adozona.hu
BH+ 2007.10.464
BH+ 2007.10.464
Heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásának módja [Mt. 135. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató telephelyén az alperes megyei felügyelősége a 2004. február 2-án, 10-én és március 2-án tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes a 2002. január 1-jétől 2003. március 2-ig terjedő időszakban 37 munkavállaló részére csak a rendes szabadság 80%-át biztosította, az évi szabadság egészét nem adta ki a tárgyévben, és ezzel megszegte az Mt. 130. § (1) bekezdésében és 134. § (3) bekezdésében foglaltakat. Emiatt a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi ...
BH+ 2007.10.464 Heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadásának módja [Mt. 135. § (2) bekezdés].
A felperes munkáltató telephelyén az alperes megyei felügyelősége a 2004. február 2-án, 10-én és március 2-án tartott munkaügyi ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes a 2002. január 1-jétől 2003. március 2-ig terjedő időszakban 37 munkavállaló részére csak a rendes szabadság 80%-át biztosította, az évi szabadság egészét nem adta ki a tárgyévben, és ezzel megszegte az Mt. 130. § (1) bekezdésében és 134. § (3) bekezdésében foglaltakat. Emiatt a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 7. § (1) és (3) bekezdés b) pontja alapján - a három éven belüli újabb jogsértés figyelembevételével - a felperest 400 000 Ft munkaügyi bírság megfizetésére kötelezte.Ezt a határozatot a teljesítési határidők módosításával az alperes, mint másodfokú hatóság a határozatával helybenhagyta.
A felperes a keresetében a határozat hatályon kívül helyezését, ennek hiányában a kiszabott bírság csökkentését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú közigazgatási határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős közigazgatási határozatot a munkaügyi bíróság azért találta jogszabálysértőnek, mert az alperes nem vizsgálta, hogy a felperesnél hány fő esetében került sor a szabadság csökkentésére, illetve fizetés nélküli szabadság kiadására, továbbá a szabadság tárgyévi kiadásával kapcsolatos konkrét jogsértések megállapítása is elmaradt. Arra is hivatkozott, hogy a szabadság-nyilvántartásból nem derül ki, hogy a felperes fizetés nélküli szabadságot adott volna ki, és az alperes nem vette figyelembe a felperes nehéz gazdasági helyzetét.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Vitatta a bíróságnak azt a megállapítását, hogy a közigazgatási szervek nem tárták fel kellően a tényállást. A megalapozott tényállás alapján bizonyított az érintett munkavállalói létszám, de vita esetén annak felülvizsgálata a bírósági eljárásban is megtörténhetett volna.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint nem alapos.
A felek által nem vitatott tény, hogy a felperes az érintett munkavállalókat teljes munkaidőben úgy foglalkoztatta, hogy hetente 4 munkanapon napi 10 órás munkaidejük volt.
Tekintettel arra, hogy az előbbi munkaidő-beosztás a munkavállalóknak hetente 3 pihenőnapot biztosított, a szabadság kiadásánál az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint kellett eljárni. Ez azt jelenti, hogy mivel a szabadság kiadásánál a heti két pihenőnapot és munkaszüneti napot kivéve minden napot munkanapnak kell tekinteni, az adott munkaidő-beosztás mellett a szabadság egybefüggő és a naptári hét elején kezdődő kiadása esetén minden négy munkanap szabadság után egy szabadnapot a heti harmadik szabadnapon kiadottnak kell tekinteni. A részletekben történő szabadság-kiadás miatt célszerű, a törvénynek megfelelő az a gyakorlat, amely az adott munkaidő-beosztásnak megfelelően meghatározza az egyes munkavállalók évi szabadsága megállapításakor, hogy annak kiadása hány munkanapon (illetve szabadnapon) történik. Az adott esetben a munkavállalók heti munkanapjainak a számát a heti két pihenőnapot biztosító ún. ötnapos munkaidő-beosztású munkavállalók munkanapjához viszonyítva, az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint járt el a felperes, amennyiben a munkavállalók évi szabadságának 80 százalékát a munkanapjukra, 20 százalékát pedig a heti egy többlet pihenőnapjukra adta ki.
(Ez pl. az évi 20 munkanap szabadságra jogosult munkavállaló esetében a következő aránypár alkalmazásával határozható meg:
|
|
4 · 20 5 |
= |
16, |
4:5=x:20, x =Az előbbiekre tekintettel a támadott közigazgatási határozat tévesen rótta a felperes terhére, hogy a munkavállalók szabadságát csökkentette.
Ebből következően az esedékesség évében ki nem adott szabadságra vonatkozó konkrét tényállás rögzítése hiányában nem lehet elbírálni, hogy felperes az Mt. 134. §-ának a perbeli időben hatályos (3) bekezdésében foglaltakat hány munkavállaló tekintetében sértette meg.
Erre tekintettel helytálló az az ítéleti döntés, miszerint az alperes új eljárás lefolytatására köteles. Az új eljárásnak azonban csak a szabadság kiadásával kapcsolatban megállapított jogszabálysértés képezheti a tárgyát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az indokolás előbbiek szerinti módosításával - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf.Bír. Mfv.II.10.267/2006.)