adozona.hu
BH 2007.9.307
BH 2007.9.307
Ha a munkáltató a munkavállaló - egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti - kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt rendkívüli felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.) [Mt. 134. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért a munkáltatót felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2000....
BH 2007.9.307 Ha a munkáltató a munkavállaló - egyheti rendes szabadság igénybevétele iránti - kérelmét elfogadja, de azt közvetlenül a szabadság megkezdése előtt visszavonja, a munkahelyen való megjelenés elmulasztása miatt történt rendkívüli felmondással kapcsolatban vizsgálni kell a lényeges körülményeket (a visszavonásnak volt-e alapos oka, a nem teljesítésből származott-e hátrány stb.) [Mt. 134. §, 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében a munkáltató rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért a munkáltatót felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 2000. január 1-jétől fennálló munkaviszonyát az alperes 2005. augusztus 13. napjával rendkívüli felmondással szüntette meg. A határozat indokolása szerint a felperes 2005. augusztus 15-étől fizetett szabadságot kért, amelyet munkahelyi vezetője nem engedélyezett a határidős munka befejezése előtt. Ennek ellenére 2005. augusztus 15-én a munkahelyén a felperes nem jelent meg, így távolmaradása igazolatlan hiányzásnak minősül.
A munkaügyi bíróság a bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy az alperesnél a szabadság kiadásával kapcsolatos gyakorlat nem felel meg az Mt. 134. §-ában szabályozottaknak. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás lefolytatását követően azt lehetett megállapítani, hogy B. T.-né műszaki vezető tájékoztatta T. Gy. termelési igazgatót arról, miszerint a felperest a szabadság igénybevételének megtagadásáról értesítette, az azonban nem volt bizonyítható, hogy ezt a felperessel is közölte az esetleges jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelésével aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperes ellenszegült a munkáltatói utasításnak, így a rendkívüli felmondásban foglaltak bizonyítást nyertek. Az a tény, hogy az alperes nem tájékoztatta a felperest esetleges kártérítési igénye érvényesítésének lehetőségéről, a rendkívüli felmondást nem teszi jogellenessé.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 96. §-ának (2) bekezdésében, 89. §-ának (2) bekezdésében és a 134. § (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a Pp. 206. §-ának (1) és (2) bekezdésébe ütközik. A felülvizsgálati érvelés szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem állapítható meg aggálytalanul, hogy a felperessel a szabadság megkezdése előtt közölték, hogy azt nem veheti igénybe, és ennek ellenére nem jelentkezett munkára. A bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. azon rendelkezését, amely szerint az alapszabadság 1/4-ét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Hivatkozása szerint a tanúvallomások nem nevezhetők aggálytalannak és érdektelennek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a rendkívüli felmondás jogellenesnek nem tekinthető.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az Mt. 134. §-ának (2) bekezdése értelmében az alapszabadság 1/4-ét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Egyebekben a szabadság kiadásának időpontját - a munkavállaló előzetes meghallgatása után - a munkáltató határozza meg. A jogszabály lehetőséget biztosít a munkáltatónak arra is, hogy rendkívül indokolt esetben a szabadság kiadásának már közölt időpontját megváltoztassa, ez esetben azonban kártérítési kötelezettsége áll fenn a munkavállalóval szemben [Mt. 134. § (5) bekezdés].
A felek által nem volt vitatott, hogy a felperes több hónappal korábban jelezte munkáltatójánál a szándékát, miszerint 2005. augusztus 15-étől szabadságot kíván igénybe venni, hogy családjával egyhetes nyaralását tölthesse. Az is peradat, hogy erre előzetesen az engedély részére megadásra került, és a munkáltató csupán a szabadság megkezdése előtt néhány nappal tájékoztatta az engedély visszavonásáról.
Az Mt. 102. §-a szerint a munkáltató köteles a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolhassa, kötelezettségeit teljesíteni tudja. Ebből következően a munkáltató és a munkavállaló a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően kölcsönösen együttműködve köteles eljárni [Mt. 3. § (1) bekezdés]. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszonyban álló egyik fél jogával a másik fél érdekeit figyelembe véve úgy élhet, hogy azzal a másiknak indokolatlanul hátrányt ne okozzon, a saját korábbi magatartásával való szembekerülést mellőzze. Az ennek nem megfelelő joggyakorlás meg nem engedett és a törvény védelmében nem részesül.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy B. T.-né munkavezető közölte a felperessel, miszerint a határidős munkára figyelemmel a korábban engedélyezettek ellenére nem engedi el szabadságra. Ezt támasztotta alá a műszakvezető, valamint B. J. munkatárs tanúvallomása is. A munkavállaló ennek ellenére nem jelent meg munkahelyén és szabadságát vette igénybe.
A bíróságok nem értékelték, hogy a felperes éves szabadságának 1/4 részével szabadon rendelkezik, a munkáltató kizárólag rendkívül indokolt esetben vonhatja vissza a már engedélyezett szabadságot. Ebben a körben a bíróságok bizonyítási eljárást nem folytattak le.
A megismételt eljárás során elsődlegesen tisztázni kell, hogy a felperes a perbeli évben vett-e már igénybe szabadságot, vagy a jogszabály alapján megállapított negyedrésszel még szabadon rendelkezhetett. Meg kell állapítani, hogy az alperes által vállalt építési munka volumene, valamint a teljesítési határidő hogyan alakult, illetve vizsgálni kell, hogy a felperes távollétében milyen módon történt meg helyettesítése, bármilyen hátrány érte-e a munkáltatót, illetve a felperes rendelkezett-e olyan speciális képzettséggel, vagy szakismerettel, amely ezen rövid idő alatt is a munkavégzését feltétlenül szükségessé tette. A körülmények értékelése során nem elhanyagolható az sem, hogy a felperes csupán öt nap szabadság engedélyezését kérte, amellyel a munkáltató jóval (hónapokkal) előre számolhatott. Mindezen bizonyítás lefolytatása után lehet megállapítani az alperesi magatartás tükrében, hogy a felperes kötelezettségszegése megvalósította-e az Mt. 96. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.498/2006.)