adozona.hu
BH 2007.9.311
BH 2007.9.311
A rendkívüli felmondás indoka általában több, akár azonos jellegű kötelezettségszegés elkövetése is lehet, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnt meg. Az alperest elmaradt munkabér, háromhavi átlagkereset, végkielégítés és perköltség megfizetésére kötelezte...
BH 2007.9.311 A rendkívüli felmondás indoka általában több, akár azonos jellegű kötelezettségszegés elkövetése is lehet, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnt meg. Az alperest elmaradt munkabér, háromhavi átlagkereset, végkielégítés és perköltség megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1999. szeptember 7-étől állt az alperes alkalmazásában, üzletkötő-gépkocsivezető munkakörben. A felperes 2004. január 13-án írásbeli figyelmeztetésben részesült, majd munkaviszonyát az alperes 2004. január 14-én kelt rendkívüli felmondásával szüntette meg azon indokolással, hogy december hónapban nem tudott elszámolni 10 001 forint értékű FD-vel. Az összeg befizetésére 2004. január 12-éig halasztást kért, aminek nem tett eleget. A rendkívüli felmondás utalt a Szervezeti és Működési Szabályzatban foglaltakra is, miszerint ha legalább két írásbeli figyelmeztetést kap a munkavállaló nem a munkaköri leírás szerinti, vagy hiányos, illetve hanyag munkavégzése miatt, akkor a következő alkalommal munkaviszonya rendkívüli felmondással szűnik meg. A munkavállaló ismétlődően olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes által megvalósított kötelezettségszegés a rendkívüli felmondás indokául nem szolgálhatott, figyelemmel az R. üzlettől származó igazolásra is. Az elsőfokú bíróság a korábbi figyelmeztetéseket sem minősítette olyan súlyúaknak, amelyek a rendkívüli felmondást alátámaszthatták volna.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság - a tényállás kiegészítését követően - megállapította, hogy a hiány keletkezéséhez a felperes súlyosan gondatlan, hanyag magatartása vezetett, és nincs annak jelentősége, hogy az áru milyen okból tűnt el az üzletből. Ugyanakkor elfogadhatatlannak találta azt a munkáltatói magatartást, miszerint ugyanazon cselekményt az egyik nap írásbeli figyelmeztetéssel szankcionálja, a következő napon pedig ugyanezen okból rendkívüli felmondással szünteti meg a munkavállaló munkaviszonyát. Az alperes olyan lényeges körülményt nem tudott igazolni, amely az írásbeli figyelmeztetés meghozatalát követően állt volna elő, és megalapozta volna a rendkívüli felmondást.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperes keresetének elutasítására irányult. Érvelése szerint a felperes részére kiadott figyelmeztetésben felettese kizárólag az utolsó magatartást értékelte, míg a munkáltatói jogkör gyakorlója a korábbi figyelmeztetéseket is figyelembe véve döntött a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetéséről. Azt pedig a jogerős ítélet is rögzíti, hogy a felperes a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-ának (1) bekezdésén alapuló rendkívüli felmondás indokait az egységes ítélkezési gyakorlat értelmében a munkáltató belső szabályzatában, illetve a munkaszerződésben nem lehet szűkíteni, vagy bővíteni, ezért a felek megállapodása, illetve a munkáltató kikötése csak példálózó jelleggel jelölheti meg a jognyilatkozat alapját képező kötelezettségszegéseket. Ezért a felperes esetében a Szervezeti és Működési Szabályzatnak az írásbeli figyelmeztetésekkel kapcsolatos részét csak az említetteknek megfelelően lehet értékelni.
A rendkívüli felmondás indoka - általában - lehet több, akár azonos jellegű kötelezettségszegés elkövetése is, azonban ha a munkáltató a magatartásokat korábban már külön írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, ezekre a bírói gyakorlat értelmében ismételten a rendkívüli felmondás indokaként nem, csupán a magatartás súlyát alátámasztandóan hivatkozhat.
A felperes 2003 decemberében megvalósított kötelezettségszegését az alperes a 2004. január 13-án kelt írásbeli figyelmeztetéssel értékelte, egyben felhívta a munkavállaló figyelmét, hogy az elszámolási hiányát azonnal rendezze. Az írásbeli figyelmeztetés átvételét követően a felperes olyan magatartást nem tanúsított, amely a rendkívüli felmondást alátámasztotta volna. Mindebből következően helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes magatartása 2004. január 13-án már értékelésre került, az erre alapított rendkívüli felmondás jogszerűnek nem tekinthető.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.699/2006.)