adozona.hu
BH+ 2007.10.466
BH+ 2007.10.466
A munkaköri feladatok alapvető megváltoztatása munkakör-módosításnak minősül. Az egyoldalú kinevezés-módosításon alapuló utasítás teljesítésének megtagadása miatt fegyelmi vétségnek minősülő vétkes kötelezettségszegés nem állapítható meg [Ktv. 14. § (1) bekezdés, 50. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az igazgatási előadó munkakörben dolgozó felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított, és a fegyelmi tanács a lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a hosszas betegállományból visszatérő felperes az irattározási munkák elvégzésére vonatkozó közvetlen vezetői utasítás végrehajtását megtagadta, és ezzel a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen és súlyo...
BH+ 2007.10.466 A munkaköri feladatok alapvető megváltoztatása munkakör-módosításnak minősül. Az egyoldalú kinevezés-módosításon alapuló utasítás teljesítésének megtagadása miatt fegyelmi vétségnek minősülő vétkes kötelezettségszegés nem állapítható meg [Ktv. 14. § (1) bekezdés, 50. § (1) bekezdés].
Az igazgatási előadó munkakörben dolgozó felperessel szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója fegyelmi eljárást indított, és a fegyelmi tanács a lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat indokolása szerint a hosszas betegállományból visszatérő felperes az irattározási munkák elvégzésére vonatkozó közvetlen vezetői utasítás végrehajtását megtagadta, és ezzel a közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen és súlyosan megszegte. Az elkövetett fegyelmi vétséggel a fegyelmi tanács a hivatalvesztés fegyelmi büntetést találta arányban állónak. A döntésnél figyelembe vette, hogy a köztisztviselő hosszú idő óta nem hajlandó elfogadni a számára megállapított munkaköri leírást, és ezzel a magatartásával a hivatal munkájának zavartalan ellátását is veszélyezteti.A felperes keresetében a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését és a visszahelyezés mellőzésével a jogviszony jogellenes megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy az utasítás végrehajtását nem tagadta meg, hanem a betegállományból visszatérve a munkaköri leírásában szereplő feladat biztosítását kérte, miután az alperes a betegállományt megelőzően hosszú időn keresztül a munkakörétől eltérő munkakörben foglalkoztatta.
A munkaügyi bíróság ítéletében az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes köztisztviselői jogviszonyát. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 2 087 248 forintot, továbbá az ítélet jogerőre emelkedése napjáig munkanaponként 3650 forintot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A döntés alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes 1994. június 7-én nevezte ki a felperest határozatlan időre előadói munkakörbe. A kinevezéssel egyidejűleg átvett munkaköri leírás az igazgatási előadói munkakörbe tartozó érdemi igazgatási feladatok ellátását sorolta fel. A felperes 1997. május 5-étől szülési szabadságon volt, azt követően pedig gyermekgondozási segélyben részesült. Ekkor az igazgatási osztályon közel 10 fő igazgatási előadó és 1 fő ügyviteli dolgozó végzett munkát. A gyermekgondozási szabadság után a felperes kb. egy évig továbbra is az igazgatási feladatait látta el, sőt, egy másik igazgatási előadót is helyettesített. Az igazgatási osztály számítógépes iktatási rendszerre tért át, és ekkor az igazgatási osztályvezető és az alperes jegyzője abban állapodtak meg, hogy az ügyviteli feladatokat végző munkavállaló munkakörébe tartozó irattározási feladatokat számítógépes rendszerben történő irattározással a felperesre bízzák. Elkészült a felperes új munkaköri leírása, amely kizárólag iratkezelési, ügyviteli és iktatási feladatokat tartalmaz. A felperes kezdettől tiltakozott a munkakörének megváltoztatása ellen, ténylegesen ugyan ellátta az új munkakörébe tartozó feladatokat, a munkaköri leírás átvételét azonban mindvégig megtagadta. A felperes 2003. novembertől 2004. április 5-éig betegállományban volt, majd 2004. április 6-án munkavégzés céljából munkára jelentkezett. A felettese utasítására elkészítette a temetési segélyek statisztikáját. Ezt követően az osztályvezető felszólította, hogy az íróasztalán elhelyezett nagy mennyiségű akta irattározási munkáját végezze el. A felperes a felszólításnak nem tett eleget, azt válaszolta, hogy nem a munkakörétől eltérő, hanem a munkakörébe tartozó feladatokat szeretne ellátni.
A munkaügyi bíróság a 2004. április 6-án történteket a korábbi eseményekkel összevetve úgy ítélte meg, hogy a felperes az előzményekre is tekintettel joggal sérelmezte a munkakörétől eltérő foglalkoztatását, amit a munkahelyi vezető munkamegtagadásnak minősített. A Ktv. 14. § (1) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése szerint a kinevezés tartalmát módosítani csak a közigazgatási szerv és a köztisztviselő közös megegyezésével lehet. Az alperes a számítógépes iktatásra történő áttérés miatt egyoldalú intézkedéssel, a felperes hozzájárulása nélkül változtatta meg a felperes munkaköréhez tartozó feladatokat, és ezzel megszegte a Ktv. idézett rendelkezését. A munkáltató jogsértő magatartásával, egyoldalúan megváltoztatott munkakörben a köztisztviselő nem köteles munkát végezni, ezért a fegyelmi határozat nem felel meg a Ktv. 50. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Miután a felperes a visszahelyezését nem kérte, a munkaügyi bíróság a jogellenes megszüntetés anyagi jogkövetkezményeit alkalmazta.
Az ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy a munkaügyi bíróság indokolatlanul vizsgálta és tette a tényállás részévé a munkaköri leírás módosítását, és ezzel kapcsolatban a felek közötti nézetkülönbséget. Ezek a tények ugyanis a fegyelmi határozat jogszerűsége szempontjából nem relevánsak. Az alá-fölé rendeltségre épülő közigazgatásban az utasítást csak kivételes esetben lehet megtagadni. Mivel jelen esetben a Ktv. 38. § (2) bekezdésében foglalt feltételek nem álltak fenn, a felperesnek az utasítás kiadásakor a munkavégzést meg kellett volna kezdenie. A felperes ezt nem tette, ezzel a kötelezettségét vétkesen megszegte, amellyel a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott, mindenre kiterjedő részletes bizonyítási eljárás adatai szerint a munkát nem tagadta meg, amelyet K. Zs. tanú vallomása is alátámasztott. Hangsúlyozta, hogy szeretne dolgozni, de a munkaköri leírásában foglalt munkakörben. Az esetről saját maga is jelentést írt a jegyzőnek, kérve a helyzetének rendezését, amelyre a Ktv. 38. § (6) bekezdésében foglaltak alapján lehetősége volt.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A peres iratok tanúsága szerint a fegyelmi határozat utalt arra, hogy a felperes tartós távolléte alatt a munkakörök többszöri átszervezésére került sor, és a felperes a gyermekgondozási segélyről történő visszatérését követően a korábbi feladataitól eltérő feladatokat látott el. A fegyelmi tanács a felperes terhére rótta, hogy az új munkaköri leírását nem fogadta el. Ebből következően a másodfokú bíróság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság indokolatlanul tette vizsgálata tárgyává a felek között a munkakör módosításával kapcsolatos vitát.
A felperes eredeti és az általa alá nem írt munkaköri leírását összehasonlítva megállapítható, hogy az eredeti igazgatási előadói munkakörébe tartozó, érdemi döntés előkészítő igazgatási feladatok közül egy sem szerepel az új munkaköri leírásban. Ily módon az alperes nem csupán kiegészítette a kinevezés szerinti, ügyintézői munkakörhöz tartozó munkaköri feladatokat, hanem a konkrétan meghatározott feladatai kizárólag az iktatással, ügyiratkezeléssel, irattározással, iratselejtezéssel kapcsolatosak voltak, tehát más, ügyviteli munkakörbe tartozó feladatokat állapított meg számára, amely a munkaköri feladatok olymértékű megváltoztatását jelentette, hogy az munkakör módosításnak minősül. Bár a felperes az új feladatokat hosszabb időn át ellátta, az egyoldalú kinevezés módosítás ellen a felperes többször, folyamatosan tiltakozott, így az alperes sem tekinthette azt hallgatólagos hozzájárulásnak. A felperes a perbeli napon is e tiltakozásának adott hangot.
Az összes körülményt figyelembe véve a felperes magatartását az elsőfokú bíróság minősítette helyesen, a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves. A felperes terhére rótt magatartás kötelezettség-szegésként való minősítésénél ugyanis a perbeli esetben vizsgálni kellett az ahhoz kapcsolódó alperesi magatartást, amely a felperes magatartásának közvetlen kiváltója volt. Az alperes a felperest nem átmeneti időre szólóan utasította a munkakörébe nem tartozó feladatok ellátására. A jogellenes, egyoldalú munkaszerződés (kinevezés) módosításon alapuló utasítást a munkavállaló (köztisztviselő) nem köteles végrehajtani.
Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem követett el a Ktv. 50. § (1) bekezdése szerint fegyelmi vétségnek minősülő vétkes kötelezettségszegést.
A felperes a továbbfoglalkozását nem kérte, ezért a Ktv. 60. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazásának volt helye, amelynek összegszerűségét a felek fellebbezéssel nem támadták.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.990/2006.)