adozona.hu
BH 2007.10.351
BH 2007.10.351
Ha a jegyző a hivatalvesztés miatt a bírósághoz fordulás határidejét elmulasztotta, a bíróság megalapozottan szünteti meg a pert - A keresetindítás határidejének elmulasztása miatt meghozott permegszüntető végzés a törvénynek megfelel [Ktv. 59. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2004. április 30-án benyújtott keresetében az önkormányzat képviselő-testülete 2004. február 23-án hozott, és hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozata jogellenességének megállapítását, valamint a közszolgálati jogviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeiben marasztalását kérte. A felperes szerint amiatt jogellenes a fegyelmi határozat, mert nem kapott szabályszerű idézést a fegyelmi tárgyalásra.
A munkaügyi bíróság...
BH 2007.10.351 Ha a jegyző a hivatalvesztés miatt a bírósághoz fordulás határidejét elmulasztotta, a bíróság megalapozottan szünteti meg a pert - A keresetindítás határidejének elmulasztása miatt meghozott permegszüntető végzés a törvénynek megfelel [Ktv. 59. §]
A felperes a 2004. április 30-án benyújtott keresetében az önkormányzat képviselő-testülete 2004. február 23-án hozott, és hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozata jogellenességének megállapítását, valamint a közszolgálati jogviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeiben marasztalását kérte. A felperes szerint amiatt jogellenes a fegyelmi határozat, mert nem kapott szabályszerű idézést a fegyelmi tárgyalásra.A munkaügyi bíróság ítéletével a közszolgálati igazolás kiállításával kapcsolatos kereseti kérelem vonatkozásában a pert megszüntette. Megállapította viszont, hogy a képviselő-testület fegyelmi határozatával jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, és ennek alapján kötelezte az alperes munkáltatót elmaradt illetmény, végkielégítés, felmentési időre járó illetmény, a jogsértés súlya miatt további öthavi átlagilletmény, 1 094 138 forint és kamata szabadságmegváltás, valamint egyéb járandóságok megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes jegyzőként dolgozott az alperesnél. A képviselő-testület fegyelmi eljárást indított ellene különböző mulasztások és kötelezettségszegések miatt, de a felperes a 2003. augusztus 14-ei fegyelmi meghallgatásra nem ment el, majd ezt követően a munkahelyén sem jelent meg, a fegyelmi eljárással kapcsolatosan a részére postán megküldött egyes küldemények "nem kereste" jelzéssel visszaérkeztek, így a fegyelmi tárgyalásra szóló idézés, valamint a fegyelmi határozat. A felperes ellen büntetőeljárás is indult, és az ügyészség ugyancsak indítványozta a fegyelmi eljárás lefolytatását. Az alperes a fegyelmi határozatot és az eljárással kapcsolatos iratokat a felperesnek a hozzá bejelentett K., P. M. utca 12. szám alatti címére küldte, a felperes a fegyelmi meghallgatáson és tárgyaláson nem jelent meg. Az alperes megállapítása szerint a fegyelmi határozat 2004. április 13-án jogerőssé vált, ezt közölte a közigazgatási hivatallal, valamint a Magyar Államkincstárral.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, minthogy a fegyelmi eljárás iratai és a fegyelmi határozat tekintetében az akkor még hatályos, a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet nem volt alkalmazható, az alperes által megjelölt 2004. március 17-ei időpontban a fegyelmi határozat nem tekinthető kézbesítettnek. A szabályszerű kézbesítés időpontja 2004. május 10-e, amikor a felperesnek - a kérésére - átadták a fegyelmi határozatot, ehhez képest pedig a keresete nem késett el.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint ugyanezen okból nem történt meg a fegyelmi tanács ülésére szóló idézés szabályszerű kézbesítése sem, ezért emiatt jogellenes a hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó 2004. február 23-án hozott fegyelmi határozat. Mindezek alapján marasztalta az alperest.
A mindkét fél fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével a munkaügyi bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság megalapozottnak ítélte az alperesnek a kereset elkésettségére vonatkozó ellenkérelmét. Abból indult ki, hogy a felperes a fegyelmi eljárásról tudomással bírt, a fegyelmi vizsgálat meghosszabbításáról szóló 2003. augusztus 14-ei értesítést a felesége az alperesnél bejelentett K., P. M. utca 12. I/2. szám alatt átvette. 2003. augusztus 19-én a felperes azt közölte, hogy táppénzen van, augusztus 22-én az előbbi címről értesítést küldött az alperesnek arról, miszerint tartós akadályoztatása miatt nem tud megjelenni, és kérte az iratok részére történő megküldését. A felperes a vizsgálóbiztos értesítését a tértivevény tanúsága szerint 2003. augusztus 29-én személyesen vette át. Az E.-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya 2003. november 19-én a felperessel szemben kibocsátott elfogatóparancsot is a felperes perbeli lakcímére címezte. A felperes részére kézbesített, az adóbevalláshoz szükséges jövedelemigazolást a felperes fia az adott lakcímen átvette, továbbá a felperes a keresetén is az alperes által alkalmazott lakcímet tüntette fel. A felperes ugyan arra hivatkozott, hogy 2003 októberétől már H.-n lakott, és ide 2004 januárban be is jelentkezett, de mindezekről az alperest nem tájékoztatta.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes, noha a fegyelmi eljárás megindításáról és folytatásáról tudomással bírt, megszegte az együttműködési kötelezettségét, amikor nem jelentette be a tartózkodási helye megváltozását, így saját felróható magatartása ellenében nem hivatkozhat az alperes jogellenes magatartására. Emiatt a másodfokú bíróság szerint az Mt. 6. § (4) bekezdése alapján a közlés az alperes által alkalmazott postai úton a felperes bejelentett lakcímére hatályos volt. Mindezek mellett alkalmazhatónak találta a tértivevénnyel történő kézbesítésről szóló 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendeletet is, melyre visszautal a módosított 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet. Eszerint - analógia alkalmazásával - a kézbesítés második megkísérlését követő 5. munkanapon a visszaküldött iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Ebből következően a fegyelmi határozat 2004. március 13-án kézbesítettnek minősült, tehát a 2004. április 30-án benyújtott keresettel a felperes a Ktv. 59. § (3) bekezdés a) pontjában előírt 30 napos határidőt elmulasztotta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés ""megváltoztatását", és az elsőfokú ítélet "jóváhagyását" kérte, mivel álláspontja szerint a másodfokú bíróság a keresete elkésettségét a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendeletbe, a 46/2003. (X. 16.) AB határozatba, a 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendeletbe, az Mt. 6. § (3) és (4) bekezdésébe, 136. §-ába, a Ktv. 71. § (2) bekezdésébe, az 59. § (3) bekezdésébe, és a bírói gyakorlatba ütköző módon állapította meg. Részletesen előadott érvelésének lényege szerint a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet nemcsak azért nem volt alkalmazható, mert a fegyelmi eljárás iratai nem hivatalos iratok, hanem azért sem, mert ismeretlen helyen tartózkodott, a rendőrség sem találta, ezért rendelték el az országos körözését, amiről alperes is tudott. Az alperesnek tehát kézbesítési megbízottat kellett volna alkalmazni. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a tértivevényen és a borítékon csak a házszámot tüntette fel, az emeletet és ajtószámot pedig nem, holott az adott cím egy tízemeletes panelépületben van, tehát szabályos kézbesítés ide nem történhetett. A fegyelmi határozatot 2004. május 10-én személyesen vette át, a keresetét ehhez képest határidőben nyújtotta be. A felperes szerint továbbá a jogerősített fegyelmi határozat alapján az alperesnek a "munkaviszonyt megszüntető intézkedését" is meg kellett volna küldenie a számára. Vitatta a fegyelmi határozatnak nevezett küldeményt amiatt is, mivel az csupán egy jegyzőkönyvi kivonat volt, alakszerű határozat nem készült. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jogellenességtől független szabadságmegváltás tekintetében is hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte, és kiemelte, hogy a felperes saját felróható magatartására nem hivatkozhat.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban nem tette vitássá, hogy a fegyelmi eljárás elrendeléséről tudomása volt, az erre vonatkozó értesítést személyesen vette át, a fegyelmi vizsgálat határidejének meghosszabbításáról szóló intézkedést a felesége vette át 2003. augusztus 14-én az alperesnek bejelentett K., P. M. u. 12. I/2. szám alatti címen. A felperes azt a jogerős ítéleti megállapítást sem vitatta, hogy az alperes a fegyelmi eljárással kapcsolatos valamennyi iratot postán küldte ki a részére éppen az ő kérésére, amiben "tartós akadályoztatására" hivatkozott. A felperes ezt megelőzően és ezt követően is igazolatlanul volt távol. A fegyelmi tárgyalásra szóló idézés, valamint a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat "nem kereste" jelzéssel érkezett vissza az alperes címére.
A Legfelsőbb Bíróság kiegészíti a jogerős ítéleti tényállást annak megállapításával, hogy a felperes részére az alperes a fegyelmi eljárás megindításától több intézkedést postán küldött meg a K., P. M. u. 12. szám alatti (emelet, ajtószám nélküli) címre, és ezeket az iratokat a tértivevény tanúsága szerint a felperes személyesen vette át. Ilyen iratok a következők voltak: 2003. augusztus 5-én kelt felszólítás munkavégzésre megjelenésről, a vizsgálóbiztos levele a fegyelmi eljárással kapcsolatos megállapításokról és bizonyítékok megküldéséről, az önkormányzat határozata az állásból felfüggesztésről, az önkormányzat további határozata a büntetőeljárásra tekintettel a fegyelmi eljárás felfüggesztéséről. Az ugyanúgy megjelölt címen a felperes felesége átvette a fegyelmi vizsgálat meghosszabbítására vonatkozó értesítést. A felperes ezért alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében az elégtelen címzésre, annál is inkább, mivel az alpereshez visszaérkezett küldemények tekintetében a posta nem hivatkozott rossz vagy hiányos címzésre. A "nem kereste" jelzés az adott címzés mellett a felperes részére történt sikertelen kézbesítést, és erről a tényről az előírt értesítés hátrahagyását támasztotta alá.
Mindazonáltal a felperes az elsőfokú ítéletnek a K., P. M. u. 12. számra történt címzés alapján a postai kézbesítésre vonatkozó megállapításait a másodfokú eljárásban nem vitatta, erre az alperes fellebbezése sem tért ki. Az előbbiekre is figyelemmel a felperes ezért ezzel összefüggésben megalapozatlanul hivatkozott jogszabálysértésre.
Mindezekből következően a másodfokú bíróság helytállóan vizsgálta a kereset elkésettségét az alperes fegyelmi határozata postai úton történt megküldése, és a küldemény "nem kereste" jelzéssel visszaérkezése alapján.
A másodfokú bíróság az előbbi kiegészített tényállásra figyelemmel megalapozottan állapította meg, hogy a felperesnek tudomása volt a fegyelmi eljárás elrendeléséről, a fegyelmi eljárással kapcsolatos iratok és küldemények jó részét a perbeli lakcímén személyesen vagy átvételre jogosult hozzátartozója útján átvette, a keresettel támadott fegyelmi határozat kézbesítését azonban szándékosan megakadályozta. Ezáltal a köztisztviselők tekintetében is alkalmazandó Mt. 6. § (4) bekezdése értelmében a fegyelmi határozat közöltnek minősült, figyelemmel a jóhiszeműség és a tisztesség általános követelményére is. A közlés napja a postai szolgáltatások ellátásáról szóló - adott ügyben még alkalmazandó - 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 31. § (1) bekezdése értelmében a kézbesítés második megkísérlésének, illetve a második figyelmeztetés postafiókba helyezésének napját követő 5. munkanap, amikor a tértivevényes küldeményt a postai értesítés szerint átvehette volna a felperes, ennek azonban - az előbbiekből következően - szándékosan nem tett eleget. Ezt bizonyítja, hogy a perbeli címen más postai küldeményeket ő vagy a családtagja átvette. Ebben a körben - amint arra a felperes helyesen hivatkozott - a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet nem alkalmazható; a 254/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet említett szabályát azonban helytállóan alkalmazta a másodfokú bíróság.
Az előbbiekhez képest a másodfokú bíróság megalapozottan, törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az előbbiek szerint 2004. március 13-án kézbesítettnek (közöltnek) minősülő fegyelmi határozat ellen igazolási kérelem nélkül 2004. április 30-án benyújtott kereset elkésett. Mindezt nem érinti, hogy a felperes ellen a rendőrség országos körözést adott ki. Azt pedig a felperes csupán állította, de a perben semmivel sem bizonyította, hogy 2004. január hónapban bejelentette a polgármesternek, miszerint már egy h.-i címen lakik. Ez utóbbit cáfolja az a tény is, hogy a felperes fia röviddel a fegyelmi határozat sikertelen kézbesítése után (2004. III. 25-én) a k.-i címen átvette a felperes 2003. évi jövedelemadó-bevallásához az alperes által megküldött iratokat.
A felperes arra is alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében, hogy alakszerű fegyelmi határozat hiányában szabálytalan a közlés. A 2004. március 13-án kézbesített tértivevényes küldemény a képviselő-testület 2004. február 23-án tartott üléséről készült jegyzőkönyvnek azt a kivonatát tartalmazta, amely a fegyelmi határozatot foglalta magában, és ebből a határozatból megállapítható volt a testület döntése, valamint annak indokolása is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelme alapján a jogerős végzést hatályában fenntartotta [Pp. 275. §-ának (3) bekezdés]. A felperesnek és az alperesnek az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezése nem érintette az elsőfokú ítéletnek az alperest 1 094 138 forint szabadságmegváltás és kamata megfizetésére vonatkozó rendelkezését, miután az független volt a fellebbezési eljárásban a felek által vitatott fegyelmi határozattól. Ezért a másodfokú eljárásnak a szabadságmegváltás és kamata már nem képezte tárgyát, noha erre a másodfokú bíróság sem a döntése rendelkező részében, sem az indokolásában nem tért ki, ugyanakkor az előbbiek folytán az elsőfokú bíróság szabadságmegváltásra vonatkozó marasztalása jogerőssé vált. Ezért a Legfelsőbb Bíróság jelen végzése nem érinthette a jogerős végzés szabadságmegváltásra vonatkozó keresetnek helyt adó elsőfokú ítéleti rendelkezést - tartalmilag - nem érintő részét. Ez ugyanis a felülvizsgálati eljárásnak az előbbiek folytán nem képezhette tárgyát.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.609/2006.)