adozona.hu
BH 2007.10.352
BH 2007.10.352
Ha a munkáltató a köztisztviselőnek a keresőképtelenségéről tudva kézbesítette a felmentést, nem hivatkozhat annak jogszerűségére [Ktv. 71. §; Mt. 90. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. november 21-én kelt felmentése jogellenességének megállapítását, és a közszolgálati jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, a közszolgálati jogviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest elmaradt illetményként 3 699 868 forint és kamatai, valamint nyolc havi átlagilletményként 3 521 112 forint megfize...
BH 2007.10.352 Ha a munkáltató a köztisztviselőnek a keresőképtelenségéről tudva kézbesítette a felmentést, nem hivatkozhat annak jogszerűségére [Ktv. 71. §; Mt. 90. §]
A felperes a 2003. november 21-én kelt felmentése jogellenességének megállapítását, és a közszolgálati jogviszonya helyreállítása mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, a közszolgálati jogviszonynak az ítélet jogerőre emelkedésekor történő megszűnését, és kötelezte az alperest elmaradt illetményként 3 699 868 forint és kamatai, valamint nyolc havi átlagilletményként 3 521 112 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a költségvetési szakreferens munkakörben dolgozó felperes 2003. november 21-étől táppénzes állományban volt, erről tájékoztatta az alperest, a munkáltató azonban ennek ellenére 2003. december 5-én átadta a 2003. november 21-én kelt felmentést, amelyet az 1106/2003. (X. 31.) Korm. határozatban előírt létszámcsökkentéssel indokolt.
A munkaügyi bíróság mindezek alapján a felmentésnek az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott felmentési tilalomba ütközés miatti jogellenességét állapította meg.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy kötelezte az alperest további 3 741 182 forint elmaradt illetmény megfizetésére.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. Kiemelte, hogy a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatta a felperes keresőképtelen állományba vételének szükségességét. Nem minősítette továbbá a felperes rosszhiszeműségét alátámasztóként azt a körülményt, hogy a felperes a keresőképtelenség alatt többször megjelent a munkahelyén.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Jogszabálysértésként az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja, a Pp. 163. § (1)-(3) bekezdései, 195. §-a, 221. §, a Ktv. 60. § (4) és (6) bekezdései és az Mt. 152. §-a megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna a felperes táppénzes állománya szabályszerűsége "aggálytalanságát", az erre vonatkozó, közokirattal szembeni ellenbizonyítás lehetőségétől megfosztották. A bizonyítás indokoltsága alátámasztásaként arra is hivatkozott, hogy a felperes - saját elmondása szerint is - a betegállománya alatt többször megjelent a munkahelyén munkavégzés céljából. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet indokolása nem tért ki fellebbezési érveire, jogszabály-értelmezési előadásaira. Figyelmen kívül maradt, hogy az alperes lehetőségeket keresett a felperes számára továbbfoglalkoztatására, illetve tartalékállományba helyezésére. Az alperes sérelmezte a felperes átlagilletményének számítását is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő a táppénzes állomány felülvizsgálatára bizonyítási indítványt. Egyetértett azzal a jogerős ítéleti állásponttal, amely szerint munkaügyi perben nem vitathatók a táppénzes állományhoz kapcsolódó egészségbiztosítási jogok és kötelezettségek. A perbeli időben hatályos 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet 7. § (4) és (5) bekezdései alapján a munkáltatónak az OEP illetékes szerveinél van jogosultsága eljárni, kedvezőtlen döntés esetén külön jogorvoslatra nyílik lehetősége. Az alperes nem így járt el, nem bizonyította az OEP előtti eredményes eljárását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes a 2003. november 21-étől a felmentéskor is fennálló keresőképtelenségét táppénzes igazolásokkal bizonyította. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta továbbá azt a tényállást, hogy a keresőképtelenség kezdetétől tudott erről a körülményről, a felperes a felmentés átadását közvetlenül megelőzően is tájékoztatta az alperest. Ennek ellenére a munkáltató kiadta a felmentést. A felperes a rá háruló együttműködési kötelezettségének eleget tett, ezért nincs jelentősége, hogy a keresőképtelensége alatt egy-két alkalommal megjelent a munkahelyén, és esetileg a munkatársainak segített.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató nincs elzárva annak bizonyításától, miszerint a munkavállaló tekintetében az orvosi igazolás ellenére a felmondás közlésekor mégsem állt fenn a felmondási tilalmat megalapozó betegség miatti keresőképtelenség. Az alperes erről - az OEP-nél történő eljárásról - az első-fokú eljárásban nyilatkozott is, a bíróság kötelezte a bizonyítékai bemutatására, az alperes azonban csupán az OEP megkeresésére vonatkozó iratát csatolta. Az ebben megfogalmazottakból kitűnően a keresőképtelenséget általában vitató, a munkahelyen többszöri megjelenésre vonatkozó nyilatkozaton kívül az alperes konkrét körülményre nem hivatkozott, az elsőfokú tárgyalás berekesztése előtt bizonyítási indítványa nem volt. Ezért az alperes a felmentési tilalom fennállása körében alaptalanul hivatkozott jogszabálysértésre.
Megalapozatlan a felülvizsgálati kérelem a visszahelyezés elmulasztása és az összegszerűség körében is. A Ktv. 60. § (4) bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy a köztisztviselőt illeti meg a döntés joga a visszahelyezésére vonatkozóan, a munkáltató a jogszabályi feltételek teljesítése esetén csupán a visszahelyezés mellőzése tekintetében terjeszthet elő kérelmet. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan bírálták el a Ktv. 60. § (6) bekezdése alapján előterjesztett felperesi keresetet.
Az alperes az elsőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően az összegszerűségre tett felperesi nyilatkozatot ebben a körben nem tette vitássá, a felperesi számításra semmilyen észrevételt nem tett. A felülvizsgálati kérelem is csak általánosságban vitatta az összegszerűséget, konkrétan nem jelölte meg, hogy a bíróság milyen "átlagkeresetnek nem minősülő tételek" tekintetében járt el jogszabálysértő módon.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében foglaltakra a szükséghez képest kitért, álláspontját kellő részletességgel indokolta mind a jogalap, mind az összegszerűség kérdésében [Pp. 221. § (1) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.616/2006.)