta a kártérítési járadék mértékénél a nyugdíj bruttó összegének figyelembevételét, és azt az elsőfokú ítéleti megállapítást, hogy a felperesnek az általa vezetett betéti társaságban nem keletkezett jövedelme. Az Mt. 182. § a) pontjára hivatkozással rendelkezett viszont a tb-járulék levonásáról, és ennek alapján leszállította az egyösszegű és a jövőben fizetendő kártérítési járadék összegét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a munkaügyi bíróság új eljárásra kötelezése iránt a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A Gt. 67. § (1) bekezdése megsértését panaszolta annak megállapítása miatt, hogy az R. V. jogutódjának minősül az R. J. Kft. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 146. § (1) bekezdését is, amikor nem fogadták el a felperes keresetének az új eljárásban előterjesztett módosítását az 1999. február 1-jétől három évre visszamenőleg kért járadék felülvizsgálata tekintetében. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem orvosolta a rendeltetésellenes joggyakorlás következményeit, és ezzel megszegte az Mt. 4. § (1) és (3) bekezdését. Hivatkozott még az Mt. 186. § (3) bekezdése és a 185. § megsértésére is amiatt, hogy az eljárt bíróságok a betanított munkások alapbérét és bérfejlesztését vették figyelembe, holott a lakatosok átlagkeresete jóval meghaladja a 100 000 forintot. Az indokok tekintetében utalt a 2006. március 16-ai beadványára. Vitatta, hogy a tb-járulék és a nyugdíja levonható volt, mivel álláspontja szerint az Mt. 182. § d) pontja ezt nem teszi lehetővé, amit a bírói gyakorlat is így értelmez.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem kovács volt, és a munkáltatónál megvalósult éves bérfejlesztésre tarthatott igényt, nem pedig a más munkavállalók átlagkeresetére.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes munkáltatója az R. V. volt, amelynél megszűnt a felperes munkaköre, és az a szervezeti egység is, ahol dolgozott. Az alperes e munkáltató jogutódjaként jött létre 1997-ben, ezért a felperes keresete alapján az alperesnél végrehajtott bérfejlesztést kellett vizsgálni. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az R. J. Kft.-nél is ugyanolyan mértékű volt az éves bérfejlesztés, és a felperes nem a kft.-t, hanem az alperest perelte, ezért nem volt jelentősége, hogy melyik üzemegységből alakult meg a kft. és történt-e jogutódlás.
A perben nem volt vitatott, hogy az alperes a felek 1996-ban történt peren kívüli egyezségkötését követően minden évben felülvizsgálta a felperes kártérítési járadékát. Az eljárt bíróságok ezért megalapozottan állapították meg, hogy az Mt. 186. § (3) bekezdése alapján a felperes a járadékigényét hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg nem érvényesíthette, arra is tekintettel, mivel az egyezséget jogi képviselő közreműködésével kötötte, így a követelés érvényesítésében a mulasztása hiányára sem hivatkozhat. Mindezekből következően a felperes alaptalanul adta elő, hogy az eljárt bíróságok azért utasították el a három évre visszamenőleg 1999. február 1-jétől módosított kereseti igényt, mivel a megismételt eljárásban nem találták elfogadhatónak a kereset módosítását. Minthogy az alperes azonban az Mt. 186. § (3) bekezdése ellenére nem vitatta az alapeljárásban megjelölt hat hónapnál régebbi időponttól a járadékigényt, az első- és a másodfokú bíróság a felperesre kedvezőbb számítást alkalmazta.
A felperes a kártérítés összegének számítását is alaptalanul vitatta, mivel az Mt. 182. § a) pontja értelmében a másodfokú bíróság helytállóan vonta le a kártérítési járadék számításánál az elmaradt (elérhető) munkabérre eső tb-járulékot (káronszerzés tilalma).
Az Mt. 182. § b) pontja alapján a kártérítés összegének kiszámításánál az állami-egészségügyi és társadalombiztosítás keretében járó ellátást le kell vonni, e nélkül nem érvényesülne a tényleges kár (hiányzó jövedelem) megtérülésére vonatkozó - a munkajogban is alkalmazott - jogelv. Az első- és a másodfokú bíróság a jogszabály helyes értelmezésével vonta le a kártérítés összegének számításánál a társadalombiztosítás keretében járó ellátásként kapott nyugdíjat, a felperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése megalapozatlan, a hivatkozott eseti döntés eltérő tényállásra, és az özvegyi nyugdíjra való jogosultság jogszabályban előírt általánosként nem értelmezhető különös rendelkezésére vonatkozott.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében csupán általában sérelmezte az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását és az Mt. 4. § (1) és (3) bekezdésének megsértését, ezzel kapcsolatos indokait azonban nem részletezte, ezért a Pp. 272. § (3) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben nem vizsgálta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően nem elegendő a korábbi beadványokra hivatkozás.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.744/2006.)