adozona.hu
BH+ 2007.10.465
BH+ 2007.10.465
Ha a munkavégzési jogviszony tartalma szerint a közszolgálati jogviszonynak megfelelt, de a közszolgálati jogviszony létesítésére előírt törvényi feltételek (kinevezés, eskü) hiányában a közszolgálati jogviszony érvényesen nem jött létre, az abból eredő anyagi igényeket az érvénytelenség nem érinti [Ktv. 11. § (1) bekezdés, 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest hosszabb munkanélküliségét követően az alperes 2002. április 22-étől 2003. február 28-áig - közhasznú munkásként - határozott időtartamú munkaviszonyban foglalkoztatta.
A peres felek 2003. április 21-én, határozott időre - 2003. június 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időtartamra - megbízási szerződést kötöttek. A megbízási szerződés szerint, a felperes heti 40 órás munkaidőben a finanszírozási szerződések kötelező mellékleteinek érvényességi vizsgálatát és az adatrögzítői f...
BH+ 2007.10.465 Ha a munkavégzési jogviszony tartalma szerint a közszolgálati jogviszonynak megfelelt, de a közszolgálati jogviszony létesítésére előírt törvényi feltételek (kinevezés, eskü) hiányában a közszolgálati jogviszony érvényesen nem jött létre, az abból eredő anyagi igényeket az érvénytelenség nem érinti [Ktv. 11. § (1) bekezdés, 13. § (2) bekezdés, Mt. 10. § (1) bekezdés].
A felperest hosszabb munkanélküliségét követően az alperes 2002. április 22-étől 2003. február 28-áig - közhasznú munkásként - határozott időtartamú munkaviszonyban foglalkoztatta.A peres felek 2003. április 21-én, határozott időre - 2003. június 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időtartamra - megbízási szerződést kötöttek. A megbízási szerződés szerint, a felperes heti 40 órás munkaidőben a finanszírozási szerződések kötelező mellékleteinek érvényességi vizsgálatát és az adatrögzítői feladatokat volt köteles elvégezni havi 75 000 forint megbízási díj ellenében. A megbízási szerződés V. pontja szerint a felperes feladatai végrehajtásának irányítása az osztályvezető hatáskörébe tartozott.
Az osztályvezető javaslatát elfogadva az alperes folyamatosan, különböző időtartamra (hat hónapra, egy évre) 2005. december 31-éig - a feladatait fokozatosan kibővítve - megbízási szerződéseket kötött a felperessel.
A felperes a munkaügyi bírósághoz - 2005. november 4-én - benyújtott keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy a 2003. május 21-én kelt megbízási szerződés és annak meghosszabbításai semmisek, figyelembe véve azt, hogy mindvégig ügykezelői munkakört látott el, heti 40 órás munkaidőben. Kérte az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak megállapítását, hogy a felek között határozatlan időre szóló közszolgálati jogviszony jött létre, és erre tekintettel az alperes kötelezését a megbízási díj és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) alapján járó juttatások közötti különbözet megfizetésére.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a 2003. május 21-én kelt megbízási szerződés és annak módosításai érvénytelenek, és erre tekintettel a felperesnek 2003. június 1-jétől határozatlan idejű köztisztviselői jogviszonya áll fenn az alperessel.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes nem egy vagy két konkrét feladatot látott el az alperes munkáltatónál, hanem ügykezelői tevékenységet végzett, hasonló munkakört látott el, mint az alperesnél határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban foglalkoztatott K. Z.-né, akinek helyettesítését is ellátta. Folyamatosan rendelkezésre kellett állnia, heti 40 órában, a többi köztisztviselővel azonos munkaidő beosztásban, az alperes osztályvezetője utasítási jogot gyakorolt felette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felek nyilatkozatai, a tanúvallomások és az alperesi iratok alapján a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes közigazgatási szerv a felperest az alapfeladatai körében, ügykezelői feladatok ellátásával foglalkoztatta, amelyek kizárólag közszolgálati jogviszony keretében lettek volna elvégezhetők az alperesnél. A megyei bíróság álláspontja szerint azonban ez önmagában a polgári jogi szerződés érvénytelenségét nem eredményezi, a felek akarata, szándéka nem irányult közszolgálati jogviszony létrehozására. Amennyiben érvénytelen formában a felek között létrejött volna a közszolgálati jogviszony, azt a jövőre nézve a munkaügyi bíróság nem hozhatta létre jogszerűen.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Vitatta, hogy a kinevezés érvényességi kellékei hiányában a kereset elutasítása jogszerű lenne. Azzal érvelt, hogy a megyei bíróság álláspontjának elfogadása esetén jogi védelem nélkül maradna minden a Ktv. hatálya alá tartozó szervnél "bújtatott" jogviszonyban foglalkoztatott munkavállaló.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ktv. 1. §-ának 2003. július 1-jétől hatályos (8) bekezdése szerint a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető.
Az irányadó tényállás szerint a felperest az alperes a megbízási szerződés alapján ügyviteli munkakörbe tartozó feladatok ellátásával foglalkoztatta.
Minthogy a felek között fennálló jogviszonyt nem a szerződés elnevezése, hanem a tényleges tartalma alapján kell elbírálni, az előbbiek egybevetésével az állapítható meg, hogy a felperes munkavégzési jogviszonya a közszolgálati jogviszonynak megfelelt.
A köztisztviselői jogviszony létesítésére előírt törvényi feltétel (kinevezés, annak elfogadása, eskü) hiányára a másodfokú bíróság ítéletében annyiban helyesen hivatkozott, hogy e nélkül a közszolgálati jogviszony valóban nem jött létre érvényesen [Ktv. 11. §-ának (1) bek. és 13. §-ának (2) bekezdése]. Ezért tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a peres felek között határozatlan idejű közszolgálati jogviszony fennállását állapította meg.
A Ktv. 71. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a közszolgálati jogviszony tekintetében is alkalmazni kell a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) érvénytelenségre vonatkozó 7-10. §-ainak rendelkezéseit.
Az Mt. 10. §-ának (1) bekezdése értelmében az érvénytelen megállapodásból eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.
Ebből az következik, hogy a felperes keresetbe vett anyagi igényeit az érvénytelenség nem érintette, mivel az érvénytelen - a kifejtettek szerint közszolgálati jogviszonynak minősülő jogviszonyt létesítő - megállapodásból eredő jogokat úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felperest a 2003. június 1-jétől 2005. december 31-éig szóló jogviszonya alapján a közszolgálati jogviszonyra irányadó szabályok szerint illeti meg az illetménykülönbözet és az egyéb igényelt járandóság.
Ezek összegszerűsége tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.903/2006.)